Vita:Finnegans Wake

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Vázlatos Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: OsvátA (vita), értékelés dátuma: 2020. október 31.

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Szövegrészlet

Finnegan építőmester a remegő kezű szabad kőműves a lehető legszélesebb széltelen úton élt szeszkazán fűtéses világításos hátsó szegleten. Eme bír-tokát (hülyék helye) anno nemtudnimikor a józsuai bírák előtt vették számba, amikor a szabadgondolkodó helvét még nem számta magát az írásra, törve törvény summa summarum (egy duhajnalon korkomoran stix passz, dezsába dugta fejét vű nézni, lemosni jövendőt, ám igen hamárost kihúzá, rettenet, móres, Mózes ötölhette ki, a jóféle lé sziszegve sisterge el, és a teremtés e helyt kivonulásba csapott át, az anyag nem marada meg, mintha demonstreálni akarná, milyen fröccsölő, ötökölő faszi a kinéz!) és farul fura évek hosszú során át ez a Bőhuzatú Iszákos culáger cipelt, rakott, kő követ követ, kő övön, házakat parton az élhetőseknek, tehetős Ennekésannak. Vót egy kis félesége, öl-elő’ Annie, szőrnyű teremtés. Párját hajban ritkító nyúlánk táncos. Gyakran dadadog beszívva, fején falszögmérő mitra, istenes spaknit markol, püspökfalatját erős vászonnadrág takarja, különösen kedveli ezt, s mint Haroun Childeric Eggeberth az igazhívők igazizéje kaliguálja több magasság és mélyesség, élesség, homályosság között az igazit, föl-le méricskél, mire az alkoholt szürkületben észre nem veszi, hogy magasra meredő kerek fejű tornya csupasz kőműként áll (hatállmas, elő-élő, örömlő!), akkora mint egy felhőkarcoló, mászik rá inda, (linga), egy fel, szem gyönyörűsége tornyosulás, szinte a semmiből mered az ég felé és mászik a hímföléje, mennyiránt, tetején hierarchetipikusnmagasában égő csipkebokorvessző, hűbele, Bábele, véső visít, lét mérnek itt, és vödrök esnek és lábak dobognak fölfelé.

Vele kezdődik a nemesi kar: Wassaily Booslaeugh, Riesengeborg szülötte, hatalmas úr. Címerpajzsa zöld mezőben ezüst kecskebak, szörnyű szarvú. Címertábláján az első mezőben kifeszített íjú íjász, a második véraláfutás-kék. A H betű hatvanfokos szeszt jelent legalább, és házfenntartó embert, aki hősiesen műveli földjeit. Hohohoho, Mister Finn, maga Mister Finnmegén’ lesz! Nőből is megárt a sok! Hétfőn reggel a bor még jó, vasárnap este savanyó! Hahahaha, Mister Nemfinnom Funn, jön még magára bűnfejtés, isa.

(ford.: Bozai Ágota)

Látjátok, csórók, kiszivárog minden, jó cifrán persze, de röviden és velősen a lényeg ez: maga a költői memóriája volt alantas. Nem átallotta mindenféle sziszó mindenegyes morzsáját a felebarátja beszédére ácsingózva méltó elégedettséggel gyűjteni és ha valaha valamilyen – a nemzet értekében folytatott Conversazione – során egy finom csípés hangzott el tévelygéseire vonatkozólag, valami jóakarója részéről, aki hasztalanul iparkodott az írásból vett érvekkel szót érteni ezzel a gyalázatos pápistával, hogy legyen ember végre, és ne legyen átkozott potyázó, ezt aztán később ilyen formán tálalta: engedelmet, mit jelent, szúszi, az a kontinentális kifejezés, amennyiben valaha rábotlott volna, egy szó amelyik – úgy véljük, eltűnően hasonló hangzású, mint canaille? vagy például: nem akadt össze, pecérem tisztelettel, esetleges gulliver útjai vagy mezei trubatúrái során egy bizonyos vidám ifjú nemessel, aki az Alanthas Disznó névre hallgat, a nőkkel csak úgy a szája sarából beszél, kölcsönökből tengődik, és az életkora éppen negyven öné? s aztán minden sóhajtság nélkül, és amilyen fantasztikus nagy pofája volt, egy cseppet sem elszomorodva, elkezd ez a kotyogó kofakobak selypegni, hogy elűzze az időt, rá se rántva, hogy mit fog gondolni e széles égbolt alatt bármely Albiodzsentefi, aki valaha egyetemet látott, s széltében kitalálja az egybegyűlt intelligensiának sevégesehossza banaille exisztenciájának malac sztoriját, visszaélve elhunyt őseivel, bárhol vannak is az illető hantok és az egyik pillanatban óriási csinnadrattával bakot lő (poh!) messzehírű finom Papaplussza, Mr Humhum történetével kapcsolatban, akinek történelmi emlékei, klímája és vendéglátása mindig első volt kreclijében (és soha egy garas a praclijában) s a következő másodpercben cicaverza három hurráz (püff!) brekeg a kis rothadt Papimínuszának, Mr Handabandának, ennek a satnya és ronda és durva és kajla és zagyva hetedikagonoszakközt tuskónak, fogadatlanul prókát túrva a távollevőnek, üres terjengéssel fárasztva a jelenlévőket (akiknek eközben a szemantikkje iránti fokozódó érdeklődéshiány következtében tudatalatti vigyorra torzult az álluk, hogy lassan elcseppent a nyáluk) s önfeledten magyarázgatja, eszelősséggel határos aprólékossággal, hogy pennául mi az értelme a különböző idegenből vett beszédrészeknek, amiket rosszul használ, tintahalászva minden képtelen hazugságot a történet minden szereplőjéről, persze tudatelőttileg kihagyva belőle mindazt a gondot, vesződést, mérget, amit ő maga okozott nekik, míg végül is egy sem akadt a tisztelt szundikum soraiban, aki nem haubrándult volna ki hautkozottan ebből a haulandzsából.

(ford.: Bíró Endre)

– Aláíratlan hozzászólás, szerzője OsvátA (vitalap | szerkesztései) 2020. december 21., 19:35‎ (CET)

Átdolgozandó

A cikk fő része majdnem kizárólag idézetekből áll, amelyek nem állnak össze logikus egésszé. Hkoala 2023. június 26., 17:05 (CEST)