Csehszlovákia

A jelen tanulmány  egyrészt a cseh Nemzeti Levéltár (Národní archiv) témával kapcsolatos iratanyagait (a CSKP KB Elnökségi számára biztosított iratcsoport dokumentumait), másrészt pedig a témával foglalkozó legfontosabb angol és cseh nyelvű szakirodalmi forrásokat dolgozza fel. Az első fejezet a csehszlovák vezetés reakcióit veszi górcső alá. Egy különálló fejezet foglalkozik a hivatalos csehszlovák utakkal és az arab országoknak ígért – főleg katonai jellegű – támogatással. A harmadik rész először röviden összefoglalja a csehszlovák–izraeli kapcsolatokat, majd a hatnapos háborút követően felbukkanó vitákat. Ebből a fejezetből látható lesz az is, hogy a CSKP reformkommunista szárnya milyen óvatos lépéseket tett Izrael és a helyi zsidóság irányába, amelyek talán megalapozhatták (volna) az államközi kapcsolatok újrafelvételét. Végül az utolsó fejezet nemcsak összefoglalja a tanulmányt, hanem rövid betekintést nyújt Prága közel-keleti politikájának Gustáv Husák hatalomra kerülése utáni első éveibe. A korabeli levéltári források feldolgozása során az arab nevek átírása esetében az irányadást a Ligeti Lajos által szerkesztett Keleti nevek magyar helyesírása című szótára adta.

Csehszlovákia megalakulásával az oktatási rendszer fokozatos átalakuláson ment keresztül.
Nem volt egyszerű helyzetben az a szlovákiai magyar diák, aki az anyanyelvén szeretett volna
tanulni. Egyrészt az iskolák folyamatos bezárása, a magyar tanítók és magyar tanítóképző
intézmény hiánya, az állami támogatások elmaradása rontotta a tanítási folyamat minőségét.
Másrészt számos új dolgot hozott az oktatásügy átalakítása, amihez igazodni kellett. Így volt ez
a történelemtanítás estében is. A történelemtanítás és a történelem tananyag ugyanis drasztikus
átalakuláson ment keresztül főleg tartalmi szempontból. Ha rápillantunk egy 1923-ban kiadott
történelem tantervre láthatjuk, hogy a benne előforduló témák nagy része a csehek és szlovákok
történelmével foglalkozik, valamint az egyéb témákat is csehszlovák szellemben kellett a
tanároknak átadni, megtanítani. Olyan tanároknak kellett ezt a tananyagot átadni, a magyar
iskolák magyar gyermekei számára, akik maguk sem voltak kellő mértékben tisztába az adott
témákkal, és hogy mit is jelent a csehszlovák szellemben való tanítás. Az állam persze szigorúan
ellenőrizte a történelemtanárok tudását, oly módon, hogy nosztrifikációs vizsgáknak vetette
őket alá, amelyet minden történelmet tanítani akaró tanárnak sikeresen el kellett végeznie. A
nosztrifikációs vizsga anyaga, nagyon hasonló volt a történelem tantervhez, hasonlóan, szinte
kizárólag a cseh és szlovák történelemmel, személyiségekkel foglalkozott. Ez mellett számos
problémát okozott a tankönyvek helyzete is a kezdeti időszakban. Először is meg kellett írni a
csehszlovák szempontú tankönyveket, majd pedig le kellett ezeket fordítani magyarra. Ez miatt
több évbe telt, míg az állam magyar nyelvű történelemtankönyvet juttatott a tanárok kezébe és
még ezek a tankönyvek is bőven hagytak kivetnivalót maguk után. A történelemórától
elvonatkoztatva a mindennapi történelmi emléknapok megünneplése sem volt magától értetődő
dolog, ugyanis a felső vezetés vagy tiltotta, vagy lépésről lépésre kidolgozott ünnepi
menetrendet engedélyezett, amelytől tilos volt eltérni. Ahhoz tehát, hogy egy magyar
személyiségről pl. Petőfiről, Jókairól a magyar iskolákban emléknapot tartsanak engedélyt kellett kérni.