Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Kamov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kamov
Típus
  • repülőgépgyár
  • üzleti vállalkozás
  • vállalkozás
Alapítva1948
JogutódMil Moscow Helicopter Plant
SzékhelyLjuberci, ul. 8-ovo marta 8.
VezetőkSzergej Mihejev vezérigazgató és főkonstruktőr
AlapítóNyikolaj Iljics Kamov
Iparággépipar
TulajdonosRussian Helicopters
Formarészvénytársaság
Termékekhelikopterek
Árbevétel4 078 208 000 ₽ (2017)[1]
AnyavállalataVertoljoti Rosszii

Kamov (Moszkvai terület)
Kamov
Kamov
Pozíció a Moszkvai terület térképén
é. sz. 55° 41′ 54″, k. h. 37° 52′ 45″55.698333°N 37.879167°EKoordináták: é. sz. 55° 41′ 54″, k. h. 37° 52′ 45″55.698333°N 37.879167°E
A Kamov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kamov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Kamov, korábban Kamov tervezőiroda (ОКБ Камов) helikoptereket fejlesztő és gyártó orosz kísérleti repülőgépgyár. A Nyikolaj Iljics Kamov vezetésével működő tervezőcsoport, majd iroda fokozatosan önállósodott 1929-től. 1992-től nyílt részvénytársasági formában működik. A vállalat az Oboronprom részvénytársasághoz tartozó Vertoljoti Rosszii holding része. Központja a Moszkvai területen fekvő Ljuberci városban található.

Története

[szerkesztés]

A számos sikertelen autogiró-terv után Kamov számára a második világháború utáni időszak hozta meg az igazi sikereket. 1946-ban sikerült megbízást szereznie a Szovjet Haditengerészettől egy kisméretű helikopter megtervezésére. 1948-ra megépítették a Ka–8 típusjelet kapott kisméretű egyszemélyes helikoptert, amely már a konstrukciókra jellemző koaxiális rotorral volt felszerelve, még abban az évben Tusinóban, a szokásos éves légiparádén be is mutattak. A Ka–8 sikeres szereplését követően a kormányzat a gép sorozatgyártásáról határozott, és Kamov számára létrehozták az OKB–2 tervezőirodát. Az iroda kezdetben Moszkvában működött. 1951-ben átköltözött Tusinóba, majd 1955-ben Kamov visszatért oda, ahol a háború előtt az első autogiró-üzemét létrehozta, a Moszkva közelében található Uhtomszkba. Az OKB–2-vel együtt dolgozó gyártóüzem a 938-as számot kapta.

A Ka–8-at az először 1949. augusztus 30-án repült Ka–10 követte, amelyet a haditengerészetnek építettek futár-feladatok ellátására. 1953. április 4-én repült először a már kétszemélyes Ka–15, amelyet polgári és katonai változatban is gyártottak. Egyik változata, a külön típusjelet kapott Ka–18 már négy személy szállítására volt alkalmas. Kamov 1952-től dolgozott a Ka–22 konvertiplánon, amely többéves fejlesztőmunka után csak 1959-ben repült. A 37 tonnás felszállótömegű Ka–22-ből a prototípuson kívül további három készült a Taskenti Repülőgépgyárban, de a program csak kísérleti stádiumban maradt. Az 1950-es évek elején kezdte el a Kamov vezette tervezőiroda a gázturbinás Ka–25 hajófedélzeti helikopter tervezését, amely az iroda első nagy sorozatban gyártott és sikeres típusa lett. A Szovjet Haditengerészet a típust a hadihajókon elsősorban tengeralattjáró-vadász feladatokra alkalmazta, de több speciális alváltozatát is kialakították. Az 1960-as évek második felében a Kamov Tervezőiroda kifejlesztette a Ka–26 többcélú helikoptert, amely polgári és katonai változatban is készült. Kamov 1972-ben kapott megbízást a Ka–25 továbbfejlesztésére. A később Ka–27 néven ismertté vált helikopter tervezésének első fázisaiban még részt vett, de első repülését már nem érhette meg, Nyikolaj Iljics Kamov 1973. november 24-én elhunyt. Kamov 1973-as halála után, 1974-ben Szergej Mihejev vette át a tervezőiroda főkonstruktőri helyét és a fejlesztőmunka irányítását. 1992-től az uhtomszki gyár Kamov nevét viseli. A vállalat fő részei a tervezőiroda, a kísérleti gépgyár és a tesztközpont.

Koaxiális rotor

[szerkesztés]

Kamov a koaxiális motorok fejlesztésének úttörője, munkássága révén egyedül Oroszország foglalkozott az ilyen típusú helikopterek gyártásával. A koaxiális helikopter jellegzetessége, hogy két, azonos tengelyen egymással szembeforgó főrotorja van, így nincs szüksége kiegyenlítő farokrotorra. Előnye a lényegesen könnyebb vezethetőség, a kiemelkedő manőverezőképesség, a nagyobb emelőerő, a kis szélérzékenység, a rövidebb hosszméret, a kisebb rotorlapát-átmérő, a csendesebb üzemmód és az alacsony vibrációszint. Hátránya a bonyolultabb lapátvezérlés és meghajtás, valamint a nagyobb önsúly. Az USA-beli Kaman Aircraft által 1947-óta épített helikopterfajta hasonló szembeforgó rotorokkal működik, viszont ott az egymás mellett lévő tengelyek "V" alakban szöget zárnak be.

1968-ban a Kamov által kifejlesztett koaxiális helikoptert (Ka–26) vezették be a magyar mezőgazdaságban, emiatt Magyarország világszinten nagy tapasztalattal rendelkezik a koaxiális helikopterek alkalmazásában. [1]

Kamov modellek időrendben

[szerkesztés]
Ka–27
Ka–60
Ka–226
Ka–32
Kaszkr-I 1929
1929. szeptember 25-én elkészült az első szovjet autogiro, Kamov és Nyikolaj Szkrizsinszkij tervezésében. Cierva tervein alapult, beceneve A vörös mérnök volt.
Kaszkr-II 1930
KASKR-I egy erősebb Gnome-Rhone Titan motorral.
Kamov A-7 1934
Egy autogiro elsősorban megfigyelési célokra.
Ka–8 Irkutyanin 1947
együléses helikopter
Ka–9
Ka–10 1950
együléses megfigyelő helikopter
Ka–11
kis együléses helikopter
Ka–12
többcélú 9 üléses helikopter
Ka–14
könnyű többcélú helikopter
Ka–15 1952
2 üléses helikopter
Ka–18 1955
A Ka–15 nagy géptörzzsel és 280 lóerős Ivcsenko AI–14VF csillagmotorral. Négy utas szállítására. Kb. 200 darab készült.
Ka–20 1958
dupla motoros tengeralattjáró-elhárító helikopter prototípusa
Ka–22 Vintokril 1959
kísérleti rotor-lapátos szállító helikopter.
Ka–52
Ka–25 1961
Haditengerészeti helikopter, nagy példányszámban előállítva
Ka–26 1965
könnyű többcélú helikopter
Ka–27 1974
tengeralattjáró-elhárító helikopter
Ka–28
a Ka–27 exportváltozata
Ka–31
csapás-előrejelző, megfigyelő helikopter
Ka–32 1974
tengeralattjáró-elhárító helikopter
Ka–34
Nehéz forgórotoros légijármű
Ka–35
Nehéz turbinás forgórotoros légijármű
Ka–37 1993
Pilóta nélküli helikopter a Daewoo számára, mezőgazdasági felhasználásra. 250 kg felszállósúly (50 kg hasznos teher). Maximális sebessége 110 km/h, 45 perces maximális repülési időtartammal.
Ka–40 1990
tengeralattjáró-elhárító helikopter (A Ka–27-es felváltására. Fejlesztése nem befejezett)
Ka–50 "Black Shark" 1982
Együléses támadó helikopter
Ka–52 "Alligator" 1997
Kétüléses támadó helikopter
Ka–118 1980-1990
Farokrotor nélküli, könnyű, többcélú helikopter
Ka–126 1980
Könnyű, egymotoros általános rendeltetésű helikopter, a Ka–26 továbbfejlesztett változata. A fő különbség, hogy a Ka–26 2 db csillagmotorja (dugattyús motorja) helyett 1 db gázturbinás motor hajtja. Összesen 15 db készült belőle (3 db az akkori Szovjetunióban és 12 db Romániában), utána a továbbfejlesztett változatát, a kétmotoros Ka–226-t gyártották.
Ka–128
könnyű általános rendeltetésű helikopter (egy prototípus készült)
Ka–60 Kasatka 1990
Szállító / általános rendeltetésű helikopter
Ka–62 1990
Polgári szállító / általános rendeltetésű helikopter
Ka–64 Sky Horse 1990
Tengerészeti szállító / általános rendeltetésű helikopter
Ka–90
Nagy sebességű helikopter program.
Ka–92
Személyszállító helikopter
Ka–137 1990
Pilóta nélküli megfigyelő / többcélú helikopter
Ka–115 Moszkvicska 1990
könnyű, többcélú helikopter
Ka–226 "Sergei" 1990
Könnyű, kétmotoros, általános rendeltetésű helikopter (maximális felszállótömege 3800 kg). :A Ka–26 továbbfejlesztett változata, ahol az eredeti két dugattyús csillagmotor helyett két gázturbinát építettek be (míg a Ka–26 két motorja összesen 2x240 kW teljesítményű, addig a Ka–226 hajtóműve 2x435 kW-os). Az új hajtóműveket a törzs fölé építették be, az előd-típus nagyméretű motorgondoláinak elhagyása jelentősen javította a gép aerodinamikai tulajdonságait (a Ka–26 utazósebessége 140 km/h, a Ka–226-nál ez 220 km/h).
A Szovjetunió felbomlása miatt a kifejlesztése elhúzódott, csak 2003. végére kapta meg a repülési engedélyeket. Fő felhasználója Oroszország és az indiai hadsereg.
Az alaptípus becsült ára: 6 millió USD (2017).
V–50 1960-as évek
Nagysebességű katonai, mélységi támadó helikopter program kettős rotorral. Törölték.
V–60 1980-as évek
Könnyű felderítő és a kísérő helikopter
V–80 1970-es évek
Támadó helikopter tanulmányok (a Ka-50 folyományai)

Kamov modellek gyártói

[szerkesztés]
  • Taskenti Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés Az 1950-es években a 37 tonnás felszállótömegű Ka–22-ből a prototípuson kívül további három készült még a Taskenti Repülőgépgyárban, de a program csak kísérleti stádiumban maradt.
  • Ulan-udei Repülőgépgyár 1956-tól a vállalat új gyártási profilt alakított ki, és a merevszárnyú repülőgépek mellett a Kamov-helikopterek egyes típusait is gyártotta.
  • Kumertaui Repülőgépgyár A Kamov helikopterek sorozatgyártására való felkészülés 1967-ben kezdődött el, 1968-tól gyárt.
  • A brassói IAR repülőgépgyárban tervezték a Ka–126 gép sorozatgyártását Romániában. Az első itt készült prototípus 1988. december 31-én emelkedett először a levegőbe. A Szovjetunió, valamint a KGST megszűnése miatt a gyártási kooperáció félbeszakadt, az IAR-nál így összesen 12 darab Ka–126-os gépet építettek.
  • Motor Szics a volt Szovjetunióban a legjelentősebb helikopter-hajtómű gyártó volt, a Mil és Kamov sorozatok szinte mindegyik gázturbinás típusában zaporizsjai hajtóművet alkalmaztak.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Vojenno-promislennij kompleksz (Enciklopegyija), Főszerkesztő: I. D. Szergejev, Vojennij Parad, Moszkva, 2005, ISBN 5-902975-01-8, pp. 253–254

Külső hivatkozások

[szerkesztés]