Pettyén
| Pettyén (Petin) | |
 | |
| Böszörményi Sándor urilaka.png | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szatmárpálfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szatmárpálfalva |
| Irányítószám | 447234 |
| SIRUTA-kód | 138486 |
| Népesség | |
| Népesség | 740 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 453 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 125 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 46′ 21″, k. h. 22° 58′ 03″47.772453°N 22.967394°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 21″, k. h. 22° 58′ 03″47.772453°N 22.967394°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pettyén település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre, a Szamos partján, Szatmárnémeti és Ombod között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Nevét az oklevelek 1391-ben említették először Pethwan néven. Névadója az a Péter fia: Miklós fia Pettyén volt, aki 1367-ben (Dobrács-)Apáti birtokosa volt. Valószínű, hogy annak területén birtokosztással jött létre.
1563-ban Pettyén, másképp Bazánd néven írták.
A 15. században és a 16. században a Báthori-család tagjaié volt, akik 1417ben új királyi adományt kaptak rá.
1550-ben Jó György, Mihály és Vilmos-nak, a Pettyéni Demeter fiainak volt itt részbirtoka.
1563-ban Szabó Tamás is kap itt birtokrészt. Nevét ekkor már Pettyénnek írták.
A település a 17. században elpusztult.
1601-ben Mezőszentmiklósi Jánost még Pettyén "máskép Bazánd" helység részeibe iktatták be, de 1667-ben Barkóczi János ismét a bazándi, másképp a pettyéni pusztát kapta meg.
1726-ban Böszörményi Nagy Sámuel kap benne királyi adományt, majd 1820-tól még rajtuk kívül a Szeleczky, Virág, Décsey, és a Szentkirályi családok és báró Apor család tagjai is birtokosok lettek itt egészen a 19. század közepéig.
A 20. század elején Böszörményi Sándor birtoka volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma 1873-ban épült.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. században ISBN 978-963-7220-63-0