Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Massimo Bontempelli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Massimo Bontempelli
Született1878. május 12.[1][2][3][4][5]
Como[6][7]
Elhunyt1960. július 21. (82 évesen)[2][3][4][5][8]
Róma[7]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1960. július 21.)
  • olasz (1878. május 12. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
Tisztségeaz olasz szenátus tagja (1948. május 8. – 1950. február 2.)
IskoláiTorinói Egyetem
Kitüntetései
  • Golden Laurel of the Polish Academy of Literature
  • Strega Prize (1953)
SírhelyeCampo Verano[9]

A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Bontempelli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Massimo Bontempelli (Como, 1878. május 12.Róma, 1960. július 21.) olasz költő, író, esszéista, műfordító.

Pályafutása

[szerkesztés]

Az első világháborúban fronttisztként harcolt. Klasszikus tanulmányokat folytatott, a latin és görög nyelv tanára lett, évekig működött a tanári katedrán. 1930-tól az olasz királyi akadémia tagja volt. Belépett a fasiszta pártba, azonban 1939-ben, amikor a származása miatt Arnaldo Momigliano irodalomtudóst megfosztották katedrájától és azt felajánlották neki, Bontempelli ezt nem fogadta el, mire kizárták a pártból, felfüggesztették akadémiai tagságát és áttelepítették Velencébe. 1948-ban szenátorrá választották, azonban mandátumát csak 1950 februárjáig töltötte be, mivel a jobboldali többség azt érvénytelenítette. Élettársával, Paola Masino írónővel 1950-ben költözött Rómába. Utolsó évtizedét itt töltötte betegen és munkaképtelenül. Korábban többször járt Budapesten is. Szülővárosában emlékmúzeumot alapítottak a tiszteletére.

Irodalmi munkásságát klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással folytatta és később az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakjává vált. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento c. folyóirat alapítója és szerkesztője volt.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • La vita intensa ('Az intenzív élet', novellák, 1920)
  • La vita operosa ('A tevékeny élet', novellák, 1921)
  • Eva ultima ('Utolsó Éva', kisregény, 1923)
  • La donna dei miei sogni ('Álmaim asszonya', regény, 1925)
  • Nostra Dea (történelmi vígjáték, az író kísérőzenéjével, 1925: Fáy E. B., Istennőnk, Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1933)
  • Il figlio di due madri ('Két anya fia', regény, 1929)
  • Vita e morte di Adria e de' suoi figli (regény, 1930: Révay J., Világszép asszony, Adria, 1933)
  • La famiglia dei fabbro (regény, 1932: Révay J., Az ezüst kakas, 1940)
  • 522 (regény, 1932: Révay J., ua., 1940)
  • Burosangue ('Telivér', 1933)
  • Gente nel tempo (regény, 1937: Rónai M. A., Halálos élet, 1938)
  • L'avventura novecentista ('A novecentista kaland', esszé, 1938)
  • Giro dei Sole (három kisregény, 1941, Kolozsvári Grandpierre E., A nap útján, 1943)

Gyűjteményes kiadások

[szerkesztés]
  • Teatro ('Színművei', 1947)
  • Bacconti ('Elbeszélő művei', 1947—1956)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  7. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. https://www.findagrave.com/memorial/130588400

Források

[szerkesztés]