Via Egnatia
A Via Egnatia (ógörög Egnatia Hodosz / Ἐγνατία Ὁδός) az ókori Római Birodalom egyik jelentős, mintegy 1100 kilométer hosszú kereskedelmi és hadi útja volt, amely az Adriai-tenger keleti partvidékét kötötte össze nyugat–keleti irányban Byzantiummal. Nyomvonala Illyricum és Macedonia, valamint a későbbi Thracia provinciákat szelte át. Építése a független Illír Királyság Róma általi leverését követően, i. e. 148 és 117 között[1] indult meg a birodalom prokonzulja, Gnaeus Egnatius irányításával, aki az út névadójává is vált (Via Egnatia a. m. ’Egnatius-út’). A terv az volt, hogy a birodalmi fővárosból a brundisiumi partvidékig (ma Brindisi, Olaszország) vezető, addigra már teljes hosszában kiépült Via Appia végpontján – esetleg Hydruntumban (ma Otranto) – kihajózók a Balkán-félszigeten hasonló minőségben kiépített úton közelíthessék meg a keleti országrészeket. A rómaiak a korban két jelentősebb kikötőt is használtak a tengerszoros túlpartján, így a Via Egnatiának két kiindulópontja volt: egyike Dyrrachiumnál, a másik pedig Apolloniánál. E két útszakasz Asparagium Dyrrachinorumnál egyesült, majd a Genusus (Shkumbin) folyó völgyét követve i. e. 120-ig a Hebrosz (Marica) folyó partján álló Cypseláig épült ki. Az út befejezése, a Byzantiumig vezető szakasz kiépítése Augustus római császár nevéhez fűződik.
A római útépítési hagyományoknak megfelelően a Via Egnatia közel 6 méter széles, mélyen alapozott, kőburkolatú út volt. Tartósságának tanúsága, hogy még a középkor évszázadaiban is használatban állt mint fontos kereskedelmi út, illetve a hódító hadak felvonulását megkönnyítő útvonal. Egyebek mellett a 11. századi normann, majd 14. századi oszmán-török betörések és hódítások sikeréhez is nagyban hozzájárult.
A mai Durrës és Ohrid között húzódó, SH4-es, SH7-es és SH3-as jelölésű albániai autóutak több szakasza az egykori Via Egnatiára, vagy azzal párhuzamosan épült. A több mint kétezer éves út egyes részei ma is láthatóak, így például Elbasan közelében a Shkumbin felett átívelő, eredetileg ötlyukú híd (topciasi híd), amelyet a későbbi évszázadokban is aktívan használtak, és bővítettek. Albániában további Via Egnatia-hidak és útszakaszok maradványai láthatóak ma is Xibraka és Qukës térségében.
A Via Egnatia települései
[szerkesztés]
Az alábbi táblázat a Via Egnatia által érintett jelentősebb korabeli településeket tünteti fel, nyugatról keleti irányba haladva.
| Korabeli település (latin név) | Mai település |
|---|---|
| Dyrrachium | Durrës 
|
| Apollonia | Pojan
|
| Asparagium Dyrrachinorum | Rrogozhina
|
| Clodiana | Peqin
|
| Ad Quintum | Bradashesh
|
| Scampis | Elbasan
|
| Ad Dianam | Babja
|
| Tres Tabernae | Qukës
|
| Clavdanon | Thana-hágó
|
| Lychnidus | Ohrid 
|
| Heraclea Lyncestis | Bitola
|
| Florinum | Flórina 
|
| Edessa | Édesza
|
| Pella | Pella
|
| Thessalonica | Szaloniki
|
| Pydna | Korinósz
|
| Amphipolis | Amfípolé
|
| Philippi | Fílippi
|
| Neapolis | Kavála
|
| Traianopolis | Trajanúpoli
|
| Cypsela | İpsala 
|
| Aenus | Enez
|
| Aprus | Kermeyan
|
| Perinthus | Marmara Ereğlisi
|
| Caenophrurium | Sinekli
|
| Selymbria | Silivri
|
| Melantias | Yarımburgaz
|
| Rhegium | Küçükçekmece
|
| Byzantium | Isztambul
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. 133. o. ISBN 9780786442386
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 417. o. ISBN 963-9257-19-2
- Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. 471. o. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 175–176. o. ISBN 9781780760698
