Bolyai János
Bolyai János (1802 – 1860), az egyik legnagyobb magyar matematikus volt.
Én, boldogolván azt a madarat,
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
- Babits: Bolyai – részlet
Idézetek
[szerkesztés]- Már kisgyermek koromban feltettem magamnak a kérdést, hogy végtelen sok prímszám létezik-e?
- Ezért mondom én: gazdagok azok, akiknek kérdéseik vannak, s a legszegényebbnél szegényebbek, kiknek csak válaszaik. Ezért mondom én: ne a kérdések nyugtalanságától félj: a megnyugtató válaszoktól! És ne a kérdések bonyolultságától rettegj: az egyszerű válaszoktól!
- Annyi teméntelen megírni valóm van az új találmányaimról, hogy éppen most nem tudok másként segíteni magamon, mintha semmibe se ereszkedem belé s csak egy quartára írok...
- A feltételem már áll, mihelyt rendbe szedem, elkészítem, s mód lesz, a paralelákról egy munkát adok ki; ebben a pillanatban nincs kitalálva, de az az út, amelyen mentem, csaknem bizonyoson ígérte a cél elérését, ha ez egyébiránt lehetséges; nincs meg, de olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám, megesmeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy új, más világot teremtettem; mindaz, amit eddig elküldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest...
- Részlet apjához, Bolyai Farkashoz írott leveléből
- Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.
- Bolyai Farkas teljesen egyenrangú Gauss-szal. Mindent összevéve, egyetlen halandó sem tökéletes. Farkas munkássága sem kevésbé fontos, és előnyösebbnek tartom, hogy inkább az utóbbinak vezetése alatt álltam, mint Gaussé alatt, mert Gauss sohasem csepegtethette volna belém a matematika, és még kevésbé a filozófia iránti tiszta lelkesedést, és egyáltalán nem lett volna képes önképzésemnek legkedvesebb és legjobb részeihez úgy járulni hozzá, mint Bolyai Farkas.
- Egyébaránt épen nem akarok boldogító idvezítő terveimmel csak a' magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem' általános boldogítása... fekszik nekem szivemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.
- Üdvtan
- Né, táti mit találtam, pityóka arcusnak pityóka szinuszát!
Anmerkung
[szerkesztés]- »Megjegyzés«:
- Nyilvánvalóan soha nem a szerző hibája, ha adott esetben az ítélet erről hamis és lebecsülő csupán azért, mert az érintettek nem kellően mesterei hivatásuknak...
- – Ezeket a sorokat Bolyai akkor írhatta, amikor tudomására jutott, hogy a János főherceghez küldött munkájáról elöljárója szakvéleményt kért többek között Gustav Adolf Greisinger kapitánytól, a bécsi császári és királyi hadmérnöki Akadémia matematikaprofesszorától, aki írásos véleményében nem foglalt állást egyértelműen az APPENDIX-ben foglaltak értékéről. – Forrás: [1]
