2007 Kajtár István - Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe

ETHIGRAPHIA « • . .. K \ S. Ijickoviís l im&e: R e f o r m á t u s rendtartás és egyházíbgyelem Obnismtsvky Bqrbáln: I7<"»ldanva kultusz a m o n g o l o k n á l Kmccsi 1 jijos: Csizmadia céluáblák / :üressy \niko: A tiszafüredi fanvergek korai díszitöstílusa Doft/öttkos Ottó: \ kovácslegények szokásainak ú j a b b eredményei Palád/-Korács. Xfl'/la: Azok az ö t v e n e s évek falun Oláh jáuos: K o h l b a c h Bertalan, a folklorista rabbi 2007/2 Ethnographia 118. évfolyam 2007 2 ­ 3 . szám Ismertetések Juhász Zoltán: A zene ősnyelve. A magyar népzene rendszerének és eurázsíai kapcsolatainak vizsgálata mesterséges intelligenciákkal és más matematikai módszerekkel. {Paksa Katalin) Zakariás Erzsébet: „Édesanyám kicsi korban megtanított...". {Ambrus Judit) ­ Pamela E. Klassen: Áldott esemény (Blessed Events) {Kisdiné Neményi Barbara) ­ Arx ­ oppidum ­ civitas, A vártól a városig. {Kemecsi Lajos) ­ Motil László: A tardosi (gerecsei) kőfejtés történeti emlékei. {Kemecsi Lajos) ­ Goldene Zeiten. Sauerlánder Wirtschaftsbürger vom 17. bis 19. Jahrhundert. {Kemecsi Lajos) - Körmendi Géza: Történetek Tatáról Válogatott tanulmányok, cikkek a város múltjáról. {Kemecsi Lajos) - Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században. {Bárth Dániel) ­ Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pünkösdi király Csepregen és Jókainál. {Bárth Dániel) ­ Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe. {Nagy Janka Teodóra) Tüdős S. Kinga: Erdélyi testamentumok I. Hadviselő székelyek végrendeletei. Háromszék. {Szőcsné Gazda Enikő) - Égető Melinda: Vagyon szép szőlőhegyünk... Történeti­néprajzi elemzések közép­ és nyugat­dunántúli magyar nyelvű hegytörvények tükrében. 1629 1846 {Szilágyi Miklós) A folyóirat a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával jelenik meg ISSN 0014­1798 Szerkesztő: Bartha Elek [Editor: Elek Bartha] Felelős kiadó: Paládi­Kovács Attila, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke [Published by: Attila Paládi­Kovács, President of the Hungárián Ethnographical Socíety] Fordító: Csontos Pál [Translator; Pál Csontos] Olvasószerkesztő Sándor Mária [Copy editor: Mária Sándor] A borítót tervezte: Dallos Csaba [Cover design; Csaba Dallos] Nyomdai előkészítő: Bihari Nagy Éva [Pnntmg & Pubhshing: Éva Bihari Nagy] Nyomta a Kapitális K f t , Debrecen [Printed in Debrecen by Kapitális Ltd.] Felelős vezető: Kapusi József [Managing Director: József Kapusi] 332 Ismertetések magát elcsábítani az eredetkérdések szirénéneke által, amely ­ éppen a pünkösdi szoká­ sok kapcsán is ­ sok kutatót ingoványos, homályos világba kalauzolt. Mivel a vizsgálat határozottan csak a lóversennyel nyert pünkösdi királyság jelenségkörére koncentrál, az elemzés elkerülheti az általánosításokat, és pusztán a fellelhető forrásadatokra, azok kri­ tikus és filológiai feldolgozására Összpontosít. Bár a szerző nyilvánvalóan ismeri a szo­ kás európai elterjedésére vonatkozó adatokat is, ezek bemutatására itt tudatosan nem vál­ lalkozik. A célja a csepregi népszokás forrásokkal alátámasztható múltjának, virágkorá­ nak és elmúlásának, társadalmi hátterének és a szokást működtető erőknek a bemutatása, mindenekelőtt a leírások széleskörű feltárása, illetve mikrotörténeti jellegű forráselemzé­ sek révén. A szerző szakít a hazai népszokáskutatásban még manapság is fellelhető „csemegéző" módszerrel, amely ­ a szövegek mögötti társadalmi háttér és a sokszor szembetűnő plagizálási gyakorlat alapos feltárása nélkül ­ általában a leírások egyszerű, rácsodálkozó közlésében merül ki. A hazai történeti szokáskutatás megújulásának egyik útját jelenthetik az efféle filoló­ giai alaposságú mikrovizsgálatok, amelyek elvégzéséhez Balogh Jánosné Horváth Teré­ zia könyve akár követendő mintát is nyújthat. Az új eredmények egy részét talán éppen magától a szerzőtől várhatjuk, aki vélhetően folytatja csepregi kiindulópontú kutatásait, és „az efélékben gyönyörködő magyar olvasó közönséget megörvendeztetni" remélhető­ leg a továbbiakban is szándékában áll. Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe. Dialóg Campus Kiadó. Budapest­ Pécs. 2004. 143. p. 18 kép Nagy Janka Teodóra Az elmúlt évek során több olyan kiadvány látott napvilágot, amely a jogi néprajz sor­ sát figyelemmel kísérők számára nemcsak a néprajztudomány, de a jogtudomány oldalá­ ról is fordulópontot jelez. A jogtudomány területén az ún. „puha jogtörténet" legújabb irányzata, a jogi kultúrtörténet például vizsgálati körébe emelt számos olyan kérdéskört, amelyet korábban hagyományosan az európai jogi néprajz részének tekintettek. A jogi kultúrtörténet legújabb kutatási eredményeiből válogatást nyújtó kötet szerkesztői elősza­ va a népi jogérzet erős szerepéről, a jogi hagyományok jelentőségéről, ezeknek a jogtör­ ténészek által történő vizsgálatának fontosságáról szól. A jogi néprajz legjelesebb képvi­ selőinek: Tagányi Károly, Tárkány Szűcs Ernő és Imreh István életművét „a magyar népi jogélet összefoglalásaiként" és „a magyar jogtörténet­ tudomány kiváló részeiként" a jogi kultúrtörténethez tartozóknak tekinti, s méltatlannak nevezi azt a gyakorlatot, amely „a jogszokást kizárta a jog elemző vizsgálatának tárgyai" közül. A jogtörténet­tudományban zajló említett folyamat fontos állomásának tekinthető Kajtár István Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe című kötetének megjelenése. A szerző, a Pécsi Tudományegyetem Állam­ és Jogtudományi Kar Jogtörténet Tanszékének profesz­ szora több, mint egy évtizedes hazai és nemzetközi kutatásának eredményeit, oktatási ta­ pasztalatait összegezve az elsők között vállalkozott a jogi kultúrtörténet fogalmának meg­ határozására, tárgyköreinek körülhatárolására és ismertetésére. Munkája a kutatási ered­ Ismertetések 333 mények megismertetésén és összegzésén túl egyaránt alkalmas a diszciplína egyetemi ok­ tatásban történő eredményes hasznosításra, valamint a téma iránt egy szélesebb közönség érdeklődésének felkeltésére. A szerző korábbi publikációi (melyekből egy 18 tételes válogatás a függelékben a to­ vábbi kutatást segítendő is megtalálható) már jelezték a téma iránti érdeklődést. Az a tény pedig, hogy jelen kultúrtörténeti munkáját Gernot Kocher osztrák jogtörténésznek, iko­ nográfiának, a grázi egyetem professzorának ajánlja, elhelyezi a szerző tevékenységét, tö­ rekvéseit a nemzetközi kutatásokban is. A jogi kultúrtörténet körvonalai és területei címet viselő első fejezet hangsúlyozottan a fenti fogalom­ és tárgymeghatározó metodikát követi. A kulturális jelenségeknek a kí­ vülálló számára is értelmezhető empirikus megközelítésétől (pl. a jogi szövegek sajátos stílusa, a jogászok viselete, a büntetőeljárás egyes mozzanatai, eskük, petíciók, magánjogi szerződések, börtönök, vesztőhelyek, koronázási jelvények, címerállatok, Roland­ szobrok) jut el a jogi kultúrtörténet tárgyának meghatározásáig. Ezzel párhuzamosan megtörténik a kapcsolódó tudományterületektől történő elhatárolás is: a szerző elsősorban német jogtörténeti példákra és előzményekre hivatkozik, hogy komplex jellegének hang­ súlyozása mellett sor kerülhessen a jogi kultúrtörténet módszereinek, a kutatási terület legfontosabb egyéni teljesítményeinek ismertetésére is. Az alapozó, hangsúlyozottan be­ vezető céllal írott munkában a kiemelt területeken (alkotmányjog és közigazgatás, bün és bűnhődés, magánjog és üzleti élet, igazságszolgáltatás, háborúk, követségek és békeköté­ sek, az alattvalók világának jogi kultúrtörténete) a teljesség igénye nélkül, de a meghatá­ rozó, lényegi összefüggések felmutatásának szándékával nyújt betekintést a jogi kultúrtör­ ténet rendkívül gazdag, Összetett, merev lehatárolást nem tűrő diszciplínájába. Az alkotmányjog és a közigazgatás jogi kultúrtörténeti vizsgálata nemcsak azt a tar­ talmi sokszínűséget, hihetetlen háttérismeretet és műveltséganyagot előlegezi meg, amely a szerző a témában megjelent korábbi publikációit is jellemzi, de a munka egészén végig­ vonuló egységes metodikai megközelítési szempontokat is. Egy­egy kérdéskör kapcsán a gazdag (gyakran éppen a bőség zavarának veszélyét rejtő) anyagból a biztos kézzel kivá­ lasztott terület jogi kultúrtörténeti hátterének felvázolását követően szemléletes példákkal igyekszik kiegészíteni és árnyalni a leírtakat. A források megválasztása, feldolgozásra előkészítése önmagában sem egyszerű, komoly anyagismeretet kívánó feladat, ám fontos hozadéka, hogy komoly haszonnal forgathatóvá teszi a munkát. A bűn és bűnhődés területéről hozott példák jól mutatják, hogy a szerző a rendkívül sokfelé futó ismeretanyagot milyen differenciáltan képes kezelni, mederben tartani. Ehhez a kiemelések és egymáshoz illesztések mellett a jegyzetapparátus nyújtotta lehetőségeket is maximálisan felhasználja. A munka háromszázat meghaladó jegyzetébe rejtve nemcsak a téma iránt érdeklődőket, illetve a kutatókat segítő irodalmi hivatkozásokat, hanem a for­ rások elemzését, értelmezését megkönnyítő ismeretanyagot, további orientációkat is talál­ hatunk. A magánjog és az üzleti élet jogi kultúrtörténetének tárgyalása elsősorban hazai forrá­ sai révén a kötet különösen értékes részének tekinthető, a témakör ismertetése kapcsán pedig évtizedes kutatásainak eredményeivel gazdagítja a területet. Az igazságszolgáltatás jogi kultúrtörténete fejezet nem egyszerűen témaválasztása, de komplex, összefoglaló jel­ 334 Ismertetések lege miatt is a megjelenő munkának valószínűleg az egyik legfontosabb, az egyik leg­ gyakrabban olvasott, idézett és hasznosuló részének tekinthető. A háborúk, a követségek és békekötések önmagukban is az egyik leggazdagabb, leg­ összetettebb területei a jogi kultúrtörténetnek. E részben különösen szembetűnő a szerző több fejezetben is felismerhető azon törekvése, hogy a jogi kultúrtörténetben ne csak té­ nyeket, ismereteket közöljön, hanem folyamatokat mutasson be, s minél szélesebb kite­ kintéssel. Az ikonográfiái ábrázolások mellett hatalmi szimbolikákat részletez. Különösen érdekes a katonai kitüntetések kultúrtörténeti megközelítése, újszerű a közlegény életér­ zésének közvetítése, beemelése a jogi kultúrtörténetbe. A záró témakör, az alattvalók világának jogi kultúrtörténeti vizsgálata a jogi néprajz­ hoz leginkább közel álló terület. Bár szívesen olvasnánk hosszan és részletesen a téma­ körről, a jogi kultúrtörténet által vizsgált témák egyikeként a szerző számára a kötet kere­ tei között mindössze egy rövid áttekintésre nyílik lehetőség. A tradicionális népi önkor­ mányzatok köréből az Imreh István által gazdagon adatolt székely rendtartó falut emeli ki, a Csizmadia Andor által részletesen vizsgált agrárközösségek közül a szerző a munkássá­ gában is hangsúlyosan szereplő hegyközségekről szól, a néprajz által is kedvelt céhek vi­ lágából pedig a céhszabályok jelentőségének érzékeltetését választja. A hatalomhoz való viszonyulás színes világa, mint keret kiválóan alkalmas arra, hogy ízelítőt nyújtson a kér­ vénykultúra alakulását vizsgáló szerző kutatási eredményeiből, illetve hogy elsősorban Tárkány Szűcs Ernő összefoglaló, a Magyar jogi népszokások c. munkája alapján a jogi néprajz eredményeiről szóljon ­ a tudományterület művelőinek egyik legjelentősebb eredményének azt tartva, hogy „két és fél évszázad mozaiklapocskáiból a népélet jogi kultúrtörténetének eleven képét rajzolják meg." Új szemléletű megközelítésével Kajtár István e munkájában nemcsak széles körű tájékozottságáról tesz ismét bizonyságot, ha­ nem a XXI. század elején a jogi kultúrtörténet szerves részévé is avatja a jogi néprajzot. Tüdős S. Kinga: Erdélyi testamentumok I. Hadviselő székelyek végrendeletei. Háromszék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. 617 p., 20 képpel. Szőcsné Gazda Enikő A különböző korszakok tárgylistái olyan kortörténeti dokumentumok, amelyeket történészek, néprajzosok, művelődéstörténészek egyaránt szívesen elemeznek. A magyar szakirodalom is meglehetősen gazdag az ilyen jellegű elemzésekben. Gondoljunk Benda Gyula, Kocsis Gyula, Bencsik János, Güntner Péter, Hofer Tamás, Fél Edit, Szarvas Zsuzsa, Juhász Antal, Kemesei Lajos, Horváth József kutatásaira... A teljesség igénye nélkül felsorjázott neveket viszont ha végigpásztázzuk, feltűnik, hogy valamennyien az aktuális, szűk Magyarország területét kutatták. Erdély területén mintha megkésett volna az Annales iskola által propagált anyagi kultúra­felmérő program. A tárgyegyüttesek, ad­hoc listák pedig sok további kutatás alapjául szolgálnak. Belőlük ismerhető meg egy­egy szűkebb vagy tágabb vidék tárgyi ellátottsága a külön­ böző történelmi korokban, és ezek segítségével konkrétabbá, alaposabbá, dokumen­ táltabbá válnak az életmód­kutatások is.