2021/10 ÁLVARO LUNA POSZTMIGRÁNS EURÓPAI IDENTITÁS A KÉPERNYÕN? (ESETTANULMÁNY A MAGHREBI–FRANCIA ÉS A TÖRÖK–NÉMET DETEKTÍVEKRÕL) 52 „…a társadalom mint egész tapasztalta meg a migrációt, nem csupán azok, akik valóban migráltak.” 2011-es adatok alapján az Európában született nem fehér kisebbség nagyjából tízmillió embert jelent, és ez minden egyes EU-tagállam tapasztalatait és képzeletét meghatározza.1 S mégis, az elmúlt három évtizedben kutatók sora hangsúlyozta, mennyire alulreprezentáltak a televízióban a kisebbségek és a bevándorlók Európa fehér lakosságával ellentétben.2 Az egyik olyan televíziós mûfaj, amely nem követte e trendet, az a krimi. A nyolcvanas évektõl kezdve olyan krimisorozatok, mint a Tatort (1970–) vagy a Série noire (1984–1991) vitték színre a kisebbségi és bevándorlókaraktereket, e trend pedig napjainkban is folytatódik. E színrevitel azonban nem mentes reprezentációs problémáktól, és olyan kritikai elemzést igényel, amely felfedi, hogyan reagál az európai krimi a kulturális diverzitásra. Ez az írás az olyan krimisorozatokban vizsgálja az etnikai kisebbségekhez tartozó vezetõ nyomozók reprezentációit, mint a Tatort (2008– 2012), a Cherif (2013–2019), a Last Panthers (2015) és a Dogs of Berlin (2018). Konkrétabban azt vizsgálja, hogy a franciaországi maghrebi, illetve a németországi török kisebbséghez tartozó nyomozók hogyan lépnek kölcsönhatásba a krimi mûfajából következõ elvárásokkal, illetve hogyan kezdik ki az európai nemzeti identitások monokulturális elképzeléseit. Kifogásolható ugyanakkor, hogy e sorozatok közül egyik sem visz színre nõi nyomozókat, de még így is tükrözik az európai etnikai kisebbségi televíziós nyomozókra irányuló férfifókuszt és az etnikai kisebbségbeli nõk marginalizált helyzetét a bûnügyi televíziós sorozatokban.3 Az elsõ rész körvonalaz egy hármas tipológiát az etnikai kisebbséghez tartozó nyomozók jellemzõivel, valamint más, a német és francia krimiben feltûnõ kisebbségi detektívekkel való kapcsolatukat illetõen. A második rész a négy nyomozó közös reprezentációs mintáit igyekszik felfedni. Végül pedig a harmadik szekció arra vállalkozik, hogy felbecsülje a kiválasztott televíziós sorozatok potenciálját a posztmigráns társadalom4 bemutatását illetõen, amely a korábbi és a jelenlegi migrációs mozgásokon nyugszik. 53 Maghrebi–francia és török–német televíziós nyomozók „Egy kapucnis arab, amint épp az ablakon keresztül tör be egy apartmanba, nem épp egy hazaérkezõ rendõrt sejtet” – így indokolja a fehér rendõr, Adeline Briar, hogy tévesen letartóztatja leendõ társát, az algériai francia rendõrkapitányt, Kader Cherifet a saját házában. Hasonló esetre bukkanunk a német Tatort címû sorozatban, ahol a fehér bõrû kriminálpszichológus a török–német rendõrnek az általa vizsgált terrorcselekmények kapcsán azt mondja, hogy annak gyökerei tulajdonképpen az utóbbi saját kultúrájában keresendõek. Szûkszavúan bár, de e jelenetek mégis azt illusztrálják, van egyfajta vélt aszimmetria a nemfehér detektívek és az európai jogrendszer között, amit képviselnek. Olyan, a francia irodalmat és médiát átható irodalmi trópusokkal operálnak, amelyek a bûnözéssel mossák össze a franciaországbeli etnikai és vallási kisebbségeket.5 A német médiát vizsgáló kutatások megjegyzik, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó karaktereket, különösen a németországi törököket gyakran ábrázolja a „szeptember 11” utáni média idegenként, bevándorlóként6 vagy gengszterként, egyenesen terroristaként.7 Amennyiben az európai krimisorozatokban megjelenõ etnikai kisebbségekhez tartozó nyomozók hasonló kulturális aszimmetriák, sztereotípiák és kirekesztõ mechanizmusok tárgyai, reprezentációjuk sorozatról sorozatra, akár a narratíva bizonyos pontjain belül is jelentõsen eltérhet. Ha megvizsgáljuk Kader Cherif, Cenk Batu, Erol Birkan és Khalil Rachedi televíziós detektívek jellemzõit, három reprezentációs típus határozható meg: az egyik az akkulturációról szóló diskurzust testesíti meg, a másik a hibrid kulturális hovatartozást követi, a harmadik pedig szándékosan elszakad a nemzeti többség erkölcsétõl. Ezek a kategóriák megkérdõjelezik a sorozatok progresszív törekvéseit, és az etnikai hovatartozás európai krimikben való megjelenítésének kihívásaira mutatnak rá. Az akkulturálódott nyomozó Az etnikai kisebbségekhez tartozó nyomozók egyik legmeghatározóbb jellemalkotási eljárása egy olyan nagymértékben integrált, szilárd munkamorállal rendelkezõ polgárt takar, akinek alig van kötõdése a saját kisebbségi kultúrájához. Ennek egy példája a török–német beépített ügynök, Cenk Batu. Az elsõ epizód azzal nyit, hogy Batu nem hajlandó kivégezni Németország legnagyobb pénzmosóját, e döntés miatt pedig hathónapos próbaidõre kerül. Az új megbízása szerint, mint volt török elítélt, be kell épülnie a helyi török bûnszervezetbe, ugyanis ahogy a felettese megjegyzi: ez nem egy szõke Hansnak való feladat. Hamar nyilvánvalóvá válik azonban, hogy nem hasonlít a többi török–német karakterre: nem beszél folyékonyan törökül, nem tud török ételeket fõzni, nem él a tö- 2021/10 2021/10 rök negyedben, alkoholt iszik, kizárólag fehér kollégái vannak, és fehér nõkkel randizik. Az egyetlen kivételt a Törökországban élõ apjával folytatott mobilos sakkjátszmái jelentik. Annak ellenére, hogy Batu kétséget kizárólag integrálódott a német domináns kultúrába, etnikai hovatartozása miatt kénytelen különbözõ atrocitásokat elszenvedni, ilyen például az az eset, amikor egy elõítéletes rendõr, aki nincs tisztában Batu küldetésével, török bérgyilkosnak nézi, majd a nyomozás során azt mondja neki: ,,Még a húgaidat is kinyírnád, ha németekkel lógnának, mi?” Katharina Hall amellett érvel, hogy Batu egyszerre van bennfentes és kívülálló szerepben beépített ügynökként való ténykedése következtében, a rendõrségi láncban is elkülönített helyzete van, hiszen egyedül a fehér német rendõrfõnöknek kell jelentenie, a nyilvánosság számára láthatatlan marad.8 Hasonló ábrázolásmódot találunk más török–német nyomozókat reprezentáló irodalmi mûvekben, ilyen például Jakob Arjourni magánnyomozója, Kemal Kayankaya, akit egy fehér német család fogadott örökbe, és az etnicitásán kívül nincs más kapcsolata a török kultúrával. A francia televíziós sorozat, a Sur le fil (2007–2010) szintén jelentékteleníti Lila Gloanec hadnagy maghrebi etnikai hovatartozását (egy breton férfi felesége lett), ám a fia kivétel, mert õ késõbb egy radikális iszlám csoporthoz csatlakozik. A kulturálisan hibrid nyomozó 54 Más etnikai kisebbségekhez tartozó nyomozók viszont egyszerre rendelkeznek erõs kötõdéssel a kisebbségi kultúrájukhoz, és integrálódtak a többségi nemzeti kultúrába. E detektívtípusnak egy találó példája Kader Cherif. Cenk Batuval ellentétben Cherif folyékonyan beszél algériai arabul (bár mindössze egy rövid idõre halljuk csak megszólalni e nyelven). Közeli kapcsolatot ápol az édesanyjával, aki rendszeresen felhívja, és algír ételeket küld neki. Az otthona maghrebi festményekkel van tele, a vendégeivel pedig elõszeretettel iszik Oriental teát. Szolgálat közben gyakran megnyilvánul szilárd etikai kódexe, és csak nagyritkán tart magánál fegyvert. A sorozat késõbbi részeibõl derül ki, hogy azért csatlakozott a rendõrséghez, mert egyrészt különbözni akart édesapjától, aki elítélt bûnözõ, másrészt pedig nagy rajongója egy amerikai detektívsorozatnak, amelybõl gyakran idézget is. Cherif valóban elõszeretettel old meg széles vigyorral bûnügyeket, miközben népszerû krimisorozatokat idézget. Az egységén belül roppant népszerûségnek örvend, a nõk körében (különösen partnere szemében) igazi sármõr, baráti viszonyt ápol zsidó exfeleségével, és gondoskodó apja a tinédzser lányának. A karakter alapvetõen kedvezõ fogadtatásban részesült Franciaországban, hiszen a sorozat hat évadot élt meg, ennek ellenére Annabelle Laurent kritizálta a jellemalkotást a brit Luther (Idris Elba) karakteréhez hasonlítva: ez utóbbi etnikai hovatartozásáról csak minimálisan esik szó, Cherif esetében egy sor klisével találkozunk.9 A német irodalomban ez a típus Su Turhan török–német detektívjében, Zeki Demirbilekben fedezhetõ fel, aki tökéletesen integrálódott a többségi kultúrába, németül és törökül is folyékonyan beszél, és mindkét kultúrában egyaránt járatos. Demirbileket szokás azonban a török– német nyomozó jellemalkotásának ideáltípusának tartani, mivel a török kultúrának csupán azon aspektusait viseli magán, amelyek nem fenyegetik a többségi kultúrát.10 A hibrid detektívekre vonatkozó következtetések levonásakor néhány megfontolást kell tennünk, mivel hibrid karakterfejlõdésük alakítható. A Cherif ese- tében látnunk kell venni, hogy ahogyan a sorozat a késõbbi évadokban kibontakozott, a fõszereplõ etnikai hovatartozásához és családi történetéhet kötõdõ szálakat még jobban ki lehet bontani. Például a negyedik évad La Mort de Kader Cherif (Kader Cherif halála) címû epizódja, amelyet Akim Isker francia-algériai filmrendezõ rendezett, egy fantasztikus történetet állít a középpontba, amelyben Cherif egyik amazigh felmenõjének szelleme játszik szerepet. Hasonlóképpen, az ötödik évadtól kezdve az édesanyja már nem csupán egy hang a telefonban, mint Cenk Batu apja, hanem Salima Cherif visszatérõ karakterré válik (Tassadit Mandi alakításában). Az ilyen változások arra utalhatnak, hogy a sorozatok hosszú élettartama segíthet megoldani a hibrid nyomozók néhány reprezentációs problémáját. 55 Az unortodox nyomozó Az etnikai kisebbségekhez tartozó nyomozók harmadik válfajához tartoznak azok a karakterek, akik nem követik szigorúan a többségi kultúra kódjait, ahelyett inkább a saját szabályaik szerint mûködnek. Ez a karaktertípus akkor jellemzõ, amikor a detektívek a korruptnak ítélt igazságszolgáltatási rendszert megtévesztik, vagy egyenesen kihívják maguk ellen. Ilyen karakter a török–német nyomozó, Erol Birkan a Dogs of Berlin címû sorozatból, egy nyíltan meleg rendõr a berlini kábítószer-ellenes osztályról. Cenk Batu beépített ügynök szerepéhez hasonlóan Birkant áthelyezik a gyilkosságisokhoz, mivel egy török–német focista halálának ügyében kommunikációs célokból szükség van egy „törökre”. Birkan kezdetben elutasítja az áthelyezést, mivel szívesebben nyomoz azok után a drogdílerek után, akik azt a kirekesztett közösséget veszélyeztetik, amelyben õ is felnõtt. Miután egy csapat férfi megveri, akikrõl azt feltételezi, hogy a TarikAmir maffia tagjai, úgy dönt, mégis elvállalja az ügyet. Ahogy egyre többet tudunk meg a karakterrõl, kiderül az is, hogy a kaiserwartei török negyedben nõtt fel, és gyerekként az a banda zaklatta, amely késõbb a mentora haláláért is felelõs volt. Batuval ellentétben Birkan folyékonyan beszél törökül, és a helyi török közösségnek is aktív tagja. Ugyan szilárd erkölcsi kódexszel és munkamorállal rendelkezik, de megsérti a rendõrségi eljárás rendjét, amikor egy a maffiát támogató tinédzser telefonját lehallgatja, illetve megszegi rendõri esküjét, amikor belemegy a tisztességtelen társa ajánlotta üzletbe, és nem leplezi le a neonáci vezért azért cserébe, hogy késõbb hozzáférésük legyen azokhoz a szövetségi erõforrásokhoz, amelyeket a berlini bûnszövetkezetek elleni harcban szándékoznak felhasználni. A másik nyomozó, aki illik e karaktertípusba, a maghrebi–francia detektív, Khalil Rachedi a francia–brit The Last Panthers (2015) címû sorozatból. Ahogy Birkant, Rachedit is azért osztják be egy nemzetközi gyémántrablási ügyhöz, mert a marseilles-i arab negyedbõl származik, illetve korábban piti bûnözõ volt. Az elõzõ sorozathoz hasonlóan Rachedi társa is egy korrupt fehér felügyelõ lesz, aki azonnal áthelyezi õt az ügyrõl, amint releváns információt szolgáltat a bûnügyrõl. A hivatalos vizsgálat ellenében a saját szakállára kezd el nyomozni bûnözõ bátyjával, Mokhtarral. Miközben bûnözõket félemlítenek meg, Rachedi megpróbálja lerántani a leplet társa korruptságáról is. Terve kudarcba fullad, amikor kollégáját megölik, és rájön, hogy bátyja együttmûködik a nemzetközi bûnszervezettel. Végül Rachedi kénytelen megölni testvérét, jelezvén, hogy az erkölcsi kötelesség a családi kötelék felett áll. A szokatlan nyomozó típusához tartozik Lakhdar Belaïd regényíró maghrebi–francia detektívje, 2021/10 2021/10 Bensalem hadnagy is, aki a fehér terrorelhárító erõk parancsa ellenére nyomozni kezd a helyi terrorista sejt után újságíró társával, Karim Khojával együtt. Az etnikai kisebbséghez tartozó szokatlan nyomozó típusát találhatjuk meg az alkalmatlan nyomozó komikus reprezentációiban, amilyen például Djamel Bensalah Beur sur la ville címû filmje, amely egy bolondos maghrebi-francia férfit követ nyomon, akit egy nagy horderejû gyilkossági esethez osztanak be a helyi rendõrség egy új, a kisebbségek érdekében történõ pozitív kezdeményezésének nyomán. Az európai kisebbségi nyomozó formálódása Eltérõ tapasztalataik ellenére a négy vizsgált nyomozó több olyan cselekményelemen és vizuális ábrázoláson osztozik, amely problematizálja azt, hogy mit is jelent európai etnikai kisebbséghez tartozó nyomozónak lenni. Ez a következõ mintákat foglalja magába, ám azt tapasztaljuk, hogy bár a krimi mûfaja új szerepeket nyit az etnikai kisebbségek számára, azok még mindig az irodalmi toposzoknak és típusszerepeknek vannak kitéve. Berna Gueneli mutat rá Cenk Batu karakterét elemezve arra, hogy az erõteljes, meztelen testét felfedõ, vissza-visszatérõ zuhanyjelenetek a voyeurizmus egzotizáló és erotizáló pillanataiként mûködnek, amelyek az etnikai Másikra irányulnak.11 Gueneli érvelése szerint ez az áterotizált etnizáció megkérdõjelezi az etnikai kisebbségek fõszerepbe való beválogatásának haladó pozícióját. Cherif, a francia karakter, aki folyton flörtölget a nõi szereplõk többségével, szintén szexualizált, ahogy azt egy kritika is kiemeli: „õ egy igazi csábos sármõr, elbûvöli, hogy kimért partnere vonzódik hozzá”.12 A bûncselekményekhez és az erõszakhoz kötõdõ családi szálak szintén ismétlõdõ jegyek a nyomozók között. Batu kivételével, aki keveset tud a családjáról, mindegyik karakter erõszakos vagy bûnözõ múltú apával rendelkezik. Cherif apja vagy Khalil bátyja bûnözõk, akik végül elárulják õket, míg Birkan apja egy homofób gyakorló muszlim. Ahogy az látható, mindannyian egy olyan narratíva részét képezik, amelyben a jogrendszer által a környezetébõl kimentett, kivételes helyzetû kisebbségi szerepét játszák el. Szintén érdemes megjegyezni, hogy a nyomozók összes bemutatott szerelmi kapcsolata fehér karakterekhez köthetõ. Catherine Squires szerint a kevert rasszú párok megfelelõ eszközként szolgálnak a televízióban a posztrassz esztétika kifejezésére, egy szereplõ integrálására és/vagy rasszalapú problémák, különbözõségek színrevitelére.13 A kevert rasszú párokat felvonultató jelenetekben az etnicitásra sosem történik utalás, ez az aspektus pedig az európai színvakság retorikáját tételezi, amely figyelmen kívül hagyja az etnikai és faji különbségek diskurzusait.14 Egy posztmigráns Európa narratívája felé? 56 A sorozatok más aspektusai is megfigyelhetõk, amelyek a másítás (othering) kategóriáinak gyengülése, meghaladása felé mutatnak. E szubverzív pillanatok nem egy posztrassz ideológia jegyeit viselik, hanem sokkal inkább egy posztmigráns perspektíváét, amely egy olyan történelmi körülményt ragad meg, amelyben a migráció és annak öröksége központi jelentõséggel bír az európai mindennapokban. A posztmigráció koncepciója a társadalmat a múltbeli és fo- lyamatban lévõ migrációkból eredõ konfliktusok, tárgyalások, ütközések és kulturális hibriditás színtereként fogja fel. E koncepció hangsúlyozza, hogy a társadalom mint egész tapasztalta meg a migrációt, nem csupán azok, akik valóban migráltak.15 A korábbi ábrázolásmódokkal ellentétben, ahol az etnikai kisebbségekhez tartozó karakterek kizárólag tizenévesek vagy bevándorlók, e sorozatok középpontjában érettebb, a rendõrségnél dolgozó karakterek állnak. A nyomozók nem a szolidaritás kultúráját képviselik, amely a kilencvenes és kétezres évekbeli európai médiatermékek – mint például Matthieu Kassovitz La Haine (1995) címû filmje – legfõbb kisebbségekre vonatkozó trópusának számított. A fõszereplõket valóban komplexebb szál köti az etnikai közösségükhöz, ahogy ez például Birkannak a helyi maffiával való konfliktusában látható, vagy Cherif esetében, aki elítéli bûnözõ apját. A fehér többséget pedig szintén heterogénként ábrázolják, különös tekintettel a kulturális sokszínûség elfogadására. Az európai fehérek között találjuk a berlini neonácikat, az idõsebb katonát, aki azt mondja Cherifnek, hogy megölte volna a „fajtáját” a francia–algír háborúban, de a fõszereplõk szerelemeit, barátait és kollégáit is, akik elfogadják a társadalom sokszínûségét. 57 Konklúzió Ez az írás a tipológiák és a narratív trópusok szerepét vizsgálja az etnikai kisebbségek ábrázolásmódját illetõen az európai krimisorozatokban. Konkrétabban arra mutat rá, hogy a francia és német sorozatokban a kisebbségi nyomozók a fõszerepük ellenére továbbra is olyan toposzok által stigmatizáltak, mint a bûnözés, a szexualizáció és az integráció diskurzusa. A kisebbségi kulturális identitás ábrázolása vagy az etnikai csoportok közti konfliktusokra való reflektálás továbbra is limitált, e két aspektus pedig egy kívánt kisebbségi kép reprezentációjának támogatását sejteti. E problémáktól függetlenül ezeknek a karaktereknek az európai sorozatokra mért hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni: olyan mintákat kínálnak mind a kisebbségi, mind a többségi közönségnek, amelyekkel képesek lehetnek azonosulni; emellett pedig a „mi” és a „másik”, az európai önmeghatározást régóta meghatározó oppozíciók megváltozásáról tesznek tanúbizonyságot. Krek Norbert fordítása JEGYZETEK 1. Fatima El Tayeb: European Others. University of Minnesota Press, Minneapolis, 2011. xxvii. 2. Alec Hargreaves – Antonio Perotti: The Representation on French television of Immigrants and Ethnic Minorities of Third World Origin. New Community 1993. 19/2. 251–261; Jessika Ter Wal: Racism and cultural diversity in the mass media. An overview of research and examples of good practice in the EU member states, 1995-2000. European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia, Vienna, 2002; Joseph McGonagle: Ethnicity and Visibility in contemporary French Television. French Cultural Studies, 2002 13/39. 281–292; Jakob-Moritz Eberl et al.: The European Media Discourse on Immigration and its Effects: a Literature Review. Annals of the International Communication Association 2018 42/3. 207–223; Katharina Hall: Crime Fiction in German: Der Krimi. University of Wales Press, Cardiff, 2016. 3. Eberl et al.: i. m. 4. Naika Foroutan: The Post-migrant Paradigm. In: Jan-Jonathan Bock – Sharon Macdonald (eds): Refugees Welcome: Difference and Diversity in a Changing Germany.Berghahn Books, New York, 2019. 142–170. 5. Angela Kimyongür: Social Conflict in the Contemporary French Roman Noir. Australian Journal of Crime Fiction, 2015. https://carolyn-beasley.squarespace.com/social-conflict-kimyongur, utolsó hozzáférés: 2020. 10. 16. 6. Hall i. m.; Margaret Sutherland: Images of Turks in Recent German Fiction: A Comparative Case Study in Xenophobia. In: Jean Anderson – Carolina Miranda – Barbara Pezzotti (eds.): The Foreign in International Crime Fiction: Transcultural Representations. Continuum, London, 2012. 188–199. 2021/10 2021/10 7. Arlene A. Teraoka: Detecting Ethnicity: Jakob Arjouni and the Case of the Missing German Detective Novel. The German Quarterly 1999 72/3. 265–289; Breger, Claudia: Hardboiled Performance and Affective Intimacy: Remediations of Racism in the Cenk Batu Tatorte. Transit, 2014 9/2. 1–19. 8. Hall: i. m. 9. Annabelle Laurent: Chérif, le nouveau flic «cool» de France 2. 20 Minutes, 22 10 2013, https://www. 20minutes.fr/television/1240163-20131022-20131022-cherif-nouveau-flic-cool-france-2, utolsó hozzáférés: 2020. 10. 16. 10. Hall: i. m. 100. 11. Berna Gueneli: Mehmet Kurtulus and Birol Ünel: Sexualized Masculinities, Normalized Ethnicities. In: Sabine Hake – Barbara Mennel (eds.): Turkish German Cinema in the New Millennium: Sites, Sounds, and Screens. Berghahn, New York, 2014. 136–148, 136. 12. Laurent: i. m. 13. Catherine R. Squires: The Post-Racial Mystique: Media and Race in the Twenty-First Century. New York University Press, New York, 2014. 105. 14. El Tayeb: i. m. xvii. 15. Foroutan: i. m. 150. FILMOGRÁFIA Akin, Fatih: Tatort: Cenk Batu, Undercover Agent. Strand Releasing, sorozat, 2008. Alvart, Christian: Dogs of Berlin. Sigi Kamml. Netflix, sorozat, 2018. Olenga, Lionel – Laurent Scalese – Stéphane Drouet: Cherif. France 2, sorozat, 2013-2019. Thorne, Jack – Johan Renck: The Last Panthers. Canal +, sorozat, 2015.