Ticharich Zdenka
Ticharich Zdenka | |
A Magyar Nők Lapjában (1943) | |
Született | 1900. szeptember 26.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1979. február 15. (78 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Zenei pályafutása | |
Hangszer | zongora |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ticharich Zdenka témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ticharich Zdenka (Vukovár, 1900. szeptember 26. – Budapest, 1979. február 15.)[3] zongoraművésznő, pedagógus, zeneszerző.
Életpályája
[szerkesztés]Ticharich Mátyás (1873–1945) miniszteri tanácsos és Deutsch Flóra (1875–1949) gyermekeként született. Anyja a Bécsi Konzervatóriumban operaénekesi diplomát szerzett.
Három és fél éves korában Theodor Leschetizky lengyel zongoraművész-pedagógus fedezte fel a gyermek abszolút hallását. Négyéves korától a Nemzeti Zenede növendéke lett, ahol Tomka István segítette zenei fejlődését. Később Bécsben Emil Sauernél és Ferruccio Busoninál zongorázni, illetve a berlini Zeneművészeti Főiskolán Franz Schrekernél zeneszerzést tanult. Tizenhét éves korától koncertkörutakra járt. Híresek voltak hangverseny-szereplései, sikereket aratott Európa számos országának fővárosában, valamint az USA-ban. A Párizsban élő világhírű svájci zeneszerzőt, Arthur Honeggert bókra ragadtatta: „Olyan maga a számomra, mintha Nefertiti csodálatos reinkarnációját látnám, mindeközben különleges tehetségről árulkodik a muzsikája is.” Sokat szerepelt a Magyar Rádióban, hangfelvételei megtalálhatóak a rádió hangarchívumában.
Zeneszerzői és tanári munkássága
[szerkesztés]Zenekari műveket, zongoradarabokat és dalokat komponált. 1947–1969 között a budapesti Zeneakadémián zongorát tanított.
Alakja a képzőművészetben
[szerkesztés]Képzőművészek egész sorát inspirálta alkotásra. Már tizenhat éves korában portrét rajzolt róla Kunffy Lajos, később Rippl-Rónai József valamint Batthyány Gyula is megfestette alakját, Körmendi-Frim Jenő, Pátzay Pál, Käthe Kollwitz szobrot, Reményi József plakettet mintázott róla. A leghíresebb műveket azonban Márffy Ödön festette Zdenkáról. Karcsú termetét, hosszú ujjait, különös, ábrándos tekintetét tucatnyi művén fedezhetjük fel:
- a Fekvő Zdenka (1926)
- az Alvó leány (1928)
- a Gyöngynyakékes nő (1930 k.), vagy a Csipkekendős nő (1930 k.),
- Zdenka és Csinszka (1930. k.) mind Márffy portréművészetének kiemelkedő darabjai.
Ábrázolásai
[szerkesztés]- [1] MÁRFFY Ödön (1878, Budapest - 1959, Budapest): Csipkekendős nő, 1930 körül, Olaj, vászon, 81 x 65 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (A kép Ticharich Zdenka zongoraművésznőt ábrázolja.)
- [2] MÁRFFY Ödön (1878, Budapest - 1959, Budapest): Zdenka és Csinszka, 1930, Olaj, vászon, 73,5 x 60 cm, magántulajdon,
- [3] Rippl-Rónai József (1861 - 1927): Ticharich Zdenka portréja, 1921
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15721.htm, Ticharich Zdenka, 2017. október 9.
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi állami halotti akv. 39/1979. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 4.)
Források
[szerkesztés]- Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. 514. o. ISBN 9633305723
- Raics István (1979. április 1.). „Ticharich Zdenka távozására”. Muzsika (Magyarország) 22 (4), 26–27. o. (Hozzáférés: 2021. december 4.)
- Kerpely Jenő: T. Z. emlékezete (Bp., 1980).
- Ticharich Zdenka emlékezete. Claude D’Acy előszavával és 12 portréval. Budapest: Kner, 1980.
- Rockenbauer Zoltán:Márffy. Monográfia és életműkatalógus. Budapest/Párizs, 2006, Makláry Artworks. 475 o. ISBN 9632299671
- Rockenbauer Zoltán: Az ihlető Nő. Ticharich Zdenka (1900-1979). In: Kieselbach Tamás (szerk.): Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Budapest: Corvina, 2007. 72-77. o.
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3