A tanulmány konklúziója: "Úgy vélem, sikerült felrajzolni a hetvenes évek eleji szociológiai dokumentumfilmezés szerkezetét és tevékenységének paradoxonait. E folyamat sokszor egy Shakespeare-komédiára emlékeztethet... more
A tanulmány konklúziója: "Úgy vélem, sikerült felrajzolni a hetvenes évek eleji szociológiai dokumentumfilmezés szerkezetét és tevékenységének paradoxonait. E folyamat sokszor egy Shakespeare-komédiára emlékeztethet bennünket, akik ugyanis megalkották a program kiáltványát, azok nemigen csináltak efféle filmeket, akik pedig csináltak, azok munkái is sokszor a kitûzött eredeti céloktól való eltérésnek köszönhetik, hogy emlékezetessé váltak. A társadalmiasítás igényét minden területen, a készítés, a szöveg és a befogadás folyamatában totalizálni kívánó dokumentumfilmezés marginalizálódni kezdett, miközben a „lenézett rokon”, a dramatizált fikciós féldokumentarizmus szép lassan ellopta a show-t a dokumentumfilmezés elõl. Bódy Gábor BBS-es Amerikai anzixa (1975) nyitotta talán a sort, amely egy valódinak, dokunak maszkírozott, tehát kétszeresen fiktív történelmi filmmel lett népszerû. Dárday István és Szalai Györgyi 1974-ben már dévajul sutba dobták a doktriner dokumentarizmus kalodáját, és elkészítették a Jutalomutazást, amely magától értetõdõ természetességgel szõtte egymásba a tényt és a fikciót. Hajas Tibor Öndivatbemutatója pedig 1976-ban már ezekkel a szavakkal ijesztgette a nézõt, aki magára ismerhetett Hajasék Moszkva téri divatbemutatója szereplõiben: „Mi nem fogjuk meghamisítani az Ön mondatait. Mi nem fogjuk az Ön gesztusait új összefüggésekbe ágyazni. Nem akarunk az Ön sorsából tanulságot levonatni a saját szájízünk szerint. Ön sztár. Egy sztárfotót fogunk készíteni.”"
