MAGYAR NYELVJÁRÁSOK 53 (2015): 35–45. A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT FOLYÓIRATA Helynév-szociológiai vizsgálatok két Hajdú-Bihar megyei településen E. NAGY KATALIN Az ezredforduló óta eltelt években az onomasztika a nevek keletkezése mellett egyre fokozódó figyelmet fordít a nevek használatára is, s ezzel összefüggésben néhány tanulmány helynév-szociológiai fogalmakat, kérdéseket jelöl meg tárgyaként (lásd pl. GYŐRFFY 2012, 2013, 2015). Jelen írásommal az itt említett munkák sorát kívánom gyarapítani, a számos további vizsgálatot is lehetővé tevő szociológiai szempontok közül az életkort állítva a középpontba. 1. A felmérés háttere Kutatásaimat két Hajdú-Bihar megyei településen, Pródon és Bakonszegen végeztem.1 Pród 256 lakost számláló falu a megye északi részén, melyet 1978ban közigazgatásilag Hajdúböszörményhez csatoltak. A település területi és társadalmi vonatkozásban egyaránt elszigetelt. Előbbit az magyarázza, hogy a várostól északnyugatra mintegy 15 km távolságra, a hajdúháti pusztán fekszik, utóbbit pedig az indokolja, hogy a falu lakosai az egykor a pusztán kialakult fejlett tanyahálózat lakosságából kerültek ki. A pródi névkorpuszt — amely 317 névadatból (13 bel- és 304 külterületi névből) áll — a településen korábban végzett hagyományos helynévgyűjtés eredményeképpen állítottam össze 2011-ben (lásd KATONA–E. NAGY 2015: 98–253). Helynév-szociológiai kutatásomba 24 pródi lakost vontam be, tehát a lakosság 9%-ával készítettem interjút. Nemek szerinti megoszlásuk: 9 nő és 15 férfi (38 : 62%). A legfiatalabb adatközlő 11, a legidősebb 87 éves. Bakonszeg 1176 lakost számláló falu a megye déli részén, mely a Berettyó folyó jobb partján fekszik. A település két területi és társadalmi szempontból, valamint történeti tekintetben is egyaránt jól elkülönülő falurészből, a Berettyó hídjától nyugatra fekvő Bakonszegből és az ettől keletre fekvő Pusztakovácsiból A települések lakosságának számát a Központi Statisztikai Hivatal 2015. évi hivatalos adatai szerint adtam meg. 1 35 áll. A hagyományos helynévgyűjtés alkalmával 2014-ben összeállított 217 helynév (87 bel- és 130 külterületi név) adta a vizsgálat korpuszát (lásd e kötetben E. NAGY 2015). A helynév-szociológiai felmérésbe 60 helyi lakost vontam be (ez a lakosság 5%-át teszi ki), így a csaknem 1200 fős falu minden 20. lakójának névismeretét felmértem. Nemek szerinti megoszlásuk: 32 nő és 28 férfi (53 : 47%). A legfiatalabb adatközlő 10, a legidősebb 82 éves. Mindkét faluban figyelemmel voltam a nemek aránya mellett a foglalkozások lehető legnagyobb mértékű sokféleségére is: állattenyésztő, közmunkás, őstermelő, pedagógus, takarító, tanuló, útépítő, varrónő, webmester stb. foglalkozású adatközlőkkel egyaránt beszéltem. Igyekeztem hivatásos névismerőket is beválasztani az adatközlők körébe, így jutottam el postás, vadász, vízügyes adatközlőkhöz. Olyan lakosokat is bevontam kutatásomba, akik nem helyben születtek. A pródi lakosok közül például elkészítettem a felmérést egy olyan adatközlővel (54 éves férfi), aki hat éve él a faluban. A bakonszegi adatközlők egyike (45 éves férfi) szintén csak néhány éve költözött a településre. Az interjúk minden esetben kötetlen beszélgetéssel indultak a határ, majd a belterület neveiről. Képzeletben a táj egy szegletére navigáltam adatközlőimet, s kértem, hogy sorolják fel, milyen helyek vannak arrafelé. Ezt követően kiindulópontként jelöltem meg a saját utcájukat, s arra kértem őket, hogy onnan gondolatban elindulva mutassák be a falut. A beszélgetések végén az adatközlőket megkérdeztem az általuk nem említett helynevekhez fűződő névismeretükről is. Adatközlőimet mindkét településen négy generációs csoportba soroltam: a 20 éves kor alattiak alkotják az első csoportot, a 21–40 közöttiek a másodikat, a 41–60 közöttiek a harmadikat és végül a 61 felettiek a negyedik csoportot. Kutatásom eredményeit mindkét településen a négy generációs csoport névismeretének bemutatásával adom közre. Minden esetben közlöm az adott generációs csoport összesített névismereti átlagát, 2 ezt követően a csoportba tartozó minden adatközlő által ismert,3 valamint a csoportban senki által nem ismert 4 nevek számát és százalékos arányát. Kitérek a belterületi és a külterületi nevek arányára is. Az összesített névismereti átlagot úgy számítottam ki, hogy az adott generációs csoport minden tagjának százalékos névismeretét átlagoltam. 3 Az adatközlő ismeri a helynevet, ha hallott róla és lokalizálni is tudja, vagyis ha az az aktív névkincsébe tartozik (vö. ZSOLNAI 1967: 193). 4 Az adatközlő nem ismeri a nevet, ha a felmérés során magától nem említi azt, és azután sem tudja lokalizálni, hogy a gyűjtő rákérdez (vö. ZSOLNAI 1967: 192). 2 36 2. A pródi felmérés eredményei Az első generációs csoportról elmondható, hogy átlagosan a teljes névanyag 18%-át ismerik, ám a csoport összes tagja által ismert nevek száma a teljes névanyagnak csupán a 6%-át teszi ki. A csoporttagok az összes belterületi név 31%-át ismerik. A névismeret mértéke annak ellenére nem terjed túl a belterületi névkorpusz harmadán, hogy a falu csak néhány utcából áll. Jellemző, hogy a belterületi nevek ismerete azon külterületi nevek ismeretével egészül ki, amelyek egyfelől a településhez közel esnek (pl. Gátőrház), másfelől a határ bármely részén nagy kiterjedésű objektumokat jelölnek (pl. Harmincötös út, Keleti-főcsatorna, Rét). A 304 külterületi névből mindössze 14-hez, vagyis a külterületi nevek 5%-ához fűzött aktív névismeretet a korcsoport minden tagja. A legfiatalabbak számára a település teljes névkincsének 56%-a volt teljesen ismeretlen. Ezek kisebb és nagyobb kiterjedésű objektumokat egyaránt jelölnek, tulajdonképpen csaknem minden helynévfajtára sorakoztathatunk példákat: víznevek (Horgas-ér, Szőke-ér, Süldős-ér), tanyanevek (Csíkos-tanya, K. Nagy Sándor tanyája, Szombati-tanya), dűlőutak nevei (Csonkadűlő, Kopasz Varga dűlő, Perzséte dűlő), csárdák nevei (Dedő csárda, Kati-kocsma ~ Tóth-kocsma) stb. egyaránt találhatók közöttük. Ezek a határ teljes egészét lefedik, és egy belterületi utcanév kivételével mind külterületi nevek. A második generációs csoport átlagos névismerete csaknem háromszorosa az első csoporténak, 49%. Ez azt jelenti, hogy a csoport átlagosan minden második pródi helynevet ismer. A mindenki által ismert nevek aránya 24%. A második csoport névismerete sem terjed ki minden belterületi névre. Noha azt feltételezhetnénk, hogy egy nyolc utcából álló falu minden utcanevét ismerik a lakosok, a második csoport adatközlői nem ismerték egyöntetűen például az Oláh Jakab utca és a Rókahát utca hivatalos neveket. Kézenfekvő magyarázat lehetne erre az, hogy szívesebben használják az objektumokat jelölő nem hivatalos neveket, például az Oláh Jakab utca másik nevét, a Halom utca megnevezést, de ezt sem ismerik egyöntetűen az adatközlők. Az összes belterületi név 62%-át, az összes külterületi névnek pedig 23%-át ismeri minden adatközlő. A korcsoportba tartozók számára a teljes névkincs 24%-a volt ismeretlen. E nevek kizárólag külterületi objektumokat jelölnek, s több mint a felük tanyanév. Ez az eredmény összhangban van azzal a településtörténeti körülménnyel, miszerint a második csoport tagjai már a belterületen kimért utcákban nevelkedtek, a külterületi tanyahálózattal így nem volt intenzív kapcsolatuk. Kiemelhető még továbbá az is, hogy a dűlőutak és dűlőföldek nevei is ismeretlenek a csoport tagjai számára. E három helynévfajtán túl csupán két kisebb ér, a Karácsony-ér és a Szőke-ér, a külterületi állattartással összefüggésben három legelő, a Csikóslegelő, a Gulyalegelő és a Birkalegelő, valamint egy halom, a Kis-Tacsilló-halom neve az, amelyet nem 37 ismert egyetlen adatközlő sem. A külterületi névanyag 25%-át egyik csoporttag sem ismeri. A harmadik generációs csoport névismerete átlagosan 60%, s a teljes névkincs 28%-át ismeri minden adatközlő. A csoport minden tagja által ismert a legtöbb belterületi név, kivételt csupán két korábbi hivatalos utcanév, a Kossuth Lajos utca és a Petőfi Sándor utca képez. Összességében a belterületi nevek 85%-át, a külterületi névállomány 26%-át ismerik az adatközlők. A mindenki által ismert nevek az egykori külterületi tanyavilághoz kapcsolódnak leginkább: az egykori tanyasi iskolák (pl. Bársony-iskola, Hármashalmi iskola, Bakó-háti iskola), a csárdák és kocsmák (pl. Dedő csárda, Kati-kocsma, Réti kocsma), a téeszközpontok (pl. Csillag mezőgazdasági szövetkezet, Réti üzemegység), valamint további külterületi építmények (pl. Tejház) nevei mind a valaha volt tanyahálózat világát idézik. Szembetűnő, hogy míg a második korcsoport tagjai csak a jelentősebb — a hosszabb, illetve a Harmincötös útból nyíló — dűlőutak neveit (Bocskai bekötőút, Bársony dűlő, Tejház dűlő) ismerik egyöntetűen, addig a harmadik csoport névismeretébe 11 dűlő neve tartozik bele (pl. Elek dűlő, Freiter dűlő, Miniszteri út). A névkincsnek mindössze 8%-át nem ismerte egyik, e generációs csoportba tartozó adatközlő sem. E nevek mindegyike külterületi objektumot jelöl: főképpen tanyák (pl. Bodnár-tanya, Szálkai-tanya), utak és dűlőutak (pl. Lévai Márton dűlő, Meditációs út), földek (pl. Eklézsia földje, Gimnázium földje) megnevezései ezek. A negyedik generációs csoportnak átlagosan a névkincs 79%-áról van tudása, s a mindenki által ismert nevek száma 27%. A belterületi nevek 54%-át ismeri minden csoporttag. A korábban más településeken végzett élőnyelvi gyűjtések tapasztalataihoz hasonlóan Pródon sem része a belterület összes hivatalos utcaneve a legidősebb adatközlők névismeretének. Nem egyöntetű a Rókahát utca és Pallai Pál utca nevek ismerete sem a csoportban. A külterületi névkorpusz 26%-áról van tudása minden adatközlőnek, s míg az első csoportba tartozók 2, a másodikba tartozók szűk tucatnyi, a harmadik csoportbeliek tucatnyi tanyanevet ismernek, a negyedik csoport tagjai 20 tanya nevét ismerik egyöntetűen. E nevek zömmel az egykori tanyaközpont nagyobb, fontosabb tanyáit jelölik. Ahogyan az első korcsoportban a senki által nem ismert, a negyedikben a mindenki által ismert nevekre jellemző az, hogy ezek tulajdonképpen az összes helynévfajtát, területi szempontból pedig az egész határt lefedik. A senki által nem ismert nevek mind külterületi objektumot jelölnek, számuk csupán a névanyag 2%-át teszi ki. 3. A bakonszegi felmérés eredményei Az első generációs csoport tagjainak átlagosan a teljes névanyag 46%-áról van tudásuk, azaz csaknem minden második helynévről. A csoport összes tagja által 38 ismert nevek száma a teljes névkincsnek mindössze a 14%-át teszi ki. Az első generációs csoport minden adatközlőjének névismerete a belterületi névkincs 25%-ára terjed ki, azaz minden negyedik belterületi névre. Ismerik például a falu főutcájának népi és hivatalos megnevezését (Fő utca ~ Hunyadi utca), a település egyik részének nevét (Babaliget), középületek neveit (Kultúrház, Óvoda). A külterületi névkorpusznak csupán a 18%-a része minden adatközlő névismeretének, erre a vízfolyások és a szomszédos településekre vezető utak neveit hozhatjuk példaként (Berettyó ~ Berettyó folyó, Kálló, Keleti-főcsatorna, Újfalusi út, Zsákai út). A korcsoportba tartozók számára a teljes névkincs 23%-a ismeretlen. Az általuk ismeretlennek ítélt belterületi nevek megegyeznek a harmadik és negyedik generáció számára a névkincs alaprétegét képező helynevekkel (Gali kocsmája, Hangya, Kis utca, Lédai csárda, Miskolczi-birtok, Rákosi utca), így e nevek a névrendszer tagjaként aligha maradnak meg hosszabb időn át. A belterületi névanyag 13%-a, a külterületi névállomány 29%-a ismeretlen a korcsoporthoz tartozók számára. Az ismeretlen külterületi nevekhez tucatnyi tanyanevet sorolhatunk (pl. Bene Gyula-tanya, Oláh-tanya). Emellett nagyobb határrészek nevei is ismeretlenek a korcsoportban (Kis-Hídköz, Kozmapuszta, Nagy-Hídköz, Rét). A második generációs csoportba tartozók névismeretébe átlagosan a teljes névkincs 57%-át tartozik bele. A minden csoporttag által ismert nevek a névanyag 26%-át teszik ki, ami majdcsak a duplája az első generációban tapasztalt eredménynek. A második csoport minden tagja ismer belterületi hivatalos neveket (Árpád tér, Bacsó Béla utca), a kocsmák és boltok neveit (Kriszti, Piri bár, Pagony). Ismerik a Varroda nevet is, amely egykor sokuk édesanyjának adott munkát, ma azonban már nem üzemel. Az első generációs csoport legidősebb tagjai óvodás korúak voltak, amikor megszűnt a varróüzem, ez magyarázza, hogy ők még ismerik ezt a megnevezést. A korcsoportnak a belterületi névkincs 38%-áról, a külterületi nevek 18%-áról van egyöntetűen tudása. Az első generációs csoportnál megfigyelt nagyobb külterületi objektumok ismerete itt is jelen van, azok nevei azonban kiegészülnek például a Kádár-domb ~ Kádár dombja nevekkel. Annak, hogy e nevek ismerete nem jelenik meg az első csoportban, szintén szociokulturális oka van. Az iskolaszerkezet átalakításának köszönhetően néhány éve a gyerekek a szomszédos településekre, Berettyóújfaluba és Zsákára járnak tanulni. Korábban, amíg a falu általános iskolája a hagyományos nyolcosztályos szerkezetben működött, a tanárok rendszerint kilátogattak osztályaikkal a Kádár-dombhoz, és elmesélték nekik a régóta élő népmondát, Kádár vitéz történetét. A névvel, a név által jelölt objektummal való aktív kapcsolat megszűnése pedig maga után vonta a névismeret fakulását is. Számottevő emellett a külterületi épületek neveinek egyöntetű ismerete (Pálinkafőzde ~ Pálinkafőző, Szárító, Zsilipház). A mindenki számára ismeretlen nevek száma alacsony, a névkincsnek 39 csupán a 7%-át (a belterületi nevek 7, a külterületiek 8%-át) nem ismeri egyetlen csoporttag sem. A belterületi nevek között a nép ajkán élő csárdanevet (Lédai csárda), az ott tanító pedagógusról elnevezett iskolanevet (Tóth-iskola ~ Tóth iskolája) egyaránt találunk. A külterületi ismeretlen nevek közt számos tanyanév van (Kovács-tanya, Matkó-tanya, Nemes Balázs tanyája), de olyan nevek is ismeretlenek számukra, mint a Lapos, Méneslegelő, Miragy. A harmadik generációs csoportba tartozók átlagosan a névkincs 74%-át tudhatják sajátjuknak. A névkincs 29%-ához fűznek mindannyian aktív névismeretet. A belterületi nevek 52%-áról van tudása minden csoporttagnak. A minden adatközlő által ismert nevek között mindössze hét hivatalos utcanevet találunk (pl. Hunyadi utca, Petőfi utca, Jókai utca), holott két tucatnyi hivatalos névvel számolhatunk a faluban. Minden csoporttag névismeretébe beletartoznak a korábbi iskolák nevei (Sárállási iskola, Templomi iskola). A minden adatközlő által ismert külterületi nevek a külterületi névkincs 29%-át teszik ki, s ezen belül a nagyobb objektumot jelölő nevek mellett külterületi építmények nevei, illetve az egykori külterületi legeltetéssel összefüggő nevek (Gulyalegelő, Gulyakút, Legelő) is szerepelnek. A névkorpusznak nincs olyan eleme — sem bel-, sem külterületi —, amely a harmadik generációs csoport minden adatközlője számára ismeretlen. A negyedik generációs csoportnak átlagosan a névkincs 73%-áról van tudása. A minden adatközlő névismeretének részét képező nevek a névkincs 28%át fedik le, ezen belül a csoporttagok a belterületi névanyag 38%-át, a külterületi névkincs 23%-át ismerik egyöntetűen. A harmadik és a negyedik generációs csoport minden tagja által ismert nevek korpusza csaknem azonos: mindössze néhány név van, amely a negyedik csoportban minden adatközlő névkincsébe beletartozik, míg a harmadikban nem (pl. Kossuth téesz, Marx Károly utca, Tejcsarnok). Hasonló a helyzet a külterületi nevekkel is: néhány kivételtől eltekintve azonos a harmadik és negyedik generációs csoport külterületi névismerete. A mindenki által ismeretlennek ítélt nevek száma viszont magasabb, mint a harmadik generációs csoportban, itt ugyanis öt nevet adatolhatunk (pl. Miragy ~ Miragyi-föld). A belterületi neveknek és a külterületieknek egyaránt a 2%-a ismeretlen a korcsoport minden egyes tagja számára. 4. Következtetések Azt a szakirodalomban általánosan elterjedt hipotézist, amely szerint egy település névkincsét az idősebb lakosok jobban, a fiatalabbak kevésbé ismerik, felmérésem eredményei is igazolták. Ez azonban nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy a legidősebb adatközlők ismerik a legtöbb helynevet: szociokulturális, társadalmi és egyéb okok ugyanis erős befolyással lehetnek egy-egy lakos névismeretére. 40 300 250 200 150 100 50 11n 12n 12n 12f 15n 15f 20f 29f 31f 35f 37f 46n 50f 54f 56f 56f 69n 71n 75f 75f 75n 77f 81f 87n 0 1. diagram: A pródi lakosok névismerete 5 Mint arra írásom elején utaltam, mindkét faluközösségben bevontam egy-egy olyan adatközlőt is a felmérésbe, akik nem tősgyökeresek a településen. A pródi lakosok egyike (54 éves férfi) mindössze hat éve él a faluban. Generációs csoportjának névismereti átlaga 60%, ő azonban a névkincsnek csupán a 24%-át ismeri. Névismerete az első generációs csoportba tartozók sorába illik leginkább: 15 éves lány adatközlőm a névkincs 20%-át, 15 éves fiú adatközlőm pedig a 27%-át ismeri. A másik település hasonló helyzetben lévő adatközlője (45 éves férfi) négy éve él a faluban. Közmunkásként dolgozik Bakonszeg belterületén, s emiatt a külterülettel nem sok kapcsolata van. Korábban a szomszédos Berettyóújfaluban élt. Névismerete 43%, ez jelentősen eltér korcsoportjának 76%-os névismereti átlagától, leginkább az első generációs csoport 46%-os átlagába illeszkedik. A korcsoportba tartozó 10 éves lány adatközlőm a névanyag 35%-át, 17 éves lány adatközlőm a 43%-át ismeri. Mindez azt mutatja, hogy egy, a faluba újonnan költözött felnőtt igen hasonló megismerési folyamatokon megy keresztül a mentális lexikon részét képező helynevek és az általuk jelölt térbeli objektumok megismerése terén, mint egy, a születése óta a faluban élő gyerek. E megfigyelés megfelel annak a funkcionális nyelvészeti alaptételnek, hogy a helynevekre vonatkozó ismereteket — és magukat a helyneveket is — az egyén a közvetlen környezetének megismerése során sajátítja el (lásd pl. LADÁNYI–TOLCSVAI NAGY 2008: 28, HOFFMANN 2012: 15). Megítélésem szerint e megismerési folyamat a névhasználó közösségek új tagjai esetében életkortól függetlenül hasonlóképpen mehet végbe. A függőleges tengelyen az egyes személyek által ismert nevek számát jelöltem, a vízszintes tengelyen pedig az adatközlők életkorát és nemét (n = nő, f = férfi). 5 41 220 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 42 2. diagram: A bakonszegi lakosok névismerete 82f 82f 78n 76n 73n 73f 73n 72n 71n 70n 64f 63n 63n 62n 61f 58f 57f 57n 56n 56n 55n 54f 54f 54n 53f 47f 45f 44f 42f 41n 40n 39n 39n 38n 37n 35f 34n 34n 29f 28f 27f 26f 25n 25n 24f 20f 20f 20f 20n 20n 19n 19n 19f 17f 17n 17n 13n 13f 10n 10n SEBESTYÉN ÁRPÁD saját helynévgyűjtési tapasztalatait közre adva elmondja, hogy „a falumban […] egyetlen egy embert sem találtam, aki csak megközelítő teljességgel is ismerte volna az egész […] helynévállományt” (1960: 84). Az újabb kutatások számszerű eredményei azt mutatják, hogy vannak a faluközösségeknek olyan tagjai, akik csaknem az egész helynévállományt birtokolják: Pródon a negyedik generációs csoport 81 éves adatközlője a teljes névkincs 86%-át, Bakonszegen a harmadik generációs csoport 58 éves adatközlője a névanyag 94%-át ismeri. Hasonló eredményeket közölt Tépén végzett helynév-szociológiai esettanulmányában GYŐRFFY ERZSÉBET: a negyedik generációs csoport 75 éves adatközlője a teljes névkincs 89%-át ismeri (2015). Az alábbi táblázat a két általam vizsgált település névismereti átlagait mutatja. minden adatközlő minden adatközlő szááltal ismert nevek mára ismeretlen nevek Pród Bakonszeg Pród Bakonszeg 1. generációs csoport 2. generációs csoport 3. generációs csoport 4. generációs csoport összesített névismereti átlag Pród Bakonszeg 6% 14% 56% 23% 18% 46% 24% 26% 24% 7% 49% 57% 28% 29% 8% 1% 60% 74% 27% 28% 2% 2% 79% 73% 1. táblázat: Az egyes korcsoportok névismerete Pródon és Bakonszegen A bel- és külterületi nevek aránya kapcsán azt tapasztaljuk, hogy míg a fiatalok túlnyomó többségben a belterületi nevekkel vannak szorosabb kapcsolatban, az életkor előrehaladtával egyre több külterületi nevet ismernek meg. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a gyerekek élettere kezdetben csak a belterületre korlátozódik. Gyermekkoruk során egyre több lehetőségük nyílik a külterülettel való érintkezésre, majd fiatal- és felnőttkorukban munkájuk, életvitelük vagy esetleges érdeklődésük okán egyre intenzívebbé válhat a külterülettel való kapcsolatuk, s mindezzel összefüggésben a külterületi nevekhez fűződő névismeretük is. Ugyanakkor KOVÁTS DÁNIEL már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy egy-egy településen az emberek élettere egyre inkább beszűkül, s „elfeledjük lakóhelyünk külterületének egyes neveit” (1981). Noha valóban volt néhány adatközlőm, aki a falu határával gyakorlatilag semmilyen kapcsolatban nem állt, azt tapasztaltam, hogy a legfiatalabb adatközlők is jónéhány külterületi helynevet ismernek, s a külterületi nevek ismerete az életkor előrehaladtával egyre kiterjedtebb lesz. Megítélésem szerint az élettér ilyen irányú beszűkülése tehát végső soron nem vonja maga után a tér megismerésére irányuló igény megszűnését. 43 Pród Bakonszeg belterületi név külterületi név belterületi név külterületi név 1. generációs csoport 31% 5% 25% 8% 2. generációs csoport 62% 23% 38% 18% 3. generációs csoport 85% 26% 52% 29% 4. generációs csoport 54% 26% 38% 23% 2. táblázat: A minden adatközlő által ismert bel- és külterületi nevek aránya a két településen korcsoportonként Pród Bakonszeg belterületi név külterületi név belterületi név külterületi név 1. generációs csoport 8% 58% 13% 29% 2. generációs csoport – 25% 7% 8% 3. generációs csoport – 8% – – 4. generációs csoport – 2% 2% 2% 3. táblázat: A senki által nem ismert bel- és külterületi nevek aránya a két településen korcsoportonként Írásomban egy szociológiai szempont, az életkor alapján vizsgáltam a pródi és a bakonszegi faluközösség helynévismeretét. További eredményekkel szolgálhat majd a továbbiakban újabb szociológiai szempontoknak a bevonása a felmérésbe (például a névismeret nemek vagy foglalkozási csoportok szerinti megoszlása), amelyek tovább árnyalhatják, finomíthatják az itt felvázolt helyzetképet is. Ennek bemutatására azonban majd csupán egy későbbi írásomban vállalkozom. Irodalom GYŐRFFY ERZSÉBET 2012. A névszociológiai aspektusról a szleng helynevek ürügyén. Helynévtörténeti Tanulmányok 7: 53–60. GYŐRFFY ERZSÉBET 2013. A helynév-szociológia kutatási területei, feladatai. Helynévtörténeti Tanulmányok 9: 115–125. GYŐRFFY ERZSÉBET 2015. A helynévismeret. Magyar Nyelvjárások 53: 5–33. HOFFMANN ISTVÁN 2012. Funkcionális nyelvészet és helynévkutatás. Magyar Nyelvjárások 50: 9–26. 44 KATONA CSILLA–E. NAGY KATALIN 2015. Hajdúböszörmény helynevei. In: BÁBA BARBARA szerk., Hajdú-Bihar megye helynevei 1. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó. 98–253. KOVÁTS DÁNIEL 1981. A belterületi nevek kérdéséhez. In: HAJDÚ MIHÁLY–RÁCZ ENDRE szerk., Név és társadalom. A III. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 160. Budapest. 169–171. LADÁNYI MÁRIA–TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2008. Funkcionális nyelvészet. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 22: 17–58. SEBESTYÉN ÁRPÁD 1960. Egy s más az élő dűlőnévanyagról. In: MIKESY SÁNDOR–PAIS DEZSŐ szerk., Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Névtudományi Konferenciája. Budapest, Akadémiai Kiadó. 82–85. ZSOLNAI JÓZSEF 1967. A lakosság földrajzinév-ismeretének vizsgálata. Magyar Nyelvőr 91: 191–198. 45