Bennett-kenguru
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Anya kölykével
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Macropus rufogriseus (Desmarest, 1817) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bennett-kenguru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bennett-kenguru témájú médiaállományokat és Bennett-kenguru témájú kategóriát. |
A Bennett-kenguru vagy vörösnyakú wallaby (Macropus rufogriseus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a Diprotodontia rendjébe és a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A Bennett-kenguru Tasmánia egész területén és Ausztrália délkeleti partsávján, Queensland és Új-Dél-Wales államokban,[1] az eukaliptuszerdőkben és a bozótos területeken fordul elő. A partoktól a hegyi erdőkig mindenütt megtalálható. Él a Bass-szoros szigetein is, de nem lehet tudni, hogy melyeken őshonos, és melyekre hurcolták be. Új-Zéland déli szigetének Canterbury régiójában viszont biztosan betelepített populációja található. Tasmaniában és Queensland partvidékén az utóbbi 30 évben elszaporodott, egyrészt a vadászat csökkenése, másrészt a foltos erdőirtás miatt, ami lehetővé teszi, hogy a tisztásokon legeljen, és az erdőben pihenjen. Ismeretlen okokból Victoriában ritka.
Közel 100 fős populációja él szabadon Franciaországban, a Rambouillet-i erdőségben.
Alfajai
[szerkesztés]- Macropus rufogriseus banksianus (Quoy & Gaimard, 1825)
- Macropus rufogriseus fruticus (Desmarest, 1817)
- Macropus rufogriseus rufogriseus (Ogilby, 1838) - Tasmania
A Tasmaniában élő alfaj kisebb, bundája sötétebb és bozontosabb,,[2] mint a többi alfajé. Megszokta az ember közelségét, és gyakran legeli a sövényeket még a városokban is. A fogságban élő Bennett-kenguruk tartják magukat a megszokott szaporodási rendhez; a Tasmániából származó nőstények úgy késleltetik a vemhességüket, hogy nyár végén szüljenek.
Megjelenése
[szerkesztés]A kenguru fej-törzs-hossza legfeljebb 90 centiméter, farokhossza 65-90 centiméter és testtömege elérheti a 27 kilogrammot. A hímek jelentősen nagyobbak, mint a nőstények. Orruk, mancsuk fekete, alsó ajkukon fehér csík húzódik. A bunda a nyakon és a vállnál vöröses; vastagabb, mint sok más wallaby bundája. A Tasmániában élő alfaj kisebb termetű, és hosszabb szőrű, mint a kontinensen élő alfaj. Feje a legtöbb kenguruhoz hasonlóan viszonylag kicsi, fülei hosszúak. Hátsó lába nagyon erős, három egyenlő hosszúságú részből áll, ezek a comb, a lábszár és a lábfej; lábfeje nagyobb, mint a többi wallaby-fajnak. Nyugalmi állapotban a vastag izmos farok a lábakkal együtt egyfajta háromlábú állványt képez, ahol az állat súlya a lábakra nehezedik. A kenguru főként előre és nem felfelé ugrik. A kinyújtott farok kormányrúdként szolgál. Hasonlít a csíkoshátú wallabyhoz (Macropus dorsalis), de nagyobb annál, hátáról hiányzik a fekete csík, és bundája finomabb.[2]
Életmódja
[szerkesztés]A kenguru túlnyomórészt magányos, de összegyűlik, ha elegendő élelmet, vizet vagy menedéket talál. Ezekben a csapatokban hierarchiát alakítanak ki. Az újabb kutatások szerint a konfliktusokat a társas életmódú állatokhoz hasonlóan rendezik.[1] Szürkületkor és hajnalban táplálkozik,[1] néha napközben is. Tápláléka fűfélék,eukaliptusz, levelek és más lágy szárú növények.[1] Az állat 12-15 évig él.
Szaporodása
[szerkesztés]Az ivarérettséget 14-19 hónapos korban éri el. A párzási időszak a kontinensen egész évben tart, Tasmánián februárra és márciusra esik. A nőstény 33 napig termékeny. Udvarláskor a nőstény megnyalja a hím nyakát. Erre a hím a nőstényhez dörzsöli az állát. Ezt egy rövid birkózás követi, majd párosodnak. A pár egy napig együtt marad. A vemhesség 30-40 napig tart, ennek végén egy fejletlen kölyök születik. A kölyök 9 hónapig az erszényben marad,[3] és anyja 12-17 hónaposan választja el. A lányok többnyire nem költöznek messzire anyjuktól, a fiúknak viszont messzire kell menniük. Az anyák készek az elárvult kölykök örökbefogadására.[4] Ahogy sok más kengurufajnál, nála is megfigyelhető az embrió fejlődésének késleltetése.
Kapcsolata az emberrel
[szerkesztés]Gyakoriságuk és elterjedési területük nagysága miatt az IUCN nem veszélyeztetettnek sorolta be. Gyakran megpróbálják új helyekre betelepíteni, így a skót Loch Lomondban, Inchconachan szigetén él egy kis populációja. Ez két pártól származik, akiket 1975-ben telepítettek ki a Whipsnade állatkertből. 1993-ban 26 leszármazottjuk élt.[5] Nagy-Britanniában a 20. század kezdetétől Derbyshire-ben a Peak Districtben élt egy másik populációja, ami azóta valószínűleg kihalt. Derbyshire-ben (Észak-Sussex) is néhány példány. West Sussex (Nyugat-Sussex) és Hampshire további elszórt populációk otthona.[1]
Franciaországban a Rambouillet-erdő déli részén, Párizstól 50 km-re 30 Bennett-kenguru él vadon. Az 1970-es évektől telepedtek meg itt, amióta az 1970-es években egy viharban megszöktek egy émancé-i állatparkból.
Otto Koenig 50 példányt megpróbált Ausztriában elvadítani, de nem bírták a telet. A Man-szigeten élő populáció egy pártól származik, akik az 1970-es években szöktek meg egy vadasparkból.[6]
Németországban, Mecklenburgban Stargard környékén él néhány Bennett-kenguru. 2001-ben egy betörés miatt megszöktek a közeli állatkertből, és három Bennett-kengurut nem tudtak befogni. Azóta vadon élnek és szaporodnak; még a 2009-2010-es kemény telet is kibírták.[7] Angliában és Skóciában 1900 óta már többször elvadultak, de a kemény telek miatt a legtöbb ilyen populáció kihalt.
1870-ben Tasmániából néhány Bennett-kengurut szállítottak Christchurchbe (Új-Zéland), két nőstényt és egy hímet elengedtek Te Waimate környékén. 1874-ben szabadon látták őket Hunters Hillsnél. Gyorsan szaporodtak, ma körülbelül 350 000 hektáron élnek. A Canterbury régióban kártevővé nyilvánították őket, és a tulajdonosoknak nem szabad hagyniuk, hogy bizonyos területeket elhagyjanak.[8]
Állatkertekben
[szerkesztés]A leggyakrabban bemutatott kenguru faj. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Gyöngyösi Állatkertben, a Tisza-tavi MiniZoo-ban Sarudon, valamint a Somogy vármegyei Kerekiben működő Balatoni Madárkert területén tartanak Benett-kengurut. Sok helyen albinó egyedeket is tartanak.
Képek
[szerkesztés]-
Megszokott színű, kíváncsi fiatal példány -
Albínó Bennett-kenguru a Bruny Island-on -
Bennett-kenguruk a Miskolci Állatkertben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Long, John. Introduced Mammals of the World. Csiro Publishing, 40. o. (2003. november 2.). ISBN 0643099166
- ↑ a b Staker, Lynda. The Complete Guide to the Care of Macropods. Lynda Staker, 54. o. (2006. november 2.). ISBN 0977575101
- ↑ A Bennett-kenguru az EOL (Encyclopedia of Life) weboldalán
- ↑ Riedman, Marianne L. (December 1982). “The Evolution of Alloparental Care in Mammals and Birds”. The Quarterly Review of Biology 57 (4): 405-435
- ↑ The Colquhoun's Island. Inchconnachan Island - Loch Lomond. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ Normand, Jacey. „Searching for the Isle of Man's wild wallabies”, BBC News , 2010. október 17. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ Bericht von 3sat über Kängurus in der Region Burg Stargard, Deutschland. [2015. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 17.)
- ↑ Rules for animal pests. Ecan, 2010. március 30. [2014. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 16.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2012. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.zoobudapest.com/rolunk/fajlista Archiválva 2017. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.veszpzoo.hu/lakoink/emlosok/bennett_kenguru_(macropus_rufogriseus)
- http://www.sostozoo.hu/mi-vilagunk/ausztralia
- http://www.zooszeged.hu/bennett-kenguru-macropus-rufogriseus/
- http://www.zoogyor.com/index.php/hu/novenyevo-adatlapok/46-benett-kenguru
- https://web.archive.org/web/20170710182643/http://www.jaszberenyzoo.hu/?q=lak%C3%B3ink-0
- http://www.miskolczoo.hu/allat/bennett-kenguru
- http://pecszoo.hu/benett-kenguru/ Archiválva 2018. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.zookecskemet.hu/allatfajaink/
- https://gyongyos-zoo.hu/HU/11/Allataink/74/Bennett-kenguru Archiválva 2016. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.zoodebrecen.hu/index.php?mod=hirek&id=194
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rotnackenwallaby című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Red-necked wallaby című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
