1995 Zsigmond Erzsébet - Sirató. Életem panaszos könyve

Ethnographia A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 106. évfolyam 2. szám 1995 FIATAL MAGYAR NÉPRAJZKUTATÓK TANULMÁNYAI ÉS KÖZLEMÉNYEI Zsigmond Erzsébet: Sirató. Életem panaszos könyve. Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára 1. Kolozsvár, 1995. 136 p. "Isten vagy ember adjon nekem választ, hogy miért születtem erre a világra, ha csak a szenve­ dés és kín jutott osztályrészül nekem." A népi írásbeliség egy tragikusan szép darabját, egy magyarói parasztasszony vallomását veheti kezébe a Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára sorozat első köteteként az olvasó. A témaválasztás nem véletlen. Az elmúlt években a műfaj legfigyelemreméltóbb darabjai ­ Tamási Gáspár, Vadon nőtt gyöngyvirág (1971), Győri Klára, Kiszáradt az én örömem zöld fája (1975), Kocsis Rózsi, Megszépült szegénység (1988) kötete ­ Erdélyből ismertek. Zsigmond Erzsébet visszatekintése nem egyszerűen a szegénységről, az asszonyi kiszolgálta­ tottságról szóló híradás, miként asszonytársai, például Győri Klára emlékezése. Keservesebb és tragi­ kusabb, mert az ember végső kifosztottságát tárja elénk. A népmesék hőseivel ellentétben Zsigmond Erzsébet számára sohasem az a kérdés, hogy mit cselekszik, hanem hogy mit tud elviselni. Élettörté­ nete meg sem született álmok hullásának, meg sem fogalmazott kívánságok beteljesületlenségének sorozata: "...és én csak erre születtem, hogy mindig csak a nehéz munka és a sok­sok bánat, éjszakán­ ként úgy nőtt, mint a moziban a film, úgy peregtek az éveim öröm nélkül." A műfaj szabályainak megfelelően kronologikus rendben folyik a visszaemlékezés a háborús évek iszonyataira, a kemény munkában eltelt gyermekévekre, a rövid és agyondolgozott nagylánykodásra, a megalázó, boldogtalan asszonyi sorsra. Ha itt fejeződne be az élettörténet, akkor is együttérzésre késztetne a szegénység kegyetlenül nehéz hétköznapjaira, kurta ünnepeire visszate­ kintő keserű hangú számadás. Mindezek azonban stációk voltak csupán Zsigmond Erzsébet számára a legnagyobb megpróbáltatás, leánya halála előtt. Miután épphogy felnevelte, elvesztette azt, aki élete értelme, minden cselekedetének mozgatórugója volt: "csak annyi örömem volt, amit a gyermekem okozott, és ez mindeme elégtétel volt." Az emlékezés vallomássá mélyül, a gyermekétől elszakított anya keservévé. Nyomorúságos gyermekéveit elfogadta, eltűrte részeges, idegbeteg férjét, belenyugodott öccse, majd szülei elveszté­ sébe, "mert így van rendjén", leánya halálába azonban nem képes beletörődni. "Neked kéne itt világí­ tani" ­ írja, s ő aki eddig türelemmel viselte sorsát, fellázad. Passzív lázadás ez: önpusztító és senkit sem érdeklő. A szülőfalut elhagyó, közösségéből kiszakadt Zsigmond Erzsébet leánya elvesztésével telje­ sen egyedül marad, a fájdalom enyhülése, a veszteség után a mindennapi létbe újrabeilleszkedés esélye és reménye nélkül. Csak a rendíthetetlen siratás jut osztályrészéül ­ virágvasárnap, nagypénte­ ken és feltámadáskor egyaránt. Évszázadokkal ezelőtt talán balladával formálódott volna Zsigmond Erzsébet tragédiája, most, időben és térben karnyújtásnyira tőlünk, a huszadik század végén élettörténetként hömpölyög elénk. Lényegtelen, hogy a gyakorlottság hiányától vagy a sírástól, a fájdalomtól csuklik el hangja, döccen­ nek néha a mondatok. A szöveg ismétlődései is csak a balladai hangulatot erősítik. A két esztendővel leánya halálát követően íródott utolsó levél fásult reménytelensége arról tanúskodik, hogy Zsigmond Erzsébet számára bevégeztetett. A megrázó élettörténetet, amelyben nincs katarzis, csak éles fájdalom, jól ellentpontozza Ke­ szeg Vilmos szikár, minden személyes utalást nélkülöző, a műfaj keletkezési sajátosságait elemző utószava. Szekszárd N A G Y JANKA TEODÓRA Savai J á n o s ­ G r y n a e u s Tamás: Tüdő Vince betegei. Devotio Hungarorum 1. Szeged, 1994. 144 p. József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszék A kötet bevezetőjéből megtudjuk, hogy a József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke ú kiadványsorozatának első kötetét tartjuk a kezünkben. Az öröm kettős, egyrészt mert indult egy új kiadványsorozat, másrészt, hogy megjelent Engi Tüdő Vince betegeiről vezetett naplója. Tüdő Vince