Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Zadie Smith

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zadie Smith
Zadie Smith (2011)
Zadie Smith (2011)
SzületettSadie Adeline Smith
1975. október 25. (49 éves)
Brent, London,  Anglia
ÁlneveZadie Smith
Állampolgárságabrit[1][2]
Nemzetiségeangol
HázastársaNick Laird (2004–)[3]
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • egyetemi tudós/kutató
Iskolái
  • King's College (angol irodalom)
  • Hampstead School
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Zadie Smith témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zadie Adeline Smith (született: Sadie Adeline Smith; London, 1975. október 25.) angol regényíró, esszé- és novellaíró. Debütáló regénye, a White Teeth (2000) azonnal bestseller lett, és számos díjat nyert. 2010 szeptembere óta a New York Egyetem Kreatív írás Karának professzora.[13]

Életrajza

[szerkesztés]

Smith Willesdenben(wd)[14], az északnyugat-londoni Brent kerületben született egy jamaicai anyától, Yvonne Bailey-től és egy angol apától, Harvey Smithtől,[15] aki 30 évvel volt idősebb feleségénél.[16] 14 évesen megváltoztatta a nevét Sadie-ről Zadie-re.[17]

Smith édesanyja Jamaicán nőtt fel, és 1969-ben Angliába emigrált.[18] Smith szülei elváltak, amikor ő tinédzser volt. Van egy féltestvér nővére, egy féltestvér fivére és két öccse (az egyik a rapper és stand-up komikus, Doc Brown(wd)[19], a másik a rapper Luc Skyz[20]). Smith gyerekkorában szerette a sztepptáncot(wd)[18], tinédzser korában pedig a zenés színházi karriert fontolgatta. Az egyetem alatt Smith jazzénekesként keresett pénzt[21] és újságíró szeretett volna lenni.[22][23] A korábbi ambíciók ellenére az irodalom vált fő érdeklődési körévé.

Iskolái

[szerkesztés]

Smith a helyi állami iskolákba, a Malorees Junior Schoolba és a Hampstead Comprehensive Schoolba, majd a cambridge-i King's College-ba(wd) járt, ahol angol irodalmat tanult. A The Guardiannek adott interjújában 2000-ben Smith helyesbített egy újság állítást, miszerint egy dupla First-el[24] hagyta el Cambridge-et. "Tulajdonképpen egy harmadikat kaptam az első részeimben" – mondta.[25] Felső másodosztályú kitüntetéssel végzett.[26] Az egyetemen Smith sikertelenül vett részt a Cambridge Footlights meghallgatásán.[27]

Cambridge-ben Smith számos novellát publikált a The Mays Anthology című új hallgatói írások gyűjteményében.[28] Felkeltették egy kiadó figyelmét, aki szerződést ajánlott neki első regényére. Smith úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot egy irodalmi ügynökkel, és az A. P. Watt felvette őt.[29] Smith 2001-ben visszatért az antológia vendégszerkesztésébe.[30]

Pályafutása

[szerkesztés]

Smith első regényét, White Teeth 1997-ben mutatta be a kiadói világ, mielőtt elkészült volna. Részleges kézirat alapján indult a jogok árverése, amelyet Hamish Hamilton nyert meg.[31] Smith a Cambridge-i Egyetem utolsó évében fejezte be a White Teeth-t. A 2000-ben megjelent regény azonnal bestseller lett és sok elismerést kapott. Nemzetközileg is dicsérték és számos díjat nyert, köztük a James Tait Black Memorial Prize-t és a Betty Trask-díjat. A regényt 2002-ben adaptálták a televízió számára. 2000 júliusában Smith debütálása is a vita tárgya volt James Wood irodalomkritikáról szóló, „Emberi, túlságosan embertelen” című, vitatott esszéjében, ahol Wood a regényt a hisztérikus realizmus[32] kortárs műfajának részeként bírálja, ahol „az információ vált az új szereplővé" és az emberi érzés hiányzik a kortárs fikcióból.[33]

A The Guardiannek 2001 októberében megjelent cikkében Smith a kritikára azzal válaszolt, hogy egyetértett a kifejezés pontosságával, és egyetértett Wood mögöttes érvvel, miszerint "minden olyan regényt, amelynek célja a hisztéria, most könnyedén felülmúlnak".[34] Elutasította azonban, hogy debütálását olyan jelentős szerzők mellé sorolják, mint David Foster Wallace,[35] Salman Rushdie és Don DeLillo, valamint saját újításaik elutasítását a hisztérikus realizmus alapján.[34] Komolyan válaszolva Woodnak a kortárs irodalommal és kultúrával kapcsolatos aggodalmaira, Smith íróként írja le saját aggodalmait és úgy érvelt, hogy a szépirodalomnak „nem a fej és a szív megosztásának kell lennie, hanem mindkettő hasznos alkalmazásának”.

Smith rezidens íróként dolgozott a londoni ICA-n,[36] majd szerkesztőként kiadta a szexírás antológiáját, a Piece of Flesh-t, e szerep csúcspontjaként.

Második regénye, a The Autograph Man 2002-ben jelent meg és kereskedelmi sikert aratott, bár a kritikusok nem fogadták olyan jól, mint a White Teeth-t.

A The Autograph Man megjelenése után Smith a Harvard Egyetem Radcliffe Institute for Advanced Study munkatársaként az Egyesült Államokba látogatott. Elkezdett dolgozni egy még kiadatlan esszéköteten, a The Morality of the Novel (más néven: Fail Better) címmel, amelyben a 20. századi írók egy válogatását vizsgálja az erkölcsfilozófia szemüvegén keresztül. Ennek a könyvnek egyes részei feltehetően megjelennek a 2009 novemberében megjelent Changing My Mind című esszégyűjteményben.[37]

Smith harmadik regénye, az On Beauty 2005 szeptemberében jelent meg. Nagyrészt Nagy-Bostonban és környékén játszódik. Nagyobb elismerést váltott ki, mint a The Autograph Man: bekerült a Man Booker-díj a szűkített listára és 2006-ban elnyerte az Orange Prize for Fiction-t és az Anisfield-Wolf Book Award-ot.[38]

Később ugyanabban az évben Smith kiadta a Martha and Hanwell című könyvét, amely két novellát párosít két problémás karakterről, eredetileg a Grantában, illetve a The New Yorkerben. A Penguin a 70. születésnapjuk megünneplésére készített zsebsorozatának részeként kiadta a Martha és Hanwellt a szerző új bevezetőjével.[39] Az első történet, a "Martha, Martha" Smith ismerős faji és posztkoloniális identitás témáit dolgozza fel, míg a "Hanwell in Hell" egy férfiról szól, aki a felesége halálával küzd. 2008 decemberében vendégszerkesztette a BBC Radio 4 Today című műsorát.[40]

Miután szépirodalmat tanított a Columbia Egyetem Művészeti Iskolájában, Smith 2010-ben csatlakozott a New York-i Egyetemhez a szépirodalom professzoraként.[41]

2011 márciusa és októbere között a Harper's Magazine havi New Books lektora volt.[42][43][44] Emellett gyakori munkatársa a The New York Review of Booksnak.[45]

Smith NW című regénye 2012-ben jelent meg. Az északnyugat-londoni Kilburn körzetben játszódik, és a cím a helyi irányítószámra, az NW6-ra utal. Az NW bekerült a Royal Society of Literature[46] Ondaatje-díjára[47] és a Women's Prize for Fiction-díjra.[48] Az NW-ből egy BBC televíziós film készült[49] Nikki Amuka-Bird(wd)[50] és Phoebe Fox(wd)[51] főszereplésével,[52] a BBC Two sugározta 2016. november 14-én.[53]

2013 szeptemberében Smith megjelent a BBC Radio 4 Desert Island Discs című műsorában,[54] ahol könyvválasztása Marcel Proust À la recherche du temps perdu című művére esett.[55]

2015-ben bejelentették, hogy Smith férjével, Nick Lairddal(wd)[56] együtt egy sci-fi film forgatókönyvét írják, amelyet Claire Denis francia filmrendező fog rendezni.[57] Smith később azt mondta, hogy az ő szerepvállalását a Csillagok határán című filmben túlértékelték, és egyszerűen csak segített a film angol párbeszédének csiszolásához.[58]

Smith ötödik regénye, a Swing Time 2016 novemberében jelent meg. Ez Smith gyermekkori sztepptánc iránti szeretetéből merített ihletet.[59] Felkerült a 2017-es Man Booker-díj hosszú listájára.

Smith közreműködő Margaret Busby(wd)[60] 2019-es Afrika New Daughters című antológiájában (és édesanyja, Yvonne Bailey-Smith is).[61][62]

Első novellagyűjteménye, a Grand Union 2019. október 8-án jelent meg. 2020-ban hat esszét publikált az Intimations című gyűjteményben, amelyekből a jogdíjakat az Equal Justice Initiative-nak[63] és a New York-i COVID-19 sürgősségi segélyalapnak adományozza.[64]

Smith 2021-ben debütált első darabja, a The Wife of Willesden, amelyet azután írt, hogy megtudta, hogy londoni kerületét, Brentet választották 2018-ban a 2020-as londoni kulturális kerületnek. A Brent leghíresebb írójaként Zadie volt a természetes választás a darab szerzőjeként. Úgy döntött, hogy adaptálja Bath felesége című meséjét Geoffrey Chaucer Canterbury Tales című művében, felidézve, hogyan fordította le Chaucert kortárs angolra Oxfordban.[65] Az újramesélés a zarándoklat helyébe a kortárs Londonban játszódik egy kocsmatúra, ahol Bath felesége Alvitává válik, egy 50-es évei közepén járó jamaicai születésű brit nővé, aki megkérdőjelezi P néni hagyományos keresztény nézeteit a szexről és a házasságról. Az eredeti meséhez hasonlóan Alvita is egy nő, akinek öt férje volt és a velük kapcsolatos élményei a kellemestől a traumatikusig terjednek. A darab nagy részét azzal tölti, hogy a kocsmában beszélget az emberekkel, hasonlóan ahhoz, hogy Bath felesége prológusa hosszabb, mint maga a mese. Számára Alvita hangja gyakori, amit Brentben felnőtt korában hallott, így ennek a darabnak a megírása természetes választás volt a fesztiválra. Maga a mese a 17. századi Jamaicában játszódik, ahol egy nemi erőszakban bűnös férfit állítanak a királynő elé, aki elrendeli, hogy az a büntetése, hogy elmenjen és megtalálja azt, amire a nők valóban vágynak.[66][67][68]

2023-ban megválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) tagjának.[69]

Magánélete

[szerkesztés]

Smith a Cambridge-i Egyetemen találkozott Nick Lairddal(wd)[56]. 2004-ben házasodtak össze a cambridge-i King's College Chapel(wd) kápolnában. Smith az On Beauty-t "kedves uramnak" ajánlotta. Mellesleg a White Teeth-ben is használja a nevét: "És az összes jóképű férfi, az összes lovagló, mint az Ön embere, Nicky Laird, mind meghaltak."[70]

A pár 2006 novembere és 2007 között az olaszországi Rómában élt, majd New York Cityben és a londoni Queen's Parkban körülbelül 10 évig élt,[71] majd 2020-ban Kilburnbe költöztek. Két gyermekük van.[72]

Smith „vallástalannak” tartja magát,[73] nem vallásban nevelkedett, bár megőrzi „kíváncsiságát” mások életében a vallás szerepére.[74] A halálról és a haldoklásról alkotott humanista és egzisztencialista nézeteket feltáró esszéjében Smith „szentimentális humanista” világnézetét írja le.[75][76]

Művei

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • White Teeth (2000)
  • The Autograph Man (2002)
  • On Beauty (2005)
  • NW (2012)
  • Swing Time (2016)
    • Swing time: egymásnak születtünk. Fordító Dudik Annamária Éva. Budapest: Helikon. 2019. ISBN 978-963-479-126-3  
  • The Fraud (2023)

Dráma

[szerkesztés]
  • The Wife of Willesden (2021)

Novellák

[szerkesztés]
Collections
  • Martha and Hanwell (2005)
  • Grand Union: Stories (2019)
    • Menekülés New Yorkból. Fordító M. Nagy Miklós. Budapest: Helikon. 2021. ISBN 9789634794509  
Stories
  • "The Waiter's Wife", 1999
  • "The Girl with Bangs", 2001
  • "Martha, Martha", 2003
  • "Envy", 2004
  • "Hanwell in Hell", 2004
  • "Hanwell Senior", 2007
  • "Permission to Enter", 2012
  • "The Embassy of Cambodia", 2013
  • "Meet the President!", 2013
  • "Moonlit Landscape with Bridge", 2014
  • "Big Week", 2014
  • "Escape from New York", 2015
  • "Two Men Arrive in a Village", 2016
  • "The Lazy River", 2017
  • "Now More Than Ever", 2018
  • "Weirdo", 2021

Non-fiction

[szerkesztés]

Gyermekkönyvek

[szerkesztés]

Szerkesztőként

[szerkesztés]
  • Piece of Flesh (2001)
  • The Burned Children of America (2003) (with Dave Eggers)
  • The Book of Other People (2007)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ LIBRIS, 2008. december 16. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ a b c d e f zadie-smith
  3. ↑ The International Who's Who of Women 2006
  4. ↑ books/2000/jan/16/fiction.zadiesmith
  5. ↑ uk/2000/dec/08/books.guardianfirstbookaward2000
  6. ↑ zadie-smith-3
  7. ↑ https://www2.societyofauthors.org/prizes/the-soa-awards/somerset-maugham-awards/
  8. ↑ https://www.anisfield-wolf.org/winners/on-beauty/
  9. ↑ https://www1.cuny.edu/mu/forum/2017/08/31/zadie-smith-wins-ccnys-langston-hughes-medal/
  10. ↑ német, https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur, 2009. május 8.
  11. ↑ https://www.bodleian.ox.ac.uk/about/libraries/bodley-medal
  12. ↑ https://www.amacad.org/new-members-2023, 2023. április 20.
  13. ↑ "Zadie Smith to Join NYU Creative Writing Faculty", NYU, 25 June 2009.
  14. ↑ Willesden London északnyugati részén van, 8 km-re északnyugatra a Charing Crosstól.
  15. ↑ "Writers: Zadie Smith", Literature – British Council.
  16. ↑ Barton, Laura. „We are family: Award-winning novelist Zadie Smith talks to up-and-coming British rapper Doc Brown, better known to her as Ben, her younger brother”, The Guardian , 2005. március 4. (Hozzáférés: 2010. december 28.) 
  17. ↑ Wood, Gaby: The Return of Zadie Smith. The Telegraph, 2012. augusztus 25. (Hozzáférés: 2013. július 23.)
  18. ↑ a b Aida Edemariam. „Profile: Learning Curve”, The Guardian, 2005. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. március 9.) 
  19. ↑ Benjamin Harvey Bailey Smith (született 1977. szeptember 21-én), más néven Doc Brown, angol színész, komikus, rapper, forgatókönyvíró, dalszerző és beszédművész.
  20. ↑ Luc Skyz
  21. ↑ "Zadie Smith and Lady Rizo sing Lady and the Tramp", 17 March 2017, via YouTube.
  22. ↑ BBC Media Centre (30 April 2022). "Zadie Smith with the BBC Symphony Orchestra". Sajtóközlemény.
  23. ↑ Chakraborty, Somdatta: 'I don't think I'll ever stop': White Teeth author and Cambridge alumna Zadie Smith. Varsity , 2024. március 30. (Hozzáférés: 2024. június 7.)
  24. ↑ A Cambridge-i Egyetemen a Triposes(wd) (alapképzési vizsgák) egy vagy több részre vannak osztva. Az első osztályú kitüntetések megszerzése két részben a „Double First” érettségivel csúcsosodik ki.
  25. ↑ Stephanie Merritt, "She's young, black, British – and the first publishing sensation of the millennium", The Observer, 16 January 2000.
  26. ↑ Tew, Philip. Zadie Smith. Basingstoke, Hampshire: Palgrave MacMillan, 37. o. (2010). ISBN 978-0-230-51676-2 
  27. ↑ Smith, Zadie. Personal History: Dead Man Laughing (2009. január 7.) 
  28. ↑ The Mays Anthology
  29. ↑ AP Watt. [2011. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  30. ↑ The Mays XIX: Guest Editors. [2011. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  31. ↑ A Hamish Hamilton Limited egy brit könyvkiadó volt, amelyet 1931-ben alapított névadója a félig skót, félig amerikai Jamie Hamilton (James Hamish Hamilton; a hamish a gael Seumas, James az angol forma – ez volt a keresztneve is és Jamie a kicsinyítő alak). Jamie Hamiltont gyakran Hamish Hamiltonként emlegették.
  32. ↑ A hisztérikus realizmus egy olyan kifejezés, amelyet 2000-ben James Wood angol kritikus talált ki, hogy leírja azt, amit ő olyan irodalmi műfajnak tekint, amelyet egyrészt a kidolgozottan abszurd próza, a cselekmény vagy a karakterábrázolás, másrészt a valós, konkrét társadalmi jelenségek gondos, részletes vizsgálata közötti erős ellentét jellemez. Recherché posztmodernnek is nevezik.
  33. ↑ Wood, James. Human, All Too Inhuman (2000. július 24.) 
  34. ↑ a b Smith, Zadie. „This is how it feels to me”, The Guardian, 2001. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 23.) (brit angol nyelvű) 
  35. ↑ David Foster Wallace (1962. február 21. – 2008. szeptember 12.) amerikai regények, novellák és esszék szerzője, az angol és a kreatív írás egyetemi professzora.
  36. ↑ Az Institute of Contemporary Arts (ICA) egy művészeti és kulturális központ a londoni The Mall bevásárlóközpontban, közvetlenül a Trafalgar Square mellett.
  37. ↑ Jennifer Hodgson, "Interview with Zadie Smith", The White Review, Issue 15, December 2015.
  38. ↑ On Beauty. Anisfield-Wolf Book Awards. (Hozzáférés: 2015. március 4.)
  39. ↑ (2005. május 22.) „Race row may spoil Penguin's birthday”. The Guardian. (Hozzáférés: 2015. március 7.) 
  40. ↑ „Guest editor: Zadie Smith”, BBC News, 2008. december 29. (Hozzáférés: 2011. március 9.) 
  41. ↑ Adrian Versteegh, "Zadie Smith Joins NYU Creative Writing Faculty", Poets & Writers, 24 July 2009.
  42. ↑ A Harper's Magazine egy irodalommal, politikával, kultúrával, pénzügyekkel és művészetekkel foglalkozó havi folyóirat. 1850 júniusában New Yorkban indították útjára és ez a második legrégebbi folyamatosan megjelenő havi folyóirat az Egyesült Államokban (a Scientific American a legrégebbi, bár az csak 1921-ben vált havi rendszeressé).
  43. ↑ Zeke Turner. „Zadie Smith Takes Over New Books Column for Harper's Magazine”, The New York Observer, 2010. szeptember 20. (Hozzáférés: 2011. március 9.) 
  44. ↑ „Zadie Smith”, Harper's Magazine (Hozzáférés: 2015. március 4.) 
  45. ↑ ZadieSmith page at The New York Review of Books.
  46. ↑ A Royal Society of Literature egy tudós társaság, amelyet 1820-ban IV. György király alapított.
  47. ↑ Az Ondaatje-díj a Royal Society of Literature által évente odaítélt irodalmi díj. A 10.000 GBP díjat olyan szépirodalmi, ismeretterjesztő vagy költészeti alkotásokért kapják, amelyek „egy hely szellemét” idézik, és olyan személy írta, aki a Nemzetközösség vagy az Ír Köztársaság állampolgára vagy ott lakott.
  48. ↑ "Zadie Smith" Archiválva 2021. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben at Rogers, Coleridge & White.
  49. ↑ NW review – Zadie Smith's London tale has never felt so relevant. TheGuardian.com . (Hozzáférés: 2016. november 15.)
  50. ↑ Nikki Amuka-Bird (1976. február 27. –) nigériai születésű brit színésznő, színpadi, televíziós és filmes.
  51. ↑ Phoebe Fox (1987. április 16. –) angol színésznő.
  52. ↑ Onwuemezi, Natasha, "Amuka-Bird and Fox to star in NW adaptation", The Bookseller, 10 June 2016.
  53. ↑ Meltzer, Tom, "NW star Nikki Amuka-Bird: 'Zadie is purposefully challenging the viewer'", The Guardian, 14 November 2016.
  54. ↑ Zadie Smith on Desert Island Discs, BBC Radio 4, 22 September 2013.
  55. ↑ Runcie, Charlotte: Desert Island Discs: the ultimate book-lover's guide, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2024. június 7.)
  56. ↑ a b Nicholas Laird (született 1975) észak-ír regényíró és költő.
  57. ↑ Robert Pattinson to star in Claire Denis sci-fi, 2015. augusztus 26. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.)
  58. ↑ Claire Denis' Robert Pattinson-Led 'High Life' Will Feature Unwanted Insemination and Black Holes, 2016. február 8. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  59. ↑ Author Zadie Smith shares bits of her unpublished fourth novel, 'Swing, Time', 2015. november 4. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  60. ↑ Margaret Yvonne Busby (Accra, 1944.), más néven Nana Akua Ackon, ghánai születésű kiadó, szerkesztő és író.
  61. ↑ Busby, Margaret. „From Ayòbámi Adébáyò to Zadie Smith: meet the New Daughters of Africa”, The Guardian , 2019. március 9. 
  62. ↑ Hayden, Sally. „New Daughters of Africa review: vast and nuanced collection”, Irish Times , 2019. március 16. 
  63. ↑ Az Equal Justice Initiative egy nonprofit szervezet, amelynek székhelye az alabamai Montgomeryben található, és jogi képviseletet biztosít azoknak a foglyoknak, akiket tévesen ítéltek el bűncselekmények miatt, vagy szegények, akiknek nincs hatékony képviselete, és akiktől megtagadták a tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
  64. ↑ Popova, Maria: Creativity in the Time of COVID: Zadie Smith on Writing, Love, and What Echoes Through the Hallway of Time Suddenly Emptied of Habit. Brainpickings , 2020. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 16.)
  65. ↑ Stage Voies
  66. ↑ „Zadie Smith’s First Play Brings Chaucer to Her Beloved Northwest London”, The New York Times , 2021. november 17. (Hozzáférés: 2022. május 4.) 
  67. ↑ Erin Caswell: The Wife of Willesden - Kiln Theatre, London – Salterton Arts Review. Saltertonartsreview.com. (Hozzáférés: 2022. május 4.)
  68. ↑ Natalie Hanna: Zadie Smith: how the Wife of Willesden brings to life Chaucer's tale of sex and power. Theconversation.com, 2021. november 24. (Hozzáférés: 2022. május 4.)
  69. ↑ New Members Elected in 2023 (angol nyelven). American Academy of Arts & Sciences , 2023. április 19. (Hozzáférés: 2023. december 8.)
  70. ↑ Smith, Zadie (2000). White Teeth. London: Vintage.
  71. ↑ Zach Baron: Irish Novelist Nick Laird Goes Utterly Pug. Village Voice, 2009. július 15. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  72. ↑ Richard Godwin: The world according to Zadie Smith. Evening Standard, 2013. június 28.
  73. ↑ Bollen, Christopher: Interview with Zadie Smith. Interview Magazine, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés: 2019. október 14.)
  74. ↑ Dalley, Jan: Lunch with the FT: novelist Zadie Smith. Financial Times, 2016. november 11. (Hozzáférés: 2019. október 14.)
  75. ↑ Hoby, Hermione. Zadie Smith's Book of Essays Explores What It Means to Be Human (2018. február 20.) 
  76. ↑ Smith, Zadie: Generation Why?, 2010. „“When a human being becomes a set of data on a website like Facebook, he or she is reduced. Everything shrinks. Individual character. Friendships. Language. Sensibility. In a way it's a transcendant experience: we lose our bodies, our messy feelings, our desires, our fears.””
  77. ↑ Online version is titled "Lynette Yiadom-Boakye's imaginary portraits".
  78. ↑ Snow, Georgia: Zadie Smith to write new play for Kiln Theatre as part of Brent London Borough of Culture. The Stage, 2019. november 11. (Hozzáférés: 2019. november 12.)
  79. ↑ Smith, Zadie. „'Here comes the sun': Zadie Smith on hope, trepidation and rebirth after 14 years of the Tories”, The Guardian , 2024. július 3. 

Egyéb információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zadie Smith című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zadie_Smith&oldid=27566420”