Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

„Marosillye” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BinBot (vitalap | szerkesztései)
botok
191 739 szerkesztés
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
37. sor: 37. sor:


== Története ==
== Története ==
[[1292]]-ben az [[Ákos nemzetség]]beli Illyei család engedélyt kapott, hogy román ''(vlach)'' pásztorokat telepítsen be. [[1350]]-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az [[erdélyi vajda]] jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.<ref>Lukinics Imre – Gáldi László: ''Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum.'' Bp., 1941, 36. és 117–118. o.</ref> A [[15. század]]ban birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy [[maros]]i rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot [[1468]]-ban említik először. [[1560]]-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. [[1574]]-ben [[Báthory István]] fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem [[1576]]-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak [[Marosbrettye]], [[Bácsfalva]], [[Szakamás]], [[Vorca]], [[Alsócsertés|Csertés]], [[Viszka]], [[Füzesdbogara]], [[Kulyes]] és [[Gothátya]] falvak. [[1603]]-ban [[Giorgio Basta|Basta]] foglalta el, majd visszaadta [[Bethlen Gábor]]nak, aki a várat [[1613]]-ban, a töröktől elfoglalt [[Lippa]] mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. [[1614]]-ben és [[1624]]-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a [[kálvinizmus|református]] hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen [[székelyek]]et is betelepített [[Gyergyószárhegy|Szárhegyről]] a település északnyugati részére, amelyet a mai napig ''Secui''-nak neveznek, ( a Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). [[1640]]-ben 23 székely családot írtak itt össze, [[1697]]-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román [[zsellér]] alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes [[Öregtorony|lakótorony]] állt, emellé [[1629]] és [[1640]] között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt [[Bethlen család|iktári Bethlen család]]tól a várat és az uradalmat házassága révén [[Thököly István]] szerezte meg. [[1670]]-ben a várat [[I. Apafi Mihály|Apafi]] fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből [[Thököly Imre]] építtetett újra várkastélyt, de ez [[1714]]-ben már ismét omladozott. [[1716]]-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított [[Bornemisza család]] birtokolta. A [[18. század]]ban és a [[19. század]] első felében mezővárosként említették. [[1746]]-ban a [[Magyar Pálos Rend|pálosok]] és a [[Ferences rend|ferencesek]] szerveztek római katolikus plébániát, amelyet [[1794]]-től saját plébános gondozott. Református egyháza [[1766]]-ban, [[Branyicska]] filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás [[1772]]-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. [[1784]]-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a [[Horea-felkelés]]ben, nemesi kúriáit [[november 29.|november 29-én]] kifosztották. [[1786]]-ban 927-en lakták, 47%-uk [[zsellér]], 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. [[1808]]-tól [[1818]]-ig, majd [[1825]]-től [[1865]]-ig és [[1884]]-től [[1949]]-ig [[Hunyad vármegye]] [[Marosillyei járás]]ának székhelye volt. [[1868]]-ban érte el a vasút, majd [[1899]]-ben, a Marosillye–[[Lugos]] vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az [[1870-es évek]]ben építették ki az első árvízvédelmi töltést. [[1872]]-ben nyílt benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> [[1900]]-ban épült meg az első hídja vasból a [[Maros]]on (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából [[1914]]-ig aranyat is mostak. [[1890]]-ben itt kezdett el működni az első óvoda [[Hunyad vármegye|Hunyad vármegyében]]. [[1901]]-ben ''Progresul'' néven takarékpénztárat, [[1903]]-ban ''Marosillye és Vidéke'' címmel lapot alapítottak a községben. Az [[1970]]-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz [[1975]]-ben megismétlődött.
[[1292]]-ben az [[Ákos nemzetség]]beli Illyei család engedélyt kapott, hogy román ''(vlach)'' pásztorokat telepítsen be. [[1350]]-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az [[erdélyi vajda]] jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.<ref>Lukinics Imre – Gáldi László: ''Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum.'' Bp., 1941, 36. és 117–118. o.</ref> A [[15. század]]ban birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy [[maros]]i rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot [[1468]]-ban említik először. [[1560]]-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. [[1574]]-ben [[Báthory István]] fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem [[1576]]-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak [[Marosbrettye]], [[Bácsfalva]], [[Szakamás]], [[Vorca]], [[Alsócsertés|Csertés]], [[Viszka]], [[Füzesdbogara]], [[Kulyes]] és [[Gothátya]] falvak. [[1603]]-ban [[Giorgio Basta|Basta]] foglalta el, majd visszaadta [[Bethlen Gábor]]nak, aki a várat [[1613]]-ban, a töröktől elfoglalt [[Lippa]] mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. [[1614]]-ben és [[1624]]-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a [[kálvinizmus|református]] hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen [[székelyek]]et is betelepített [[Gyergyószárhegy|Szárhegyről]] a település északnyugati részére, amelyet a mai napig ''Secui''-nak neveznek, ( a Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). [[1640]]-ben 23 székely családot írtak itt össze, [[1697]]-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román [[zsellér]] alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes [[Öregtorony|lakótorony]] állt, emellé [[1629]] és [[1640]] között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt [[Bethlen család|iktári Bethlen család]]tól a várat és az uradalmat házassága révén [[Thököly István (főúr, 1623–1670)|Thököly István]] szerezte meg. [[1670]]-ben a várat [[I. Apafi Mihály|Apafi]] fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből [[Thököly Imre]] építtetett újra várkastélyt, de ez [[1714]]-ben már ismét omladozott. [[1716]]-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított [[Bornemisza család]] birtokolta. A [[18. század]]ban és a [[19. század]] első felében mezővárosként említették. [[1746]]-ban a [[Magyar Pálos Rend|pálosok]] és a [[Ferences rend|ferencesek]] szerveztek római katolikus plébániát, amelyet [[1794]]-től saját plébános gondozott. Református egyháza [[1766]]-ban, [[Branyicska]] filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás [[1772]]-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. [[1784]]-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a [[Horea-felkelés]]ben, nemesi kúriáit [[november 29.|november 29-én]] kifosztották. [[1786]]-ban 927-en lakták, 47%-uk [[zsellér]], 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. [[1808]]-tól [[1818]]-ig, majd [[1825]]-től [[1865]]-ig és [[1884]]-től [[1949]]-ig [[Hunyad vármegye]] [[Marosillyei járás]]ának székhelye volt. [[1868]]-ban érte el a vasút, majd [[1899]]-ben, a Marosillye–[[Lugos]] vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az [[1870-es évek]]ben építették ki az első árvízvédelmi töltést. [[1872]]-ben nyílt benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 45. o.]</ref> [[1900]]-ban épült meg az első hídja vasból a [[Maros]]on (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából [[1914]]-ig aranyat is mostak. [[1890]]-ben itt kezdett el működni az első óvoda [[Hunyad vármegye|Hunyad vármegyében]]. [[1901]]-ben ''Progresul'' néven takarékpénztárat, [[1903]]-ban ''Marosillye és Vidéke'' címmel lapot alapítottak a községben. Az [[1970]]-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz [[1975]]-ben megismétlődött.


== Lakossága ==
== Lakossága ==

A lap 2016. február 13., 15:12-kori változata

Marosillye (Ilia)
A Veres-bástya
A Veres-bástya
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségMarosillye
Rangközségközpont
PolgármesterMarius Omota (független), 2012
Irányítószám337270
SIRUTA-kód89865
Népesség
Népesség1397 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság22
Népsűrűség119,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°E
Marosillye weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
A református templom
A Bornemisza-kastély
A volt Rappaport-kúria
A római katolikus templom
Az ortodox templom

Marosillye (Marosilye, románul Ilia, németül Elienmarkt) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Dévától 21 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A község 91,38 km²-es teljes területének 37%-a erdő, 29%-a szántó, 20%-a legelő és 7%-a rét.

Nevének eredete

Az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származik. Román neve ugyancsak az Illés egyik alakja. Első említései: Helya (1260), Elya (1266), Elye (1292), Illye (1353).

Története

1292-ben az Ákos nemzetségbeli Illyei család engedélyt kapott, hogy román (vlach) pásztorokat telepítsen be. 1350-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az erdélyi vajda jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.[1] A 15. században birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy marosi rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot 1468-ban említik először. 1560-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1574-ben Báthory István fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem 1576-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak Marosbrettye, Bácsfalva, Szakamás, Vorca, Csertés, Viszka, Füzesdbogara, Kulyes és Gothátya falvak. 1603-ban Basta foglalta el, majd visszaadta Bethlen Gábornak, aki a várat 1613-ban, a töröktől elfoglalt Lippa mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. 1614-ben és 1624-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a református hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen székelyeket is betelepített Szárhegyről a település északnyugati részére, amelyet a mai napig Secui-nak neveznek, ( a Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák). 1640-ben 23 székely családot írtak itt össze, 1697-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román zsellér alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes lakótorony állt, emellé 1629 és 1640 között öt helyiségből álló udvarházat építettek. A férfiágon kihalt iktári Bethlen családtól a várat és az uradalmat házassága révén Thököly István szerezte meg. 1670-ben a várat Apafi fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből Thököly Imre építtetett újra várkastélyt, de ez 1714-ben már ismét omladozott. 1716-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított Bornemisza család birtokolta. A 18. században és a 19. század első felében mezővárosként említették. 1746-ban a pálosok és a ferencesek szerveztek római katolikus plébániát, amelyet 1794-től saját plébános gondozott. Református egyháza 1766-ban, Branyicska filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás 1772-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. 1784-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a Horea-felkelésben, nemesi kúriáit november 29-én kifosztották. 1786-ban 927-en lakták, 47%-uk zsellér, 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. 1808-tól 1818-ig, majd 1825-től 1865-ig és 1884-től 1949-ig Hunyad vármegye Marosillyei járásának székhelye volt. 1868-ban érte el a vasút, majd 1899-ben, a Marosillye–Lugos vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az 1870-es években építették ki az első árvízvédelmi töltést. 1872-ben nyílt benne gyógyszertár.[2] 1900-ban épült meg az első hídja vasból a Maroson (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából 1914-ig aranyat is mostak. 1890-ben itt kezdett el működni az első óvoda Hunyad vármegyében. 1901-ben Progresul néven takarékpénztárat, 1903-ban Marosillye és Vidéke címmel lapot alapítottak a községben. Az 1970-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz 1975-ben megismétlődött.

Lakossága

1850-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görög katolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.
1900-ban 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.

Látnivalók

  • A Bornemisza-kastély késő klasszicista épülete a várkastély korábbi helyén épült a 19. század közepén. A 20. században kórház működött benne.
  • Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. (Az Óolasz bástya, amelyet a várfal déli sarkára építettek 1552 után, szemben a Maros partján létezett, a 18. századra elpusztult a Lunkán nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg lakóépületnek szánták.) Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg e festés színéről kapta a Veres-bástya nevet. A 18. században az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az 1850-es években historizáló átalakításokat végeztek rajta, neogótikus ablakoromzatokkal és portáléval látták el. 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította föl. Falán a nagyenyedi diákok által 1909-ben állított emléktábla Bethlen Gábor szülőhelyének nevezi, és talán ennek a hagyománynak köszönheti a fennmaradását. A fejedelem valójban a vár közepén egykor állott négyszintes lakótoronyban születhett. Ott helyezte el az első emléktáblát még Bethlen István, ám a tornyot a vár egyéb részeivel együtt 1670-ben lerombolták.
  • A római katolikus templomot először 1412-ben említették. A 16. századtól a reformátusoké volt. 1749-ben két ferences szerzetes vezette katolikus székelyek foglalták vissza.[3] A déli oldalon a falba kívülről egy latin nyelvű, 1581-es kőlapot építettek. A középkor végéről valók a sekrestyeajtó, és a sekrestye keleti ablakának késő gótikus kőkeretei.[4] Főoltárát a máriapócsi kegykép bécsi eredetijének másolata díszíti.[5]
  • A református templomot 1749 után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Saját papja 1968-ig volt.[6] Gyülekezet híján mindkét egykori magyar templom romosodik.
  • Az ortodox templomot 1792-ben építette Tóth Dániel helyi református építőmester. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
  • A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette 1878 után.

Oktatás

Marosillyén 1958-ban kezdődött meg a líceumi szintű oktatás. 1977-ben az addigi elméleti osztályok helyét mezőgazdasági gépészeti képzés váltotta fel. 1991-ben újraindult az elméleti líceum, a szakiskolai oktatás mellett.

Híres emberek

Források

  1. ↑ Lukinics Imre – Gáldi László: Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Bp., 1941, 36. és 117–118. o.
  2. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
  3. ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: Vallás és etnikum Közép-Európában. Pécs, 2008, 64.
  4. ↑ Istvánfi Gyula – Veöres András: Erdélyi római katolikus templomok. Bp., 2002, [212]
  5. ↑ Terdik Szilveszter: A pócsi kegykép két erdélyi másolata
  6. ↑ Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, [2012], 157. o.

További információk

Képek

  • Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat(t)a ezt 1.5.8.2.”
    Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat(t)a ezt 1.5.8.2.”
  • Római katolikus templom
    Római katolikus templom
  • A Maros Marosillyénél
    A Maros Marosillyénél
  • A régi Maros-híd
    A régi Maros-híd
  • Marosillye környéke 1769–73 között
    Marosillye környéke 1769–73 között
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marosillye&oldid=17218069”