Pásztorbot
A pásztorbot (latin: baculum pastorale) egy ívelt végű, díszített, szimbolikus bot. Ókori egyiptomi méltóságjelvény volt, majd sok kultúrába átkerült vallási szimbólumként. A kereszténység bizonyos ágazataiban a püspök vagy magas rangú papok kormányzói hatalmának jelképe;[1] megtalálható a római katolikus, keleti katolikus, ortodox, anglikán és néhány evangélikus, metodista és pünkösdi egyházban.
Történelem
[szerkesztés]
Ókori Egyiptom
[szerkesztés]Az ókori Egyiptomban a pásztorbot a fáraók és az istenségek (pl. Ozirisz) uralmának egyik szimbóluma volt. Az újjászületést és a regenerálódást egyaránt szimbolizálta.[2]
Az ókori egyiptomi Halottak Könyvében a pásztorbot Ozirisz tárgyaihoz tartozott, jelképezve őt, mint a halottak bíráját.[3]
Róma
[szerkesztés]Az etruszkok és az ókori rómaiak szintén használtak pásztorbotot a különféle vallási szertartásaikban.[4][5]
Kereszténység
[szerkesztés]A kereszténységben először a szerzetességben az apátok használtak pásztori tisztségükre emlékeztető pásztorbotot.[6]
A 7. századtól kezdték el a keresztény püspökök használni, először Hispániában.[6] A IV. toledói zsinaton (633) említi Sevillai Izidor.[1]
A 11. századtól található meg a liturgikus használata; a középkortól a főpásztori hivatal jele.[6]
Római katolikus egyház
[szerkesztés].JPG)
Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered.[7]
A pápa feszületet ábrázoló pásztorbotot (ún. ferulát) használ.
A püspökökön kívül prelátusok, apátok vagy apátnők és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál is használnak pásztorbotot.[6]
Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkező apát/apátnő és prépost használhatja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez főpapi liturgiát.[6] Nagypénteken és gyászmisében nem viselik.[6]
A pásztorbotot a prelátusok a bal kezükben tartják, hajlott végével előre fordítva. Amikor nincs a kezükben, akkor a főpapi szertartás alatt a bakulista (botos) tartja.[6]
_01.jpg)
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Katolikus Lexikon 3. Pásztorbot (1932) |. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Sandra Sandri: Har-Pa-Chered (Harpokrates). Leuven 2006, S. 118. (németül)
- ↑ Simone Michel: Die Magischen Gemmen. Zu Bildern und Zauberformeln auf geschnittenen Steinen der Antike und Neuzeit (= Studien aus dem Warburg-Haus. Band 7). Akademie-Verlag, Berlin 2004, ISBN 3-05-003849-7, S. 35. (németül)
- ↑ Római Birodalom - A homlokzat tümpanonja.. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Valóság, 2017 (Csajághy György: Gondolatok Paál Zoltán: Arvisura-igazszólás című művéről) |. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ a b c d e f g Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon
- ↑ Lk. 15,3-7