The classical detective story is based on a teleological certainty offered by the narrative. In t... more The classical detective story is based on a teleological certainty offered by the narrative. In these stories, the detective successfully solves the crime, and the lawful order is restored in an assuring manner, so the closure of the narrative structure does not allow for an open ending in ontological terms. However, weird fiction and its most recent form, new weird, have a different approach to the teleological givens prescribed by the classical detective story (whodunit). The weird investigation is paradigmatically open-ended, and the detective most often fails to solve the case. The argument develops a distinction between two basic semiotic structures that characterize crime fiction. While all crime fiction is set in an environment that is based on simulation, the classical detective can revert the simulated semiotic structure into signs based on representation, thus the interpretation of the signs results in solving the crime. The weird and new weird stories, on the other hand, ...
A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból viz... more A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból vizsgálja meg a szerzőség kérdését. A hipertextualitást Italo Calvino Ha egy téli éjszakán az utazó című regényében, a szimulációelméletet J.R.R. Tolkien és Umberto Eco műveiben, a narratológiai szempontokat több amerikai és angol szerző könyvében (Alasdair Gray, Kurt Vonnegut, Mark Twain, Bret Easton Ellis, Jonathan Swift, John Fowles, Vladimir Nabokov, Edgar Allen Poe stb.) elemzi.
Andrew Leman The Call of Cthulhu (2005) című filmje felkínálja azt a lehetőséget, hogy a filmadap... more Andrew Leman The Call of Cthulhu (2005) című filmje felkínálja azt a lehetőséget, hogy a filmadaptációs teóriákat a szimulációelmélet felől közelítsük meg. A film olyan modellekre alapozott képi és tematikus világot hoz létre, amely a kozmikus horror zsánerjegyeit egy látszólag Lovecraft-korabeli, huszadik század eleji, klasszikus, fekete-fehér némafilm formájában alkalmazza. A visszafejthető modellek segítségével a kozmikus horror főbb lovecrafti motívumai bontakoznak ki a filmből: a forrásként szolgáló novella szövege; Lovecraft világának kozmikus, istenszerű lényeinek fiktív ontológiája (Cthulhu-mítosz); és a rettenet alapjául szolgáló egzisztencialista nihilizmus.
A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból viz... more A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból vizsgálja meg a szerzőség kérdését. A hipertextualitást Italo Calvino Ha egy téli éjszakán az utazó című regényében, a szimulációelméletet J.R.R. Tolkien és Umberto Eco műveiben, a narratológiai szempontokat több amerikai és angol szerző könyvében (Alasdair Gray, Kurt Vonnegut, Mark Twain, Bret Easton Ellis, Jonathan Swift, John Fowles, Vladimir Nabokov, Edgar Allen Poe stb.) elemzi.
The classical detective story is based on a teleological certainty offered by the narrative. In t... more The classical detective story is based on a teleological certainty offered by the narrative. In these stories, the detective successfully solves the crime, and the lawful order is restored in an assuring manner, so the closure of the narrative structure does not allow for an open ending in ontological terms. However, weird fiction and its most recent form, new weird, have a different approach to the teleological givens prescribed by the classical detective story (whodunit). The weird investigation is paradigmatically open-ended, and the detective most often fails to solve the case. The argument develops a distinction between two basic semiotic structures that characterize crime fiction. While all crime fiction is set in an environment that is based on simulation, the classical detective can revert the simulated semiotic structure into signs based on representation, thus the interpretation of the signs results in solving the crime. The weird and new weird stories, on the other hand, ...
A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból viz... more A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból vizsgálja meg a szerzőség kérdését. A hipertextualitást Italo Calvino Ha egy téli éjszakán az utazó című regényében, a szimulációelméletet J.R.R. Tolkien és Umberto Eco műveiben, a narratológiai szempontokat több amerikai és angol szerző könyvében (Alasdair Gray, Kurt Vonnegut, Mark Twain, Bret Easton Ellis, Jonathan Swift, John Fowles, Vladimir Nabokov, Edgar Allen Poe stb.) elemzi.
Andrew Leman The Call of Cthulhu (2005) című filmje felkínálja azt a lehetőséget, hogy a filmadap... more Andrew Leman The Call of Cthulhu (2005) című filmje felkínálja azt a lehetőséget, hogy a filmadaptációs teóriákat a szimulációelmélet felől közelítsük meg. A film olyan modellekre alapozott képi és tematikus világot hoz létre, amely a kozmikus horror zsánerjegyeit egy látszólag Lovecraft-korabeli, huszadik század eleji, klasszikus, fekete-fehér némafilm formájában alkalmazza. A visszafejthető modellek segítségével a kozmikus horror főbb lovecrafti motívumai bontakoznak ki a filmből: a forrásként szolgáló novella szövege; Lovecraft világának kozmikus, istenszerű lényeinek fiktív ontológiája (Cthulhu-mítosz); és a rettenet alapjául szolgáló egzisztencialista nihilizmus.
A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból viz... more A vénember lábnyoma – metafikció, szimuláció, hipertextualitás és szerzőség három szempontból vizsgálja meg a szerzőség kérdését. A hipertextualitást Italo Calvino Ha egy téli éjszakán az utazó című regényében, a szimulációelméletet J.R.R. Tolkien és Umberto Eco műveiben, a narratológiai szempontokat több amerikai és angol szerző könyvében (Alasdair Gray, Kurt Vonnegut, Mark Twain, Bret Easton Ellis, Jonathan Swift, John Fowles, Vladimir Nabokov, Edgar Allen Poe stb.) elemzi.
Uploads
Papers by Norbert Gyuris