Zazie

A Zazie a metrón, (Zazie dans le métro), Raymond Queneau, francia avantgarde író, költő, esszéista regénye. A regényből a francia újhullám egyik meghatározó filmje készült (rendező: Louis Malle).

A magyar filmszakmában Zazie a beceneve egy filmrendezőnek, Szabó Ildikónak. Nem véletlenül.

Idézetek a regényről, a filmről

• Zazie egy álom (vagy egy lidércnyomás).
• A regény szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hasonlóságuk csakis a véletlen műve lehet. – Queneau

Idézetek a regényből

• – Mejixagosijenszörnyen – háborgott magában Gabriel. – Mégiscsak abszurdum, hogy sose tisztálkodnak. (A regény első mondata)
• – Egy jó csapolt sört, Zazie – javasolta Gabriel –, mit szólnál hozzá?

– Nekem kakókaló kell, egyéb nem.

• – Azért, mert hekus, még nem kell tőle berezelni – szavalta fellengzősen Zazie. – Egy ocsmány, undorító pofa, piszkos ajánlatot tett nekem, ha bíróság elé visszük, akkor hiába hekus, a bírók, márpedigénismeremőket, a bírók szeretik a kislányokat, halálraitélik a rondamocsokhekusát, és lefejezik, én pedig kiszedem a kosárból a levágott fejét, és beleköpök a piszkos pofájába, nna!

E kegyetlenkedések felidézésére Gabriel megremegett, és behunyta a szemét. A pacákhoz fordult:

– Hallotta – szólalt meg. – Jól meggondolta? A gyerekek borzasztóak tudnak ám lenni, tudjae!

---

– Igazán bűbájosak a bakfisok – mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a vértanúságot.
– Ha nem szereti a gyermekeket – szólt közbe az özvegy –, miért vállalja a nevelésüket?
– Ez meglehetősen hosszú történet – mondotta Gabriel.
– Mesélje el – nógatta a hölgy.
– Köszönöm – hárította el a mesét Zazie –, már hallottam.
– De én nem – szögezte le a hölgy.
– Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a válasz?
– Mondtam már, hogy nem, nem és nem.
– Eléggé következetes a gondolkodásmódja – jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami eredetit mondott.
– Milyen makacs, valóságos kis öszvér – állapította meg elérzékenyülten Gabriel.
Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé találó megjegyzéssel rukkolt elő:
– Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait.
A „jótulajdonságait” szót idézőjelek között gügyögte.
– A seggem lyukának vannak jótulajdonságai – dünnyögte Zazie.

Az utolsó fejezet

XIX.

Jeanne Lalochère hirtelen felébredt. Szakvéleményt kért az éjjeliszekrényre tett karórájától: hat óra elmúlt.
– Rohannom kell.
Néhány másodpercet mégis azzal töltött el, hogy szemügyre vegye a fickót, aki meztelenül horkolt mellette. Figyelmesen megnézte nagyban, majd kicsinyben, nevezetesen azt a tárgyat vizsgálgatva unottan és higgadtan, amely egy nap és két éjszaka annyit foglalkoztatta, s amely most inkább jóllakott pólyásbabához hasonlított, mintsem nyalka, tüzes gránátoshoz.
– És méghozzá buta is.
Gyorsan felöltözött, különböző dolgokat hajigált be a retiküljébe, és úgy-ahogy helyrepofozta az arcát.
– Nem szabad elkésnem. Ha meg akarom találni a lányomat. Ahogy Gabrielt ismerem, biztos, hogy halálpontosan ott lesznek. Hacsak nem történt vele valami.
Szívére szorította a szájrúzsát.
– Hacsak nem történt vele valami.
Befejezte az öltözködés műveletét. Még egyszer megnézte a mukiját.
– Ha újra eljön, és felkeres. Ha nagyon erőlteti a dolgot. Talán nem mondok nemet. De én nem futok utána.
Csendesen becsukta maga után az ajtót. A szállodaportás taxit szerzett neki, és félre a pályaudvarra ért. Egy kicsit elbámészkodott, majd átment az indulási oldalra. Rövid idő múlva megérkezett Zazie, egy férfi kíséretében, aki a táskáját vitte.
– Nini – üdvözölte Jeanne Lalochère –, Marcel!
– Amint látja.
– De hiszen ez a gyerek állva alszik!
– Nagyot lumpoltunk. Nézze el neki. És nekem is nézze el, ha most elpályázom. Nincs valami ragyogóan. Na, tűnök is el. Viszlát, kislány.
– Viszontlátásra, möszjő – köszönt el (lélekben egészen másutt járva) Zazie.
Jeanne Lalochère felsegítette a fülkébe.
– Na, és jól mulattál?
– Hagyján.
– Láttad a Metrót?
– Nem láttam.
– Akkor mit csináltál?
– Öregebb lettem.

Külső hivatkozások

Forrás:Raymond Queneau: Zazie a Metrón, Magvető kiadó, 1975. Ford.: Pődör László

• A film adatai