Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Cenkalji sétány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cenkalji sétány (Aleea de sub Tâmpa)
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésBrassó
VárosrészBelváros
Létrejötte1839
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság610 m
Hossza1 km
Távolság a központtól0,7 km
Elhelyezkedése
Cenkalji sétány (Brassó belváros)
Cenkalji sétány
Cenkalji sétány
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 23″, k. h. 25° 35′ 40″45.639690°N 25.594390°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 23″, k. h. 25° 35′ 40″45.639690°N 25.594390°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Cenkalji sétány témájú médiaállományokat.

A Cenkalji sétány (egyéb nevei Vársétány vagy Felső sétatér, románul: Aleea de sub Tâmpa vagy Promenada de sus, németül: Burgpromenade vagy Felsenweg) egy 1 kilométer hosszú brassói promenád, mely a Cenk északnyugati oldalát és a város délkeleti, jórészt épen fennmaradt várfalait követi. A városiak és a turisták egyik kedvelt helye; kiváló kilátás nyílik a történelmi központra és a régi bástyákra, számos kikapcsolódási lehetőség van, és innen indul a cenki libegő és több túraösvény.

Története

[szerkesztés]

A középkortól a 19. századig a várfal és az akkor még fásítatlan Cenk közötti területet alacsony falak és külső őrtornyok vigyázták, a védett, karámszerű területen pedig szarvasmarhákat legeltettek.[1] 1824-ben Markus Riemer vásárbíró (Marktrichter) egy korábbi ösvény nyomvonalán sétautat épített a Katalin-kaputól a Cenk aljáig; ezt 1839-ben meghosszabbították a délkeleti várfalakat követve, majd 1840-ben fákat ültettek és padokat állítottak mentén.[2][3]

Ami az itteni erődítményeket illeti, azok ekkor már erősen lepusztult állapotban voltak: a bástyák omladoztak, a romos falakat növényzet fojtogatta, a várárkokat pedig víz helyett szenny és szemét töltötte be. A század közepén megkezdődött a terület rendbetétele és hasznosítása: 1848-ban a Takácsok bástyája és a Kötélverők bástyája közötti részen lőteret létesítettek, mely később a szász fiatalok tornakertjeként is szolgált, 1857-ben pedig a Takácsok bástyája mellett faiskolát nyitottak, és egy ház is épült a városi kertész számára. 1874-ben a várárkot szegélyező fűzfák helyett új fákat ültettek, a sétateret pedig rendszeresen szépítették. Végső kinézetét a 20. század elején nyerte el.[2]

1865–1916 között a sétány végén, a Takácsok bástyája közelében állt a Lövölde, a brassóiak kedvelt szórakozóhelye, a város kulturális életének egyik meghatározó intézménye. 1893-ban épült fel a Christian Kertsch által tervezett vízműépület, mely a Cenk forrásait befogva vízzel látta el a várost. Ugyanekkor áttörték a várfalakat (Durchbruch), így a központból közvetlen út nyílt a sétányra, nem kellett megkerülni a városerőd nagy részét.[4]

A román hatalomátvétel után Aleea Regina Maria (Mária román királyné-sétány) lett a neve, azonban az elnevezés hamarosan kikopott a köztudatból. A 20. század második felében, majd a 21. század elején többször végeztek javításokat a falakon, tornyokon, bástyákon. 1970-ben megnyílt a drótkötélpályás felvonó, és sportpályákat, játszótereket, éttermet is létesítettek.[1][5] 2020-ban a sétánnyal párhuzamos, autók által is járható és főként parkolónak használt Tiberiu Brediceanu utcát lezárták a forgalom elől és sportolásra, a szabadidő eltöltésére alkalmas hellyé alakították át.[6]

Leírása

[szerkesztés]

A Cenkalji sétány a történelmi központot délről megkerülve a Bolonya szélén álló Cserzővargák bástyájától a Bolgárszeget figyelemmel tartó Takácsok bástyájáig húzódik. Már a 19. század végén a brassói városközpontot körülfogó sétányok legszebbikeként és leglátványosabbjaként tartották számon,[7] a 20. század elején pedig a városiak kedvelt sétatereként írták le.[5] Octav Șuluțiu író Romániában egyedülállónak nevezte a különleges panorámát nyújtó sétányt.[8] Teofil Mihăilescu műépítész szerint „a szerelmesek hivatalos sétaútja, a nagyságos asszonyok, a gyermekes családok, a kerékpárok és görkorcsolyák és babakocsik és nagyszülők sétánya, [...] tökéletes választás azoknak, akik úgy akarnak pihenni, hogy a város is a közelben maradjon.[9]

Látnivalók

[szerkesztés]

A főbb látnivalók keletről (Bolonyától) indulva nyugat felé (Bolgárszeg irányába):[1]

  • A Szövetkészítők bástyája és Cserzővargák bástyája a városerőd keleti szögletét védték. Az előbbi a 15. század közepén épült, és kezdetben az aranyműveseké volt. A 16. század elején egy második északkeleti falrendszert is építettek, ennélfogva a bástya távolabb került a várfal szögletétől. A helyzet orvoslására építették fel a Cserzővargák bástyáját, melynek ma már csak alapjai állnak. A Szövetkészítők bástyájában 2012-ben múzeum nyílt, azonban később bezárták.[10]
  • 19. századi kőpad, a „szerelmesek padja”; egy legenda szerint egy szerelmespár emlékére állították, akiket 1817-ben ezen a helyen maga alá temetett egy sziklaomlás.[7]
  • Várfalak és tornyok (két torony a középkorból maradt fenn, kettőt a 21. század elején építettek újra).
  • Az 1893-ban épült Kertsch-féle vízmű, előtte zenepavilonnal, és a város felé vezető „Durchbruch”.[4]
  • A cenki felvonó alsó állomása, és a szerpentines túraösvény kezdete.
  • Kötélverők bástyája, 16. századi bástya, melynek ma már csak alapzata áll.[11]
  • Játszóterek, fedett és nyitott sportpályák (télen jégpályák).
  • A Takácsok bástyája, mely az erőd déli szögletét védte. A 15. század elején építették, mai formáját a 16. században nyerte el; máig épen és viszonylag eredeti formájában maradt fenn. Belsejében a megyei múzeum „Brassó vára és a Barcaság erődítményei” állandó kiállítása tekinthető meg. Udvarán rendezvényeket is tartanak.[12]
  • Olimpia sportkomplexum, a bástya szomszédságában.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Nussbächer 219–225. o.
  2. a b Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 106. o. (1928) 
  3. Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 352. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  4. a b Muntean 78–80. o.
  5. a b Aldea 200–202. o.
  6. Aleea de Sub Tâmpa. brasovcity.ro, 2020. szeptember 24. (Hozzáférés: 2021. január 17.)[halott link]
  7. a b Muntean 76–77. o.
  8. Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă Regele Carol II, 71–72. o. (1937) 
  9. Mihăilescu, Teofil. Brașov: Atmosferă, arhitectură și spațiu urban. Brassó: Libris, 192. o. (2014). ISBN 9786061904006 . Magyarra fordította Andreea Biro, Ana-Maria Biro, Csortán Ferenc.
  10. Aldea 60. o., Nussbächer 212–217. o.
  11. Aldea 52. o., Nussbächer 109–114. o.
  12. Aldea 54–59. o., Nussbächer 115–120. o.

Források

[szerkesztés]
  • Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
  • Muntean: Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică (2015). ISBN 9789730139532 
  • Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus (2013). ISBN 9789737822710 

További információk

[szerkesztés]
  • Sudrigian, Ralf: Am Fuße der Zinne. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2020. július 27. (Hozzáférés: 2021. január 17.)