Henri le-secq

THE CITY AND THE SHADOW. IMAGE OF CITY IN THE PHOTOGRAPHY OF XIX — EARLY XX CENTURIES.

The universal object, the area of ​​art-concepts, a method for reproducing the space: since the invention of photography, city is the main topic of the photographic image. Architecture was the background and the plot, a point of tension and the self-valuable object. The connection between photography and architecture has created a conditional standard, became the form of meaning of the urban environment. In photography city was recognized as the territory of repetition and monotony, became the reason to doubt in the principles of individuality and uniqueness. Photography, as well as city became the reason to doubt in the very idea rationality. The photo-image saw the city as the area of quietness, stillness and silence. The book discusses the photographic methods of creation of the images of urban space, it explores the main stages of its formation, traces the primary themes, calls the main names and projects related to the urban photography in the XIX- early XX centuries.

A modern nagyváros vizuális reprezentációi, irodalom és fotóművészet kapcsolata a
modernitásban:
A  nagyvárosi irodalom témái között, a nyugat-európai metropoliszok és a hozzájuk felzárkózni vágyó Budapest irodalmi reprezentációi, azok látványra építő technikái kapnak kiemelt helyet. A Balzac és Zola-regények jellegzetes kompozícióit az irodalom és a vizuális művészetek közti kölcsönzések és adaptációk jellemzik. A metropolisszá válást rögzítő, a 19. századi és a 20. század eleji Párizst panorámaszerűen lefényképező fotósok (Nadar, Henri Le Secq, Eugène Atget) munkái a részletekre
fókuszáló, a város térszerkezetét az útirányok választhatósága, az egyszerre zárt és nyitott helyeket bemutató beállításaik miatt figyelemre érdemes víziók.
A téma fotografikus rögzítésének egyik legismertebb magyar alakja a millenniumi fővárost körbefényképező művész, Klösz György. A fotóművész a terek, utcák, épületek modern és új térelrendezésének krónikása, aki a realisztikus megjelenítés illúzióját adja, ám valójában a topikus emlékezet és a retorikai rend konstruált reprodukcióját valósítja meg. Klösz legismertebb kompozíciói beállításukban és tematikájukban is hasonlóak az irodalom városmodelljeihez. Ahogy Nadar, Le
Secq, Atget képei együtt olvashatók az Emberi színjáték vagy a Rougon-Macquart-ciklus darabjainak egyes szöveghelyeivel, úgy Klösz képei a tárcaregények és nagyvárosi karcolatok megfogalmazásaival, például Ambrus Zoltán és Kóbor Tamás ugyanilyen elrendezésű jeleneteivel, térfelfogásával állíthatók párhuzamba. Az utca kínálta látványokat szemléző művészek között pedig, az irodalmi szövegekben és a valóságban is, a modellt kereső alkotó karaktere a festő és a szobrász mellett/helyett egyre inkább a fotós lesz. Az előadás e szempontokat igyekszik körbejárni.

En la primera mitad de siglo XIX,
la necesidad de conservar el patrimonio
herencia del pasado, crea una
conciencia de protección histórica y
monumental de la identidad francesa.
Para poder ejecutar éstas actuaciones,
se empleará la fotografía como soporte
documental preciso de las condiciones
en las que esos bienes históricos habían
llegado hasta ese momento,
descubriendo facetas ocultas de los
mismos, no conocidas hasta entonces.