Veliko Trojstvo
| Veliko Trojstvo | |
 | |
| Veliko Trojstvo központja a plébániatemplommal. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Veliko Trojstvo |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Ivan Kovačić |
| Irányítószám | 43226 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2379 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 56′, k. h. 16° 56′45.933333°N 16.933333°EKoordináták: é. sz. 45° 56′, k. h. 16° 56′45.933333°N 16.933333°E | |
| Veliko Trojstvo weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veliko Trojstvo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veliko Trojstvo falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 8, közúton 10 km-re északkeletre, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Bellovacka-patak partján, termékeny erdőktől, mezőktől, szőlőhegyektől és gyümölcsösöktől körülvéve a megyeszékhely vonzáskörzetében fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Ćurlovac, Dominkovica, Grginac, Kegljevac, Maglenča, Martinac, Paulovac, Malo Trojstvo, Višnjevac, Vrbica és Veliko Trojstvo települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a középkorban is lakott volt. A tatárjárás pusztítása után a közelében földvárat emeltek, melyről a grginaci vasútállomástól 400 méterre, a Bellovacka-patak és a Lug nevű erdő között zajlott régészeti feltárások során nyertek bizonyságot. Egykori erősség maradványai találhatók a Dominkovica-Vrbica úttól nyugatra, a Voščenik nevű magaslaton is. Régészeti lelőhelyek és főként kerámia leletek találhatók találhatók a község területén több helyen, így Milan Grbačić grginaci udvarházánál, Grginacon Antun Remenarić, valamint M. és J. Grbačić földbirtokán, Martinacon a Krčevina dűlőben, Veliko Trojstvo településen a Blkažeković-földön, valamint a Stari brijeg nevű magaslaton, a Borov brijegtől nyugatra, továbbá a Bjelovacka és Dobrovita patakok közén is. Szokatlan formájú halmok találhatók a község területén több helyen, melyeket a nép a tatárjárás során elpusztult tatár vezérek sírjainak tart.
A település első írásos említése 1272-ben történt. 1316-ban már Szentháromság apátságát és kolostorát is említik. Róla kapta a nevét a település is. Plébániáját 1334-ben a zágrábi püspökség plébániái között említik „item ecclesia sancte trinitatis” alakban.[2] A térséget 16. század végén szállta meg a török.
A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Rövidesen újraalapították katolikus plébániáját is, melyet 1704-ben „Belloblaczka Vulgo Troisztvo” névvel említenek először. Ebből alakult ki a település mai Veliko Trojstvo neve is. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Vel. Troisztvo” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Veliko Trojsztvo” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Trojsztvo (Vel.)” néven 77 házzal, 467 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. Fejlődésében nagy szerepet játszott a Belovár-Kloštar vasútvonal 1900-ban történt megépülése. Az ipari fejlődés eredményeként megkezdte termelését a paulovaci tégla és cserépgyár, valamint a mišulinovaci szénbánya is. A településnek 1857-ben 477, 1910-ben már 900 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 95%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a községnek 2.741, Veliko Trojstvo településnek 1.197 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 477 | 565 | 594 | 703 | 970 | 900 | 897 | 1 000 | 1132 | 1398 | 1654 | 1576 | 1413 | 1295 | 1291 | 1197 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] 1779-ben épült barokk stílusban. 1883-ban, 1963-ban és 1995-ben megújították. Egyhajós, négyszög alaprajzú, nagyméretű épület félköríves szentéllyel. A sekrestye a szentély déli oldalához csatlakozik, a harangtorony a nyugati homlokzat felett áll. Falait a négy evangélista, szentek és bibliai alakok képei díszítik. Legszebb része a nyugati főhomlokzat. Orgonája 11 regiszteres, egy manuálos, a 19. század elején építették Josip Otonić marburgi műhelyében. A mester legnagyobb máig fennmaradt alkotása Horvátország területén, ezért jelentős művészi értékkel bír.
- A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a temetőben áll. 1858-ban építették, 1883 és 1959-ben megújították. 1996-ban teljesen felújították és műemlékké nyilvánították.
- A Szent Illés kápolnát 1930-ban építették. 1990-ben rossz állapota miatt lebontották és újat építettek a helyére.
- Szűz Mária tiszteletére szentelt kis utikápolnája 1846-ban épült. Rossz állapota miatt 1927-ben újat építettek helyette, melyet 1995-ben felújítottak.
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság képezi. Ezen belül is jelentős a szőlészet és borászat. A két legjelentősebb borászat a Čačila és Vinia. Rajtuk kívül több családi gazdaság működik a község területén, melyek növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak.
Kultúra
[szerkesztés]- A település kulturális és művészeti egyesületét a KUD Veliko Trojstvot 1924-ben alapították. Célja a Bilo-hegység térsége hagyományainak, népszokásainak, népművészetének, népviseletének ápolása, megőrzése és bemutatása.
- A községi tamburazenekar 2011-ben alakult. Több zenei fesztiválon szerepeltek és Magyarországon is felléptek már.
Oktatás
[szerkesztés]A településen már a 18. században volt oktatás, az első iskolaépület 1826-ban nyílt meg fiúgyermekek számára. A mai iskolaépület 1939-ben épült, mai formáját az 1980-as bővítés után nyerte el. Négyosztályos kihelyezett tagozatai működnek Ćurlovac, Malo Trojstvo és Šandrovac falvakban.
Sport
[szerkesztés]- Az NK Bilogorac Veliko Trojstvo labdarúgóklubot 1921-ben alapították.
- A ŽRK Veliko Trojstvo női kézilabdaklub 1995-ben alakult.
- Az ŠK Bilogorac sakk-klub 1962-ben kezdte meg működését.
- A GK Troja lovasklub 1910-ben alakult.
Egyesületek
[szerkesztés]- A DVD Veliko Trojstvo önkéntes tűzoltóegyletet 1922-ben alapították. 1993-ban egyesítették a község hét önkéntes tűzoltóegyletét megalapítva a községi tűzoltó egyletet.
- A „Bilogora-Papuk 1991” hazafias lovasegyesületet 2005-ben alapították a honvédő háború harcainak emlékére.
- Az UDIVDR-a Veliko Trojstvo egyesület a honvédő háború veteránjainak bajtársi egyesülete 1998-ban alakult.
- A „Trojstvo” szőlész, borász és gyümölcstermesztő egyesület 2001-ben alakult, ma mintegy 200 aktív tagja van.
- A helyi vadásztársaságot 1946-ban alapították.
- A Matica nyugdíjas egyesület ma több mint 300 tagot számlál.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 726. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2111.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
