„Marosillye” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Képek |
|||
72. sor: | 72. sor: | ||
Kép:Marosillye felirat.jpg|Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat ezt 1.5.8.2.” |
Kép:Marosillye felirat.jpg|Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat ezt 1.5.8.2.” |
||
Kép:Maros marosillyenel.jpg|A Maros Marosillyénél |
Kép:Maros marosillyenel.jpg|A Maros Marosillyénél |
||
Kép:Josephinische Landaufnahme pg166.jpg|Marosillye környéke 1769–73 között |
Kép:Josephinische Landaufnahme pg166.jpg|Marosillye környéke 1769–73 között |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
A lap 2011. április 9., 03:21-kori változata
Marosillye (Ilia) | |
A Veres-bástya | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Marosillye |
Rang | községközpont |
Polgármester | Marius Omota (PDL) |
Irányítószám | 337270 |
SIRUTA-kód | 89865 |
Népesség | |
Népesség | 1397 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 22 |
Népsűrűség | 119,4 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 11,7 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 04″, k. h. 22° 38′ 60″45.934358°N 22.649895°E | |
Marosillye weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Marosillye (Marosilye, románul Ilia, németül Elienmarkt) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
Dévától 21 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A község 91,38 km²-es teljes területének 37%-a erdő, 29%-a szántó, 20%-a legelő és 7%-a rét.
Nevének eredete
Az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származik. Román neve ugyancsak az Illés egyik alakja. Első említései: Helya (1260), Elya (1266), Elye (1292), Illye (1353).
Története
1292-ben az Ákos nemzetségbeli Illyei család engedélyt kapott, hogy román (vlach) pásztorokat telepítsen be. 1350-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az erdélyi vajda jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól.[1] A 15. században birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy marosi rév tartozott hozzá. A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot 1468-ban említik először. 1560-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1574-ben Báthory István fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem 1576-ban Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak Marosbrettye, Bácsfalva, Szakamás, Vorca, Csertés, Viszka, Füzesdbogara, Kulyes és Gothátya falvak. 1603-ban Basta foglalta el, majd visszaadta Bethlen Gábornak, aki a várat 1613-ban, a töröktől elfoglalt Lippa mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni. 1614-ben és 1624-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a református hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen székelyeket is betelepített Szárhegyről a település északnyugati részére, amelyet a mai napig Secui-nak neveznek. (A Libertății, Horia, Cloșca és Crișan utcák.) 1640-ben 23 székely családot írtak össze, 1697-re már csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román zsellér alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak. Az 1658-ban itt járt Evlija Cselebi "ötszög alakú szép vár"-ként írta le az erősséget, a határ őrizetére állítólag ezer fős erdélyi helyőrség állomásozott benne. A férfiágon kihalt iktári Bethlen családtól a várat és az uradalmat házassága révén Thököly István szerezte meg. 1670-ben a várat Apafi fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták. Köveiből Thököly Imre építtetett újra várkastélyt, de ez 1714-ben már ismét omladozott. 1716-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, ettől kezdve az általa alapított Bornemisza család birtokolta. A 18. században és a 19. század első felében mezővárosként említették. 1746-ban a pálosok és a ferencesek szerveztek római katolikus plébániát, amelyet 1794-től saját plébános gondozott. Református egyháza 1766-ban, Branyicska filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás 1772-es szabályozása után sóraktárat építettek benne. 1784-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a Horea-felkelésben, nemesi kúriáit november 29-én kifosztották. 1786-ban 927-en lakták, 47%-uk zsellér, 24%-uk nemes, 20%-uk jobbágy és öt papi személy. 1808-tól 1818-ig, majd 1825-től 1865-ig és 1875-től 1949-ig Hunyad vármegye Marosillyei járásának székhelye volt. 1868-ban érte el a vasút, majd 1899-ben, a Marosillye–Lugos vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az 1870-es években építették ki az első árvízvédelmi töltést. 1900-ban épült meg az első vashídja a Maroson (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni a folyón, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából 1914-ig aranyat is mostak. 1890-ben itt kezdett el működni az első óvoda Hunyad vármegyében. 1901-ben Progresul néven takarékpénztárat, 1903-ban Marosillye és Vidéke címmel lapot alapítottak a községben. Az 1970-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a teljes területét elöntötte. 68 ház összedőlt. A katasztrófa 1975-ben megismétlődött.
Lakossága
1850-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görög katolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.
1900-ben 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52%-a tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.
Látnivalók
- A Bornemisza-kastély késő klasszicista épülete a várkastély korábbi helyén épült a 19. század közepén. A 20. században kórház működött benne.
- Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. Óolasz bástya, amely a várfal déli sarkára építették 1552 után, szemben a Maros partján valah létezett, de a 18. századra már elpusztult Lunkán nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg is lakóépületnek szánták. Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg külső festéséről kapta a Veres-bástya nevet. A 18. században az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az 1850-es években historizáló átalakításokat végeztek rajta, neogótikus ablakoromzatokkal és portáléval látták el. 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította föl. Falán a nagyenyedi diákok által 1909-ban állított emléktábla Bethlen Gábor szülőhelyének nevezi, és talán ennek a hagyománynak köszönheti fennmaradását. A fejedelem valójában a vár közepén egykor állott négyszintes lakótoronyban született. Ott helyezte el az első emléktáblát még Bethlen István, ám a tornyot a vár egyéb részeivel együtt 1670-ben lerombolták.
- A római katolikus templomot először 1412-ben említették. A 16. századtól a reformátusoké volt. 1749-ben két ferences szerzetes vezette katolikus székelyek foglalták vissza.[2] A déli oldalon a falba kívülről egy latin nyelvű, 1581-es kőlapot építettek. A középkor végéről való a sekrestyeajtó és a sekrestye keleti ablakának későgótikus kőkeretei.[3]
- A református templomot 1749 után építették, miután a korábbi templomot a katolikusok szerezték meg. Gyülekezet híján mindkét egykori magyar templom romosodik.
- Az ortodox templomot 1792-ben építette Tóth Dániel helyi református építőmester. Temető veszi körül, régi sírkövekkel.
- A Rappaport-kúriát egy gazdag vendéglős család építette 1878 után.
Oktatás
Marosillyén 1958-ban kezdődött meg a líceumi szintű oktatás. 1977-ben az addigi elméleti osztályok helyét mezőgazdasági gépészeti képzés váltotta fel. 1991-ben újraindult az elméleti líceum, a szakiskolai oktatás mellett.
Híres emberek
- Itt született 1580. november 15-én Bethlen Gábor erdélyi fejedelem.
- Itt született 1930. július 19-én Pompiliu Teodor történész.
Források
- Kovács András: A marosillyei Veres-bástya. Kolozsvár, 2004
- Miron Țic – Petru Balaj – Partenie Vasiu Verghela: Cronica de la Ilia Mureșană. Deva, 2005
- ↑ Lukinics Imre – Gáldi László: Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Bp., 1941, 36. és 117–118. o.
- ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17–18. századi Hunyad–Zarándi Református Egyházmegyében. In Kupa László szerk.: Vallás és etnikum Közép-Európában. Pécs, 2008, 64.
- ↑ Istvánfi Gyula – Veöres András: Erdélyi római katolikus templomok. Bp., 2002, [212]
Külső hivatkozások
- A község blogja (románul)
- Fényképek és leírás a Veres-bástyáról a "jupiter.elte.hu" oldalon
- Szász András: Marosillye
Képek
-
Felirat a Veres-bástyában: „Betlen Farkas cinaltat ezt 1.5.8.2.”
-
A Maros Marosillyénél
-
Marosillye környéke 1769–73 között