Óbánya

Óbánya
Katolikus templom
Óbánya címere
Becenév: Magyar Svájc
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Pécsváradi
Jogállás	község
Polgármester	Van Groeningen Irén (független)
Irányítószám	7695
Körzethívószám	72
Testvértelepülései	Lista Sankt Marein bei Graz
Népesség
Teljes népesség	88 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	15,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	7,49 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 13′ 00″, k. h. 18° 25′ 00″46.216667, 18.416667
Óbánya Pozíció Baranya vármegye térképén
Óbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbánya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Óbánya (németül Altglashütte) község Baranya vármegye Pécsváradi járásában, a Kelet-Mecsekben, egy szurdokvölgyben, Mecseknádasd közelében.

A természeti és épített környezet szépsége miatt Óbányát néha „magyar Svájc” néven is említik.

Fekvése

A két domb közt fekvő kis község a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik szűk völgykatlanában fekszik. A 6-os főútról Mecseknádasdnál kb. 3,5 km-es letéréssel találhatjuk meg. A zsáktelepülés egyetlen utcájának házai mellett gyors folyású hegyi patak, az Öreg-patak fut végig. Területén jelzett turistautak kereszteződnek. Óbánya régóta kedvelt üdülő és kirándulóhely. Külterületének 90%-a erdő.

Története

A szépsége és gyönyörű fekvése, valamint jelentős mértékben német nemzetiségű lakossága miatt „magyar Svájcként” is emlegetett Óbánya területének már az Árpád-korban is voltak lakosai, ám önálló településként csak a 18. századtól jegyzik. (Egy 1773-ból származó iratban Alte Glashütte néven szerepel.) Temploma középkori eredetű.

Óbánya – német nevén Altglashütte – irtástelepülésként jött létre 1711-ben a Pécsi Püspökség üveghutája (officina vitraria) körül. Az üvegcsűr a mai település keleti részén, a patak közelében, a régi iskola, jelenlegi faluház/IKSZT helyén állhatott. A XIX. században még ezt a környéket "Glashüttengrund" (üveghuta-hely) néven említették. Ezen a részen annyira kiszélesedik az egyébként igen szűk patakvölgy, hogy ott egy apró hutatelepülés elférhetett, az üvegcsűr köré tömörülő, halmazos szerkezetben. A hutát officina (=műhely), fodina (=bánya), és fornax (=olvasztókemence) elnevezéssel említik. Az alapító Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi püspök, aki személyében Baranya Vármegye főispánja is volt. Az üvegfúvók a püspöki uradalom saját használatára, a Pécsi Egyházmegye templomai, plébániái, egyéb egyházi épületei részére és eladásra készítették az üveget. Az első üvegkészítő mester- magister vitrarius, akinek a nevét ismerjük: Georg Guny. Az itt élt német telepesek a közép-németországi Spessart hegység hutavidékéről, néhányan Stájerországból és Burgenlandból jöttek Baranyába. A legismertebb hutamesterek és üvegfúvók: a Kunckel, Imhof, Englert, Ernst, Weigand családok. A környező erdőségek fáinak felhasználását követően 1751-ben az üveghutát áttelepítették a patakvölgy távolabbi részébe, ahol a későbbiekben létrejött Neuglashütte, Kisújbánya település. Az üveghuta megszűnése után Óbányán a vízimalmok és a fazekasság adott jó megélhetést.

A lakosságszám folyamatosan, változó ütemben csökken. Míg 1949-ben még 403-an laktak itt, addig 2004-re ez a szám 140-re csökkent.

A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet.

Napjainkban

Útjai 80%-ban portalanítottak. A település vezetékes ivóvízzel, szennyvízcsatornával és vezetékes gázzal ellátott. A község telefonellátottsága minden igényt kielégítő: egy nyilvános fülke mellett a lakások kétharmadában találhatunk telefont. Ezenkívül egy kis élelmiszerbolt, egy ajándékbolt, egy kocsma és egy vendéglő is van. A falu központjában a kocsma és a bolt a Jéhn család vállalkozásában működik. A tömegközlekedést a helyközi busz jelenti, amelynek megállója szintén a faluban található.

Óbánya főutcája kora ősszel

Élénk gazdasági életről Óbányán nem beszélhetünk. Ennek előnye, hogy környezetszennyező ipari és mezőgazdasági tevékenységet nem folytatnak a településen. A lakosság turizmusából él, amely már régóta igen jelentős a faluban. A nagy hagyományokkal rendelkező kézműves fazekasok mellett csak a kereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás egységei vannak jelen. Összesen 14 vállalkozás működik itt, amelyeknek köszönhetően munkanélküliségről szinte nem is beszélhetünk a faluban.

Számos turisztikai és idegenforgalmi létesítményt kell megemlíteni. Mecseknádasd felől közeledve az Imhof-tanyával szemben található a Bambi kemping, melyet egy Hollandiából ideköltözött család üzemeltet.

Falu határának keleti szélén épült, a Zölderdő panzió és vendéglő, melyet családi vállalkozásban működtetnek.

A település nyugati nyúlványaiban, valamint a külterületen húzódó összeszűkült völgyben szintén üdülő jellegű funkciók telepedtek meg: a Turistaház az Öreg Malomhoz vendégház mellett különböző gyermektáborokat és pihenőházakat, erdei turista- és kulcsosházakat találunk. Az előzőeken kívül még 6 család foglalkozik szállásadással saját lakásán vagy külön vendégházban. Így nem csoda, hogy 2005-ben összesen 1097 belföldi és 2 külföldi turista töltött legalább egy éjszakát a településen.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dani Ferenc (független)
• 1994–1998: Dani Ferenc (független)
• 1998–2002: Dani Ferenc (független)
• 2002–2006: Dani Ferenc (független)
• 2006–2008: Dani Ferenc (független)
• 2008–2010: Mezey Mihály (független)
• 2010–2014: Mezey Mihály (független)
• 2014–2019: van Groeningen Irén (független)
• 2019–2024: van Groeningen Irén (független)
• 2024– : Van Groeningen Irén (független)

Népesség

Lakosságszám
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1870	357	—
1880	377	0,55%
1890	390	0,34%
1900	358	−0,86%
1910	380	0,60%
1920	376	−0,11%
1930	357	−0,52%
1941	401	1,06%
1949	403	0,06%
1960	347	−1,36%
1970	256	−3,04%
1980	224	−1,34%
1990	177	−2,35%
2001	147	−1,69%
2011	115	−2,46%

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1870 és 2024 között

Lakosok száma	357	380	401	177	115	130	120	88	100	88
	1870	1910	1941	1990	2011	2014	2015	2021	2022	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a lakosság 30%-a német nemzetiségű volt.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 51,3%-a magyarnak, 49,6% németnek mondta magát (26,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 64,3%, református 4,3%, felekezeten kívüli 0,9% (30,4% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 88%-a vallotta magát magyarnak, 42% németnek, 1% cigánynak, 1% ruszinnak, 1% örménynek, 1% görögnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41% volt római katolikus, 3% református, 1% egyéb katolikus, 10% felekezeten kívüli (43% nem válaszolt).

Nevezetességei

A szépen rendben tartott udvarokat általában a hegyoldalba mélyülő pincék zárják. Az utcaképet a település közgyűlése védetté nyilvánította, a romantikus, régies hangulattól a lakók sem kívánnak eltérni. A magyar községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly-díjat, 1992-ben.

A területet több jelzett turistaút is keresztezi, és a környező hegyek a természetjáró turisták közkedvelt kirándulóhelyei.

Különösen szépek a Steinmalomtól Kisújbányáig húzódó Óbányai-völgy kis vízesései, melyeket a különböző keménységű kőzetekben a patak eróziós hatása alakított ki. A völgyben található Csepegő-szikla igazi látványosság, mely a természetjárók gyakori találkozóhelye. A terület növény-és állatfajokban gazdag, több ritka faj termő-illetve élőhelye.

Óbánya népművészete, hagyományai igen figyelemreméltóak. A helyiek olyannyira féltve őrzik népi hagyományaikat, szokásaikat, hogy otthonaikban még ma is a sváb nyelvet beszélik. Majd minden házhoz hozzátartozik egy oldaltornác – ez az építészeti hagyomány a 19. századból maradt fent.

A hajdani működő vízimalmairól, forrásairól, pisztrángos taváról nevezetes település igen korán híressé válik mázas karcolt kerámiáiról, edényeiről. Egykor a fazekasság jelentette szinte az egyetlen megélhetési lehetőséget a falu lakói számára, apáról fiúra szállt a mesterség, akik különböző vásárokon kínálták portékáikat. A helyi fazekasok által készített világosbarna, zöldmázas, dús mintázatú, csipkézett szélű, karcolt edények már a kezdetektől messze földön nagy hírnévnek örvendtek Az óbányai fazekasság a két világháború között virágzott igazán, amikor is 10-15 fazekas űzte egyszerre bravúros hozzáértéssel e mesterséget.

A jellegzetes óbányai fazekak igen gyakran mélybarnák, mélytüzűek; mintázatban gazdagok. Sok nagynevű fazekas dinasztiát tartanak számon a községben: elsők közt a Keszler-, a Teimel-, a Kovács- és a Müller-dinasztiát említhetjük, valamennyien nagyon sokat tettek azért, hogy Óbánya neve forogjon, ismertté váljon az ország határain túl is. A ma is aktívan dolgozó két család közül Keszler István műhelyéből modernebb vonalvezetésű, formailag szabadabb alakítású kerámiák – tányérok, kancsók, tálak stb. – kerülnek ki, míg Teimel István (Kiváló Népi Iparművész, valamint Népművészet Mestere ősökkel is büszkélkedhető) munkái erősebben kötődnek a hagyományhoz. Főként az édesapától, a népművészet mesterétől tanult mintákhoz. Keszler István fazekas műhelyében betekintést nyerhetünk a helyi fazekasság életébe, munkásságába és fazekas foglalkozásokon is részt vehetünk.

A német olvasókör és a Német Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésével létrejött Falumúzeumban megtaláljuk az üvegművesség régi és részben mai remekeit, a paraszti gazdálkodás eszközeit, a német népviselet nagy gonddal válogatott kincseit – köztük Heim Péterné óbányai asszony által felöltöztetett babákat – és számos más tárgyi értéket is. A gazdag fazekaskiállítás anyaga részben helyi gyűjtés, részben dr. Bíró Ferenc pécsváradi orvos adománya.

A népi iparművészetek közül kiemelkedik még a fafaragás, Óbánya megbecsült szülötte volt Haklik Mihály fafaragó mester.

A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag ünnep, amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – Hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Ez idő tájt azonban megszakadt a folyamat. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, a helyi Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében. Ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” – a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.

Üveges Hétvége a Zengővidéken, illetve a Kelet-Mecsekben címmel 2008-tól évente vonzó és sikeres programokat szerveznek - együttműködve Hosszúhetény, Püspökszentlászló, Kisújbánya, Pusztakisfalu településekkel - melyekben az üvegművességhez, az üveggyártás történetéhez kapcsolódó kiállítások, szakmai előadások, bemutatók, megemlékezések szerepelnek, s ezekhez üveg- és más kézműves termékek kirakodó vására kapcsolódik. Óbányán a 2008., a 2011., a 2017. és a 2021. években volt üvegfúvás bemutató Smetana Ágnes, Kertészfi Ágnes, Pattantyús Gergely, James Carcass, Hegyvári Bernadett üvegművészek és Ferenczi Károly, Mártonfi István, Kanál János, Budveszel Gyula üvegfúvó mesterek közreműködésével.

További információk

• Óbánya Önkormányzatának honlapja
• Óbányai IKSZT facebook oldala
• Óbánya az utazom.com honlapján
• Kirándulások a régióba - és más magyarországi tájakra ingyen
• Boross Marietta: A hartai festett bútorok / Imre Mária: A mecseknádasdi és óbányai fazekasság; Tankönyvkiadó, Bp., 1982
• Franz Amrein–Ilona Amrein–Silvia Krasz-Auth: Ortssippenbuch der katholischen Gemeinden Nadasch und Altglashütte im Komitat Branau, 1721–2007, 1-2. / A Baranya megyei katolikus települések, Mecseknádasd és Óbánya családkönyve, 1721–2007; AKUFF, Mecseknádasd–Baja, 2007 (Schriftenreihe vom Arbeitskreis ungarndeutscher Familienforscher e. V.)
• Erdék és tündők. Kisújbánya, Óbánya; szöveg Császár Levente, ill. Papp Norbert, fotó Müller Nándor; Baranya Megyei Falusi Turizmus Közhasznú Szövetség, Pécs, 2013
• Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben Pécs, 2008. ISBN 978-963-06-5269-8