Acsuca
| Acsuca (Aciuța) | |
 | |
| Kőbánya és bányató a falutól délkeletre | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Peleskefalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Pleskuca |
| Irányítószám | 317261 |
| SIRUTA-kód | 11780 |
| Népesség | |
| Népesség | 199 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 226 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 17′ 21″, k. h. 22° 27′ 05″46.289168°N 22.451404°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 21″, k. h. 22° 27′ 05″46.289168°N 22.451404°E | |
| Acsuca weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acsuca témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Acsuca, 1910 és 1919 között Ácsfalva (Ácsuca, románul: Aciuța) falu Romániában, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A megye keleti részén, az Erdélyi-szigethegységben, a Fehér-Körös jobb partján, Vaskohtól 36 kilométerre délre található.
Nevének eredete
[szerkesztés]Először Kisacsuca faluról maradt fenn okleveles említés, 1366-ból (Kisachwicza), majd 1439-ből (Acsovicza). Mai nevén először 1477-ben említették (Aczwcza). A helységnévrendezéskor a főszolgabíró talált ki számára új nevet, arra hivatkozva, hogy a lakosság többsége állítólag ács foglalkozású volt.[2]
Története
[szerkesztés]1423-tól a világosi váruradalom része volt. Mint ilyen, 1477-ben a Bánfi család, 1510-ben Brandenburgi György birtoka. Megszüntetéséig, 1876-ig Zaránd vármegyéhez tartozott, akkor a Nagyhalmágyi járás többi településével együtt Arad vármegyéhez csatolták. A parasztfelkelésben való részvétele miatt mind 1784-ben, mind 1848-ban felgyújtották. A Fehér-Körös áradása után 1814 előtt költözött mai helyére. A vármegye 1808-ban vizsgálatot rendelt el, ugyanis gr. Hollaki Antal 27 falubeli gazda kinnlevőségével gyarapította allodiális birtokát, és vég nélküli robotot várt el a lakosoktól. A parasztok a vármegyétől vártak segítséget, és megüzenték, hogy amíg a vizsgálat le nem zárul, semmiféle robotot nem hajlandóak végezni. Az elrendelt szembesítésen a földesúr nem jelent meg. Ezután a lakosok a szolgabíró és az alispán jelenlétében felajánlották, hogy pénzen megváltják a robotot. A gróf ez elől elzárkózott. Később a vármegye arra vonatkozó ötlete is meghiúsult, hogy a robot idejét szesszióként szabályozzák, mert nem tudtak megegyezni a pontos mértékben. Végül a kiszálló főispán, Hollaki István győzte meg rokonát, hogy egyezzen ki jobbágyaival heti egy nap robotban.[3] A szolgabíró 1848 tavaszán is „a főbb lázittó”-ként jellemezte a falu népét.[4] Lakóinak legfőbb bevételi forrása a gyümölcstermesztés és a szarvarmarhatartás volt.
A 19–20. század fordulóján a Fehér-Körös Acsuca és Halmágycsúcs közötti szakasza kedvelt kirándulóhelynek számított. Még az 1850-es években Jókai Mór is felkereste, és elragadtatással írt egyik hegyéről, ahol elszórva, nagy mennyiségben hevert a karneol, a kalcedon, az achát, a jáspis és az ónix.[5]
1880-ban 500 lakosából 465 volt román, 30 cigány és 4 magyar anyanyelvű; 496 ortodox és 5 zsidó vallású.
2002-ben 255 lakosából 198 volt román és 57 cigány nemzetiségű; 206 ortodox és 48 baptista vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A falu környékén, a Fehér-Körös mentén több andezitbánya. A bányászat a 19. században kezdődött.
- A falubeli volt Hollaki-kúria a 18. században épült. 1784-ben a parasztok megostromolták, ezután klasszicista stílusban épült újjá. Ma az általános iskola működik benne.
- Közelében a Fehér-Körös egyik mellékágának hat óránként előtörő időszakos forrása, amelynek a nép gyógyerőt tulajdonított.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 18. o.
- ↑ Liviu Botezan: Participarea țărănimii din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș la revoluție în primăvara anului 1848 pentru desființarea iobăgiei. Cluj-Napoca, 2006, 98–99. o.
- ↑ Kozma Dénes szolgabíró Körösbányáról, 1848. április 19. In Ștefan Pascu – Victor Cheresteșiu Red.: Revoluția de la 1848-1849 din Transilvania, vol. 2, București, 1979, 167. o.
- ↑ Jókai Mór: More patrio. 1858. In Cikkek és beszédek 5. Bp., 1968, 146. o.
Források
[szerkesztés]- A falu lapja a Virtual Arad portálon (románul)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Képek
[szerkesztés]-
A volt Hollaki-kúria, a háttérben egy kőbányával -
A vasút hídja a falutól északnyugatra
Arad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}