Árucsere És Migráció

KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 105-119. p. TÉT 1991.4 Könyvjelz ~~ 115 ÁRUCSERE ÉS MIGRÁCIÓ (a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga), Szabadfalvy József — Viga Gyula (szerk.) Miskolc 1986 Az árucsere néprajzi vizsgálatának egyik eredményeként született meg ez a kiadvány, melynek központi kérdése a migrációs folyamatok elemzése. A kötetben húsz tanulmányt olvashatunk Dankó Imre bevezet~jével. Dankó munkássága szorosan összekapcsolódott a vásárok, piacok leírásával. Bevezet ~jében a kutatások kereteit megszabó fogalmak és terminológiák tisztázására törekszik és a megvizsgálandó, vagy problematikusabb kérdésekre irányítja a figyelmet. A f~~fogalmak, melyek köré a kutatás csoportosul: a tájak közötti munkamegosztás, az önellátás, az áruk cseréjének színterei, a vásározók, piacozók, kofák, fuvarosok, a vándorkereskedelem, vásári folklórjelenségek és a vásári szórakoztatás. A konferencián elhangzó el ~adások, illetve az azokból kiválogatott és itt összegy ~jtött tanulmányok az így körvonalazódó problematika táji-történeti tagoltságát nyújtják makrovizsgálatokon keresztül, a hagyományos árucserével kapcsolatosan. Tájékoztatásul vegyük szemügyre az ún. árucsere néprajzi vizsgálatának módszertanát és tárgykörét a legfontosabb eredmények megemlítésével. Ezt megel ~z~en magyarázatot adunk arra, hogy miért nem választható szét az árucsere és a migráció a néprajzi felfogás szerint. A népi árucsere, vagyis a javak cseréjének hagyományos társadalmi keretek között zajló és a múlt század folyamán kialakuló, t~kés kereskedelemt ~l függetlenül m~köd~~formája alaposabb vizsgálódást követ ~en mint sokirányú, sokszín ~~és nyilvános kapcsolatrendszer határozható meg. Az intenzív és sokoldalú árucsere, mely két szomszédos gazdasági és kultúrális különbsé- gekkel rendelkez~~terület között folyt, közvetve vagy közvetlenül váltotta ki hatását. Az intézményesült árucsereformák és -színterek (vásárok, vándorkereskedelem, táji munkamegosztás) nem csupán a m~veltségi javak tárgyi elemeit, hanem a nem-tárgyi elemeket is vándoroltatták. Tehát az árucsere, mint gazdasági igény, fellépésével együtt született meg a kultúrális ill. társadalmi változások csírája is: amikor nagytájak találkozási pontjain zajló élénk vásári életr~l és pontosan körvonalazódó piackörzetekr~l beszélünk, akkor tulajdonképpen ezen anyagi és szellemi eredet ~~ migrációs jelenségek vonják magukra figyelmünket. Az árucsere jellegét tekintve lehet szervezett és szervezetlen. A szervezetlen árucsere — a javak közvetlen cseréje — a szociológia és az etnológia tárgya, míg az értékközvetít ~vel zajló cserét a közgazdaságtan illetve a néprajz vizsgálja attól függ ~en, hogy az adásvétel a t~kés kereskedelem szabályai szerint alakul, vagy hagyományos népi formáról van szó. Ennek megfelel~en eltekintünk a nem népi árucserét~l és a XVIII. század el ~tti id~szaktól is, hiszen ekkor még az önellátás volt az általánosan jellemz~. A szervezett népi árucsere intézményei a piac, a vásár és a kereskedelem voltak. E formákat az igények és nem a jogszabályok hozták létre. A XVII. századtól kezdve így megkülönböztetjük egymástól a háztól árulást (amit minden iparos és keresked~~egyaránt megtehetett minden engedély nélkül), a helyhez és engedélyhez kötött piacot, a község tulajdonát képez ~~boltokat, kocsmákat, mészárszékeket, a szakosodott boltokat (csárda, magazin), a vándorkereske- KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 105-119. p. 116 Könyvjelz ~~ delmet és vándoriparosságot, valamint a gazdasági igénnyel létrejött nagyvásárok mellett az árucseretevékenységet csak korlátozottan és járulékosan végz ~~búcsúvásárt. A vásárról, mint a legfontosabb kereskedelmi alkalomról megállapíthatjuk, hogy igen komplex jelenség, ugyanis a gazdasági céllal specializálódott sokadalmak mindig is meg~rizték társadalmi vonatkozásukat, ami összetett funkciórendszerükb~l látható. A vásár (maga a szó iráni eredet~) kifejezés mellett a „sokadalom" és „szabadság" szavaink is, melyek korábban voltak használatosak, erre az összetett tevékenységre utalnak: olyan hely, ahol mindenki megfordult és „szabad" volt az adásvétel, lehetett alkudozni. Vasárnap szavunk eredetije a vásárnap volt, utalván a vásártartás idejére. A sokadalmak lassú specializálódását a gazdasági élet fejl ~dése és a polgárosodó társadalom egyre növekv~~igényei eredményezték, egyes esetekben a hangsúly a társadalmi jellegre (pl. leányvásár), máskor a kultikus vonásra (búcsúvásár), vagy a gazdaságira (vásár) tev~dik át. Érdekes és fontos megfigyelnünk, hogy hol is keletkeznek ezek a sokadalmak, vásárok. A nagyobb városok kialakulásához nagyban hozzájárultak az ott rendezett vásárok: a domborzati és politikai térképet összevetve kirajzolódnak el ~ttünk ezek a pontok. Ilyen pontok a folyóinkon lév ~~ átkel~helyek (pl. Pest-Buda, Szolnok, Szeged), a szárazföldi- és viziúti keresztez ~dések (pl. Gy~r, Komárom), eltér~~domborzati adottságokkal rendelkez ~~földrajzi tájak találkozása (pl. síkságé és hegyé, mint Nagyváradnál vagy Egernél), kisebb gazdasági egységként m~köd~~táj központja (pl. Kaposvár, Nyíregyháza). Említettük, hogy a vásárok azon túl, hogy az árucsere színterei, egyéb funkciókkal is rendelkeznek. Talán leglényegesebb funkciójuk a köznapi kommunikáció alkalmának megteremtése, a divatok és izlésirányzatok TÉT 1991.4 közvetítése (viselet és díszít ~m~vészet terén), gazdasági ismeretek elterjedése, különleges társadalmi kapcsolatok létesülése (lásd vendégbarátság intézménye), és a tapasztalatok cseréje. A m~veltségi javak elterjedését tekintve azonban nem mindig tapasztalhatunk egyensúlyt, mert ezen elemek vándorlásának korlátot állíthat a gazdasági helyzet, etnikai konzervativizmus, a szükségletek mértéke, divatigények, természeti körülmények, hasznosság, az áru min ~ségének híre. Ezekre a kötet több szerz~jénél is találhatunk példát. Különböz~~anyagi és kultúrális javakkal rendelkez~~egyének ill. csoportok közt a hiányzó szükségletek kielégítését célzó árucsere-formán, a vásáron kívül a néprajzi vizsgálat felveti a migrációt el ~idéz~~egyéb kereskedelmi tevékenységek sorát is. Így tárgyának tekinti a vándoripari és vándorkereskedelmi tevékenységet, a termékcsere-folyamatokba bekerül~~háziipari ill. kézm~ipari cikkeket, az erdei, vizi (halászati) termékek cseréjének specifikus megnyilvánulásait, az egyes foglalkozásokhoz kapcsolódóan jelentkez ~~kultúrális migrációt (pl. pásztorok és más munkapiacon résztvev~k). Azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen az egyes kultúrális elemek, jelenségek és gazdasági termékek vándorlása, migrációja tartja fenn a vásárok, piacok, vándorkereskedelem jelent~ségét. A migrációs folyamatoknak megfelel ~en integrálódik (vagy nem) a kultúra, illetve bontakoznak ki, válnak hatékonnyá (vagy sem) az interetnikus folyamatok. A csereformák mindegyike — kivéve a vásárt — id~t~l függetlenül valósult meg. Ez a vásárnak némi ünnepélyességet biztosított. Általában valamely mez ~gazdasági esemény szabta meg tartását (pl. szüret, aratás, juhnyírás). A vásár saját jogi személyekkel és szokáskörrel rendelkezett, ami izgalmas és érdekes lehetett a hétköznapok taposómalmához KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 105-119. p. TÉT 1991.4 képest. A feudalizmus bomló szakaszában tájilag differenciálódó vásárok eladói, árusai között tartjuk egyebek között számon a kofát, a hivatásos vásározót (szekeres keresked ~k, mozgóárusok, csizmadiák, marha- és lókupecek stb.), és a szállítást végz ~~hajcsárt. A vásár számos folklórjelenséggel is szolgált: különböz~~látványosságok, alku, áldomás, a históriások, képárusok, képmutogatók el ~adásai és a piaci pellengér. Ezekre is találunk utalást — Újváry Zoltán esetében teljes tanulmányt — könyvünkben. A javak cseréjének néprajzi kutatása Magyarországon az utóbbi húsz esztend ~ben élénkült meg, különös tekintettel Dankó Imre, Kós Károly, Kiss Lajos, Kósa László, Takács Lajos, Szemerkényi Ágnes, Laczkovits Em ~ke, Andrásfalvy Bertalan, Tárkány Sz ~cs Ern~, Szabadfalvi József, Gunda Béla, Viga Gyula, Bakó Ferenc kiemelked~~munkásságára, akik más és más néz ~pontokból foglalkoztak a kérdéssel. Ezután nézzük közelebbr ~l a kötet tanulmányait. Román János a mértékek használatának a XVI.—XIX. századbeli Borsod, Abaúj-Torna és Zemplén megyékben lezajlott vándorlását vizsgálta. Az egyes mértékfajták (pénzfajták, hossz- és területmértékek, jobbágybeszolgáltatások kötelez~~ellátási mértékegységei, ~rmértékek, súlymértékek, tömegmértékek) migrációjának ecsetelését megel ~z~en az újítást, illetve az elterjedést el ~segít~~„vándorló embercsoportok"-at veszi számba. A vásári szórakoztatókról, vándor-mulattatókról és a vásárt megjelenít~~népi játékokról Újváry Zoltán nyújt rövid összefoglalót a vásári folklórisztikai jelenségeket csoportosítva. Újváry a népi dramatikus szokások és a népi színjátszás kutatója. Ebben az írásban is kizárólag azokról a szórakoztató jelenségekr ~l ír, melyeknek hatása a népi dramatikus hagyományban fellelhet~, vagy kifejezetten a dramatikus szokáshagyomány körébe tartozik. Könyvjelz ~~ 117 A búcsúvásár különlegesnek számít az árucsere színterei között, mivel nem határozott gazdasági céllal jön létre. A téma vizsgálatára Barna Gábor, a népi vallásosság és a vallásos szokások kutatója vállalkozott. Arról olvashatunk nála, hogy a búcsúkhoz köt ~d~~vásárok f~bb jellemz~i és a gazdát cserél~~termékfajták eredete hogyan formálták meg egy-egy vidék, búcsújáró központ arculatát, és hogy a szakrális szerepkör~~sokadalom összetétele milyen módon határozta meg az árucikk-kínálatot. Szabadfalvi József a pásztorságnak, mint kultúraközvetít~~csoportnak a migrációját helyezi tanulmánya középpontjába. A szerz ~~ már korábban is foglalkozott a pásztorkodás migrációs jelenségeivel. Az itt szerepl ~~írás az egyes vándorlási formákat vizsgálva (nyári küls~~és teleltet~~szállások közti mozgás, román juhászok teleltetési szokásai a Nagyalfóldön, sertésmakkoltatás távolabbi erd ~kben stb.) tíz példát hoz arra vonatkozóan, hogy milyen kultúrelemeket terjesztettek, illetve honosítottak meg a pásztorok a magyar nyelvterületen. Történeti antropológiai módszerrel dolgozva, levéltári forrásokat használ H~gye István tanulmányában, amikor a hegyaljai (Tokajkörnyéki) keresked~k egyik típusának, a távolsági kereskedelmet bonyolító görög és zsidó keresked~nkek az árucserében betöltött szerepér~l ír. A történeti korszak, melyet a szerz~~vizsgál a Rákóczi-féle szabadságharctól, az ún. „görög" betelepítést magába foglaló id~szakon át a XIX. század elejéig tart. Megállapítja, hogy a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerüket évszázadokon át ápolni képes zsidó és görög keresked~k monopolhelyzetbe kerültek a borkereskedelem területén. Jegyz~könyvi idézetekkel, peres iratokkal érzékelteti a helyi iparosok féltékenységét és a konkurrencia jelenlétéb ~l származó konfliktusokat. KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 105-119. p. 118 Könyvjelz ~~ Bodó Sándor a mesterlegény-vándorlásnak a vásári kézm~ves termékek kialakítására gyakorolt jótékony hatását tárgyalja tanulmányában. A mesterlegényt sok különböz ~~hatás érte a három tanulóév alatt, s ezeket a hatásokat beolvaszthatta egyéni stílusába, követve akár teljesen eltér ~~izlésáramlatokat. A céhszabályzat ezt a jogát megfelel ~en biztosította is. Novák László, a „három város" kutatója, a mez~városi migráció és árucsere tipikus megnyilvánulásformáit kívánta bemutatni Kecskemét, Nagyk~rös és Cegléd példáján. Történeti korszakokig visszanyúlva vizsgálja a migráció és a kereskedelem kérdését, mint a mez~városi lét virágzásának fontos meghatározóit, valamint e három város társadalmigazdasági jelent~ségét a területi kapcsolatok rendszerében. Munkájában levéltári forrásokat használ. A tanyák és a város árucserekapcsolatáról szólva Sztrinkó István a kérdés specifikus jellegét hangsúlyozza. A tanyáskodás nyomán keletkez~~migráció két típusát alkotja meg a szerz~, majd ezen típusok árutermelését és az árucserébe való bekapcsolódását tekinti át a század els~~évtizedeiben. Szót ejt röviden az üzemszervezeti formák jellemz ~ir~l, s a vásárokról. „A vásározási körzetek és az iparosmigráció" címmel írt tanulmányt Juhász Antal. Ezzel az írással a kézm~iparkutatáshoz kíván hozzájárulni. A vizsgálatból kiderül, hogy egyes kézm~ves mesterségeknek a század elején negyven-ötven kilométeres körzete volt a vásározás vonatkozásában, míg például az orosházi b~riparosok, vagy a kiskundorozsmai kocsikészít~~bognárok egészen messzire, a Délvidékre elvitték megrendelésre az árucikket. A vásározási körzetet nemcsak a kistáj szükségletei, hanem az adott mesterség helyi híre és kifinomultsága, kiemelked ~~színvonala is nagyban meghatározta. TÉT 1991.4 Nádasi Éva a dunántúli piacközpontokat és jellemz~iket vizsgálta a századfordulótól napjainkig. Kis id~egységekre bontva megállapította és térképeken is feltüntette a centrumok folyamatos átrendez ~dését. Ezeknek az átrendez~déseknek a következménye volt, hogy egyrészt a központoknak szám szerint csak töredéke volt képes hosszú távon a vásártartásban vezet~~helyét megtartani, másrészt az egyes körzetek határvonala nem volt tiszta. A szerz~~szerint a vizsgált id~szakban az állatkereskedelem volt a legjelent~sebb tényez~. Lukács László a mez~földi vándorkereskedelemmel foglalkozva a vándoriparosok felt ~nése és a területi, táji munkamegosztás között meghatározható szoros kapcsolatok érzékeltetésével kezdi, majd a táji szakosodás jellemz~ivel folytatja, s a vásárok vizsgálatával fejezi be értékes tanulmányát. Szót ejt a meszes, a gyümölcstermel~, a fuvaros, a csiszár, a drótos stb. vándorkeresked~kr~l. Az üveghuták felvev~piacáról a XVIII.— XIX . században Veres László írt tanulmányt. Az egész magyar nyelvterületr ~l gy~jtött adatokat a huták el~fordulásáról. A legjelent ~sebb központok és az eladási körzet történeti kialakulását és a kapcsolat fennmaradásának, fejl~désének f~bb jellemz~it és mutatóit találjuk e rövid írásban. Solymos Edének a dunai halászok árucsereviszonyairól írott kis tanulmánya rámutat arra a sajnálatos tényre, hogy milyen keveset foglalkoztak eddig a halkereskedelem sajátosságaival, annak ellenére, hogy a magyar halászatról sok írás látott már napvilágot. Bencsik János a Tisza Tokaj és Tiszafüred közötti szakaszán a paraszti árucsere intenzitását vizsgálta a történeti koroktól egészen a közelmúltig. A folyó elválasztó, a révek összeköt~~szerepe, illetve milyen módon befolyásolta a kereskedelmet az átkel ~hely — ezek a kérdések kerültek figyelme középpontjába. KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 5. évf. 1991/4. 105-119. p. TÉT 1991.4 Páll István szintén a tiszai kereskedelemmel foglalkozott az „Árucsere a Tisza két partja között" cím~~munkájában. A Tiszán keresztül és a Tisza mentén folyó kereskedelmet történetileg vizsgálta. A fakereskedelem több szinten zajlott a Fels~-Tiszavidéken, de a cserépedény, a gyümölcs, a k~- és a növényianyag kereskedelmér~l is tájékozódhatunk. Laczkovits Em ~ke a Balaton paraszti árucserében betöltött szerepér ~l írta tanulmányát. A végzett terepmunka eredményeként a cseretermékféleségeket, a két part közötti kereskedelmi útvonalat, az áruszállítás módozatait tekinti át. Kiderül többek között, hogy milyen élénk volt már századokkal ezel~tt az észak-dél irányú bor- és gabona kereskedelem. Viga Gyula azt vizsgálja, hogy milyen helyet foglal el a népi árucserében a gyümölcs. A történeti antropológia által felfedezett módszeren, a peres iratoknak történeti és néprajzi kutatásban való alkalmazásán kívül más egyéb levéltári források felhasználásával készült a történeti igény ~~dolgozat. „Az árucsere útján terjed ~~elemek a viseletben" cím~~írás Fügedi Márta vizsgálatának eredményeit foglalja össze. Az izlésformálás, divat és kereskedelem összefüggésében rajzolódnak elénk az egyes jelenségek elterjedési zónái. Könyvjelz ~~ 119 Cseri János az épít~anyagról, mint az árucserében résztvev~~tárgytípusról írt tanulmánya f~ként szakirodalmi anyagra támaszkodva szándékozik tájegységek közti migrációs jelenségekre rávilágítani, különös tekintettel az Alföld és a Felvidék viszonyrendszerére. Fontosságuk miatt a szerz~~nem hagyhatja figyelmen kívül az erdélyi tutajos szállítás révén érkez~~alapanyagok megemlítését sem. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy sokoldalú válogatást tart a kezében az olvasó. A tanulmányok többsége, mint láttuk, a magyar etnográfiában legnagyobb hagyományokra visszatekint~~leíró-történeti módszer jegyében fogant. De találhatunk itt a történeti antropológiára jellemz~~forráshasználatot és elemzésmódot is. A résztanulmányok gazdag, sok területet felölel~~tematikája és fóldrajzilag széles skálája teszi az egyoldalúságtól mentessé a kötetet. Minden vonzó tulajdonsága ellenére azonban tapasztalható némi eltolódás a történeti korok irányába és kevés a jelen, ill. a közelmúlt jelenségeinek vizsgálatával foglalkozó cikk. Ennek oka egyrészt az új szemlélet- és forráshasználat, másrészt az elmúlt évtizedek számos recens vásárleírása lehet. Paál Zsuzsanna