Terepmunka Módszer

Kutatásom egy nyugat-ormánsági kistelepülés gazdasági stratégiáinak és mindennapi megélhetési viszonyainak megismerésére irányult, néprajzi–antropológiai módszereken alapult. Az általam vizsgált település Markóc, egy egyutcás falu, az Ormánság délnyugati részén, a Sellyei járásban. Tanulmányomban a markóci önkormányzat gazdasági stratégiáját és annak gyakorlati adaptációját igyekeztem bemutatni a falu mikro- és makrokörnyezetének, a napjaink kistelepüléseire ható folyamatok és az önkormányzati stratégiát meghatározó szellemi áramlatok, valamint a helyi gazdasági és társadalmi viszonyok ismertetésével.

A modern szerteágazó jelentéssel bíró fogalom; a belőle képzett kifejezések – mint például a modernizmus, a modernizáció, a modernitás vagy a posztmodern – pedig nemcsak a tudományosságban, hanem a közbeszédben is sokat vitatott kérdésekre vonatkoznak. A tanulmány célja a magyar néprajzban honos gyakorlatok néhány aspektusának átgondolása egyaránt szem előtt tartva a nemzetközi antropológiai kutatások eredményeit és a kortárs társadalomtudományi elvárásokat. Először röviden áttekintem, hogy a hazai néprajz területén milyen kontextusban és jelentésben használatosak a modern és a belőle képzett fogalmak összehasonlítva azok használatát az angolszász kulturális antropológiai gyakorlatbani jelentésükkel. Ezt követően egyrészt a kortárs, globális szociokulturális folyamatok és a klasszikus terepmunka módszer közötti összefüggéseket tárgyalom, kitérve a terepmunkás habitus egyik kortárs alternatívájára, a több színterű etnográfia (multi-sited ethnography) módszerére. Másrészt a társadalomtudományi tudás gyakorlati értékének problémáját vizsgálom (elmélet-gyakorlat összefüggését és a politika-hatalom kérdését). Megítélésem szerint a terepfogalomra és az alkalmazásra vonatkozó megállapítások a hagyományos néprajztudományi praxis reflektív, kortárs társadalomtudományi összefüggésekben történő újragondolásához, az átörökített formákkal történő kritikai szembenézés gyakorlatának kialakításához nyújtanak alternatívát.
The concept of modern has diverse meanings; the terms derived from it, such as modernism, modernization, modernity or postmodern, refer to strongly controversial problems not only in the scholarly world but in the public discourse as well. The aim of the paper is to reconsider some aspects of the practice of Hungarian ethnology paying attention both to the achievements of international anthropological research and the contemporary requirements of social sciences. First, I give a short overview of the contexts and meanings of the term modern and other concepts derived from it as it has been used in the field of Hungarian ethnology making a comparison between their national application and their meanings in the practice of cultural anthropology in the English-speaking world. Then, on the one hand I will discuss the interconnected relationship between contemporary sociocultural processes and the classical fieldwork methodology, also touching upon multi-sited ethnography as a contemporary alternative of the fieldwork habitus. On the other hand, I will study the problem of the practical values of social science knowledge (theory and practice, politics and power). In my view, the observations referring to the changing concept of the field, as well as to the question of application, provide an alternative way of reconsidering the traditional ethnological praxis in a reflexive, contemporary rapport. Furthermore, they offer options how to make a critical approach to the conventional, inherited forms of Hungarian ethnology.