Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

„Marosillye” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
 
(43 közbenső módosítás, amit 19 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
8. sor: 8. sor:
| megye = Hunyad
| megye = Hunyad
| rang = községközpont
| rang = községközpont
| magyar lakosság = 7<ref>[http://nepszamlalas.adatbank.ro/?pg=etnikai&id=6499]</ref>
| község népesség = 4022
| község népesség éve = 2002
| magyar lakosság = 22
| beosztott falvak = [[Bácsfalva]], [[Briznik]], [[Dumbravica]], [[Kulyes]], [[Marosbrettye]], [[Szakamás]], [[Szirb]] és [[Valealunga]]
| polgármester = Marius Omota ([[Demokrata Liberális Párt (Románia)|PDL]])
| terület = 11,7
| terület = 11,7
| szélességi fok = 45.9323
| szélességi fok = 45.9323
20. sor: 16. sor:
| hosszúsági ívperc =
| hosszúsági ívperc =
| hosszúsági ívmásodperc =
| hosszúsági ívmásodperc =
| weboldal = comuna-ilia.blogspot.com
| weboldal = www.ilia.ro
}}
}}
[[Fájl:Reformatus templom marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A református templom]]
[[Fájl:Reformatus templom marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A református templom]]
[[Fájl:Bornemisza kastely Marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A Bornemisza-kastély]]
[[Fájl:Castelul Bornemisza Ilia (8).jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A Bornemisza-kastély]]
[[Fájl:Rapaport kuria marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A volt Rappaport-kúria]]
[[Fájl:Rapaport kuria marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A volt Rappaport-kúria]]
[[Fájl:Katolikus templom marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A római katolikus templom]]
[[Fájl:Katolikus templom marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A római katolikus templom]]
[[Fájl:Ortodox templom marosillye.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Az ortodox templom]]
[[Fájl:IliaHD (8).JPG|bélyegkép|jobbra|200px|Az ortodox templom]]
'''Marosillye''' (''Marosilye,'' [[román nyelv|románul]] ''Ilia,'' [[német nyelv|németül]] ''Elienmarkt'') falu [[Románia|Romániában]], [[Erdély]]ben, [[Hunyad megye|Hunyad megyében]].
'''Marosillye''' (''Marosilye,'' [[román nyelv|románul]] ''Ilia,'' [[német nyelv|németül]] ''Elienmarkt'') falu [[Románia|Romániában]], [[Erdély]]ben, [[Hunyad megye|Hunyad megyében]].


36. sor: 32. sor:


== Története ==
== Története ==
[[1292]]-ben az [[Ákos nemzetség]]beli Illyei család engedélyt kapott, hogy román ''(vlach)'' pásztorokat telepítsen be. [[1350]]-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az [[erdélyi vajda]] jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.<ref>Lukinics Imre – Gáldi László: ''Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum.'' Bp., 1941, 36. és 117–118. o.</ref> A [[15. század]]ban birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy [[maros]]i rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot [[1468]]-ban említik először. [[1560]]-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. [[1574]]-ben [[Báthory István]] fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem [[1576]]-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak [[Marosbrettye]], [[Bácsfalva]], [[Szakamás]], [[Vorca]], [[Alsócsertés|Csertés]], [[Viszka]], [[Füzesdbogara]], [[Kulyes]] és [[Gothátya]] falvak. [[1603]]-ban [[Giorgio Basta|Basta]] foglalta el, majd visszaadta [[Bethlen Gábor]]nak, aki a várat [[1613]]-ban, a töröktől elfoglalt [[Lippa]] mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. [[1614]]-ben és [[1624]]-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a [[kálvinizmus|református]] hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen [[székelyek]]et is betelepített [[Gyergyószárhegy|Szárhegyről]] a település északnyugati részére, amelyet a mai napig ''Secui''-nak neveznek. (A Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák.) [[1640]]-ben 23 székely családot írtak össze, [[1697]]-re már csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román [[zsellér]] alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes [[Öregtorony|lakótorony]] állt, emellé [[1629]] és [[1640]] között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt [[Bethlen család|iktári Bethlen család]]tól a várat és az uradalmat házassága révén [[Thököly István]] szerezte meg. [[1670]]-ben a várat [[I. Apafi Mihály|Apafi]] fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből [[Thököly Imre]] építtetett újra várkastélyt, de ez [[1714]]-ben már ismét omladozott. [[1716]]-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított [[Bornemisza család]] birtokolta. A [[18. század]]ban és a [[19. század]] első felében mezővárosként említették. [[1746]]-ban a [[Magyar Pálos Rend|pálosok]] és a [[Ferences rend|ferencesek]] szerveztek római katolikus plébániát, amelyet [[1794]]-től saját plébános gondozott. Református egyháza [[1766]]-ban, [[Branyicska]] filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás [[1772]]-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. [[1784]]-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a [[Horea-felkelés]]ben, nemesi kúriáit [[november 29.|november 29-én]] kifosztották. [[1786]]-ban 927-en lakták, 47%-uk [[zsellér]], 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. [[1808]]-tól [[1818]]-ig, majd [[1825]]-től [[1865]]-ig és [[1875]]-től [[1949]]-ig [[Hunyad vármegye]] [[Marosillyei járás]]ának székhelye volt. [[1868]]-ban érte el a vasút, majd [[1899]]-ben, a Marosillye–[[Lugos]] vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az [[1870-es évek]]ben építették ki az első árvízvédelmi töltést. [[1900]]-ban épült meg az első vashídja a [[Maros]]on (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni a folyón, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából [[1914]]-ig aranyat is mostak. [[1890]]-ben itt kezdett el működni az első óvoda [[Hunyad vármegye|Hunyad vármegyében]]. [[1901]]-ben ''Progresul'' néven takarékpénztárat, [[1903]]-ban ''Marosillye és Vidéke'' címmel lapot alapítottak a községben. Az [[1970]]-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a teljes területét elöntötte. 68 ház összedőlt. A katasztrófa [[1975]]-ben megismétlődött.
[[1292]]-ben az [[Ákos nemzetség]]beli Illyei család engedélyt kapott, hogy román ''(vlach)'' pásztorokat telepítsen be. [[1350]]-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az [[erdélyi vajda]] jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.<ref>Lukinics Imre – Gáldi László: ''Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum.'' Bp., 1941, 36. és 117–118. o.</ref> A [[15. század]]ban birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy [[maros]]i rév tartozott hozzá.
A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot [[1468]]-ban említik először. [[1560]]-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. [[1574]]-ben [[Báthory István erdélyi fejedelem|Báthory István]] fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem [[1576]]-ban [[Bethlen Farkas (főkapitány)|Bethlen Farkas főkapitánynak]] – [[Bethlen Gábor]] apjának – adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak [[Marosbrettye]], [[Bácsfalva]], [[Szakamás]], [[Vorca]], [[Alsócsertés|Csertés]], [[Viszka]], [[Füzesdbogara]], [[Kulyes]] és [[Gothátya]] falvak. [[1603]]-ban [[Giorgio Basta|Basta]] foglalta el, majd visszaadta [[Bethlen Gábor]]nak, aki a várat [[1613]]-ban, a töröktől elfoglalt [[Lippa]] mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. [[1614]]-ben és [[1624]]-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a [[kálvinizmus|református]] hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen [[székelyek]]et is betelepített [[Gyergyószárhegy|Szárhegyről]] a település északnyugati részére, amelyet a mai napig ''Secui''-nak neveznek (Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). [[1640]]-ben 23 székely családot írtak itt össze, [[1697]]-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román [[zsellér|zsellérek]] alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak.
A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes [[Öregtorony|lakótorony]] állt, mellé [[1629]] és [[1640]] között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt [[Bethlen család|iktári Bethlen család]]tól a várat és az uradalmat házassága révén [[Thököly István (főúr, 1623–1670)|Thököly István]] szerezte meg. [[1670]]-ben a várat [[I. Apafi Mihály|Apafi]] fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből [[Thököly Imre]] építtetett újra várkastélyt, de ez [[1714]]-ben már ismét omladozott. [[1716]]-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított [[Bornemisza család]] birtokolta.
A [[18. század]]ban és a [[19. század]] első felében mezővárosként említették. [[1746]]-ban a [[pálos rend|pálosok]] és a [[Ferences rend|ferencesek]] szerveztek római katolikus plébániát, amelyet [[1794]]-től saját plébános gondozott. Református egyháza [[1766]]-ban, [[Branyicska]] filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás [[1772]]-es szabályozása után sóraktárat építettek benne.
[[1784]]-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a [[1784-es erdélyi parasztfelkelés|Horea-felkelés]]ben, nemesi kúriáit [[november 29.|november 29-én]] kifosztották. [[1786]]-ban 927-en lakták, 47%-uk [[zsellér]], 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. [[1808]]-tól [[1818]]-ig, majd [[1825]]-től [[1865]]-ig és [[1884]]-től [[1949]]-ig [[Hunyad vármegye]] [[Marosillyei járás]]ának székhelye volt.

[[1868]]-ban érte el a vasút, majd [[1899]]-ben, a Marosillye–[[Lugos]] vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az [[1870-es évek]]ben építették ki az első árvízvédelmi töltést. [[1872]]-ben nyílt benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> [[1900]]-ban épült meg az első hídja vasból a [[Maros]]on (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából [[1914]]-ig aranyat is mostak. [[1890]]-ben itt kezdett el működni az első óvoda [[Hunyad vármegye|Hunyad vármegyében]]. [[1901]]-ben ''Progresul'' néven takarékpénztárat, [[1903]]-ban ''Marosillye és Vidéke'' címmel lapot alapítottak a községben. Az [[1970]]-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz [[1975]]-ben megismétlődött.


== Lakossága ==
== Lakossága ==
[[1850]]-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görög katolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.<br>
[[1850]]-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görögkatolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.<br>
[[1900]]-ben 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul. <br>
[[1900]]-ban 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul. <br>
[[2002]]-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.
[[2002]]-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.


== Látnivalók ==
== Látnivalók ==
* A Bornemisza-kastély késő [[Klasszicizmus|klasszicista]] épülete a várkastély korábbi helyén épült a [[19. század]] közepén. A [[20. század]]ban kórház működött benne.
* A [[Bornemisza-kastély]] késő [[Klasszicizmus|klasszicista]] épülete a várkastély korábbi helyén épült a [[19. század]] közepén. A [[20. század]]ban kórház működött benne.
* Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. ''Veres-bástya.'' [[Óolasz bástya]], amely a várfal déli sarkára építették [[1552]] után, szemben a [[Maros]] partján valaha létezett, de a [[18. század]]ra már elpusztult ''Lunkán'' nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg is lakóépületnek szánták. Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg külső festéséről kapta a ''Veres-bástya'' nevet. A [[18. század]]ban az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az [[1850-es évek]]ben historizáló átalakításokat végeztek rajta, [[Gótika|neogótikus]] ablakoromzatokkal és portáléval látták el. [[2003]]-ban a [[ferences rend]] vásárolta meg és újította föl. Falán a [[Bethlen Gábor Kollégium|nagyenyedi]] diákok által [[1909]]-ban állított emléktábla [[Bethlen Gábor]] szülőhelyének nevezi, és talán ennek a hagyománynak köszönheti fennmaradását. A fejedelem valójában a vár közepén egykor állott négyszintes [[Öregtorony|lakótoronyban]] született. Ott helyezte el az első emléktáblát még [[Bethlen István (fejedelem)|Bethlen István]], ám a tornyot a vár egyéb részeivel együtt [[1670]]-ben lerombolták.
* Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. ''[[Veres-bástya]]''. (Az [[óolasz bástya]], amelyet a várfal déli sarkára építettek [[1552]] után, szemben a [[Maros]] partján létezett, a [[18. század]]ra elpusztult a ''Lunkán'' nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg lakóépületnek szánták.) Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg e festés színéről kapta a ''Veres-bástya'' nevet. A [[18. század]]ban az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az [[1850-es évek]]ben historizáló átalakításokat végeztek rajta, [[Gótika|neogótikus]] ablakoromzatokkal és portáléval látták el. [[2003]]-ban a [[ferences rend]] vásárolta meg és újította föl. Falán a [[Bethlen Gábor Kollégium|nagyenyedi]] diákok által [[1909]]-ben állított emléktábla [[Bethlen Gábor]] szülőhelyének nevezi, és talán ennek a hagyománynak köszönheti a fennmaradását. A fejedelem valójában a vár közepén egykor állott négyszintes [[Öregtorony|lakótoronyban]] születhetett. Ott helyezte el az első emléktáblát még [[Bethlen István erdélyi fejedelem|Bethlen István]], ám a tornyot a vár egyéb részeivel együtt [[1670]]-ben lerombolták.
* A római katolikus templomot először [[1412]]-ben említették. A [[16. század]]tól a reformátusoké volt. [[1749]]-ben két [[Ferences rend|ferences]] szerzetes vezette katolikus [[székelyek]] foglalták vissza.<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: ''Vallás és etnikum Közép-Európában.'' Pécs, 2008, 64.</ref> A déli oldalon a falba kívülről egy [[latin nyelv]]ű, [[1581]]-es kőlapot építettek. A középkor végéről való a [[sekrestye]]ajtó és a sekrestye keleti ablakának [[Gótika|későgótikus]] kőkeretei.<ref>Istvánfi Gyula – Veöres András: ''Erdélyi római katolikus templomok.'' Bp., 2002, [212]</ref>
* A római katolikus templomot először [[1412]]-ben említették. A [[16. század]]tól a reformátusoké volt. [[1749]]-ben két [[Ferences rend|ferences]] szerzetes vezette katolikus [[székelyek]] foglalták vissza.<ref>Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: ''Vallás és etnikum Közép-Európában.'' Pécs, 2008, 64.</ref> A déli oldalon a falba kívülről egy [[latin nyelv]]ű, [[1581]]-es kőlapot építettek. A középkor végéről valók a [[sekrestye]]ajtó, és a sekrestye keleti ablakának [[Gótika|késő gótikus]] kőkeretei.<ref>Istvánfi Gyula – Veöres András: ''Erdélyi római katolikus templomok.'' Bp., 2002, [212]</ref> Főoltárát a [[Máriapócsi kegytemplom|máriapócsi]] kegykép bécsi eredetijének másolata díszíti.<ref>{{Cite web |url=http://byzantinohungarica.hu/node/255 |title=Terdik Szilveszter: ''A pócsi kegykép két erdélyi másolata'' |accessdate=2011-12-21 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110318104136/http://byzantinohungarica.hu/node/255 |archivedate=2011-03-18 }}</ref>
* A református templomot [[1749]] után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Gyülekezet híján mindkét egykori magyar templom romosodik.
* A református templomot [[1749]] után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Saját papja [[1968]]-ig volt.<ref>Vass Erika: ''A Hunyad megyei református szórványmagyarság.'' Szentendre, [2012], 157. o.</ref> Gyülekezet híján mindkét egykori magyar templom romosodik.
* Az ortodox templomot [[1792]]-ben építette Tóth Dániel helyi református építőmester. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
* Az ortodox templomot [[1792]]-ben építette Tóth Dániel helyi református építőmester. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
* A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette [[1878]] után.
* A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette [[1878]] után.
* [[Marosillyei ortodox parókia|Ortodox parókia]]<ref>{{RO műemlékek|HD}}</ref>


== Oktatás ==
== Oktatás ==
56. sor: 63. sor:
== Híres emberek ==
== Híres emberek ==
* Itt született [[1580]]. [[november 15.|november 15-én]] [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelem.
* Itt született [[1580]]. [[november 15.|november 15-én]] [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelem.
* Itt született [[1920]]. [[Szeptember 26.|szeptember 26-án]] Nicolae Boboc zeneszerző.
* Itt született [[1930]]. [[július 19.|július 19-én]] Pompiliu Teodor történész.
* Itt született [[1930]]. [[július 19.|július 19-én]] Pompiliu Teodor történész.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}


== Források ==
== Források ==
* [http://mek.oszk.hu/07700/07706/07706.pdf Kovács András: ''A marosillyei Veres-bástya.'' Kolozsvár, 2004]
*[http://mek.oszk.hu/07700/07706/07706.pdf Kovács András: ''A marosillyei Veres-bástya.'' Kolozsvár, 2004]
* Miron Țic – Petru Balaj – Partenie Vasiu Verghela: ''Cronica de la Ilia Mureșană.'' Deva, 2005
*Miron Țic – Petru Balaj – Partenie Vasiu Verghela: ''Cronica de la Ilia Mureșană.'' Deva, 2005
{{források|oszlopok=1}}


== Külső hivatkozások ==
== További információk ==
* [http://comuna-ilia.blogspot.com/ A község blogja] {{ro}}
* [http://comuna-ilia.blogspot.com/ A község blogja] {{ro}}
* [http://jupiter.elte.hu/marosillye/marosillye.htm Fényképek és leírás a Veres-bástyáról a "jupiter.elte.hu" oldalon]
* [https://web.archive.org/web/20140806170414/http://jupiter.elte.hu/marosillye/marosillye.htm Fényképek és leírás a Veres-bástyáról a "jupiter.elte.hu" oldalon]
* [http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/marosillye.html Szász András: Marosillye]
* [http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/marosillye.html Szász András: Marosillye]
* varrottas derékaljvég a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [http://public.neprajz.hu/neprajz.01.04.php?bm=1&kr=B_571_%3D%22Marosillye%22]{{Halott link|url=http://public.neprajz.hu/neprajz.01.04.php?bm=1&kr=B_571_%3D%22Marosillye%22 |date=2020-05 }}


== Képek ==
== Képek ==
<gallery>
<gallery>
Kép:Marosillye felirat.jpg|Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat ezt 1.5.8.2.”
Kép:Marosillye felirat.jpg|Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat(t)a ezt 1.5.8.2.”
Kép:IliaHD (11).JPG|Római katolikus templom
Kép:Maros marosillyenel.jpg|A Maros Marosillyénél
Kép:Maros marosillyenel.jpg|A Maros Marosillyénél
Kép:MuresulLaIlia (4).JPG|A régi Maros-híd
Kép:Josephinische Landaufnahme pg166.jpg|Marosillye környéke 1769–73 között
Kép:Josephinische Landaufnahme pg166.jpg|Marosillye környéke 1769–73 között
</gallery>
</gallery>
80. sor: 93. sor:


[[Kategória:Hunyad megye települései]]
[[Kategória:Hunyad megye települései]]
[[Kategória:Hunyad vármegye települései]]

[[en:Ilia, Hunedoara]]
[[de:Ilia (Hunedoara)]]
[[eo:Ilia]]
[[it:Ilia (Hunedoara)]]
[[nl:Ilia (Roemenië)]]
[[pt:Ilia (Hunedoara)]]
[[ro:Ilia, Hunedoara]]
[[vo:Ilia]]

A lap jelenlegi, 2023. augusztus 2., 00:39-kori változata

Marosillye (Ilia)
A Veres-bástya
A Veres-bástya
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségMarosillye
Rangközségközpont
Irányítószám337270
SIRUTA-kód89865
Népesség
Népesség1397 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7[1]
Népsűrűség119,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°E
Marosillye weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
A református templom
A Bornemisza-kastély
A volt Rappaport-kúria
A római katolikus templom
Az ortodox templom

Marosillye (Marosilye, románul Ilia, németül Elienmarkt) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Dévától 21 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A község 91,38 km²-es teljes területének 37%-a erdő, 29%-a szántó, 20%-a legelő és 7%-a rét.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származik. Román neve ugyancsak az Illés egyik alakja. Első említései: Helya (1260), Elya (1266), Elye (1292), Illye (1353).

Története

[szerkesztés]

1292-ben az Ákos nemzetségbeli Illyei család engedélyt kapott, hogy román (vlach) pásztorokat telepítsen be. 1350-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az erdélyi vajda jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.[2] A 15. században birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy marosi rév tartozott hozzá.

A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot 1468-ban említik először. 1560-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1574-ben Báthory István fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem 1576-ban Bethlen Farkas főkapitánynak – Bethlen Gábor apjának – adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak Marosbrettye, Bácsfalva, Szakamás, Vorca, Csertés, Viszka, Füzesdbogara, Kulyes és Gothátya falvak. 1603-ban Basta foglalta el, majd visszaadta Bethlen Gábornak, aki a várat 1613-ban, a töröktől elfoglalt Lippa mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. 1614-ben és 1624-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a református hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen székelyeket is betelepített Szárhegyről a település északnyugati részére, amelyet a mai napig Secui-nak neveznek (Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). 1640-ben 23 székely családot írtak itt össze, 1697-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román zsellérek alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak.

A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes lakótorony állt, mellé 1629 és 1640 között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt iktári Bethlen családtól a várat és az uradalmat házassága révén Thököly István szerezte meg. 1670-ben a várat Apafi fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből Thököly Imre építtetett újra várkastélyt, de ez 1714-ben már ismét omladozott. 1716-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított Bornemisza család birtokolta.

A 18. században és a 19. század első felében mezővárosként említették. 1746-ban a pálosok és a ferencesek szerveztek római katolikus plébániát, amelyet 1794-től saját plébános gondozott. Református egyháza 1766-ban, Branyicska filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás 1772-es szabályozása után sóraktárat építettek benne.

1784-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a Horea-felkelésben, nemesi kúriáit november 29-én kifosztották. 1786-ban 927-en lakták, 47%-uk zsellér, 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. 1808-tól 1818-ig, majd 1825-től 1865-ig és 1884-től 1949-ig Hunyad vármegye Marosillyei járásának székhelye volt.

1868-ban érte el a vasút, majd 1899-ben, a Marosillye–Lugos vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az 1870-es években építették ki az első árvízvédelmi töltést. 1872-ben nyílt benne gyógyszertár.[3] 1900-ban épült meg az első hídja vasból a Maroson (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából 1914-ig aranyat is mostak. 1890-ben itt kezdett el működni az első óvoda Hunyad vármegyében. 1901-ben Progresul néven takarékpénztárat, 1903-ban Marosillye és Vidéke címmel lapot alapítottak a községben. Az 1970-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz 1975-ben megismétlődött.

Lakossága

[szerkesztés]

1850-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görögkatolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.
1900-ban 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A Bornemisza-kastély késő klasszicista épülete a várkastély korábbi helyén épült a 19. század közepén. A 20. században kórház működött benne.
  • Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. (Az óolasz bástya, amelyet a várfal déli sarkára építettek 1552 után, szemben a Maros partján létezett, a 18. századra elpusztult a Lunkán nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg lakóépületnek szánták.) Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg e festés színéről kapta a Veres-bástya nevet. A 18. században az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az 1850-es években historizáló átalakításokat végeztek rajta, neogótikus ablakoromzatokkal és portáléval látták el. 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította föl. Falán a nagyenyedi diákok által 1909-ben állított emléktábla Bethlen Gábor szülőhelyének nevezi, és talán ennek a hagyománynak köszönheti a fennmaradását. A fejedelem valójában a vár közepén egykor állott négyszintes lakótoronyban születhetett. Ott helyezte el az első emléktáblát még Bethlen István, ám a tornyot a vár egyéb részeivel együtt 1670-ben lerombolták.
  • A római katolikus templomot először 1412-ben említették. A 16. századtól a reformátusoké volt. 1749-ben két ferences szerzetes vezette katolikus székelyek foglalták vissza.[4] A déli oldalon a falba kívülről egy latin nyelvű, 1581-es kőlapot építettek. A középkor végéről valók a sekrestyeajtó, és a sekrestye keleti ablakának késő gótikus kőkeretei.[5] Főoltárát a máriapócsi kegykép bécsi eredetijének másolata díszíti.[6]
  • A református templomot 1749 után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Saját papja 1968-ig volt.[7] Gyülekezet híján mindkét egykori magyar templom romosodik.
  • Az ortodox templomot 1792-ben építette Tóth Dániel helyi református építőmester. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
  • A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette 1878 után.
  • Ortodox parókia[8]

Oktatás

[szerkesztés]

Marosillyén 1958-ban kezdődött meg a líceumi szintű oktatás. 1977-ben az addigi elméleti osztályok helyét mezőgazdasági gépészeti képzés váltotta fel. 1991-ben újraindult az elméleti líceum, a szakiskolai oktatás mellett.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ [1]
  2. ↑ Lukinics Imre – Gáldi László: Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Bp., 1941, 36. és 117–118. o.
  3. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  4. ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: Vallás és etnikum Közép-Európában. Pécs, 2008, 64.
  5. ↑ Istvánfi Gyula – Veöres András: Erdélyi római katolikus templomok. Bp., 2002, [212]
  6. ↑ Terdik Szilveszter: A pócsi kegykép két erdélyi másolata'. [2011. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  7. ↑ Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, [2012], 157. o.
  8. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Hunedoara. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]
  • Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat(t)a ezt 1.5.8.2.”
    Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat(t)a ezt 1.5.8.2.”
  • Római katolikus templom
    Római katolikus templom
  • A Maros Marosillyénél
    A Maros Marosillyénél
  • A régi Maros-híd
    A régi Maros-híd
  • Marosillye környéke 1769–73 között
    Marosillye környéke 1769–73 között
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marosillye&oldid=26329925”