Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Véges csoport

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csoportelméletben véges csoportnak nevezünk egy olyan csoportot, melynek alaphalmaza véges. Véges csoportok gyakran állnak elő matematikai vagy fizikai objektumok szimmetriájának vizsgálatakor, amikor ezek az objektumok csak véges számú struktúra-megőrző transzformációt engednek meg. Fontos példái a ciklikus csoportok és a szimmetrikus csoportok.

A véges csoportok tanulmányozása a csoportelmélet fontos része a 19. századi megjelenése óta. Az egyik legfontosabb részterülete a véges egyszerű csoportok osztályozása, mely 2004-ben fejeződött be arra az esetre, amikor a véges csoportnak nincs nemtriviális normálosztója.[1][2][a]

Példák

[szerkesztés]

Szimmetrikus és permutációcsoportok

[szerkesztés]
Az szimmetrikus csoport Cayley-gráfja.

Az -nel jelölt szimmetrikus csoport darab szimbólum összes permutációját tartalmazza, a csoportművelet pedig a permutációk kompozíciója, mely tekinthető a szimbólumok között egy bijektív függvényként.[4] Mivel elemnek ( faktoriális) lehetséges permutációja van, az csoport rendje (tehát elemeinek száma) .

Ciklikus csoportok

[szerkesztés]

A ciklikus csoport minden eleme egy adott elem egész kitevős hatványa, ahol ( itt a csoport egységeleme). Az (véges) elemszámú ciklikus csoportok izomorfak a komplex egység -edik egységgyökeinek csoportjához.

Véges Abel-csoportok

[szerkesztés]

Abel-csoportnak vagy kommutatív csoportnak hívunk egy olyan csoportot, melyben bármely csoportbeli elempáron végzett csoportművelet eredményén nem változtat a két elem felcserélése. Ezt a tulajdonságot a kommutativitás axiómájának is hívjuk.

Egy tetszőleges véges Abel-csoport izomorf olyan véges ciklikus csoportok direkt összegével, melyek elemszámai prímszámok egész kitevős hatványai és egyértelműen meghatározottak. A rendek invariánsok rendszerét alkotják, melyek leírják a véges Abel-csoport automorfizmuscsoportját. A véges Abel-csoportok elméletének fontos kezdőpontja Ferdinand Georg Frobenius és Ludwig Stickelberger 1879-es eredménye, amelyet később leegyszerűsítettek és általánosítottak, ezáltal fontos részét képezve a lineáris algebrának.

Lie-típusú csoportok

[szerkesztés]

A Lie-típusú csoportok nem összetévesztendőek a Lie-csoportokkal, azonban szoros összefüggés van a két fogalom között. A Lie-csoportok olyan csoportok, melyek egyszerre sima sokaságok és a csoportművelet tetszőlegesen sokszor differenciálható. Egy kompakt Lie-csoport megfeleltethető a valós számtesten definiált reduktív lineáris algebrai csoport racionális pontjainak. Ha a valós számtestet felcseréljük egy véges testre, az általa definiált reduktív lineáris algebrai csoport racionális pontjainak csoportja szorosan kapcsolódik a Lie-típusú csoportokhoz. Önmagában a Lie-típusú csoportoknak nincs precíz széles körben elfogadott definíciója,[5] azonban azoknak a véges egyszerű Lie-típusú csoportoknak van, melyek elősegítik a véges egyszerű csoportok osztályozását.

Véges Lie-típusú csoportok adják a nem-Abel véges egyszerű csoportok túlnyomó többségét. Speciális esetei a klasszikus csoportok, a Chevalley-csoportok, a Steinberg-csoportok és a Suzuki−Ree-csoportok.

Fontosabb tételek

[szerkesztés]

Lagrange-tétel

[szerkesztés]

A Joseph Louis Lagrange után elnevezett tétel kimondja, hogy egy adott véges csoport bármely részcsoportjának rendje (tehát az alaphalmaz elemeinek száma) osztója rendjének. Jelöljük rendjét -vel, akkor a természetes számot a részcsoport indexének hívjuk, jelölése . A részcsoport indexe a baloldali mellékosztályai számának felel meg.

A tétel következménye, hogy bármely elemének rendje (tehát egy olyan természetes szám, melyre , ahol a csoport egységeleme) mindig osztja a csoport rendjét.[6]

Sylow-tételek

[szerkesztés]

Legyen egy prímszám. Egy adott csoport Sylow -részcsoportjának hívjuk bármely olyan részcsoportját, mely egy -csoport, tehát minden elemének rendje egy hatványa, és nem valódi részcsoportja bármelyik másik -részcsoportjának.

A Peter Ludwig Sylowról elnevezett tételek rendkívül fontosak a véges csoportok vizsgálatában, ugyanis részletes információt adnak egy fixált rendű véges csoport részcsoportjainak számáról. Tekinthető a Lagrange-tétel részleges megfordításának, mivel kimondja, hogy egy véges csoport rendjének minden prímtényezőjére létezik egy Sylow -részcsoportja -nek. Továbbá, minden rendű részcsoportja Sylow -részcsoport, és fixált prím esetén a csoport Sylow -részcsoportjai egymás konjugáltjai. Egy csoport Sylow -részcsoportjainak számát -vel osztva mindig egy lesz a maradék.[7]

Cayley-tétel

[szerkesztés]

Az Arthur Cayleyről elnevezett tétel kimondja, hogy bármely elemű csoport izomorf az szimmetrikus csoport valamilyen részcsoportjával. Pontosabban megfogalmazva, a szimmetrikus csoport elemei a alaphalmazának permutációi.[8] Vannak esetek, amikor izomorf egy kisebb szimmetrikus csoport részcsoportjával, mint például a hatelemű nem csak egy részcsoportjával izomorf, hanem triviálisan önmagának részcsoportja is.[9] Egy adott csoportra megtalálni a legkisebb szimmetrikus csoportot, melynek egy részcsoportjával izomorf egy önmagában nehéz feladat.[10][11]

A tétel értelmezhető a csoporthatásának önmagának elemeire,[12] továbbá kiterjeszthető végtelen csoportokra is.

Burnside-tétel

[szerkesztés]

A Burnside-tétel kimondja, hogy amennyiben egy elemszámú csoport, ahol és prímszámok, és pedig nemnegatív egész számok, akkor feloldható. A tételből következik, hogy bármely nem-Abel véges egyszerű csoport rendje osztható legalább három egymástól különböző prímszámmal.[13]

Feit–Thompson-tétel

[szerkesztés]

A Feit–Thompson-tétel szerint bármely páratlan rendű csoport feloldható. A tételt Walter Feit és John G. Thompson bizonyította.[14]

Osztályozása

[szerkesztés]

A véges egyszerű csoportok osztályozásának tétele szerint minden véges egyszerű csoport a következők egyikébe tartozik:

A véges egyszerű csoportok olyan értelemben alkotják bármely véges csoport alapköveit, ahogy a prímszámok "építik fel" a természetes számok bármelyikét. A Jordan–Hölder-tétel precízen megfogalmazza ezt az elképzelést, azonban fontos megjegyezni, hogy véges egyszerű csoportok "összerakása" nem határoz meg egyértelműen egy véges csoportot, ugyanis létezhetnek nem-izomorf csoportok, melyeknek egyezik a kompozíciólánca.

Adott rendű csoportok száma

[szerkesztés]

Adott pozitív egész számra nem mindig magától értetődő, hogy hány elemszámú csoport létezik izomorfiáig bezárólag. A következő esetek azonban megkönnyítik a klasszifikációt:

  • A Lagrange-tételből következik, hogy minden olyan csoport ciklikus, melynek rendje egy prímszám, ugyanis a csoport bármely nemneutrális eleme olyan részcsoportot generál, mely egyenlő az egész csoporttal.
  • Ha egy prímszám négyzete, akkor pontosan kettő nem-izomorf -edrendű csoport van, és mindkettő Abel.
Rend n Csoportok száma[15] Ezek közül Abel[16] Ezek közül nem-Abel
0 0 0 0
1 1 1 0
2 1 1 0
3 1 1 0
4 2 2 0
5 1 1 0
6 2 1 1
7 1 1 0
8 5 3 2
9 2 2 0
10 2 1 1
11 1 1 0
12 5 2 3
13 1 1 0
14 2 1 1
15 1 1 0
16 14 5 9
17 1 1 0
18 5 2 3
19 1 1 0
20 5 2 3
21 2 1 1
22 2 1 1
23 1 1 0
24 15 3 12
25 2 2 0
26 2 1 1
27 5 3 2
28 4 2 2
29 1 1 0
30 4 1 3

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Az osztályozás 2008-ban mindenesetre egy korábbi kisebb hiba miatt tovább bővült.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Aschbacher, Michael; Smith, Stephen D. (2004). „The classification of quasithin groups. I: Structure of strongly quasithin K-groups”. Mathematical Surveys and Monographs 111, Kiadó: Americal Mathematical Society. 
  2. Aschbacher, Michael; Smith, Stephen D. (2004). „The classification of quasithin groups. II: Main theorems: the classification of simple QTKE-groups”. Mathematical Surveys and Monographs 112, Kiadó: Americal Mathematical Society. 
  3. Harada, Koichiro; Solomon, Ronald (2008). „Finite groups having a standard component L of type M12 or M22”. Journal of Algebra 319 (2), 621–628. o. ISSN 0021-8693. 
  4. Jacobson, Nathan. Basic Algebra I, 2.kiadás, Dover Publications, 31. o. (2009). ISBN 978-0-486-47189-1 
  5. mathoverflow – Definition of “finite group of Lie type”?
  6. https://www.cs.bme.hu/~szeszler/bsz2/csoport.pdf
  7. Sylow, L. (1872. december 7.). „Théorèmes sur les groupes de substitutions” (francia nyelven). Math. Ann. 5 (4), 584–594. o. DOI:10.1007/BF01442913. 
  8. Jacobson, Nathan. Basic Algebra I, 2.kiadás, Dover Publications, 38. o. (2009). ISBN 978-0-486-47189-1 
  9. Cameron, Peter J.. Introduction to Algebra, Second Edition. Oxford University Press, 134]. o. (2008). ISBN 978-0-19-852793-0 
  10. Johnson, D. L. (1971). „Minimal Permutation Representations of Finite Groups”. American Journal of Mathematics 93 (4), 857–866. o. DOI:10.2307/2373739. JSTOR 2373739. 
  11. Grechkoseeva, M. A. (2003). „On Minimal Permutation Representations of Classical Simple Groups”. Siberian Mathematical Journal 44 (3), 443–462. o. DOI:10.1023/A:1023860730624. 
  12. Jacobson, Nathan. Basic Algebra I, 2.kiadás, Dover Publications, 72. o. (2009). ISBN 978-0-486-47189-1 
  13. Burnside, W. (1904). „On Groups of Order pαqβ”. Proceedings of the London Mathematical Society (s2-1 (1)), 388–392. o. DOI:10.1112/plms/s2-1.1.388. 
  14. Solvability of groups of odd order. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  15. Humphreys, John F.. A Course in Group Theory. Oxford University Press, 238–242. o. (1996). ISBN 0198534590 
  16. Number of Abelian groups of order n; number of factorizations of n into prime powers.. The On-Line Encyclopedia of Integer Sequences

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Finite group című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.