Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Brassó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A „Brassó” lehetséges további jelentéseiről lásd: Brassó (Hunyad megye).
Brassó (Brașov, Kronstadt)
Brassó címere
Brassó címere		 Brassó zászlaja
Brassó zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rangmegyeszékhely
KözségközpontBrassó
Beosztott falvakBrassópojána
PolgármesterGeorge Scripcaru (2024. november 1. – , 2024-es romániai önkormányzati választások)
Irányítószám500001–500670
Körzethívószám+40 x68[1]
SIRUTA-kód40198
Népesség
Népesség237 315 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság10 942 (5%, 2021)[2]
Község népessége237 589 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség1204 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság600 m
Terület267,30 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 39′, k. h. 25° 36′45.650000°N 25.600000°EKoordináták: é. sz. 45° 39′, k. h. 25° 36′45.650000°N 25.600000°E
Brassó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Brassó (románul Brașov, németül Kronstadt, Kronstadt in Siebenbürgen, Kronen, szászul Kruhnen, latinul Brassovia vagy Corona, bolgárul Брашевъ, lengyelül Braszów, szlovákul Brašov, jiddisül Kronshtat) város Romániában. 1950. augusztus 22. és 1960. december 24. között a neve Orașul Stalin (Sztálinváros, Stalinstadt) volt.

Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá. Magyarországi testvérvárosa 1993 óta Győr.

Neve és címere

[szerkesztés]
Bővebben: Brassó nevének eredete és Brassó címere

A Brassó névalak legelőször 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében jelenik meg mint Terra Saxonum de Barasu (barasui szászok földje).[3] Eredete nem tisztázott, magyarázatára többféle elmélet született. A legvalószínűbb elmélet szerint antroponimikus eredetű, egy szláv Bras- szótövű személynévből (Brasic, Bratislav) alakult ki. Egy másik elmélet az ótörök baraszó (fehér víz) szóból származtatja, amely valószínűleg a Köszörű-patak zuhatagjaira utalt.

A Corona névalak legelőször egy premontrei kolostorjegyzékben jelenik meg, mely szerint 1235-ben létezett egy coronai rendház a kun püspökség területén (In Hungaria assignata est paternitas Dyocesis Cumanie: Corona).[4] Egy népszerű magyarázat szerint a név a város ősi címerében látható királyi koronára utal, maga a címer pedig azokon a legendákon alapul, amelyek szerint Salamon magyar király menekülés közben egy fa gyökerei közé rejtette el koronáját. Egy másik elmélet szerint a települést Corona ókori keresztény vértanúról nevezték el, a címeren látható korona pedig ennek „beszédes” ábrázolása.[5] A fejéket tartó gyökerek csak a 16. század első felében jelennek meg.

Egyes történészek szerint Corona a városerőd, Brassó pedig a vármegye elnevezése volt; mások szerint mindkét név egyformán vonatkozott a várra és környékére.

Földrajz

[szerkesztés]
Műholdas kép

Fekvése, domborzat

[szerkesztés]

Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Schuler-rét (Brassópojána).

Éghajlat

[szerkesztés]

Brassó éghajlata kontinentális, a nyár és a tél egyaránt 50-50 napig tart. A hőmérséklet nyáron 22 °C – 27 °C között van, télen pedig -10 °C és -2 °C. Télen Brassópojánában akár -15 °C is lehet, ezen az üdülőtelepen minden téli sport igénybe vehető, a hó általában 71 napig nem olvad el. A levegő relatív nedvességtartalma: 75%. Az átlagos évi csapadék körülbelül 600–700 mm. A szél általában nyugati és északnyugati irányból fúj 1,5–3,2 m/s sebességgel.[6]

Brassó éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−0,31,77,614,019,222,124,023,920,314,57,21,513,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−8,3−6,2−2,32,67,610,812,311,88,13,0−1,0−5,22,8
Átl. csapadékmennyiség (mm)312830507997947349383632637
Forrás: [7]


Vizek

[szerkesztés]

Brassó megyén áthalad a Graft-patak, Valea Tei-patak, Rakodó-patak, Valea Popilor-patak, Kurta-patak, Valea Florilor-patak, Gorganu-patak, Száraz-Tömös-patak és a Tömös csatorna.

Növény- és állatvilág

[szerkesztés]

A flóra megegyezik a térségben elterjedttel. A közeli hegyek erdőiben azonban igen sok nagyemlős él, főleg medvék, farkasok és rókák. A medvék gyakran a lakott területekre is lejönnek élelemért. A Cenk védett terület (2,03 km²), számos ritka fajjal.

Történelme

[szerkesztés]
Brassó ábrázolása 1689-ből
1750-es ábrázolás a városról
Brassó város térképe, Trianon előtt

Mivel a terület a Tömösi-szoros közelében katonai és kereskedelmi szempontból is kiemelt jelentőséggel bírt, Brassó helyén valószínűleg már a honfoglalás korában népes – feltehetően bolgárok által lakott – település állt. Ugyanilyen bizonytalanságba vész a Cenk-hegy tetején álló erődítmény múltja is. Az utólag Brassoviának nevezett parasztvár a 13. században már biztosan őrizte Erdély kapuját, de a vélemények megoszlanak arról, hogy IV. Béla, a Német Lovagrend vagy esetleg még Szent István emeltette a falait.

Brassó ismert története a Német Lovagrend érkezésével kezdődik. A keresztes lovagok 1211-ben adományul kapták a települést II. András királytól, és az eredeti elképzelések szerint bázisul szolgált volna a Kárpátokon túl elterülő havasalföldi és moldvai területek keresztény hitre térítéséhez, illetőleg az ottani magyar uralom biztosításához.[8]

1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárata idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni hozzájárulással Petru Rareș betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót, elfoglalta a Fellegvárat, amit le is rombolt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost.

A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1580 körül jelent meg Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kvtfeie (kútfeje), évmegjelölés nélkül. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Șerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el. 1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.

1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Johann Friedrich Ambrosius von Veterani tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtatott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.

A Városháza a 19. század végén
Képeslap 1873-ból
A Kertsch-villa 1910-ben
Brassói kép 1930-ból
Az Aro Hotel és az 1964-ben lerombolt református templom, 1939-ben

1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor erdélyi fejedelem a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1689. április 21-én Antonio Caraffa felgyújtatta a várost, híres temploma, a Fekete templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem tábornok foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.

Andrei Șaguna kezdeményezésére, 1850-ben megalakult az első román nyelvű gimnázium, amely a mai napig alapítója nevét viseli.

Az első távíróvonal 1854-ben jött létre Brassó és Nagyszeben között. Az első vonat 1873. március 30. napján haladt át a városon. Később, 1879-ben megépült a Brassó–Bukarest vasútvonal. 1889-ben beindult az első telefonközpont, 22 előfizetővel. Brassó első villamosvonala 1891-ben a Városház tértől a Bertalan-negyedig haladt (mára már megszűnt).

1916. augusztus 28-án behatolt Brassóba a Román Hadsereg. Ugyanekkor, dr. Gheorghe Baiulescu lett Brassó első román nemzetiségű polgármestere. A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítették a Bertalan-negyedben. 1930-ban megalakult az első villamosenergia-szolgáltató üzem. 1940. november 10-én 7,4-es erősségű (Richter-skála szerinti) földrengés rázta meg a várost. 1943–44-ben amerikai repülőgépek több ízben is lebombázták a várost. 1945 januárjában megkezdődött, a brassói szászok deportálása a Szovjetunióba.

1960-ban megépült a városközpontban található Drámai Színház.1968-ban első alkalommal tartották meg az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztivált. 1971-ben megalakult az első brassói egyetem. 1977. március 4-én ismét hatalmas, 7,2-es földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódott. 1986. augusztus 31-én újabb 7-es erősségű földrengés volt. 1987. november 15-én Brassóban zavargások törtek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceaușescu ellen. A megmozdulást hamar leverték és számos felkelő eltűnt vagy börtönbe került. 1989. december 22-én, Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődött a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesültet követelt. 1990. május 30-án újabb földrengés volt (6,9-es). 2004. október 27-én ismét földrengés volt (6-os).

A város védőfala és bástyái

[szerkesztés]
A fal épségben megmaradt bástyái
Fehér-torony

Brassót védőfal vette körül, amelynek több része még mai napig épségben megmaradt. A városfal nyugati oldalán két kapu volt, az egyik, a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), amelyet 1522-ben említenek először. A másik a Bolgárszegi-kapu, amit 1827-ben építettek, klasszicista stílusban.

A városfalon eredetileg harminckét torony és bástya volt, amelyek legtöbbje ma is áll. A legjobb állapotban megmaradt bástya a Takácsok bástyája, amely hatszögletes alaprajzú, többemeletes, és fából készült fedett folyosója van. Jelenleg múzeum működik benne.

A Takácsok bástyájától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Szövetkészítők bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén az eredetileg 12 m magas, 2006-ban romjaiból újjáépített, hatszögletű Kötélverők bástyája van. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya már nincs meg). A ma már ugyancsak nem létező Szíjgyártók bástyája és az Ötvösök bástyája a fal nyugati oldalán álltak. Annak bástyái közül manapság a Fehér torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonóhíddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögalaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amiben jelenleg az Állami Levéltár található.

A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete torony, a másik a félkör alakú Fehér torony.

A Cenk-hegyi várnak ma már csak alapfalai látszanak.

Az Árpád-szobor

[szerkesztés]
Bővebben: Millenniumi emlékmű (Brassó)
Árpád-szobor a Cenk tetején

Az Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló szobrot 1896 augusztusában, a honfoglalás 1000. évfordulójára állították fel a Cenk-hegy tetejére. A 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula budapesti szobrász faragta és 1896. október 15-én, Perczel Dezső belügyminiszter leplezte le. A szobor egy oszlopon álló, 3,5 méter magas harcos, a honfoglalás ismeretlen katonája volt korabeli, egyszerű öltözetben. 1913. szeptember 27-én két besszarábiai, Ilie Catarau és Timotei Kirilov dinamittal felrobbantotta. Bűnösségük csak 90 év elteltével került nyilvánosságra, és most a román nemzet hőseiként emlegetik őket. A szobor a robbantás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, aminek következtében 1913. december 31-én egy nagyobb havazás után összedőlt.[9]

A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum birtokába kerültek, ahol a pincében őrizték őket. A fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarán szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.

A szobor talapzatának nyomai a mai napig megtalálhatók a Cenk tetején.

A város megpróbáltatásai

[szerkesztés]

A történelem során számos emberi, természeti eredetű pusztítást állt ki a város:

  • Nagy földrengések 1662, 1738, 1802, 1940, 1977
  • Vihar 1457, 1490, 1599, 1667, 1673, 1682, 1913
  • Tűzvész 1461, 1519, 1689, 1718
  • Ostromok 1241 (tatárok), 1421 (törökök), 1438 (törökök), 1658 (tatárok)
  • Pestis, és más halálos betegségek, járványok 1495, 1510–1511, 1530–1531, 1572, 1588, 1602

Népesség

[szerkesztés]

Általános adatok

[szerkesztés]

Lakossága 2002-ben 284 596 fő volt.[10] 2005-től a környező agglomeráció több települése is beleolvadt a városba, így a lakosság száma 2012-ben 350 000–400 000 között volt.

A népességszám változása

[szerkesztés]

1910-ben a városnak 41 056 lakosa volt, ebből 17 831 (43,43%) magyar, 11 786 (28,71%) román, 10 841 (26,41%) német.[11] Trianon után a lakosság összetétele átalakult: jelenleg (2024) mintegy kb. 5%-a magyar, a szász lakosság pedig nem éri el az 1000 főt.[12]

Etnikai és vallási megoszlás

[szerkesztés]

Etnikai összetétel (a 2002-es népszámlálás szerint):

258 042 román, 23 176 magyar, 762 cigány, 56 ukrán, 1717 német, 120 zsidó, 103 lipován, 83 olasz, 71 görög, 64 török, 28 csángó, 24 lengyel, 14 tatár, 13 bolgár, 13 cseh, 13 örmény, 12 szerb, 4 szlovák, 6 horvát, 6 kínai, 227 más és 42 nemzetiségi hovatartozásáról nem nyilatkozó lakosa volt Brassó városának.[13]

A város vallási megoszlása:

ortodox: 244 220, római katolikus: 15 790, református: 7193, pünkösdista: 1610, görögkatolikus: 2 926, baptista: 963, adventista: 762, muzulmán: 180, unitárius: 2573, evangéliumi keresztény(wd): 860, óhitű-ortodox: 172, zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus: 2205, evangélikus: 940, ágostai evangélikus: 949, zsidó: 121, más: 2208, felekezeten kívüli: 273, ateista: 238, nem válaszolt: 413.[13]

A magyarok vallás szerinti megoszlása: körülbelül 16 ezer római katolikus, 10 000 református, 3500 unitárius, 1300 evangélikus.[13]

A 2021-es népszámlálás alapján Brassó 237589 lakosából 188862 román és 10942 magyar nemzetiségű.[14]

Politika

[szerkesztés]
 Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
A brassói megyeháza épülete

Mindannyiukat a 2004-es választásokon választották meg.

A városi tanács összetétele 2012-től:

Pártok Tanácsosok
száma 		Összetétel
Szociálliberális Unió 12                        
Demokrata Liberális Párt 9                        
Romániai Német Demokrata Fórum 2                        
Dan Diaconescu Néppártja 2                        
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2                        

Gazdaság

[szerkesztés]

Brassó gazdaságát nagyban meghatározta földrajzi fekvése: az Erdélyt Havasalfölddel és Moldvával összekötő fő kereskedelmi útvonal kereszteződésénél fekszik, ezért fontos ipari és kereskedelmi központ volt már a középkorban is. Itt alakult meg (bécsi mintára, 1835-ben) Magyarország első takarékpénztára, a Sparkasse, itt létesült az ország első tejgazdasági szövetkezete 1899-ben, a Scherg-szövetgyár 1823-ban (ma Carpatex), a Schiell-gépgyár (1800-ban, ma Hidromecanica), a Haberman-, illetve a Czell-féle sörgyár (ma Aurora) a Kenyeres-, a Jekel-, a Teutsch-féle likőrgyár, a Fleischer-, a Deubel-szalámigyár, a kőolaj-finomító (1853), a cukorkagyár (1899) az Eitel-féle szappangyár (1840), a Teutsch-féle vasöntöde (1833, ma szerszámgyár), a Hubber-bútorgyár (1890), a cementgyár (1891), a Seewald malma (1796).

A Brassóban gyártott IAR repülők

Brassóban az ipari fejlődés a második világháború előtti időszakban kezdődött. Az egyik legnagyobb üzem az IAR Brasov, amely a szovjetek ellen használt első román vadászrepülőgépeket gyártotta. A háború után mezőgazdasági felszereléseket gyártottak itt. A kommunizmus időszakában az iparosítás felgyorsult, nehézipari létesítményeket telepítettek, amelyek sok munkást vonzottak az ország más részeiből. Ezek az üzemek az utóbbi években jelentősen lecsökkentették a termelést, de továbbra is gyártanak traktorokat, teherautókat, helikoptereket stb.

Közlekedés

[szerkesztés]
MAZ-103 busz
A Cenk és a libegő

Brassó több mint 550 utcából áll, amiknek hossza több mint 260 km. Az utcahálózat nagyon fejlett, világítás, útminőség, jelzőlámpák szempontjából.

Városi közösségi közlekedés

[szerkesztés]

A város tömegközlekedése buszokon és trolibuszokon történik. Egy 50 percig érvényes vonaljegy ára 2,5 lej, kivéve a 20-as vonalat, amelyen 6 lej. A havi bérlet ára 85 lej. Összesen 41 vonalon járnak autóbuszok illetve trolibuszok.[15]

1987 és 2006 között villamos is járt Brassóban, mely a Traktor és Astra negyedeket kötötte össze.

Brassóban 7 taxis vállalkozás létezik. A város területén a nappali fuvardíj 2,19 lej/km. A városban autókölcsönző is működik.

A Cenk-hegyre libegővel lehet feljutni.

Vasút

[szerkesztés]

Brassóban található Románia egyik legfontosabb vasúti csomópontja. A városban négy vasútállomás található: Központi vasútállomás, Bertalan, Derestye, Triaj (rendezőpályaudvar).

A vonatok menetrendje megtekinthető itt Archiválva 2018. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Főútvonalak

[szerkesztés]

Repülőtér

[szerkesztés]

Brassó környékén három sportrepülőtér van: Vidombák, Prázsmár, és Barcaszentpéter területén. Vidombákon jelenleg (2022) folyik egy nemzetközi repülőtér (Aeroportul Internațional Brașov-Ghimbav) felépítése.[16] Átadását, több halasztás után, 2022-ben tervezik.

A második világháború idején működött egy katonai reptér az IAR gyár mellett, azonban a szovjet megszállás idején bezárták.

Kultúra

[szerkesztés]

Brassó magyar irodalmi élete

[szerkesztés]
Korona Szálló

Brassó irodalmi élete a román, német és magyar egymásra hatások és kapcsolatok közt alakult ki. A szász Honterus, s a román Coresi mellett már 1581-ben feltűnt Szebeni Nyírő János, akinek magyar nyelvű bibliai idézetgyűjteményét a British Museum őrzi. A reformáció alkalmat adott mindhárom nyelv irodalmi érvényesülésére. A város híres szász gimnáziumában 1637 óta a magyar nyelvet is tanították. Előbb a felekezetek, majd a 19. század polgári és munkás egyesülései a helybeli magyarságot is gazdag, sokoldalú szellemi termésre bírták. Az 1830-as években egyszerre indult meg itt a város első három újságja, a Siebenbürger Wochenblatt, a Gazeta de Transilvania és az Erdélyi Hírlap szépirodalmi mellékletével, a Mulattatóval. 1849. április 16-án Veszely Károly szerkesztésében megjelent, s 19 számot ért meg a Brassói Lap, melynek néptestvériséget hirdető szellemét, nemkülönben Zajzoni Rab István, Koós Ferenc és az 1887-ben alakult Magyar Munkás Olvasó Egylet örökségét szívesen idézte a brassói sajtó és közélet.

Itt fejezte be tragikus költői pályáját a szabadságharcos Zajzoni Rab István, itt adta ki emlékiratát Koós Ferenc. A helytörténet és néprajz magyar vonatkozásait Horger Antal tárta fel, s az 1887-ben idelátogató magyar írók és művészek (köztük Kiss József és a fiatal Benedek Elek) új lendületet adtak a helyi magyar irodalmi kezdeményezéseknek. Ugyanabban az évben alakult meg a szocialisták Magyar Munkás Olvasó Egylete is.[17]

A 19-20. század fordulóján fellendült a brassói magyar sajtóélet, egyszerre több magyar hetilap indult: a Halász Gyula szerkesztette Brassói Szemle; 1919-ben az Előre c. munkáslap (az 1920-as sztrájk után címe Világosság); az egymással versengő lapok közül azonban az 1920-as években a már 1895-ben alapított Brassói Lapok és társlapja, a Népújság tett szert országos hírnévre. Az 1930-as években e lap körül kialakult írógárda, élén Kacsó Sándorral, országos szintre emelte a helyi szellemi életet. Innen fakadt a népművelő mozgalom (ÁGISZ, Hasznos Könyvtár), a Brassói Lapok könyvkiadása (Ajándékregénytár) s az új realista írói csoportosulás (Erdélyi Enciklopédia). Itt bontakoztak ki a magyar–szász irodalmi kapcsolatok is a két világháború között. Brassóban, Nagyenyeden és Kolozsvárt a brassói Klingsor és az Erdélyi Helikon írói közös felolvasó estet rendeztek, egyre több a kölcsönös fordítás.

1944. augusztus 23-a után, október 22-én Kurkó Gyárfás, majd Szemlér Ferenc szerkesztésében indult meg a demokratikus Népi Egység, ezt 1947 februárjában Sepsiszentgyörgyre helyezték, s Brassóban csak 1963-tól követte az Új Idő (1969-től Brassói Lapok cím alatt). E lap körül alakult ki a brassói magyar diákság tudományos és irodalmi élete lelkes szervezők, mint Apáthy Géza, Szikszay Jenő segítségével; a helybeli román Astra és német Karpaten Rundschau c. folyóirattal szoros együttműködés jött létre a román-magyar-szász irodalmi kapcsolatok ápolására.

Az egykori Brassói Magyar Dalárda és Törekvés Munkás Dalegylet folytatásaként működött a Művelődési Házban a magyar énekkar, egy népszerű színjátszó csoport és bábegyüttes is, a helybeli Dalszínház magyar esztrádegyüttese Szálljon a dal c. nótabokrétájával meghaladta a 100. előadást. A Brassói Lapok kezdeményezésére 1973-ban létesült a helyi Népi Egyetem magyar tagozata, mely helyi és országos hírű előadók meghívásával nemcsak a megyeszékhelyen, hanem Szecselevárosban, Fogarason és Kőhalomban is tudományterjesztő előadás sorozatokat rendezett.

Az 1980-as évek kedvezőtlenül hatottak a román, a szász és a magyar irodalom és kultúra fejlődésére, erős volt a cenzúra, fellendülést az 1989. decemberi rendszerváltás hozott.

Színházak és filharmóniák

[szerkesztés]
A brassói operaház
A Brassó Megyei Könyvtár
  • „Sică Alexandrescu” – Drámai Színház
  • Brassói Opera
  • „Gheorghe Dima” Filharmónika
  • „Arlechino” bábszínház
  • „Reduta” -kultúrház
  • Theatre Club

Könyvtárak

[szerkesztés]
  • Megyei Könyvtár
  • Francia Könyvtár
  • Brit Könyvtár
  • A „Transilvania” Egyetem Könyvtára

Aranyszarvas Fesztivál

[szerkesztés]

1968-ban a román kormány rendelkezésére rendezték meg abból a célból, hogy bebizonyítsák a nyugatnak, hogy Románia nyitott ország. Négy évvel később, Ceaușescu megszüntette, 1992-től újból minden évben megtartják.

Kulturális rendezvények

[szerkesztés]
  • Brassói Magyar Napok - évente
  • Reménységházi Sokadalom - évente
  • Brassó városnapok- évente
  • Jazz és Blues fesztivál – évente
  • Kamarazene Fesztivál – évente
  • Kortárs-színház Fesztivál- évente
  • Fekete templomi orgona koncertek – hetente
  • Sör Fesztivál (Berarul mare)- évente
  • Aurora Fesztivál (Berarul mic) – évente
  • Betakarítás Ünnepe – évente
  • Mesterségek Vására – évente (a városnapokkal egyidejűleg)
  • Brassói Magyar Színházfesztivál - évente
  • Barcasági Gyermekfesztivál -évente

Oktatás

[szerkesztés]
Johannes Honterus iskola

A városban működő első iskolát (és nyomdát) Johannes Honterus alapította, 1539-ben. A nyomdában összesen 23 latin, 9 görög és 5 német könyvet nyomtattak.

1560-tól az 1580-as évek elejéig Coresi diakónus, Brassóban tevékenykedett itt; ószláv és román nyelven cirill betűs egyházi könyveket nyomtatott.

Bár nincs róla okirat, korabeli emlékírók szerint az első magyar iskola létesítését Honterus rendelte el, 1547-ben. Fennmaradt azonban okirat arról, hogy 1560-tól a város magyar tanítót fizetett: évi 10 frt-ot kapott a scholasticus hungaricus. Az iskola a nagytemplom mellett, a harangozó lakásán működött.

A római katolikusok 1837-ben alapítottak iskolát, ahol 1867-ig német nyelven folyt a tanítás, majd áttértek a magyar nyelvű oktatásra. Később létrejöttek a Bolgárszegen és Óbrassóban, a kereskedelmi iskola (1885), főreáliskola (1889) állami leánygimnázium (1897) és egy nagy hírű középfokú ipariskola (1884). A katolikusok 1901-ben új iskolát építettek, a leányképzést pedig apácákra bízták: ezért 1878-ban megvásárolták és átalakították A Naphoz címzett vendégfogadót (ma az egész épületkomplexum a művészeti középiskolának ad otthont). A reformátusok pedig az 1918-ban, a hadiárvák számára megvásárolt épületükben nyújtottak középfokú képzést, lányoknak.[18]

Jelenleg a magyar nyelvű oktatás, az Áprily Lajos Líceumban (1-12. osztály) folyik, elemi iskolai szintű magyar oktatás pedig városszerte több iskolában is.

Jelenleg a városban 46 óvoda, 28 általános iskola, 7 főiskola, 7 gimnázium, 1 teológiai szeminárium, 11 szakiskola, és 14 egyetemi kar (amelyek egy közös Transilvania Egyetem név alatt tömörülnek) és 4 kollégium működik, meg a repülőakadémia, és 6 magánegyetem.

Brassó környéki hegyek

Sajtó

[szerkesztés]

Írott sajtó: Brassói Lapok, Kronstadter Zeitung, Bună ziua Brașov, Chip, Dacia Jurnal Brașov Gazeta de Transilvania, Monitorul Expres, Transilvania Expres, Zile și Nopți.

TV: Antena 1 Brașov, Mix TV Brașov, Nova TV, Pro TV Brașov, RTT Brașov, TVS Brașov .

Rádió: Radio 21 Brașov, Radio Antena Brașovului, Radio Brașov, Radio Dinamic FM Brașov, Radio Impuls FM Brașov, Radio Kiss FM Brașov, Radio Pro FM Brașov, Radio Special.

Online média: Brassó Info

Sportélete

[szerkesztés]
„Olimpia” Sport komplexum

Brassóban jelentek meg a térség első sportegyesületei, még a 19. században (sportlövészet, testnevelési szakiskola). Jelenleg az Olimpia Sport Komplexum a legismertebb, amit főként teniszpályái miatt keres a lakosság.

Sportegyesületek a városban:

Látnivalók

[szerkesztés]
Bővebben: Belváros (Brassó)
Fekete templom
Képek a városról
  • A Tanácsháza, éjjel
    A Tanácsháza, éjjel
  • Kolostor utca, a háttérben a Fekete templom
    Kolostor utca, a háttérben a Fekete templom
  • Tanácstér télen
    Tanácstér télen
  • Tanácstér
    Tanácstér
  • Látkép egy közeli dombról
    Látkép egy közeli dombról
  • Brassó télen
    Brassó télen
  • Tanácstér
    Tanácstér
  • Fehérbástya
    Fehérbástya
  • Brassó környéki hegyek és az Asztra negyed. A háttérben Négyfalu is látszik
    Brassó környéki hegyek és az Asztra negyed. A háttérben Négyfalu is látszik
  • Csigahegy, a Rakodónegyed felől
    Csigahegy, a Rakodónegyed felől
  • Rakodónegyed
    Rakodónegyed
  • A Szent Márton-templom a Közép utcából
    A Szent Márton-templom a Közép utcából
  • Az Aranyszarvas Fesztivál színpada
    Az Aranyszarvas Fesztivál színpada

Híres emberek

[szerkesztés]
Johannes Honterus szobra Brassóban a Fekete templom mellett (Harro Magnussen, 1898)

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. ↑ Orbán Balázs. A Székelyföld leírása VI (1868) 
  4. ↑ Jakó Zsigmond Pál. Erdélyi okmánytár I – 1023–1300. Budapest: Akadémiai kiadó, 180. o. (1997) 
  5. ↑ Primele atestări documentare ale Brașovului. In Nussbächer, Gernot: Caietele Corona. Brassó: Aldus. 2016. 72–77. o. ISBN 9789737822949  
  6. ↑ Brassó hivatalos oldala (románul). [2006. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 18.)
  7. ↑ Climate: Brașov. Climate-Data.org. [2018. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  8. ↑ Brassó. (Hozzáférés: 2021. november 22.)
  9. ↑ Udvardy, Frigyes: Jankovics Gyula. A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2006, 2002. december 4. [2013. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.)
  10. ↑ Brassói protestáns honlap[halott link]
  11. ↑ Atlas and Gazetteer of Historic Hungary 1914, Talma Kiadó Archiválva 2017. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  12. ↑ Brassói magyar protestáns központ
  13. ↑ a b c Uo.
  14. ↑ 2021-es romániai népszámlálás.. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)
  15. ↑ ratbv.ro
  16. ↑ Aeroportul internațional Brașov-Ghimbav va fi finalizat în acest an Archiválva 2016. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, Capital, 2016. január 14.
  17. ↑ Ezt a szakaszt törölte az RMIL-ból a romániai cenzúra, 1981-ben.
  18. ↑ Brassó Középiskoláinak Története. [2006. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 7.)
  19. ↑ www.mazsihisz.com. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 3.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brassó&oldid=27598042”