2. szimfónia (Beethoven)
| Beethoven: 2. szimfónia | |
| szimfónia | |
 | |
| Beethoven 1803-ban | |
| Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
| Opusszám | op. 36. |
| Keletkezés | 1801–1802 |
| Ajánlás | Karl Lichnowsky |
| Ősbemutató | 1803. április 5. |
| Megjelenés | 1804 – Zenekari szólamok 1820 – Partitúra |
| Hangnem | D-dúr |
| Hangszerelés | szimfonikus zenekar |
| Időtartam | kb. 30 perc |
| Tételek | 1. tétel - Adagio molto — Allegro con brio 2. tétel - Larghetto |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 2. szimfónia témájú médiaállományokat. | |
A 2. szimfóniát Ludwig van Beethoven 1801 és 1802 között komponálta, és az ősbemutatója 1803. április 5-én volt a Theater an der Wienben.[1] A mű keletkezésének éve egy időbe esik a heiligenstadti végrendelet megírásával. Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség vár rá, és a társadalmon kívül fog élni, és ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írta meg ezt a szimfóniát, ami teljesen ellentmond a külső világnak, és egy igazán derűs, fiatalos tüzes erő jellemzi.[2]
A 2. szimfónia keletkezéséről jóval többet tudunk, mint az elsőről. Beethoven a következőket mondta a szimfónia kapcsán: „Rossz szokásom szerint e szimfóniámat sem a kabátom ujjából ráztam ki”.[3] Lassú és gondos munkával készült a szimfónia, aprólékos módon csiszolgatta minden témáját, míg azok tökéletesek nem lettek.[3] Három partitúrát írt, és Cipriani Potter szerint a harmadik egészen más volt, mint az első.[3] A szimfónia még a régi keretek között íródott, mintegy betetőzése a régi iránynak, az Eroica pedig kiindulópontja lesz az újnak.[4]
Keletkezés, háttér
[szerkesztés]
A 2. szimfónia munkamenetéről már többet tudunk, mint az 1. szimfóniáéról. A munka fő része az 1801–1802-es években zajlott. Beethoven egyik vázlatkönyvében a Prométheusz-baletthez készült zenei jegyzetek mellett találjuk meg az első tételhez készült zenei vázlatokat.[J 1] Egy másik vázlatkönyvében a fináléhoz találunk jegyzeteket. Erről Nottenbohm kimutatta, hogy Beethoven 1801 októberétől 1802 májusáig használta, és ebbe a vázlatkönyvben a finálé majdnem teljes alakját találjuk.[2] Beethoven még a bemutató idején is több változtatást hajtott végre a kéziraton. Állítólag három különböző változat volt, ám ezek nem maradtak fenn, csak a végleges partitúrát ismerjük.[2]
A szimfónia keletkezésének ideje egybeesik az 1802. október 6-án kelt Heiligenstadti-testamentummal. Alig találunk olyan Beethoven-művet, ami ennyire ellentmond a külső életviszonyoknak.[1] Egyes kutatók szerint ez a tragikus lelkiállapot Beethovennél csak múló, futó dolog volt.[5] Azzal támasztják alá hogy Beethoven a zene nyelvén sokkal őszintén tudott kommunikálni, mint írásbeli fogalmazásban, és az ebben az időben keletkezett művei, többek között a 2. szimfónia is, az élni akarását támasztják alá, szemben a Heiligenstadti-végrendelet szövegével, ami az élettől búcsúzó ember hangja volt.[5]
Lichnowsky herceg, akinek a 2. szimfóniát ajánlotta, hatszáz forint évjáradékot fizetett neki, Lobkowitz Ferdinánd herceg pedig házi zenekarát bocsátotta rendelkezésére.[6]
Tételek
[szerkesztés]1. tétel – Adagio molto — Allegro con brio
[szerkesztés]2. tétel – Larghetto
[szerkesztés]3. tétel – Scherzo: Allegro
[szerkesztés]4. tétel – Allegro molto
[szerkesztés]Hangszerelés
[szerkesztés]- 2 fuvola
- 2 oboa
- 2 klarinét (A)
- 2 fagott
- 2 kürt (D, E)
- 2 trombita (D)
- üstdob
- I. hegedű
- II. hegedű
- brácsa
- cselló
- nagybőgő
A mű hatása
[szerkesztés]A második mérete és kidolgozási módja messze maga mögött hagyja elődei szimfóniáit. Különösen a második és a negyedik tétel széles formája, ötletes és színes szólamjátéka viszi előbbre a szimfóniát.[8] A kortársak egy része elragadtatással írt a szimfóniáról. Különösen az I. tételt és a Scherzót nevezték „hatalmas”-nak, „kolosszális”-nak. A második Larghetto tétel hatástalan maradt, míg az utolsó tételt túl bizarrnak találták. Beethoven nagyra tartotta ezt a művét, annak ellenére, hogy tudjuk, önmaga legszigorúbb kritikusa volt.[9]
Beethoven a művet második szerzői estjén, 1803. április 5-én mutatta be.
Források
[szerkesztés]- Demény Dezső. Hangverseny kalauz (Szinfóniák, Szinfónikus költemények, Nyitányok), 4. kiadás, Rózsavölgyi és Társa
- Falk Géza. Beethoven összes szimfóniája. Szöllősy Könyvkiadó (1975)
- Bartha Dénes: Beethoven és kilenc szimfóniája. Budapest: Zeneműkiadó. 1975. ISBN 9633300401
- Tóth Dénes. Hangversenykalauz I. Klasszikus Zene. Zeneműkiadó (1956)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Tóth Dénes 1956, 141. o.
- ↑ a b c Bartha 1975, 203. o.
- ↑ a b c Demény, 64. o.
- ↑ Demény, 65. o.
- ↑ a b Bartha 1975, 204. o.
- ↑ Tóth Dénes 1956, 143. o.
- ↑ Symphony No.2, Op.36 (Beethoven, Ludwig van) (angol nyelven). imslp.org. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ Falk 1943, 56. o.
- ↑ Demény, 68. o.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A Prométheusz teremtményei balett bemutatója 1801. március 28-án volt. Beethoven később nyitány formájában is feldolgozta, ami a Prométheusz-nyitány (op. 43) nevet viseli.
További információk
[szerkesztés]- scherzo.hu: Beethoven: II.szimfónia[halott link]
