Krasica (Buje)
| Krasica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Buje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Edi Andreašić |
| Irányítószám | 52460 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 158 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 55″, k. h. 13° 41′ 31″45.382000°N 13.692000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 55″, k. h. 13° 41′ 31″45.382000°N 13.692000°E | |
| Krasica weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krasica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Krasica (olaszul: Crasizza) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 17 km-re, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Bujština területén, a 21-es számú főút mentén fekszik. Településrészei Mužulini (Gornji és Donji), Baredine (Gornje és Donje), Vrh Činić, Glavoći (Gardoši) Punta, Brajki, Bucaj, Bekari, Jugovci, Lozari, valamint Stancija Loj és Stancija Zubin.
Története
[szerkesztés]A Punta nevű településrészétől 3 kilométerre a Mirna feletti lejtőn található Valeron barlangban a vaskorból származó tárgyakat találtak. Tehát a területe már ebben az időben lakott volt. Határában a római korból származó feliratos kövek és pénzérmék is kerültek elő. A Szent István templomtól mintegy száz méterre nyugatra emelkedő dombon ókori eredetű, később újjáépített erődítmény maradványa található. A várat a történeti források "Istarski Kastrum" illetve "Castrum Castiloni" néven említik. Először abban az 1102-es oklevélben szerepel, melyben II. Ulrik isztriai gróf és felesége Adelaide ezt a birtokot is az aquileiai pátriárkának ajándékozza. 1320-ban III. Biaquino pátriárka ezen a helyen új várat építtet. A vár területén több lakóházat és kápolnát is építenek. 1343-ban Biaquino Velence ellen szövetségre lépett a görzi gróffal, de miután a tengeri köztársaság hatalma egyre növekedett átállt Velencéhez, a görzi gróf pedig vereséget szenvedett. Ezt követően azonban gróf serege ellentámadásba ment át és Pietrapelosából kiindulva szövetségeseivel támadást intézett Castiloni vára ellen. Az ostrom során a vár teljesen megsemmisült és már nem építették újjá. A település 1351-től Francesco Oslacco, majd halála után 1358-ban Simone di Valvasona hűbérbirtoka. 1402-ben II. Antonio Pancera pátriárka Buje városának adta át. Az oklevélben a birtok "Castion" néven szerepel, mely nevet a magaslat lábánál eredő és az Umagi-öbölbe ömlő patakról kapta. A várdomb tetején magányosan állt román stílusú Sv. Marija od Gradine (Gradinai Szűz Mária) kápolna egészen a 18. század végéig fennmaradt. Titulusát a domb neve alapján kapta, ugyanis az egykori vár dombját a lakosság „Bujska gradinának” nevezte és a mai öregek még ma is így hívják. A települést 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. Ekkor épült régi plébániatemploma is.
1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 622, 1910-ben 658 lakosa volt.
Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1923-ban nevét Villa Gardossira olaszosították, mely név nem maradt fenn. Az 1943-as olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 165 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként olajbogyó termesztéssel és újabban egyre inkább turisták vendéglátásával foglalkoznak. A kultúrházban működik a település választmánya és olasz kulturális egyesülete.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent István első vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. században épült a régebbi 17. századi templom helyén. Egyhajós épület, négyszögletes szentéllyel. A szentélyt a főhajótól diadalív választja el, kazettás mennyezete van. Különálló harangtornya 18 méter magas.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 622 | 659 | 546 | 586 | 617 | 658 | 1010 | 1102 | 634 | 429 | 395 | 236 | 210 | 172 | 152 | 165 |
További információk
[szerkesztés]- Buje város hivatalos oldala (horvátul)
- Buje turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- Krasica az Istrapédián (horvátul)
- Krasica az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
