Nagyekemező
| Nagyekemező (Târnava, Grossprobtsdorf) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Nagyekemező |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 557275 |
| Körzethívószám | 0269 |
| SIRUTA-kód | 143655 |
| Népesség | |
| Népesség | 2592 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 48 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 91,56 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 28,31 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 24° 17′ 41″46.138600°N 24.294714°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 19″, k. h. 24° 17′ 41″46.138600°N 24.294714°E | |
 | |
| Nagyekemező weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyekemező témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
.JPG)
Nagyekemező (románul: Târnava, 1958-ig Proștea Mare, népiesen Probștea Mare, németül: Grossprobtsdorf, szászul Griuspriustref) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]A Nagy-Küküllő jobb partján, Medgyes és Kiskapus között fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar neve – de Ekemezo Maiori (1331), Ekemezev (1334), Noghekemezeu (1360) – szántóföldre utal. Német nevét a Nagyszebeni prépostság tulajdonlása után kapta, a német Propst ugyanis 'prépost'-ot jelent – villa Praepositii (1414), Groszprozdorff (1494), Prostorf (1532). Párhuzamos Kisekemező és Prépostfalva nevével. Eredeti román neve a németből alakult ki. Mivel azonban a román proști 'ostobák'-at jelent, ennélfogva a helységnév 'Nagyostobafalva'-ként értelmezhető, ezt a semleges maira cserélték, a Küküllő román nevéből.
Története
[szerkesztés]Határában, a Várhegy-en népvándorláskori, majd az Árpád-korban is használt földvárat, a Mihăuț határrészben hallstatti, római kori és népvándorláskori települést, a Palamor határrészben pedig 7. századi szláv nekropoliszt tártak fel, harminc urnasírral.[2]
Szász telepítésű falu volt, 1359 és 1424 között a Nagyszebeni prépostság birtoka. A prépostság megszüntetése után hovatartozása majd négyszáz éven keresztül viták tárgyát képezte. Mátyás ugyan 1469-ben elrendelte, hogy a prépostság egykori falvai a Királyfölddel együtt adózzanak, de Nagyszeben tanácsa már 1494-ben panaszt emelt amiatt, hogy a falut Küküllő vármegye adóztatta. Ezután rendelettel töröltették a vármegye adójegyzékéből, de a szabad szász falvaktól eltérően jobbágyfalu maradt, és az Erdélyi Fejedelemség korában már ismét Küküllő vármegyéhez számították. Az 1780-as években került Medgyesszékhez, majd 1876-ban Kis-Küküllő vármegyéhez csatolták.
Iskolamesteréről az első adat 1567-ből való. 1630-ban 104 portát, 1721-ben 94 telkes és 74 telketlen szász jobbágyot, 48 román zsellért és 25 szabadost számoltak össze benne. Görögkatolikus egyháza 1824-ben alakult.[3] Ugyanazon évben éves (országos) vásár tartására nyert szabadalmat.[4] 1896-ban százötven család készített eladásra szőtteseket és varrottasokat.[5]
1933. július 13-án lángra lobbant a Grossepelzengrund és a Kleinepelzengrund patakok találkozásától ötven méterre, két nappal korábban felszínre tört földgáz, amely 6-700 méteres mélységből szivárgott föl. A kezdetben hetven méter magas lángoszlopban több éven keresztül napi kb. 14 millió m³ gáz égett el, és egy korabeli visszaemlékezés szerint a tűz „mint óriási fáklya, a fél Erdélyt bevilágította”[6]
Lakossága
[szerkesztés]- 1850-ben a falu 1174 lakosából 806 német, 223 roma és 145 román; 806 evangélikus és 368 görögkatolikus volt.
- 2002-ben 2212 lakosából 1444 volt román, 656 roma, 71 magyar és 41 német nemzetiségű; 2043 ortodox, 61 pünkösdista, 36 evangélikus, 29 református és 25 római katolikus vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A falutól nyugatra, a 416 méter magas Burgberg platóján egy bozóttal benőtt, nagy méretű földvár maradványai találhatók. Először a népvándorláskorban, majd az Árpád-korban, sőt Kurt Horedt szerint egészen a 14–15. századig használták. A kettős árokkal kerített belsővár száz méteres átmérőjű, ezt még két külső sánc is védte.
- Evangélikus erődtemploma. Maga a templom 1505 és 1590 között, késő gótikus stílusban épült. Dongaboltozata 1792-ből való, déli falának három ablakát 1869-ben megnagyobbították. Az 1480-as években készült szárnyas oltár fennmaradt képeit a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. Egyik harangját a 14–15. században, a másikat a 15. század első felében öntötték.[7] Keresztelő medencéje szintén középkori. Sekrestyéjét a 20. században elbontották. Egykor kilenc méter magas, a 16. század végén épült várfalából csak részletek maradtak fenn. A templomtól tíz méterre délre áll az 1897-ben, neogótikus stílusban harangtoronnyá átépített egykori védőtorony.[8] A Nagy-Küküllő áradása 1877-ben két méter mélyen elmosta a talajt a templom körül.
- Lakóház (Str. Mihai Eminescu 2, 1574).
Oktatás
[szerkesztés]- A településen autószerelőket képző szakközépiskola működik.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született Johannes Oltard erdélyi szász krónikaíró, evangélikus lelkész (1576–1630).
- Itt született Kovács Károly költő, újságíró (1898–1976).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Lista monumentelor istorice 2004 Județul Sibiu. [2021. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- ↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus ... pro anno 1842/3 redactus'. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. 8. köt. Bp., 1898, 366. o.
- ↑ Nagy Ödön: Emlékeim. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001, 57. o.
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 . Képek és alaprajz a jupiter.elte.hu Archiválva 2017. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.
Források
[szerkesztés]- A nagyekemezői szász közösség honlapja, Gernot Nussbächer történeti összefoglalójával (németül)
- Egy másik német nyelvű honlap a faluról
- A földvár a „jupiter.elte.hu”-n (magyarul)
- A nagyekemezői gáz égése. Erdélyi Gyopár 1996/1.
További információk
[szerkesztés]- Nagyekemezői szász szokások [3] (németül)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
