Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

„Tiszolc” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
RedBot (vitalap | szerkesztései)
30 055 szerkesztés
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: zh:季索韋茨
határok, kataszterek, 1921-es adatok, tagolás, kép, commons
2. sor: 2. sor:
| név = Tiszolc
| név = Tiszolc
| helyi név = Tisovec
| helyi név = Tisovec
| kép = Tisovec, evangelický kostel 02.jpg
| képaláírás = Evangélikus templom
| címer = Coat of arms of Tisovec.png
| címer = Coat of arms of Tisovec.png
| kerület = Besztercebányai
| kerület = Besztercebányai
22. sor: 24. sor:


== Fekvése ==
== Fekvése ==
[[Rimaszombat]]tól 35 km-re északra a [[Rima]] forrásvidékén fekszik. [[Rimafűrész]] tartozik hozzá.
[[Rimaszombat]]tól 35 km-re északra a [[Rima]] forrásvidékén fekszik. A Garam völgye és [[Breznóbánya]] (29 km) felé a 725 méteres ''Zbojská-hágó''n keresztül az 530-as út és vasútvonal; Murányalja (11 km) felé pedig a ''Dielik-hágó''n (579 m) átvezető, Rimaszombat felől érkező 531-es országút teremt összeköttetést.

Északnyugatról [[Erdőköz]], északkeletről [[Murányalja]], keletről [[Ratkósebes]], délkeletről [[Kopárhegy]], délről [[Nyustya]], délnyugatról pedig [[Klenóc]] községekkel határos. Északnyugati határa egyben a történelmi [[Gömör-Kishont]] és [[Zólyom vármegye]]határa. Legészakabbi pontját az 1438 méteres ''Fabova Hoľa'' alkotja.

Tiszolc területe 123,4262 km², mely két kataszteri területre oszlik:
* Tiszolc (Tisovec): 102,6988 km²
* [[Rimafűrész]] (Rimavská Píla): 20,7274 km²

Tiszolc a Rimaszombati járás legnagyobb területű önkormányzata és (a katonai körzeteket nem számítva) Szlovákia 9. legnagyobb területű községe.


== Nevének eredete ==
== Nevének eredete ==
30. sor: 40. sor:
A Várhegy tövében már a [[bronzkor]]ban erődített település volt, a város feletti 893 m magas Várhegyen (Hradová) pedig földvár állt. Itt állnak ma is Tiszolc egykori várának csekély romjai. A várat valószínűleg a [[13. század]] második felében építették a korábbi földvár helyén. [[1334]]-ben a város és a vár tulajdonosa egyaránt László [[kalocsa]]i [[érsek]] volt, később pedig Szécsi Tamás. A [[15. század]] közepén [[Giskra János|Jan Giskra]] csapatai foglalták el, akiktől [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] foglalta vissza. Mivel későbbi ura, Basó Mátyás rablóvárnak használta Bebek Ferenc nemesi serege [[1548]]-ban elfoglalta és lerombolta, de ekkor még felépült. A [[16. század]] második felében a város és a vár török uralom alá került. Miután a törököket kiűzték a gömöri területekről, a tiszolci vár elvesztette stratégiai jelentőségét, új tulajdonosai többé nem törődtek vele. Utoljára [[Thököly Imre]] kuruc felkelése idején említik, akinek csapatai eljutottak a várig, de nem vették be. A [[17. század]] végi kuruc harcokban a [[Murányalja|Murány]] ellen vonuló császáriak bevették és végképp lerombolták, azóta pusztul.
A Várhegy tövében már a [[bronzkor]]ban erődített település volt, a város feletti 893 m magas Várhegyen (Hradová) pedig földvár állt. Itt állnak ma is Tiszolc egykori várának csekély romjai. A várat valószínűleg a [[13. század]] második felében építették a korábbi földvár helyén. [[1334]]-ben a város és a vár tulajdonosa egyaránt László [[kalocsa]]i [[érsek]] volt, később pedig Szécsi Tamás. A [[15. század]] közepén [[Giskra János|Jan Giskra]] csapatai foglalták el, akiktől [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] foglalta vissza. Mivel későbbi ura, Basó Mátyás rablóvárnak használta Bebek Ferenc nemesi serege [[1548]]-ban elfoglalta és lerombolta, de ekkor még felépült. A [[16. század]] második felében a város és a vár török uralom alá került. Miután a törököket kiűzték a gömöri területekről, a tiszolci vár elvesztette stratégiai jelentőségét, új tulajdonosai többé nem törődtek vele. Utoljára [[Thököly Imre]] kuruc felkelése idején említik, akinek csapatai eljutottak a várig, de nem vették be. A [[17. század]] végi kuruc harcokban a [[Murányalja|Murány]] ellen vonuló császáriak bevették és végképp lerombolták, azóta pusztul.


A település bányászfaluként keletkezett a [[13. század]]ban, első írásos említése [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] király [[1334]]-ben kiadott adománylevelében ''"Thyzolch"'' alakban történt. Ekkor a [[kalocsa]]i érsekség birtoka volt. Tiszolc 14. – 15. században még falu volt. A [[15. század]]ban [[Ajnácskő]] uradalmához tartozott. A [[16. század]]tól több nemes család köztük a Losoczy és a Guti Országh, majd a Kubinyi, a Forgách és Nyáry család birtoka. [[1594]]-ben kirabolta a török. [[1596]]-ban vásártartási joggal rendelkező városként említik, de később szabadalmait elveszítette. 1596-ban 38 ház állt itt, közülük 3 zselléreké, lakói ekkor már főként mezőgazdaságból és kézművességből éltek. A 17. – 18. században papírmalom működött a területén. [[1663]]-ban a Kubinyi család papírmalmot épített Tiszolcon. [[1675]]-ben vámszedési jogot kapott. [[1623]]-ban és [[1710]]-ben [[pestis]] pusztította. [[1678]]-ban [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]] mezővárosi és piactartási jogot kapott. [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] idején itt működött az első felvidéki vas nagyolvasztó, itt gyártották a szabadságharc ágyúgolyóit. A vasércbányászat fellendülése jótékonyan hatott fejlődésére. [[1765]]-ben Kramer Pál papírmalmot alapított itt. Fellendült a kézművesség is, szabók, kovácsok, molnárok, tímárok, csizmadiák céhei működtek. [[1780]]-ban visszanyerte vásártartási jogát. [[1783]]-ban nagyolvasztó épült, ahonnan az 1840-es évekig szállították a vasat egész Magyarország területére. A település a [[18. század]]ban fokozatosan elszlovákosodott. [[1803]]-ban Tiszolcnak 2170 lakosa volt, közülük 1920 evangélikus és 250 katolikus. [[1808]]-ban a vasmű körül kialakult Tiszolchámor település, melynek [[1834]]-ben felépült temploma is. Hámor, mely kezdetben önálló falu volt még a [[19. század]] folyamán a városba olvadt. Nagyolvasztójában a [[19. század]] derekán a legtöbb nyersvasat állították elő. Kohásziparát [[1965]]-ben a Kassai Vasműbe költöztették át. [[1828]]-ban Tiszolc 300 házában 3165 lakos élt, a városban élénk szlovák kulturális élet folyt. [[1843]]-ban megalapították a város első könyvtárát. [[1877]]-ben dalárda, [[1878]]-ban olvasókör, [[1881]]-ben tűzoltóegylet alakult. [[1874]]-ben új nagyolvasztó kezdte meg működését.
A település bányászfaluként keletkezett a [[13. század]]ban, első írásos említése [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] király [[1334]]-ben kiadott adománylevelében ''"Thyzolch"'' alakban történt. Ekkor a [[kalocsa]]i érsekség birtoka volt. Tiszolc 14. – 15. században még falu volt. A [[15. század]]ban [[Ajnácskő]] uradalmához tartozott. A [[16. század]]tól több nemes család köztük a Losoczy és a Guti Országh, majd a Kubinyi, a Forgách és Nyáry család birtoka. [[1594]]-ben kirabolta a török. [[1596]]-ban vásártartási joggal rendelkező városként említik, de később szabadalmait elveszítette. 1596-ban 38 ház állt itt, közülük 3 zselléreké, lakói ekkor már főként mezőgazdaságból és kézművességből éltek. A 17. – 18. században papírmalom működött a területén. [[1663]]-ban a Kubinyi család papírmalmot épített Tiszolcon. [[1675]]-ben vámszedési jogot kapott. [[1623]]-ban és [[1710]]-ben [[pestis]] pusztította. [[1678]]-ban [[I. Lipót magyar király|I. Lipóttól]] mezővárosi és piactartási jogot kapott. [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] idején itt működött az első felvidéki vas nagyolvasztó, itt gyártották a szabadságharc ágyúgolyóit. A vasércbányászat fellendülése jótékonyan hatott fejlődésére. [[1765]]-ben Kramer Pál papírmalmot alapított itt. Fellendült a kézművesség is, szabók, kovácsok, molnárok, tímárok, csizmadiák céhei működtek. [[1780]]-ban visszanyerte vásártartási jogát. [[1783]]-ban nagyolvasztó épült, ahonnan az 1840-es évekig szállították a vasat egész Magyarország területére.


A település a [[18. század]]ban fokozatosan elszlovákosodott. [[1803]]-ban Tiszolcnak 2170 lakosa volt, közülük 1920 evangélikus és 250 katolikus. [[1808]]-ban a vasmű körül kialakult Tiszolchámor település, melynek [[1834]]-ben felépült temploma is. Hámor, mely kezdetben önálló falu volt még a [[19. század]] folyamán a városba olvadt. Nagyolvasztójában a [[19. század]] derekán a legtöbb nyersvasat állították elő. Kohásziparát [[1965]]-ben a Kassai Vasműbe költöztették át. [[1828]]-ban Tiszolc 300 házában 3165 lakos élt, a városban élénk szlovák kulturális élet folyt. [[1843]]-ban megalapították a város első könyvtárát. [[1877]]-ben dalárda, [[1878]]-ban olvasókör, [[1881]]-ben tűzoltóegylet alakult. [[1874]]-ben új nagyolvasztó kezdte meg működését.
⚫
A [[20. század]] elejére jelentős ipari központ lett számos gyárral, üzemmel. [[1910]]-ben 3860 lakosából 3245 szlovák és 515 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Gömör-Kishont vármegye]] [[Rimaszombati járásához]] tartozott. [[1919]]. [[június 7.|június 7]]-én a magyar [[Tanácsköztársaság]] hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. Az [[első bécsi döntés]] nem érintette. A [[szlovák nemzeti felkelés]] idején harcok színtere volt. A németek 15 cigány származású helyi lakost végeztek ki, további 68-at pedig főként nőket és gyerekeket deportáltak. Közülük a legtöbben elpusztultak. [[1944]]. [[október 1]]-től a városban katonai kórház működött, ahol mintegy 700 sebesültet ápoltak. A várost [[1945]]. [[január 30.|január 30]]-án szabadította fel az ukrán és román csapatok. A háború után megszűnt az itt működő fűrészüzem, [[1964]]-ben pedig a nagyolvasztó is. [[1974]]-ben még 6000 lakosa volt, ma már csak 4200-an lakják.


Vályi András szerint ''"TISZÓLCZ. Theisholz, Tiszovecz. Tót Mezõváros kis Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai evangelikusok, fekszik Brezno Bányához 4 mértföldnyire, Murány Lehota, és Hoszszúrét falukhoz is közel; határja tsupán kõsziklás hegyekbõl áll, 3 nyomásbéli, szántóföldgyei meredek hegyeken vagynak, soványak, de trágyázás után középszerûek, rozsot, zabot, pohánkát teremnek; réttyei tsekélyek, legelõje elég mindenféle marhájának; sajtal, túróval bõvelkedik, erdeje meglehetõs, méhek’ tartására pedig hasznos határja van; jelesebb hegyei: 1. Hradova, mellyen régenten Vár vala; 2. Mágnes, az itten találkozó mágnes kövekrõl híres, és nevezetes; 3. Streberna, itten hajdan ezüst bányák vóltak; 4. Hutta, itten értzet olvasztó mûhelyek valának; 5. Sajba, nagyon magas, és meredek hegy, mellyen legjobb veres fenyõ fák találtatnak. Ezekben a’ hegyekben származik Rima vizének harmadik ága, melly víz bõvelkedik szép pisztrángokkal; lakosai deszkákkal, zsendelyekkel, és más fa készítményekkel kereskednek; a’ Város felõl 1/2 fertály órányira fekszik a’ Besztertzei Camer. Administratzióhoz tartozandó Kir. Vas Maszsza, melly több olvasztó kementzékbõl, és kovátsoló hámorokból áll. E’ Maszsza körûl valami 60 emberek dolgoznak, kiken kivûl mások is sokan laknak, úgy hogy reá mennek 470 személyekre, a’ kik mind katolikusok; Templomjok is van, és tsupán mesterségjekbõl élnek."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
Vályi András szerint ''"TISZÓLCZ. Theisholz, Tiszovecz. Tót Mezõváros kis Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai evangelikusok, fekszik Brezno Bányához 4 mértföldnyire, Murány Lehota, és Hoszszúrét falukhoz is közel; határja tsupán kõsziklás hegyekbõl áll, 3 nyomásbéli, szántóföldgyei meredek hegyeken vagynak, soványak, de trágyázás után középszerûek, rozsot, zabot, pohánkát teremnek; réttyei tsekélyek, legelõje elég mindenféle marhájának; sajtal, túróval bõvelkedik, erdeje meglehetõs, méhek’ tartására pedig hasznos határja van; jelesebb hegyei: 1. Hradova, mellyen régenten Vár vala; 2. Mágnes, az itten találkozó mágnes kövekrõl híres, és nevezetes; 3. Streberna, itten hajdan ezüst bányák vóltak; 4. Hutta, itten értzet olvasztó mûhelyek valának; 5. Sajba, nagyon magas, és meredek hegy, mellyen legjobb veres fenyõ fák találtatnak. Ezekben a’ hegyekben származik Rima vizének harmadik ága, melly víz bõvelkedik szép pisztrángokkal; lakosai deszkákkal, zsendelyekkel, és más fa készítményekkel kereskednek; a’ Város felõl 1/2 fertály órányira fekszik a’ Besztertzei Camer. Administratzióhoz tartozandó Kir. Vas Maszsza, melly több olvasztó kementzékbõl, és kovátsoló hámorokból áll. E’ Maszsza körûl valami 60 emberek dolgoznak, kiken kivûl mások is sokan laknak, úgy hogy reá mennek 470 személyekre, a’ kik mind katolikusok; Templomjok is van, és tsupán mesterségjekbõl élnek."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
40. sor: 50. sor:
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint ''"Tiszolcz, rimavölgyi nagyközség, 789 házzal és 3959 lakossal, a kik közül 678 magyar, 3203 tót, 1302 róm. katholikus és 2468 evangélikus. E község 1334-ben a kalocsai érsek birtoka, majd Szécsényi Tamás, aradi, barsi és szerémi 101főispán bírja, 1438-ban mint Ajnácskővár tartozéka említtetik, jóllehet onnan nagyon távol esik. 1526 előtt még tényleg Feledi Istók volt a földesura, a 16. században pedig a Hradova hegyen fekvő várat Basó Mátyás tartotta megszállva. A várat a 17. század vége felé a császári hadak bevették és lerombolták. 1596-ban mint város szerepel, de azután megfosztották szabadalmaitól és csak 1780-ban nyerte vissza vásártartási jogát. 1594-ben a törökök megrohanták a várost és György lelkészt túszul magukkal hurczolták. Idővel a gróf Forgách család, majd a báró Prónay, a Kubinyi és a Daxner család lett itt birtokos, most pedig a m. kir. erdőkincstárnak, a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak, Basilides Jánosnak, dr. Daxner Samunak és Daxner Istvánnak van itt nagyobb birtoka. 1623-ban a pestis dühöngött a város falai között. 1687-ben sáskajárás, 1710-ben ismét pestis. 1765-ben Kromer Pál papirmalmot épít a városban, 1792-ben épült a paplak és az iskola, 1797-ben a városháza, melyben a hradovai várból való pánczélt és buzogányt őriznek. Ez időben már a tiszolczi hámor is fennállott. 1800-ban új papirgyárat építenek. Ez időben sok kalló volt itt és a posztóipar jelentékenynyé vált. Volt itt csizmadia-, posztós-, szűrszabó-, kovács-, lakatos-, kerékgyártó-, asztalos-, szabó-, szűcs-, kádár-, ács-, molnár- és timár-czéh. A tiszolczi sajt is messze földön híres volt. Tiszolcz a hagyomány szerint onnan vette a nevét, mert erdeiben nagyon sok volt a tiszafa, és német neve, melyből a magyar név alakult, a legrégibb időktől fogva Theisholz volt. Van itt vasérczbánya, vasgyár, papírgyár, nagyszabású mészégető körkemencze, mészkő-malom, gyapjúrongy-tépőgyár és sajtgyár, továbbá takarékpénztár, magyar kaszinó, tót olvasókör és vasgyári hivatal. A község határában savanyúvízforrás van. A hívők ájtatosságának kielégítésére két templom szolgál. A róm. kath. templom 1845-ben épült, az evangélikus 1825 és 1832 között. Az ág. h. ev. egyház érdekes és értékes régi kelyhet őriz, mely 1413-ból való. A községhez tartoznak Hámanecz és Poddjel telepek és itt van a híres tiszolczi fogaskerekű vasút kiinduló pontja. Erről különben más helyen szólunk. A községben van posta, távíró és vasúti állomás."'' <ref>{{Borovszky}} Gömör-Kishont vármegye.</ref>
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint ''"Tiszolcz, rimavölgyi nagyközség, 789 házzal és 3959 lakossal, a kik közül 678 magyar, 3203 tót, 1302 róm. katholikus és 2468 evangélikus. E község 1334-ben a kalocsai érsek birtoka, majd Szécsényi Tamás, aradi, barsi és szerémi 101főispán bírja, 1438-ban mint Ajnácskővár tartozéka említtetik, jóllehet onnan nagyon távol esik. 1526 előtt még tényleg Feledi Istók volt a földesura, a 16. században pedig a Hradova hegyen fekvő várat Basó Mátyás tartotta megszállva. A várat a 17. század vége felé a császári hadak bevették és lerombolták. 1596-ban mint város szerepel, de azután megfosztották szabadalmaitól és csak 1780-ban nyerte vissza vásártartási jogát. 1594-ben a törökök megrohanták a várost és György lelkészt túszul magukkal hurczolták. Idővel a gróf Forgách család, majd a báró Prónay, a Kubinyi és a Daxner család lett itt birtokos, most pedig a m. kir. erdőkincstárnak, a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak, Basilides Jánosnak, dr. Daxner Samunak és Daxner Istvánnak van itt nagyobb birtoka. 1623-ban a pestis dühöngött a város falai között. 1687-ben sáskajárás, 1710-ben ismét pestis. 1765-ben Kromer Pál papirmalmot épít a városban, 1792-ben épült a paplak és az iskola, 1797-ben a városháza, melyben a hradovai várból való pánczélt és buzogányt őriznek. Ez időben már a tiszolczi hámor is fennállott. 1800-ban új papirgyárat építenek. Ez időben sok kalló volt itt és a posztóipar jelentékenynyé vált. Volt itt csizmadia-, posztós-, szűrszabó-, kovács-, lakatos-, kerékgyártó-, asztalos-, szabó-, szűcs-, kádár-, ács-, molnár- és timár-czéh. A tiszolczi sajt is messze földön híres volt. Tiszolcz a hagyomány szerint onnan vette a nevét, mert erdeiben nagyon sok volt a tiszafa, és német neve, melyből a magyar név alakult, a legrégibb időktől fogva Theisholz volt. Van itt vasérczbánya, vasgyár, papírgyár, nagyszabású mészégető körkemencze, mészkő-malom, gyapjúrongy-tépőgyár és sajtgyár, továbbá takarékpénztár, magyar kaszinó, tót olvasókör és vasgyári hivatal. A község határában savanyúvízforrás van. A hívők ájtatosságának kielégítésére két templom szolgál. A róm. kath. templom 1845-ben épült, az evangélikus 1825 és 1832 között. Az ág. h. ev. egyház érdekes és értékes régi kelyhet őriz, mely 1413-ból való. A községhez tartoznak Hámanecz és Poddjel telepek és itt van a híres tiszolczi fogaskerekű vasút kiinduló pontja. Erről különben más helyen szólunk. A községben van posta, távíró és vasúti állomás."'' <ref>{{Borovszky}} Gömör-Kishont vármegye.</ref>


A [[20. század]] elejére jelentős ipari központ lett számos gyárral, üzemmel. [[1910]]-ben 3860 lakosából 3245 szlovák és 515 magyar volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Gömör-Kishont vármegye]] [[Rimaszombati járásához]] tartozott. [[1919]]. [[június 7.|június 7]]-én a magyar [[Tanácsköztársaság]] hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától.
Tiszolc magyar testvérvárosa [[Putnok]].

[[1921]]-ben 3802 lakosa volt, ebből 3670 volt szlovák nemzetiségű, 1467 római katolikus, 2208 pedig evangélikus vallású<ref>Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai</ref>.

⚫
Az [[első bécsi döntés]] nem érintette. A [[szlovák nemzeti felkelés]] idején harcok színtere volt. A németek 15 cigány származású helyi lakost végeztek ki, további 68-at pedig főként nőket és gyerekeket deportáltak. Közülük a legtöbben elpusztultak. [[1944]]. [[október 1]]-től a városban katonai kórház működött, ahol mintegy 700 sebesültet ápoltak. A várost [[1945]]. [[január 30.|január 30]]-án szabadította fel az ukrán és román csapatok. A háború után megszűnt az itt működő fűrészüzem, [[1964]]-ben pedig a nagyolvasztó is. A város lakossága a hetvenes évektől az ezredfordulóig kétharmadára csökkent. [[1978]]-ban [[Rimafűrész]] (Rimavská Píla) községet Tiszolchoz csatolták.


== Nevezetességei ==
== Nevezetességei ==
55. sor: 69. sor:
* Itt született [[Vlado Clementis]] szlovák politikus, újságíró. A városban emlékszobája van.
* Itt született [[Vlado Clementis]] szlovák politikus, újságíró. A városban emlékszobája van.
* Itt élt és alkotott A. H. [[Škultéty]] szlovák költő, író és Jaroslav Augusta szlovák festőművész.
* Itt élt és alkotott A. H. [[Škultéty]] szlovák költő, író és Jaroslav Augusta szlovák festőművész.

==Lásd még==
*[[Rimafűrész]]

==Testvérvárosok==
* {{Zászló|Magyarország}} [[Putnok]], [[Magyarország]]


== Külső hivatkozások ==
== Külső hivatkozások ==
{{Commons|Category:Tisovec}}
* [http://www.tisovec.com/ Hivatalos oldal]
* [http://www.tisovec.com/ Hivatalos oldal]
* [http://www.e-obce.sk/obec/tisovec/tisovec.html E-obce.sk]
* [http://www.e-obce.sk/obec/tisovec/tisovec.html E-obce.sk]

A lap 2012. november 17., 19:22-kori változata

Tiszolc (Tisovec)
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Tiszolc címere
Tiszolc címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásRimaszombati
Rangváros
Első írásos említés1334
PolgármesterPeter Mináč
Irányítószám980 61
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség3720 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság411 m
Terület123,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 50″, k. h. 19° 56′ 44″48.680556°N 19.945556°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 50″, k. h. 19° 56′ 44″48.680556°N 19.945556°E
Tiszolc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszolc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tiszolc (szlovákul Tisovec, németül Theissholz, latinul Taxovia) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése

Rimaszombattól 35 km-re északra a Rima forrásvidékén fekszik. A Garam völgye és Breznóbánya (29 km) felé a 725 méteres Zbojská-hágón keresztül az 530-as út és vasútvonal; Murányalja (11 km) felé pedig a Dielik-hágón (579 m) átvezető, Rimaszombat felől érkező 531-es országút teremt összeköttetést.

Északnyugatról Erdőköz, északkeletről Murányalja, keletről Ratkósebes, délkeletről Kopárhegy, délről Nyustya, délnyugatról pedig Klenóc községekkel határos. Északnyugati határa egyben a történelmi Gömör-Kishont és Zólyom vármegyehatára. Legészakabbi pontját az 1438 méteres Fabova Hoľa alkotja.

Tiszolc területe 123,4262 km², mely két kataszteri területre oszlik:

  • Tiszolc (Tisovec): 102,6988 km²
  • Rimafűrész (Rimavská Píla): 20,7274 km²

Tiszolc a Rimaszombati járás legnagyobb területű önkormányzata és (a katonai körzeteket nem számítva) Szlovákia 9. legnagyobb területű községe.

Nevének eredete

Nevét a vidék tiszafás erdeiről kapta.

Története

A Várhegy tövében már a bronzkorban erődített település volt, a város feletti 893 m magas Várhegyen (Hradová) pedig földvár állt. Itt állnak ma is Tiszolc egykori várának csekély romjai. A várat valószínűleg a 13. század második felében építették a korábbi földvár helyén. 1334-ben a város és a vár tulajdonosa egyaránt László kalocsai érsek volt, később pedig Szécsi Tamás. A 15. század közepén Jan Giskra csapatai foglalták el, akiktől Mátyás király foglalta vissza. Mivel későbbi ura, Basó Mátyás rablóvárnak használta Bebek Ferenc nemesi serege 1548-ban elfoglalta és lerombolta, de ekkor még felépült. A 16. század második felében a város és a vár török uralom alá került. Miután a törököket kiűzték a gömöri területekről, a tiszolci vár elvesztette stratégiai jelentőségét, új tulajdonosai többé nem törődtek vele. Utoljára Thököly Imre kuruc felkelése idején említik, akinek csapatai eljutottak a várig, de nem vették be. A 17. század végi kuruc harcokban a Murány ellen vonuló császáriak bevették és végképp lerombolták, azóta pusztul.

A település bányászfaluként keletkezett a 13. században, első írásos említése Károly Róbert király 1334-ben kiadott adománylevelében "Thyzolch" alakban történt. Ekkor a kalocsai érsekség birtoka volt. Tiszolc 14. – 15. században még falu volt. A 15. században Ajnácskő uradalmához tartozott. A 16. századtól több nemes család köztük a Losoczy és a Guti Országh, majd a Kubinyi, a Forgách és Nyáry család birtoka. 1594-ben kirabolta a török. 1596-ban vásártartási joggal rendelkező városként említik, de később szabadalmait elveszítette. 1596-ban 38 ház állt itt, közülük 3 zselléreké, lakói ekkor már főként mezőgazdaságból és kézművességből éltek. A 17. – 18. században papírmalom működött a területén. 1663-ban a Kubinyi család papírmalmot épített Tiszolcon. 1675-ben vámszedési jogot kapott. 1623-ban és 1710-ben pestis pusztította. 1678-ban I. Lipóttól mezővárosi és piactartási jogot kapott. Rákóczi idején itt működött az első felvidéki vas nagyolvasztó, itt gyártották a szabadságharc ágyúgolyóit. A vasércbányászat fellendülése jótékonyan hatott fejlődésére. 1765-ben Kramer Pál papírmalmot alapított itt. Fellendült a kézművesség is, szabók, kovácsok, molnárok, tímárok, csizmadiák céhei működtek. 1780-ban visszanyerte vásártartási jogát. 1783-ban nagyolvasztó épült, ahonnan az 1840-es évekig szállították a vasat egész Magyarország területére.

A település a 18. században fokozatosan elszlovákosodott. 1803-ban Tiszolcnak 2170 lakosa volt, közülük 1920 evangélikus és 250 katolikus. 1808-ban a vasmű körül kialakult Tiszolchámor település, melynek 1834-ben felépült temploma is. Hámor, mely kezdetben önálló falu volt még a 19. század folyamán a városba olvadt. Nagyolvasztójában a 19. század derekán a legtöbb nyersvasat állították elő. Kohásziparát 1965-ben a Kassai Vasműbe költöztették át. 1828-ban Tiszolc 300 házában 3165 lakos élt, a városban élénk szlovák kulturális élet folyt. 1843-ban megalapították a város első könyvtárát. 1877-ben dalárda, 1878-ban olvasókör, 1881-ben tűzoltóegylet alakult. 1874-ben új nagyolvasztó kezdte meg működését.

Vályi András szerint "TISZÓLCZ. Theisholz, Tiszovecz. Tót Mezõváros kis Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai evangelikusok, fekszik Brezno Bányához 4 mértföldnyire, Murány Lehota, és Hoszszúrét falukhoz is közel; határja tsupán kõsziklás hegyekbõl áll, 3 nyomásbéli, szántóföldgyei meredek hegyeken vagynak, soványak, de trágyázás után középszerûek, rozsot, zabot, pohánkát teremnek; réttyei tsekélyek, legelõje elég mindenféle marhájának; sajtal, túróval bõvelkedik, erdeje meglehetõs, méhek’ tartására pedig hasznos határja van; jelesebb hegyei: 1. Hradova, mellyen régenten Vár vala; 2. Mágnes, az itten találkozó mágnes kövekrõl híres, és nevezetes; 3. Streberna, itten hajdan ezüst bányák vóltak; 4. Hutta, itten értzet olvasztó mûhelyek valának; 5. Sajba, nagyon magas, és meredek hegy, mellyen legjobb veres fenyõ fák találtatnak. Ezekben a’ hegyekben származik Rima vizének harmadik ága, melly víz bõvelkedik szép pisztrángokkal; lakosai deszkákkal, zsendelyekkel, és más fa készítményekkel kereskednek; a’ Város felõl 1/2 fertály órányira fekszik a’ Besztertzei Camer. Administratzióhoz tartozandó Kir. Vas Maszsza, melly több olvasztó kementzékbõl, és kovátsoló hámorokból áll. E’ Maszsza körûl valami 60 emberek dolgoznak, kiken kivûl mások is sokan laknak, úgy hogy reá mennek 470 személyekre, a’ kik mind katolikusok; Templomjok is van, és tsupán mesterségjekbõl élnek." [2]

Fényes Elek szerint "Tiszolcz, Teisholz, Taxovia, vegyes tót-német bányaváros, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rimaszombathoz északra 4 mfdnyire: 946 kath., 2313 evang. lak. Kath. és evang. plebánia. Van itt egy régi ev. szentegyház, jó karban álló evang. oskola, királyi vashámor, papirosmalom, melly igen becses árukat készit; egynehány kalló, számos posztós és mesterember. Házai fából vannak; s a Rima két partján hosszan terjednek el. Határa hegyes, sovány, s csak rozsot zabot, árpát, burgonyát, borsót, mákot, kölest terem; juhot sokat táplál, s az ide való sajt és túró vetélkedik a hires liptóival és breznóbányaival; szénát a távollevõ hegyeken nagy fáradsággal gyüjt: végre ásatik itt vas, mágnesvaskõ, granit, mészkovacs (Kalkspath), márvány. – Hajdani vára, melly a város felett a Hradova hegyén állott, most omladékokban hever. Jó savanyúvize is van." [3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Tiszolcz, rimavölgyi nagyközség, 789 házzal és 3959 lakossal, a kik közül 678 magyar, 3203 tót, 1302 róm. katholikus és 2468 evangélikus. E község 1334-ben a kalocsai érsek birtoka, majd Szécsényi Tamás, aradi, barsi és szerémi 101főispán bírja, 1438-ban mint Ajnácskővár tartozéka említtetik, jóllehet onnan nagyon távol esik. 1526 előtt még tényleg Feledi Istók volt a földesura, a 16. században pedig a Hradova hegyen fekvő várat Basó Mátyás tartotta megszállva. A várat a 17. század vége felé a császári hadak bevették és lerombolták. 1596-ban mint város szerepel, de azután megfosztották szabadalmaitól és csak 1780-ban nyerte vissza vásártartási jogát. 1594-ben a törökök megrohanták a várost és György lelkészt túszul magukkal hurczolták. Idővel a gróf Forgách család, majd a báró Prónay, a Kubinyi és a Daxner család lett itt birtokos, most pedig a m. kir. erdőkincstárnak, a rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak, Basilides Jánosnak, dr. Daxner Samunak és Daxner Istvánnak van itt nagyobb birtoka. 1623-ban a pestis dühöngött a város falai között. 1687-ben sáskajárás, 1710-ben ismét pestis. 1765-ben Kromer Pál papirmalmot épít a városban, 1792-ben épült a paplak és az iskola, 1797-ben a városháza, melyben a hradovai várból való pánczélt és buzogányt őriznek. Ez időben már a tiszolczi hámor is fennállott. 1800-ban új papirgyárat építenek. Ez időben sok kalló volt itt és a posztóipar jelentékenynyé vált. Volt itt csizmadia-, posztós-, szűrszabó-, kovács-, lakatos-, kerékgyártó-, asztalos-, szabó-, szűcs-, kádár-, ács-, molnár- és timár-czéh. A tiszolczi sajt is messze földön híres volt. Tiszolcz a hagyomány szerint onnan vette a nevét, mert erdeiben nagyon sok volt a tiszafa, és német neve, melyből a magyar név alakult, a legrégibb időktől fogva Theisholz volt. Van itt vasérczbánya, vasgyár, papírgyár, nagyszabású mészégető körkemencze, mészkő-malom, gyapjúrongy-tépőgyár és sajtgyár, továbbá takarékpénztár, magyar kaszinó, tót olvasókör és vasgyári hivatal. A község határában savanyúvízforrás van. A hívők ájtatosságának kielégítésére két templom szolgál. A róm. kath. templom 1845-ben épült, az evangélikus 1825 és 1832 között. Az ág. h. ev. egyház érdekes és értékes régi kelyhet őriz, mely 1413-ból való. A községhez tartoznak Hámanecz és Poddjel telepek és itt van a híres tiszolczi fogaskerekű vasút kiinduló pontja. Erről különben más helyen szólunk. A községben van posta, távíró és vasúti állomás." [4]

A 20. század elejére jelentős ipari központ lett számos gyárral, üzemmel. 1910-ben 3860 lakosából 3245 szlovák és 515 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1919. június 7-én a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától.

1921-ben 3802 lakosa volt, ebből 3670 volt szlovák nemzetiségű, 1467 római katolikus, 2208 pedig evangélikus vallású[5].

Az első bécsi döntés nem érintette. A szlovák nemzeti felkelés idején harcok színtere volt. A németek 15 cigány származású helyi lakost végeztek ki, további 68-at pedig főként nőket és gyerekeket deportáltak. Közülük a legtöbben elpusztultak. 1944. október 1-től a városban katonai kórház működött, ahol mintegy 700 sebesültet ápoltak. A várost 1945. január 30-án szabadította fel az ukrán és román csapatok. A háború után megszűnt az itt működő fűrészüzem, 1964-ben pedig a nagyolvasztó is. A város lakossága a hetvenes évektől az ezredfordulóig kétharmadára csökkent. 1978-ban Rimafűrész (Rimavská Píla) községet Tiszolchoz csatolták.

Nevezetességei

  • Tiszolc 13. századi várának romjai.
  • Evangélikus temploma 1825 és 1832 között épült klasszicista stílusban. A templomnak 1413-ban készített gótikus kelyhe van, oltárát, szószékét és keresztelő medancéjét Ferenczy István készítette.
  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1845-ben készült késő klasszicista stílusban.
  • A római katolikus plébánia 1774-ben épült barokk stílusban.
  • A régi városháza 1797-ben épült, 1845-ben átépítették.
  • A város keleti részén cserviceforrás és fürdő található.

Híres emberek

  • Itt született Matej Holko, aki a 18. században megalapította a szlovák tudós társaságot.
  • Itt született 1822-ben Štefan Marko Daxner szlovák író, itt is van eltemetve.
  • Itt született Vlado Clementis szlovák politikus, újságíró. A városban emlékszobája van.
  • Itt élt és alkotott A. H. Škultéty szlovák költő, író és Jaroslav Augusta szlovák festőművész.

Lásd még

Testvérvárosok

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszolc témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
  5. ↑ Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tiszolc&oldid=12618967”