Júdás Iskáriótes alakja úgy hozzátartozik Jézus alakjához, mint a sötétség a fényhez, és ezért bi... more Júdás Iskáriótes alakja úgy hozzátartozik Jézus alakjához, mint a sötétség a fényhez, és ezért bizonyára sohasem fog elévülni, amíg az evangélium képes megragadni az embereket, vagyis amíg az ég és a föld el nem múlik. De az is lehet, hogy az árulás fájdalmas emberi élménye olyan örökzöld, hogy mindig szükségünk van egy emblematikus személyre is, akihez köthetjük, valahányszor velünk is megesik.
Fabiny Tamás újszövetséges teológus és evangélikus püspök tanulmánya egyszerre igyekszik tudományos igényességgel feldolgozni Júdás alakját a Bibliában és utat mutatni a Júdásjelenség gazdag irodalmi és művészeti hatástörténetében. A szemet gyönyörködtető könyvet forgatva arról is meggyőződhetünk, hogy mily szép és mily gyönyörűséges, amikor egy értékes irodalmi anyag tehetséges szerkesztők és vizuális szakemberek kezébe kerül. Az eredmény egy olvasmányos, tanulságos és letehetetlen album.
Pecsuk Ottó református biblikus teológus, a Magyar Bibliatársulat főtitkára
Fabiny Tamás könyve meghívás a szomjasan kutató lélek számára, hogy Jézus és Júdás révén új módon nyerjen bepillantást Isten és teremtménye kapcsolatába, amely mindig időszerű és a reményünk ellenére mindannyiunknak fájdalmas és gyötrelmes.
Isten a világot, az embert jónak teremtette. Ennek ellenére kezdettől ott van az „elárulás”, a feloldatlan rossz Ádám és Éva, Kain és Ábel történetében. Ábel Jézus első bibliai előképe – halála módjában is. Ahogyan Ábel, úgy Jézus sem védekezett. Megbocsátott-e a Mester Júdásnak, elárulójának? Misztérium, mert nincs bizonyosságunk.
Fabiny Tamás, akár egy szakavatott régész vagy restaurátor, nagyító alá helyezi a Júdás-hagyomány ősi eszmei és képi szőttesét, hogy ezzel jézusi magatartásra bátorítson bennünket. Ha Jézus Júdásnak is megbocsátott, akkor nekem is megbocsát, ahogy nekem is meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek.
Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus főapát
A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be – a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva –, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt – egyebek közt – épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet.
Ezt cselekedjétek! Tanulmányok az úrvacsoráról (Credo-könyvek 2.), 2022
Az úrvacsora jelenlét: Krisztus jelenléte kenyérben és borban. Az általa alapított szentségben eg... more Az úrvacsora jelenlét: Krisztus jelenléte kenyérben és borban. Az általa alapított szentségben egyszerre van jelen az ószövetségi hagyomány, az újszövetségi tanítás és a korai keresztény szeretetlakomák évezredes öröksége. Mindez meghatároz bennünket, kultúránkat és szokásainkat, egyben téren, időn és felekezeteken átívelő közösséggé formál minket. Az eukharisztia megelőlegezése annak, ami ránk vár: ízelítő a Bárány menyegzőjének vacsorájából.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 2021-et az úrvacsora évének nyilvánította. A gesztushoz missziói szándék párosult: éljenek minél többen az úrvacsora szentségével, ismerjék fel minél többen azt, hogy kortárs kérdéseket is felvetve hogyan közelíthetünk az úrvacsorához napjainkban. Ezen a közös lelki és szellemi úton kísérik az olvasót e kötet tanulmányai.
Arról beszélni, ami van. In memoriam Pilinszky János (Credo-könyvek 1.), 2021
2021-ben emlékezünk Pilinszky Jánosra (1921–1981), aki az Istent kereső és megszólító költészet, ... more 2021-ben emlékezünk Pilinszky Jánosra (1921–1981), aki az Istent kereső és megszólító költészet, az emberi kapcsolatokat, illetve az Isten és ember kapcsolatát minden korábbinál magasabb szintre helyező irodalom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja a 20. század magyar irodalmában. Aki számára nemcsak a Szentírás, hanem a szent olvasás is életbevágóan fontos. Nem „katolikus költő”, hanem „költő, aki katolikus” – római katolikus vallásossága mellett a kereszténység, a hit, a bűn és bűnhődés, a szenvedés, a kegyelem, az irgalom egyetemes értékű megfogalmazója.
A száz éve született Pilinszky János emlékére – egyszerűen és bátran – próbálunk arról beszélni, ami van. Istenről és emberről, teremtőről és teremtettről, kapcsolatról és magányról, szolgálatról és angyalokról – törékeny emberi életünk csomópontjairól.
Az ember test és lélek egysége, mindkettőt hajthatja vágy, lassít- hatja szomjúság. Az előbbi def... more Az ember test és lélek egysége, mindkettőt hajthatja vágy, lassít- hatja szomjúság. Az előbbi deformációi az utóbbi torzulásait jelezhetik; gyötri mindkettőt a szerelmi kín vagy a gyász, megújítja a böjt és a gyónás, élteti őket a feltámadás, az örök élet ígérete. Bár a kettő kapcsán sokszor ellentétekről, égi és földi szerelemről szoktunk beszélni, a szembeállítás hamis. Elég a Biblia szavaira gondolnunk, amelyekkel a testről így beszél: földi porsátor, törékeny cserépedény – és a Szentlélek temploma. A lélekre használt bibliai kifejezések pedig jelentik a szelet, amely mozgásba lendít, és magát a lélegzetvételt, az élet elevenségét, a mozgékonyságot. Ez is érzékelteti, hogy a testi-lelki folyamatok szoros kapcsolatban állnak, szerves egészet alkotnak. Szüntelen kölcsönhatásban vannak: egymásra utalnak, s egymásra utaltak. A lélek felvértezése a testet is erősíti. Lapunkkal Krisztus megtestesülésének ünnepére is gondolva járjuk körbe a test és lélek dolgait történészek, irodalomtörténészek, költők, írók és művészettörténészek segítségével.
A reformáció hazai megjelenésével párhuzamos a protestáns felekezetek egyháztörténet-írása: az ül... more A reformáció hazai megjelenésével párhuzamos a protestáns felekezetek egyháztörténet-írása: az üldöztetések és a külföldi példák ösztönző hatására sorra születtek a történeti áttekintések. Elhivatott kutatások révén egyháztörténeti munkák, iskolatörténeti írások, országleíró művek, vallásügyi vállalások, életrajzok láttak napvilágot, melyek szerzőinek célja a magyarságkép hiteles közvetítése és a megmaradásért való küzdelem is volt, miközben együtt dolgozásra és együtt gondolkodásra hívták egymást. E célkitűzések örököseiként – diákokként – a Szegedi Kis István kutatói ösztöndíjat elnyert történészek sem vállalhatnak kevesebbet, mint hogy tudományos munkájukat a magyarságtudat megóvásának is szenteljék, ösztönözve a fia tal kutatókat arra, hogy folytassák a korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyház művészeti kutatást, újabb és újabb kérdéseket tegyenek fel – írják meg saját „dalaikat”. A lapszám címével a műfaji és minőségi sokszínűségre is utalunk, hiszen diákdal lehet minden, ami egy-egy (kisebb és nagyobb) közösség számára kedves ének, amely tartalmát, választott témáját és hangvételét tekintve lehet egyszerű, magasztos, sokatmondó, tréfás vagy gunyoros – jó esetben aktualizálható mondanivalóval. Bízunk benne, hogy az itt közreadott tanulmányok segítségével tág, új horizontok nyílnak meg előttünk.
Az emlékezés célja – akaratlanul is – lehet pusztán nosztalgia, lehet traumafeldolgozás, az ident... more Az emlékezés célja – akaratlanul is – lehet pusztán nosztalgia, lehet traumafeldolgozás, az identitás megerősítője, megelőzés, és lehet a megmaradás eszköze is, ahogy arra mások mellett Babits Mihály írása mutat. Az emlékezet ápolására irányuló cselekedeteink rólunk árulnak el a legtöbbet: hogyan viszonyulunk múltunkhoz, mit felejtünk el, mit takarunk el, és mit őrzünk féltve. Olyan, mint egy emlékkönyv: felvillannak életünk és történetünk eseményei, meghatározó mozzanatai, örömök, ünnepek, s ott húzódik mögöttük a veszteség is – de mindig kimaradnak belőle fontos képek. Ha pedig kérdeznek róla minket, azt érezzük, nem lehet felsorolással élni, mert félő, hogy valami kimarad. Így vagyunk történelmünkkel is: hogy miként gondolkodunk róla, az sokkal inkább saját közösségünk mentális állapotáról, mint magáról a múltunkról beszél. S ha kísérletet teszünk „helyzetjelentést” adni arról, hogy éppen mely képei előtt merengünk leginkább, akkor ne felejtsünk el arra is gondolni, hogy közben mi marad ki belőle. Izgalmas kalandozás ez is: lapszámunk ilyesfajta emlékkönyv szeretne lenni, lenyomata annak, hol tartunk az evangélikus múlt feltárásában.
Az oktatás ügye, sőt a felekezetek és az oktatás ügye mint téma nem csak belső egyházi vagy intéz... more Az oktatás ügye, sőt a felekezetek és az oktatás ügye mint téma nem csak belső egyházi vagy intézményi kérdés, ellenkezőleg: a teljes társadalmat érinti. Elég arra gondolnunk, mit is várunk az iskoláktól, oktatóinktól. Evangélikusként talán olyasmit válaszolhatunk, hogy elsősorban segítsék fellelni a Szentlélek mindenkiben munkáló erejét, s bármit is tanítsanak, életükkel mutassanak mindig Krisztusra. Ezt a felelősséget azonban a teljes hívő közösségnek viselnie kell. Sok tekintetben értékvesztett társadalmunkban és korunk zilált oktatási rendszerében az iskola vitathatatlan szereplő az egyházi élet szempontjából: ezt vallotta Luther Márton, és ehhez tartotta magát az államosítások idején Ordass Lajos püspök is – hiszen a „kisiskolások meg a nagydiákok az egyház vetőmagja és forrása”. Mi sem vállalhatunk kevesebbet: a párbeszédre nyitott, oktató egyház társadalom- és nemzetmegtartó erővel bír. Az iskolafenntartó protestáns tradíció megőrzése és megélése mellett keresnünk kell a tudásközvetítés modern formáit, támogatnunk kell a tanítványi életformát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az elitképzésben legyen szerepünk, ezért újra és újra nyitnunk kell a leszakadó rétegek felé. Bár az oktatáshoz kapcsolódó megannyi kérdés közül csak néhányat tudunk felvillantani e száz oldalon, reméljük, hogy lapszámunk segít a párbeszéd kiszélesítésében.
A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tart... more A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tartalmi és esztétikai kérdéseket nem fogalmaztak és nem válaszoltak meg velük kapcsolatban ezeken a felületeken. Az olvasó azt érezhette, hogy az ideológiai-politikai tájékozottság fontosabb egy mesekönyv megítélésekor (is), mint az, hogy fel tudjuk tenni a megfelelő – a tartalomra és az esztétikai jellemzőkre vonatkozó – kérdéseket. Ebben segítenek nekünk szerzőink e lapszámban, amelyben számos mese is helyet kapott.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut- e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez
manipuláció (lat. el.) 1. kézzel végzett művelet, kezelés, bánásmód (anyaggal); 2. a közvéleményn... more manipuláció (lat. el.) 1. kézzel végzett művelet, kezelés, bánásmód (anyaggal); 2. a közvéleménynek a tömegtájékoztatási eszközök útján való befolyásolása; 3. mesterkedés, fondorlat, gyanús tevékenység
Legáltalánosabb használata szerint a manipuláció egyfajta megtévesztés, amely során a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándékának, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad, akár a vélemény, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek, akár az észlelés megváltoztatása a célja. Figyeljen, nem lehet, hogy épp manipulálja valaki?
1521 az evangélikusoknak nem csak a történelemórán magyarázott évszámot jelenti; ebben az évben a... more 1521 az evangélikusoknak nem csak a történelemórán magyarázott évszámot jelenti; ebben az évben a wormsi birodalmi gyűlésen hangzik el Luther hitvallása. Az „Itt állok, másként nem tehetek” azegyik leghíresebb neki tulajdonított idézet, amelyet azonban akkor és ott nem mondott el a reformátor. Akkor mégis mi történt 1521-ben? A birodalmi gyűlés ötszázadik évfordulóját ünnepelve rendhagyó tematikus számot nyújtunk át az olvasónak, sajátos keresztmetszetét adva ennek az évnek szerzőink segítségével. Nem csak Luther, Melanchthon, Bölcs Frigyes és V. Károly bukkan fel a lapokon, de megismerhetjük a Föld első körüljáróját, a végsőkig kitartó nándorfehérvári őrség hősiességét, a korabeli festészet és irodalom néhány remekművét, előkerül egy bizonyos étkészlet és egy mértéktelen szalonnázó is, de még egy rinocérosz is átvágtat olvasóink előtt.
Elképzelhető Európa vallás nélkül? Mit jelent számunkra a kereszténységünk? A kérdés nem költői: ... more Elképzelhető Európa vallás nélkül? Mit jelent számunkra a kereszténységünk? A kérdés nem költői: sokan idejétmúlt, jobb esetben kulturális, értékőrző jelenségként tekintenek a kereszténységre és annak templomaira, s egyre kevesebben vagyunk, akik számára identitásunk alapját jelenti. Aktualitása miatt most egy teljes lapszámot szentel ennek a kérdésnek a Credo szerkesztősége. A tanulmányok nemcsak azt a kérdést teszik fel, hogy hitvallási irataink, történelmünk, hagyományaink hogyan képezik és formálják (ha egyáltalán) keresztény öntudatunkat, de azt is, hol találhatunk kapaszkodókat, iránymutató szellemi és lelki világítótornyokat. A körkérdésre adott személyes vallomások mellett versek, tanulmányok és egy interjú segít beleélni magunkat a kereszténység sokszínű megjelenésébe, társadalmi felelősségvállalásába és helytállásába, abba, hogy hitünk hogyan ad válaszokat aktuális, kortárs problémákra. Lapunkat a százhúsz éve született Ordass Lajos evangélikus püspök emlékének szenteljük.
Idei utolsó lapszámunkban a cigányság kulturális-társadalmi helyzetének néhány aspektusára reflek... more Idei utolsó lapszámunkban a cigányság kulturális-társadalmi helyzetének néhány aspektusára reflektálunk. Szinte összes cikkünk arra az elévülhetetlen, a többségi és kisebbségi közegben felhalmozódó szociális problémahalmazra, ugyanakkor arra a mindig újra elsajátítható interkulturális gazdagságra irányítja a figyelmet, amely e népcsoport magyarországi beágyazottsága felől ugyanúgy megközelíthető, mint az úgynevezett „törzsi” sajátosságok felől. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök áhítata után a nyíregyházi roma szakkollégiumról olvashatjuk Zsolczainé Vitális Judit riportját. Blénesi Éva a talán kevesek által számon tartott, mártír sorsú Puczi Béláról írt szívhez szóló esszét. Bakay Péter az evangélikus cigánymisszióban szerzett élményeiből illesztette össze emlékszilánkjait. Korpás Éva a nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség keretei között megvalósuló cigánypasztorációs munkáról készített riportot, Győrfi Mihály lelkész bevonásával; míg Schranz Áron a szintén a cigányságot támogató BAGázs Közhasznú Egyesület fiatal önkéntesek által végzett ifjúságsegítői aktivitásáról kérdezte az érintetteket. Szuhay Péter válogatott, rendkívüli információkban bővelkedő rezüméket ad közre a Néprajzi Múzeum cigány vonatkozású kiállításainak anyagáról. Lakatos Tibor a muzsikus cigányság történetéről, asszimilációs folyamatairól s aktuális kihívásairól ír. Zászkaliczky Zsuzsanna Forgács István romaügyi szakértővel készített tanulságos beszélgetést. De találhatunk interjút a számban Kácsor Zsolt íróval és Hoppál Mihály zenésszel is. Dukay Barnabás egy oldalpáron osztja meg lírai gondolatait Bari Károly gyűjteményes kötetéről. Az Idézőjel rovat Ayhan Gökhan verseit publikálja. András Tamara Szentandrássy István festői világáról kerekített rövid esszét. A Szemle rovat felhozatala is tartogat tematikához kötődő szövegeket: A punya című könyvről, illetve kiállításról, valamint Kele Fodor Ákos kortárs szerző „cigány újmeséiről”.
Azon túl, hogy folyóiratunkban korábban is megjelentek teremtésvédelemmel, ökoetikával, környezet... more Azon túl, hogy folyóiratunkban korábban is megjelentek teremtésvédelemmel, ökoetikával, környezettudatossággal kapcsolatos cikkek (emellett a lap rendszerint környezetbarát papíron kerül ki a nyomdából), a 2020/3. szám kifejezetten az ökológiai kérdések felé irányítja a figyelmet. A Gáncs Tamás (az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport elnöke) bevezetője, illetve Molnár Lilla kelenföldi lelkész áhítata után következő tanulmányok részben teológiai megközelítésűek, részint egy-egy speciális jelenséget vagy megoldási kísérletként elindult társadalmi folyamatot járnak körül: Kodácsy Tamás a teológiai biodiverzitás, Szűcs Kinga a növényi létformák, Kézdy Pál az inváziós fajok, Takács-Sánta András pedig az ökológiai válság kora reményteljes közösségi kezdeményezéseinek fogalomkörébe, szerveződési formáiba avatja be az olvasót. A Lányi Andrással (Bevezetés az ökofilozófiába – kezdő halódóknak című, újonnan napvilágot látott kötete kapcsán) készített interjúnk ugyancsak az egyéni-közösségi felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet – lokális és tágabb horizontú szinteken. Kimondottan felekezeti felhanggal adjuk közre beszélgetésünket Koltai Zsuzsával, a Műveld és őrizd! Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi program, valamint az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág koordinátorával. Harmadik interjúnkban Végh Attilát – a Börzsöny élővilágáról készülő, második természetfilmje kapcsán – a „költőien lakozó” ember természetéről kérdeztük. A két fiatal költőt, Fodor Balázst és Makáry Sebestyént bemutató Idézőjel rovat szintén a természetes és az épített környezetre reflektáló versekkel szólítja meg az olvasót, aki egyebek mellett a Szemle rovatban is találhat a lapszám tematikájához kötődő recenziót.
A Credo 2020/2., Trianon tematikájú száma ahhoz kíván némi támpontot nyújtani, hogy mind többet t... more A Credo 2020/2., Trianon tematikájú száma ahhoz kíván némi támpontot nyújtani, hogy mind többet tudjunk meg nemcsak a számunkra gyászosan végződő béketárgyalásokról, hanem azokról a történelmi körülményekről, amelyek ide vezettek, illetve azokról a folyamatokról, közösségi vagy személyes történetekről, amelyek innen indultak. A centenárium jegyében Kertész Botond és Lackner Pál történészek elsősorban azt mutatják be, hogyan hatott a határok átrajzolása evangélikus egyházunkra. Cikkeikben számokról, százalékokról írnak, de ezek nagyon is beszédes adatok: hogyan veszítettünk mi is területeket – velük egyetemeket, iskolákat, templomokat, gyülekezeteket, hogyan lettünk ötödikből harmadik legnagyobb népességű egyház, milyen arányok jellemzik a felekezetek tovább élését a döntés utáni országban. Rendkívül érdekes és messzemenő tanulságai vannak annak az interjúnak is, amelyet Réthelyi Orsolya néderlandistával készített Stifner-Kőháti Dorotytya. A kutató – szélesebb, nemzetközi összefogásban – az 1920-ban indult hollandiai és belgiumi gyermekmentő akciósorozat összetett bemutatására vállalkozott. Különleges színfolt Regős László Pál cikke is a sport és a nemzeti érzés kapcsolatáról, melyből az olvasóközönség is megtudhatja, mi is volt a magyar foci történetében az „egyiptomi csapás”. Új lapszámunkban folytatjuk az Amerikában élő Gombocz István nagy ívű tanulmányát Eginald Schlattnerről, aki nemcsak az egyik utolsó szász lelkész Romániában, hanem egyfajta kettős kisebbségi lét nemzetközi hírű írója is. Papp Máté pedig két – szintén erdélyi vonatkozású – cikket jegyez: egy eszszét Szilágyi Domokos Harangoznak Monostoron című verséről, valamint egy interjút a nemrégiben elhunyt, három nyelven író, besorolhatatlan kolozsvári gondolkodóról, Bréda Ferencről. Szűkebb vagy tágabb értelemben az évfordulóhoz köthetők a Szemle rovat írásai is: három irodalmi és egy tanulmánykötet, illetve egy gödöllői operett-előadás ihletésében.
A Credo 2020/1. száma is annak a tematikus szerkesztésmódnak a jegyében fogant, amelyet az olvasó... more A Credo 2020/1. száma is annak a tematikus szerkesztésmódnak a jegyében fogant, amelyet az olvasók a korábbi számok némelyikében – a férfi és női szerepek vagy Ady Endre halálának századik évfordulója kapcsán – is felfedezhettek már, s amely a tervek szerint (az úrvacsora és a trianoni évforduló témájával) továbbra is meghatározza majd a szerkesztőség munkáját, a lap arculatát. A most közölt szövegek nagy része evangélikus kötődésű költők, írók és irodalmárok életművét idézi fel. A Szóbirodalom rovat közülük négy szerzőt helyez fókuszba: Jánosy István költőt, Járosi Andor kolozsvári teológiai tanárt, Eginald Schlattner erdélyi lelkész írót és Hamvas Béla gondolkodót (Ferencz Győző, Veres Emese-Gyöngyvér, Gombocz István és Szántó F. István interpretálásában). Jó példa lapunk és az evangélikus gimnáziumok közötti termékeny kapcsolatra, hogy recenzenseink között találhatunk fasori tanárokat és ott érettségizett diákot egyaránt. A Szemle cikkei jelen számunkban a Műcsarnok Tiszta szívvel festeni című időszaki kiállításáról, Bazsányi Sándornak a Kosztolányi Dezső Esti Kornéljáról szóló tanulmánykötetéről, Závada Pál és Bodor Ádám új regényeiről, Szilágyi István esszékötetéről, Szendrői Csaba fiatal kortárs költő verseskönyvéről, valamint Arvo Pärt észt származású, szakrális ihletettségű, a liturgikus zenét megújító zene szerző szöveggyűjteményéről értekeznek. A mindenekelőtt esszéket publikáló, újabban Mérleg elnevezésű rovatunkban ezúttal Molnár Illés gondolatait olvashatják a Kálvin téri aszfaltidézetek koncepciójáról, kontextusáról; míg a kortárs költőket és írókat felvonultató Idézőjel rovat Kertész Eszter versfüzérével és egy új W. B. Yeats-fordítással gazdagodik.
A Credo 2019/3–4. számának fő motívumát – egy körkérdés formájában – Ady Endre születésének száz ... more A Credo 2019/3–4. számának fő motívumát – egy körkérdés formájában – Ady Endre születésének száz éves évfordulója adja; az általunk megkérdezett művészek, teológusok, tanárok és tudósok elsősorban személyes olvasmányélményeikre támaszkodva idézik meg azt az Ady-jelenséget, amely a közölt szövegek tanulsága szerint szerves részét képezi – sőt alakítója is – a kortárs kultúrának és közgondolkodásnak is. Horváth Iván Ómagyar Mária-siralomról szóló széles merítésű tanulmánya ugyancsak hivatkozik Ady életművére, akárcsak Kósa Ferenc filmrendező, aki (posztumusz) interjúnkban Nagy Lászlóval kötött barátsága mellett Ady Endre szellemi nagyságára is különös hangsúlyt fektet. A dupla lapszám tartalmából érdemes még kiemelni Veress Ferenc művészettörténész Sopron környéki templomi oltárokról és környezetükről írott tanulmányát, Lackfi Jánosnak a Richly Zsolt által animált Luther-rajzfilmhez készített szövegkönyve utolsó (Credóban közölt) epizódját. Szabó András Péter 16–17. századi felföldi evangélikus lelkészdinasztiákról szóló értekezése, Csepregi Zoltán Ároni ház című eszmefuttatása, valamint Laborczi Dóra beszélgetése Takácsné Kovácsházi Zelmával – melynek személyessége egyszerre szolgál történelmi és egyházi tanúságtétellel – az evangélikus lelkészi pálya beágyazottságára, kapcsolataira világít rá különböző korokban. A Szemle rovatban ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth Géza-kiállításáról, Nádas Alexandra egyik képsorozatáról, az idén hetvenéves Kárpáti Tamás tárlatáról, Paul Klee különleges kiállítású kötetekben megjelent angyalrajzairól, Turbuly Lilla, G. István László, illetve Géher István verseskönyveiről olvashatnak.
A jelenlegi szerkesztőséggel és szerkesztőbizottsággal tíz éve működő Credo 2019/1–2. számában né... more A jelenlegi szerkesztőséggel és szerkesztőbizottsággal tíz éve működő Credo 2019/1–2. számában néhány írás még kapcsolódik az előző szám tematikájához, elsősorban a női szerepek megváltozásával kapcsolatban. Laborczi Dóra európai kitekintésű cikke (Tyúkanyók, vénkisasszonyok és csinibabák helyett szolgatársak) a női lelkészségről némiképp Balogh Éváéra (Sokszínű szőttes, arany és sötét szálakkal, 2018/3–4.) írt reflexióként értékelhető. Kiemelten fontos a szenvedélybetegségek gyógyításában a társ, a partner segítő közreműködése – ezt a szálat emeli ki Vitális Judit riportja (Szenvedélyes ivóból absztinens – nem lehetetlen!), amely más összefüggésben közelít a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákhoz. A további tanulmányok az evangélikus örökség különböző rétegeibe vezetik az Olvasót. Ittzés Máté a reformáció nyelvéről, a nyelvnek a reformációban betöltött szerepéről és a reformáció nyelvfelfogásáról ír. Az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója, H. Hubert Gabriella és Levéltárának vezetője, Czenthe Miklós az egyik legnagyobb hatású és leghatékonyabb előd, Mályusz Elemér munkásságát mutatják be. Prohászka László a torzóban maradt, de minden hazai evangélikus által ismert, gigantikus Luther-emlékmű alkotójának, Lux Eleknek az életútját és munkásságát ismerteti. Isó Emese dolgozatában olyan erdélyi műalkotásokkal ismerkedhetünk meg, amelyek aktuális tematikájuknak köszönhetően, a protestáns használat mellett vagy éppen ellenére, nyílt vagy rejtett formában őrződtek meg a templomok falain. Reznák Erzsébet eddig publikálatlan Kossuth-leveleket tár a nyilvánosság elé, amelyeket a nagy tiszai árvíz után írt a szegedi evangélikusoknak, és amelyekben kifejeződik az emigrációban élő politikus egyházszeretete és segíteni akarása. Bazsányi Sándor esszéjével – nem titkoltan – az Evangélikus Országos Múzeum szeptember közepéig álló kiállítását (Az élet sója – Forgách András rajzai Nádas Péter regényéhez) is támogatjuk. És nem csak a protestáns etika – „a derűs munkavégzés és a szívós hitgyakorlat” – alapján.
A Credo 2018. évfolyamának 3–4. számában terjedelmileg is hangsúlyosan jelen van az a tematikus g... more A Credo 2018. évfolyamának 3–4. számában terjedelmileg is hangsúlyosan jelen van az a tematikus gondolkodásmód, amely a tervek szerint a jövőben is jellemezni fogja a lap szerkesztését. A jelen számban a női szemszög, a női-férfi szerepek témája kerül fókuszba (remélhetőleg a feminizmus és a genderkérdés buktatóit elkerülve) számos területet érintve a biblikus teológiától vagy a szociáletikától kezdve az irodalmon át a képzőművészetig. Németh Zoltán a házastársi kapcsolat „abszurd misztikájáról” szóló áhítata is közvetett módon ehhez a témához kapcsolódik, de olvashatunk szöveget az Újszövetség női alakjairól (Bácskai Károly: Nők Jézus körül) az Ószövetség férfi- és nőképéről (Varga Gyöngyi: Nemek, szerepek, kihívások), a középkori begina mozgalomról (Révai Edit: Bátor nők a középkorban) vagy a protestáns női éthosz erdélyi megalkotásának kísérletéről is (Balogh Judit: Az asszonyi bölcsesség építi a házat). Révay Kata Szidónia Viskolczi Noémi tollából való portréja, valamint Balogh Éva női lelkészség körüli vizsgálódásai tágítják tovább a szóban forgó kérdéskört. Dobrovits Mihály muszlim nők helyzetét körülíró tanulmánya a zsidó-keresztény kultúrán kívülre is kitekintést nyújt. Kinyik Anita Genderspecifikus társadalomkritika alcímű írása a szülésről való gondolkodás számos aspektusát felvillantva csatlakozik a fentebbi megközelítésmódokhoz, míg az MTA doktorával, a Közép-Európai Egyetem tanárával, Pető Andrea történésszel készített interjú a gendervita és a hatalmi harc összefüggéseire világít rá ugyancsak a „női” problematikához kötődve. Szintén tematikus vonatkozású cikkeket fedezhetnek fel a Szemle rovatban, sőt az Idézőjel aktuális verseiben, prózáiban is. Horváth Iván tanulmányának aktualitását az adja, hogy novemberben az Országos Széchényi Könyvtár ünnepélyes keretek között átadta az Evangélikus Országos Gyűjteménynek azt a tizenöt kiemelkedően értékes kéziratot és nyomtatványt – köztük az ún. Balassa-kódexet –, amelyek a sajókazai Radvánszky könyvtárból származnak, és amelyeket 1950 óta letétként őriztek.
A Credo 2018. évi dupla számában egyszerre jelenik meg a reformáció 500. évfordulójához kötődő át... more A Credo 2018. évi dupla számában egyszerre jelenik meg a reformáció 500. évfordulójához kötődő átörökítő felekezeti szellemiség, valamint egy általánosabb értékmegőrző attitűd, amely jelen esetben Karátson Gábor festő, író, gondolkodó személyében, illetve életművében reprezentálódik. A Duna Kör alapító tagjaként aktív közszereplői munkát is végző alkotó Újszövetség-illusztrációiról, bibliai akvarelljeiről szóló (Lajta Gábor, Sinkó István, Fabiny Tamás részvételével az Evangélikus Országos Múzeumban lezajlott) kerekasztal-beszélgetés kivonata, a Karátson Gábor-lakásmúzeum kurátoraival (Benkő Andrea, Fajcsik Györgyi, Bellák Gábor) készített interjúk, valamint két Karátsonkötetről szóló recenzió (Béres Tamás és Zászkaliczky Zsuzsanna tollából) képezi ezt a tematikus blokkot. A reformáció 500 éves öröksége című előadássorozat anyagaiból négy tanulmány kapott helyett a számban – többek között Luther, Bach és a zene kapcsolatáról vagy a gasztroteológia tárgyköréből –, ezenkívül pedig a Szemle rovat is közöl három könyvismertetőt, amelyek a reformációhoz kötődnek. A Teológia és reformáció című tanulmánykötetről Pecsuk Ottó által írt recenzió címe, A reformáció mai üzenetei jól illusztrálja a szóban forgó lapszám törekvéseit, ahogy a főszerkesztői jegyzetben idézett Schneller István is pontosan mutat rá a Karátson Gábor-féle éthosz hitelességére: „Karátson Gábor nagy életet élő normális ember, ami nem annyit jelent, hogy nem volt nagyformátumú ember, festő, író, gondolkodó ugyanakkor. Azonban az ő viselkedése, egyben azoknak a normális embereknek a hiányát jelzi iszonyatos felkiáltó jelleggel, akik meg tudnának ugyanígy szólalni a normalitás nevében, s azokét is, akik meghallhatnák. Ez a szót értés maga lenne a pünkösd csodája.”
A reformáció kezdetének 500. évfordulójához kapcsolódó – a Credo 2017. évi két dupla számában köz... more A reformáció kezdetének 500. évfordulójához kapcsolódó – a Credo 2017. évi két dupla számában közölt – tematikus írásokat Fábri György 500 –/+ című bevezető szövege, illetve Lackner Pál áhítata foglalja keretbe. Szintén a jubileumi esztendőhöz kötődik folyóiratunk „kegyelemről” szóló körkérdése, melynek válaszadói a fogalmat saját elkötelezettségük, nézeteik szerint személyes hangú vagy teológiai összefüggésbe helyezték. Fabiny Tibor különleges párhuzamot von Luther, illetve Shakespeare alakja között Luther paradox teológiája és Hamlet, a wittenbergi diák című tanulmányában, míg Ittzés Gábor Hogyan lett október 31-e a reformáció kezdetének időpontja? alcímű értekezése a szóban forgó évfordulós ünnep hagyományának háttértörténetére irányítja a figyelmet. Az evangélikus egyházzene témakörét járják körül H. Hubert Gabriella és Ecsedi Zsuzsanna elemzései, amelyek Horváth Géza Luther bibliafordításairól szóló szövegével és Lackfi János Luther című animációs forgatókönyvének nyolcadik fejezetével együtt ugyancsak a reformáció alapjaihoz kapcsolódnak. De nemcsak a Luther-féle tételek wittenbergi kiszögelésének emlékéve volt 2017, hanem a 200 éve született Arany János költészetének is. Az ő életművéhez kötődik Korompay H. János tanulmánya a költő 1834-ben készített prédikációjáról, K. Sebestyén Nóra esszéje Arany modern pedagógiai szemléletéről, valamint egy recenzió Nagy Villő tollából a Petőfi Irodalmi Múzeum Önarckép álarcokban című Arany János-emlékkiállításáról.
Júdás Iskáriótes alakja úgy hozzátartozik Jézus alakjához, mint a sötétség a fényhez, és ezért bi... more Júdás Iskáriótes alakja úgy hozzátartozik Jézus alakjához, mint a sötétség a fényhez, és ezért bizonyára sohasem fog elévülni, amíg az evangélium képes megragadni az embereket, vagyis amíg az ég és a föld el nem múlik. De az is lehet, hogy az árulás fájdalmas emberi élménye olyan örökzöld, hogy mindig szükségünk van egy emblematikus személyre is, akihez köthetjük, valahányszor velünk is megesik.
Fabiny Tamás újszövetséges teológus és evangélikus püspök tanulmánya egyszerre igyekszik tudományos igényességgel feldolgozni Júdás alakját a Bibliában és utat mutatni a Júdásjelenség gazdag irodalmi és művészeti hatástörténetében. A szemet gyönyörködtető könyvet forgatva arról is meggyőződhetünk, hogy mily szép és mily gyönyörűséges, amikor egy értékes irodalmi anyag tehetséges szerkesztők és vizuális szakemberek kezébe kerül. Az eredmény egy olvasmányos, tanulságos és letehetetlen album.
Pecsuk Ottó református biblikus teológus, a Magyar Bibliatársulat főtitkára
Fabiny Tamás könyve meghívás a szomjasan kutató lélek számára, hogy Jézus és Júdás révén új módon nyerjen bepillantást Isten és teremtménye kapcsolatába, amely mindig időszerű és a reményünk ellenére mindannyiunknak fájdalmas és gyötrelmes.
Isten a világot, az embert jónak teremtette. Ennek ellenére kezdettől ott van az „elárulás”, a feloldatlan rossz Ádám és Éva, Kain és Ábel történetében. Ábel Jézus első bibliai előképe – halála módjában is. Ahogyan Ábel, úgy Jézus sem védekezett. Megbocsátott-e a Mester Júdásnak, elárulójának? Misztérium, mert nincs bizonyosságunk.
Fabiny Tamás, akár egy szakavatott régész vagy restaurátor, nagyító alá helyezi a Júdás-hagyomány ősi eszmei és képi szőttesét, hogy ezzel jézusi magatartásra bátorítson bennünket. Ha Jézus Júdásnak is megbocsátott, akkor nekem is megbocsát, ahogy nekem is meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek.
Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus főapát
A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be – a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva –, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt – egyebek közt – épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet.
Ezt cselekedjétek! Tanulmányok az úrvacsoráról (Credo-könyvek 2.), 2022
Az úrvacsora jelenlét: Krisztus jelenléte kenyérben és borban. Az általa alapított szentségben eg... more Az úrvacsora jelenlét: Krisztus jelenléte kenyérben és borban. Az általa alapított szentségben egyszerre van jelen az ószövetségi hagyomány, az újszövetségi tanítás és a korai keresztény szeretetlakomák évezredes öröksége. Mindez meghatároz bennünket, kultúránkat és szokásainkat, egyben téren, időn és felekezeteken átívelő közösséggé formál minket. Az eukharisztia megelőlegezése annak, ami ránk vár: ízelítő a Bárány menyegzőjének vacsorájából.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 2021-et az úrvacsora évének nyilvánította. A gesztushoz missziói szándék párosult: éljenek minél többen az úrvacsora szentségével, ismerjék fel minél többen azt, hogy kortárs kérdéseket is felvetve hogyan közelíthetünk az úrvacsorához napjainkban. Ezen a közös lelki és szellemi úton kísérik az olvasót e kötet tanulmányai.
Arról beszélni, ami van. In memoriam Pilinszky János (Credo-könyvek 1.), 2021
2021-ben emlékezünk Pilinszky Jánosra (1921–1981), aki az Istent kereső és megszólító költészet, ... more 2021-ben emlékezünk Pilinszky Jánosra (1921–1981), aki az Istent kereső és megszólító költészet, az emberi kapcsolatokat, illetve az Isten és ember kapcsolatát minden korábbinál magasabb szintre helyező irodalom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja a 20. század magyar irodalmában. Aki számára nemcsak a Szentírás, hanem a szent olvasás is életbevágóan fontos. Nem „katolikus költő”, hanem „költő, aki katolikus” – római katolikus vallásossága mellett a kereszténység, a hit, a bűn és bűnhődés, a szenvedés, a kegyelem, az irgalom egyetemes értékű megfogalmazója.
A száz éve született Pilinszky János emlékére – egyszerűen és bátran – próbálunk arról beszélni, ami van. Istenről és emberről, teremtőről és teremtettről, kapcsolatról és magányról, szolgálatról és angyalokról – törékeny emberi életünk csomópontjairól.
Az ember test és lélek egysége, mindkettőt hajthatja vágy, lassít- hatja szomjúság. Az előbbi def... more Az ember test és lélek egysége, mindkettőt hajthatja vágy, lassít- hatja szomjúság. Az előbbi deformációi az utóbbi torzulásait jelezhetik; gyötri mindkettőt a szerelmi kín vagy a gyász, megújítja a böjt és a gyónás, élteti őket a feltámadás, az örök élet ígérete. Bár a kettő kapcsán sokszor ellentétekről, égi és földi szerelemről szoktunk beszélni, a szembeállítás hamis. Elég a Biblia szavaira gondolnunk, amelyekkel a testről így beszél: földi porsátor, törékeny cserépedény – és a Szentlélek temploma. A lélekre használt bibliai kifejezések pedig jelentik a szelet, amely mozgásba lendít, és magát a lélegzetvételt, az élet elevenségét, a mozgékonyságot. Ez is érzékelteti, hogy a testi-lelki folyamatok szoros kapcsolatban állnak, szerves egészet alkotnak. Szüntelen kölcsönhatásban vannak: egymásra utalnak, s egymásra utaltak. A lélek felvértezése a testet is erősíti. Lapunkkal Krisztus megtestesülésének ünnepére is gondolva járjuk körbe a test és lélek dolgait történészek, irodalomtörténészek, költők, írók és művészettörténészek segítségével.
A reformáció hazai megjelenésével párhuzamos a protestáns felekezetek egyháztörténet-írása: az ül... more A reformáció hazai megjelenésével párhuzamos a protestáns felekezetek egyháztörténet-írása: az üldöztetések és a külföldi példák ösztönző hatására sorra születtek a történeti áttekintések. Elhivatott kutatások révén egyháztörténeti munkák, iskolatörténeti írások, országleíró művek, vallásügyi vállalások, életrajzok láttak napvilágot, melyek szerzőinek célja a magyarságkép hiteles közvetítése és a megmaradásért való küzdelem is volt, miközben együtt dolgozásra és együtt gondolkodásra hívták egymást. E célkitűzések örököseiként – diákokként – a Szegedi Kis István kutatói ösztöndíjat elnyert történészek sem vállalhatnak kevesebbet, mint hogy tudományos munkájukat a magyarságtudat megóvásának is szenteljék, ösztönözve a fia tal kutatókat arra, hogy folytassák a korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyház művészeti kutatást, újabb és újabb kérdéseket tegyenek fel – írják meg saját „dalaikat”. A lapszám címével a műfaji és minőségi sokszínűségre is utalunk, hiszen diákdal lehet minden, ami egy-egy (kisebb és nagyobb) közösség számára kedves ének, amely tartalmát, választott témáját és hangvételét tekintve lehet egyszerű, magasztos, sokatmondó, tréfás vagy gunyoros – jó esetben aktualizálható mondanivalóval. Bízunk benne, hogy az itt közreadott tanulmányok segítségével tág, új horizontok nyílnak meg előttünk.
Az emlékezés célja – akaratlanul is – lehet pusztán nosztalgia, lehet traumafeldolgozás, az ident... more Az emlékezés célja – akaratlanul is – lehet pusztán nosztalgia, lehet traumafeldolgozás, az identitás megerősítője, megelőzés, és lehet a megmaradás eszköze is, ahogy arra mások mellett Babits Mihály írása mutat. Az emlékezet ápolására irányuló cselekedeteink rólunk árulnak el a legtöbbet: hogyan viszonyulunk múltunkhoz, mit felejtünk el, mit takarunk el, és mit őrzünk féltve. Olyan, mint egy emlékkönyv: felvillannak életünk és történetünk eseményei, meghatározó mozzanatai, örömök, ünnepek, s ott húzódik mögöttük a veszteség is – de mindig kimaradnak belőle fontos képek. Ha pedig kérdeznek róla minket, azt érezzük, nem lehet felsorolással élni, mert félő, hogy valami kimarad. Így vagyunk történelmünkkel is: hogy miként gondolkodunk róla, az sokkal inkább saját közösségünk mentális állapotáról, mint magáról a múltunkról beszél. S ha kísérletet teszünk „helyzetjelentést” adni arról, hogy éppen mely képei előtt merengünk leginkább, akkor ne felejtsünk el arra is gondolni, hogy közben mi marad ki belőle. Izgalmas kalandozás ez is: lapszámunk ilyesfajta emlékkönyv szeretne lenni, lenyomata annak, hol tartunk az evangélikus múlt feltárásában.
Az oktatás ügye, sőt a felekezetek és az oktatás ügye mint téma nem csak belső egyházi vagy intéz... more Az oktatás ügye, sőt a felekezetek és az oktatás ügye mint téma nem csak belső egyházi vagy intézményi kérdés, ellenkezőleg: a teljes társadalmat érinti. Elég arra gondolnunk, mit is várunk az iskoláktól, oktatóinktól. Evangélikusként talán olyasmit válaszolhatunk, hogy elsősorban segítsék fellelni a Szentlélek mindenkiben munkáló erejét, s bármit is tanítsanak, életükkel mutassanak mindig Krisztusra. Ezt a felelősséget azonban a teljes hívő közösségnek viselnie kell. Sok tekintetben értékvesztett társadalmunkban és korunk zilált oktatási rendszerében az iskola vitathatatlan szereplő az egyházi élet szempontjából: ezt vallotta Luther Márton, és ehhez tartotta magát az államosítások idején Ordass Lajos püspök is – hiszen a „kisiskolások meg a nagydiákok az egyház vetőmagja és forrása”. Mi sem vállalhatunk kevesebbet: a párbeszédre nyitott, oktató egyház társadalom- és nemzetmegtartó erővel bír. Az iskolafenntartó protestáns tradíció megőrzése és megélése mellett keresnünk kell a tudásközvetítés modern formáit, támogatnunk kell a tanítványi életformát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az elitképzésben legyen szerepünk, ezért újra és újra nyitnunk kell a leszakadó rétegek felé. Bár az oktatáshoz kapcsolódó megannyi kérdés közül csak néhányat tudunk felvillantani e száz oldalon, reméljük, hogy lapszámunk segít a párbeszéd kiszélesítésében.
A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tart... more A mesekönyvek sajátos nyilvánosságot kaptak az elmúlt időszakban, közéleti témává lettek, de tartalmi és esztétikai kérdéseket nem fogalmaztak és nem válaszoltak meg velük kapcsolatban ezeken a felületeken. Az olvasó azt érezhette, hogy az ideológiai-politikai tájékozottság fontosabb egy mesekönyv megítélésekor (is), mint az, hogy fel tudjuk tenni a megfelelő – a tartalomra és az esztétikai jellemzőkre vonatkozó – kérdéseket. Ebben segítenek nekünk szerzőink e lapszámban, amelyben számos mese is helyet kapott.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut- e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez
manipuláció (lat. el.) 1. kézzel végzett művelet, kezelés, bánásmód (anyaggal); 2. a közvéleményn... more manipuláció (lat. el.) 1. kézzel végzett művelet, kezelés, bánásmód (anyaggal); 2. a közvéleménynek a tömegtájékoztatási eszközök útján való befolyásolása; 3. mesterkedés, fondorlat, gyanús tevékenység
Legáltalánosabb használata szerint a manipuláció egyfajta megtévesztés, amely során a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándékának, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad, akár a vélemény, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek, akár az észlelés megváltoztatása a célja. Figyeljen, nem lehet, hogy épp manipulálja valaki?
1521 az evangélikusoknak nem csak a történelemórán magyarázott évszámot jelenti; ebben az évben a... more 1521 az evangélikusoknak nem csak a történelemórán magyarázott évszámot jelenti; ebben az évben a wormsi birodalmi gyűlésen hangzik el Luther hitvallása. Az „Itt állok, másként nem tehetek” azegyik leghíresebb neki tulajdonított idézet, amelyet azonban akkor és ott nem mondott el a reformátor. Akkor mégis mi történt 1521-ben? A birodalmi gyűlés ötszázadik évfordulóját ünnepelve rendhagyó tematikus számot nyújtunk át az olvasónak, sajátos keresztmetszetét adva ennek az évnek szerzőink segítségével. Nem csak Luther, Melanchthon, Bölcs Frigyes és V. Károly bukkan fel a lapokon, de megismerhetjük a Föld első körüljáróját, a végsőkig kitartó nándorfehérvári őrség hősiességét, a korabeli festészet és irodalom néhány remekművét, előkerül egy bizonyos étkészlet és egy mértéktelen szalonnázó is, de még egy rinocérosz is átvágtat olvasóink előtt.
Elképzelhető Európa vallás nélkül? Mit jelent számunkra a kereszténységünk? A kérdés nem költői: ... more Elképzelhető Európa vallás nélkül? Mit jelent számunkra a kereszténységünk? A kérdés nem költői: sokan idejétmúlt, jobb esetben kulturális, értékőrző jelenségként tekintenek a kereszténységre és annak templomaira, s egyre kevesebben vagyunk, akik számára identitásunk alapját jelenti. Aktualitása miatt most egy teljes lapszámot szentel ennek a kérdésnek a Credo szerkesztősége. A tanulmányok nemcsak azt a kérdést teszik fel, hogy hitvallási irataink, történelmünk, hagyományaink hogyan képezik és formálják (ha egyáltalán) keresztény öntudatunkat, de azt is, hol találhatunk kapaszkodókat, iránymutató szellemi és lelki világítótornyokat. A körkérdésre adott személyes vallomások mellett versek, tanulmányok és egy interjú segít beleélni magunkat a kereszténység sokszínű megjelenésébe, társadalmi felelősségvállalásába és helytállásába, abba, hogy hitünk hogyan ad válaszokat aktuális, kortárs problémákra. Lapunkat a százhúsz éve született Ordass Lajos evangélikus püspök emlékének szenteljük.
Idei utolsó lapszámunkban a cigányság kulturális-társadalmi helyzetének néhány aspektusára reflek... more Idei utolsó lapszámunkban a cigányság kulturális-társadalmi helyzetének néhány aspektusára reflektálunk. Szinte összes cikkünk arra az elévülhetetlen, a többségi és kisebbségi közegben felhalmozódó szociális problémahalmazra, ugyanakkor arra a mindig újra elsajátítható interkulturális gazdagságra irányítja a figyelmet, amely e népcsoport magyarországi beágyazottsága felől ugyanúgy megközelíthető, mint az úgynevezett „törzsi” sajátosságok felől. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök áhítata után a nyíregyházi roma szakkollégiumról olvashatjuk Zsolczainé Vitális Judit riportját. Blénesi Éva a talán kevesek által számon tartott, mártír sorsú Puczi Béláról írt szívhez szóló esszét. Bakay Péter az evangélikus cigánymisszióban szerzett élményeiből illesztette össze emlékszilánkjait. Korpás Éva a nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség keretei között megvalósuló cigánypasztorációs munkáról készített riportot, Győrfi Mihály lelkész bevonásával; míg Schranz Áron a szintén a cigányságot támogató BAGázs Közhasznú Egyesület fiatal önkéntesek által végzett ifjúságsegítői aktivitásáról kérdezte az érintetteket. Szuhay Péter válogatott, rendkívüli információkban bővelkedő rezüméket ad közre a Néprajzi Múzeum cigány vonatkozású kiállításainak anyagáról. Lakatos Tibor a muzsikus cigányság történetéről, asszimilációs folyamatairól s aktuális kihívásairól ír. Zászkaliczky Zsuzsanna Forgács István romaügyi szakértővel készített tanulságos beszélgetést. De találhatunk interjút a számban Kácsor Zsolt íróval és Hoppál Mihály zenésszel is. Dukay Barnabás egy oldalpáron osztja meg lírai gondolatait Bari Károly gyűjteményes kötetéről. Az Idézőjel rovat Ayhan Gökhan verseit publikálja. András Tamara Szentandrássy István festői világáról kerekített rövid esszét. A Szemle rovat felhozatala is tartogat tematikához kötődő szövegeket: A punya című könyvről, illetve kiállításról, valamint Kele Fodor Ákos kortárs szerző „cigány újmeséiről”.
Azon túl, hogy folyóiratunkban korábban is megjelentek teremtésvédelemmel, ökoetikával, környezet... more Azon túl, hogy folyóiratunkban korábban is megjelentek teremtésvédelemmel, ökoetikával, környezettudatossággal kapcsolatos cikkek (emellett a lap rendszerint környezetbarát papíron kerül ki a nyomdából), a 2020/3. szám kifejezetten az ökológiai kérdések felé irányítja a figyelmet. A Gáncs Tamás (az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport elnöke) bevezetője, illetve Molnár Lilla kelenföldi lelkész áhítata után következő tanulmányok részben teológiai megközelítésűek, részint egy-egy speciális jelenséget vagy megoldási kísérletként elindult társadalmi folyamatot járnak körül: Kodácsy Tamás a teológiai biodiverzitás, Szűcs Kinga a növényi létformák, Kézdy Pál az inváziós fajok, Takács-Sánta András pedig az ökológiai válság kora reményteljes közösségi kezdeményezéseinek fogalomkörébe, szerveződési formáiba avatja be az olvasót. A Lányi Andrással (Bevezetés az ökofilozófiába – kezdő halódóknak című, újonnan napvilágot látott kötete kapcsán) készített interjúnk ugyancsak az egyéni-közösségi felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet – lokális és tágabb horizontú szinteken. Kimondottan felekezeti felhanggal adjuk közre beszélgetésünket Koltai Zsuzsával, a Műveld és őrizd! Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi program, valamint az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág koordinátorával. Harmadik interjúnkban Végh Attilát – a Börzsöny élővilágáról készülő, második természetfilmje kapcsán – a „költőien lakozó” ember természetéről kérdeztük. A két fiatal költőt, Fodor Balázst és Makáry Sebestyént bemutató Idézőjel rovat szintén a természetes és az épített környezetre reflektáló versekkel szólítja meg az olvasót, aki egyebek mellett a Szemle rovatban is találhat a lapszám tematikájához kötődő recenziót.
A Credo 2020/2., Trianon tematikájú száma ahhoz kíván némi támpontot nyújtani, hogy mind többet t... more A Credo 2020/2., Trianon tematikájú száma ahhoz kíván némi támpontot nyújtani, hogy mind többet tudjunk meg nemcsak a számunkra gyászosan végződő béketárgyalásokról, hanem azokról a történelmi körülményekről, amelyek ide vezettek, illetve azokról a folyamatokról, közösségi vagy személyes történetekről, amelyek innen indultak. A centenárium jegyében Kertész Botond és Lackner Pál történészek elsősorban azt mutatják be, hogyan hatott a határok átrajzolása evangélikus egyházunkra. Cikkeikben számokról, százalékokról írnak, de ezek nagyon is beszédes adatok: hogyan veszítettünk mi is területeket – velük egyetemeket, iskolákat, templomokat, gyülekezeteket, hogyan lettünk ötödikből harmadik legnagyobb népességű egyház, milyen arányok jellemzik a felekezetek tovább élését a döntés utáni országban. Rendkívül érdekes és messzemenő tanulságai vannak annak az interjúnak is, amelyet Réthelyi Orsolya néderlandistával készített Stifner-Kőháti Dorotytya. A kutató – szélesebb, nemzetközi összefogásban – az 1920-ban indult hollandiai és belgiumi gyermekmentő akciósorozat összetett bemutatására vállalkozott. Különleges színfolt Regős László Pál cikke is a sport és a nemzeti érzés kapcsolatáról, melyből az olvasóközönség is megtudhatja, mi is volt a magyar foci történetében az „egyiptomi csapás”. Új lapszámunkban folytatjuk az Amerikában élő Gombocz István nagy ívű tanulmányát Eginald Schlattnerről, aki nemcsak az egyik utolsó szász lelkész Romániában, hanem egyfajta kettős kisebbségi lét nemzetközi hírű írója is. Papp Máté pedig két – szintén erdélyi vonatkozású – cikket jegyez: egy eszszét Szilágyi Domokos Harangoznak Monostoron című verséről, valamint egy interjút a nemrégiben elhunyt, három nyelven író, besorolhatatlan kolozsvári gondolkodóról, Bréda Ferencről. Szűkebb vagy tágabb értelemben az évfordulóhoz köthetők a Szemle rovat írásai is: három irodalmi és egy tanulmánykötet, illetve egy gödöllői operett-előadás ihletésében.
A Credo 2020/1. száma is annak a tematikus szerkesztésmódnak a jegyében fogant, amelyet az olvasó... more A Credo 2020/1. száma is annak a tematikus szerkesztésmódnak a jegyében fogant, amelyet az olvasók a korábbi számok némelyikében – a férfi és női szerepek vagy Ady Endre halálának századik évfordulója kapcsán – is felfedezhettek már, s amely a tervek szerint (az úrvacsora és a trianoni évforduló témájával) továbbra is meghatározza majd a szerkesztőség munkáját, a lap arculatát. A most közölt szövegek nagy része evangélikus kötődésű költők, írók és irodalmárok életművét idézi fel. A Szóbirodalom rovat közülük négy szerzőt helyez fókuszba: Jánosy István költőt, Járosi Andor kolozsvári teológiai tanárt, Eginald Schlattner erdélyi lelkész írót és Hamvas Béla gondolkodót (Ferencz Győző, Veres Emese-Gyöngyvér, Gombocz István és Szántó F. István interpretálásában). Jó példa lapunk és az evangélikus gimnáziumok közötti termékeny kapcsolatra, hogy recenzenseink között találhatunk fasori tanárokat és ott érettségizett diákot egyaránt. A Szemle cikkei jelen számunkban a Műcsarnok Tiszta szívvel festeni című időszaki kiállításáról, Bazsányi Sándornak a Kosztolányi Dezső Esti Kornéljáról szóló tanulmánykötetéről, Závada Pál és Bodor Ádám új regényeiről, Szilágyi István esszékötetéről, Szendrői Csaba fiatal kortárs költő verseskönyvéről, valamint Arvo Pärt észt származású, szakrális ihletettségű, a liturgikus zenét megújító zene szerző szöveggyűjteményéről értekeznek. A mindenekelőtt esszéket publikáló, újabban Mérleg elnevezésű rovatunkban ezúttal Molnár Illés gondolatait olvashatják a Kálvin téri aszfaltidézetek koncepciójáról, kontextusáról; míg a kortárs költőket és írókat felvonultató Idézőjel rovat Kertész Eszter versfüzérével és egy új W. B. Yeats-fordítással gazdagodik.
A Credo 2019/3–4. számának fő motívumát – egy körkérdés formájában – Ady Endre születésének száz ... more A Credo 2019/3–4. számának fő motívumát – egy körkérdés formájában – Ady Endre születésének száz éves évfordulója adja; az általunk megkérdezett művészek, teológusok, tanárok és tudósok elsősorban személyes olvasmányélményeikre támaszkodva idézik meg azt az Ady-jelenséget, amely a közölt szövegek tanulsága szerint szerves részét képezi – sőt alakítója is – a kortárs kultúrának és közgondolkodásnak is. Horváth Iván Ómagyar Mária-siralomról szóló széles merítésű tanulmánya ugyancsak hivatkozik Ady életművére, akárcsak Kósa Ferenc filmrendező, aki (posztumusz) interjúnkban Nagy Lászlóval kötött barátsága mellett Ady Endre szellemi nagyságára is különös hangsúlyt fektet. A dupla lapszám tartalmából érdemes még kiemelni Veress Ferenc művészettörténész Sopron környéki templomi oltárokról és környezetükről írott tanulmányát, Lackfi Jánosnak a Richly Zsolt által animált Luther-rajzfilmhez készített szövegkönyve utolsó (Credóban közölt) epizódját. Szabó András Péter 16–17. századi felföldi evangélikus lelkészdinasztiákról szóló értekezése, Csepregi Zoltán Ároni ház című eszmefuttatása, valamint Laborczi Dóra beszélgetése Takácsné Kovácsházi Zelmával – melynek személyessége egyszerre szolgál történelmi és egyházi tanúságtétellel – az evangélikus lelkészi pálya beágyazottságára, kapcsolataira világít rá különböző korokban. A Szemle rovatban ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth Géza-kiállításáról, Nádas Alexandra egyik képsorozatáról, az idén hetvenéves Kárpáti Tamás tárlatáról, Paul Klee különleges kiállítású kötetekben megjelent angyalrajzairól, Turbuly Lilla, G. István László, illetve Géher István verseskönyveiről olvashatnak.
A jelenlegi szerkesztőséggel és szerkesztőbizottsággal tíz éve működő Credo 2019/1–2. számában né... more A jelenlegi szerkesztőséggel és szerkesztőbizottsággal tíz éve működő Credo 2019/1–2. számában néhány írás még kapcsolódik az előző szám tematikájához, elsősorban a női szerepek megváltozásával kapcsolatban. Laborczi Dóra európai kitekintésű cikke (Tyúkanyók, vénkisasszonyok és csinibabák helyett szolgatársak) a női lelkészségről némiképp Balogh Éváéra (Sokszínű szőttes, arany és sötét szálakkal, 2018/3–4.) írt reflexióként értékelhető. Kiemelten fontos a szenvedélybetegségek gyógyításában a társ, a partner segítő közreműködése – ezt a szálat emeli ki Vitális Judit riportja (Szenvedélyes ivóból absztinens – nem lehetetlen!), amely más összefüggésben közelít a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákhoz. A további tanulmányok az evangélikus örökség különböző rétegeibe vezetik az Olvasót. Ittzés Máté a reformáció nyelvéről, a nyelvnek a reformációban betöltött szerepéről és a reformáció nyelvfelfogásáról ír. Az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója, H. Hubert Gabriella és Levéltárának vezetője, Czenthe Miklós az egyik legnagyobb hatású és leghatékonyabb előd, Mályusz Elemér munkásságát mutatják be. Prohászka László a torzóban maradt, de minden hazai evangélikus által ismert, gigantikus Luther-emlékmű alkotójának, Lux Eleknek az életútját és munkásságát ismerteti. Isó Emese dolgozatában olyan erdélyi műalkotásokkal ismerkedhetünk meg, amelyek aktuális tematikájuknak köszönhetően, a protestáns használat mellett vagy éppen ellenére, nyílt vagy rejtett formában őrződtek meg a templomok falain. Reznák Erzsébet eddig publikálatlan Kossuth-leveleket tár a nyilvánosság elé, amelyeket a nagy tiszai árvíz után írt a szegedi evangélikusoknak, és amelyekben kifejeződik az emigrációban élő politikus egyházszeretete és segíteni akarása. Bazsányi Sándor esszéjével – nem titkoltan – az Evangélikus Országos Múzeum szeptember közepéig álló kiállítását (Az élet sója – Forgách András rajzai Nádas Péter regényéhez) is támogatjuk. És nem csak a protestáns etika – „a derűs munkavégzés és a szívós hitgyakorlat” – alapján.
A Credo 2018. évfolyamának 3–4. számában terjedelmileg is hangsúlyosan jelen van az a tematikus g... more A Credo 2018. évfolyamának 3–4. számában terjedelmileg is hangsúlyosan jelen van az a tematikus gondolkodásmód, amely a tervek szerint a jövőben is jellemezni fogja a lap szerkesztését. A jelen számban a női szemszög, a női-férfi szerepek témája kerül fókuszba (remélhetőleg a feminizmus és a genderkérdés buktatóit elkerülve) számos területet érintve a biblikus teológiától vagy a szociáletikától kezdve az irodalmon át a képzőművészetig. Németh Zoltán a házastársi kapcsolat „abszurd misztikájáról” szóló áhítata is közvetett módon ehhez a témához kapcsolódik, de olvashatunk szöveget az Újszövetség női alakjairól (Bácskai Károly: Nők Jézus körül) az Ószövetség férfi- és nőképéről (Varga Gyöngyi: Nemek, szerepek, kihívások), a középkori begina mozgalomról (Révai Edit: Bátor nők a középkorban) vagy a protestáns női éthosz erdélyi megalkotásának kísérletéről is (Balogh Judit: Az asszonyi bölcsesség építi a házat). Révay Kata Szidónia Viskolczi Noémi tollából való portréja, valamint Balogh Éva női lelkészség körüli vizsgálódásai tágítják tovább a szóban forgó kérdéskört. Dobrovits Mihály muszlim nők helyzetét körülíró tanulmánya a zsidó-keresztény kultúrán kívülre is kitekintést nyújt. Kinyik Anita Genderspecifikus társadalomkritika alcímű írása a szülésről való gondolkodás számos aspektusát felvillantva csatlakozik a fentebbi megközelítésmódokhoz, míg az MTA doktorával, a Közép-Európai Egyetem tanárával, Pető Andrea történésszel készített interjú a gendervita és a hatalmi harc összefüggéseire világít rá ugyancsak a „női” problematikához kötődve. Szintén tematikus vonatkozású cikkeket fedezhetnek fel a Szemle rovatban, sőt az Idézőjel aktuális verseiben, prózáiban is. Horváth Iván tanulmányának aktualitását az adja, hogy novemberben az Országos Széchényi Könyvtár ünnepélyes keretek között átadta az Evangélikus Országos Gyűjteménynek azt a tizenöt kiemelkedően értékes kéziratot és nyomtatványt – köztük az ún. Balassa-kódexet –, amelyek a sajókazai Radvánszky könyvtárból származnak, és amelyeket 1950 óta letétként őriztek.
A Credo 2018. évi dupla számában egyszerre jelenik meg a reformáció 500. évfordulójához kötődő át... more A Credo 2018. évi dupla számában egyszerre jelenik meg a reformáció 500. évfordulójához kötődő átörökítő felekezeti szellemiség, valamint egy általánosabb értékmegőrző attitűd, amely jelen esetben Karátson Gábor festő, író, gondolkodó személyében, illetve életművében reprezentálódik. A Duna Kör alapító tagjaként aktív közszereplői munkát is végző alkotó Újszövetség-illusztrációiról, bibliai akvarelljeiről szóló (Lajta Gábor, Sinkó István, Fabiny Tamás részvételével az Evangélikus Országos Múzeumban lezajlott) kerekasztal-beszélgetés kivonata, a Karátson Gábor-lakásmúzeum kurátoraival (Benkő Andrea, Fajcsik Györgyi, Bellák Gábor) készített interjúk, valamint két Karátsonkötetről szóló recenzió (Béres Tamás és Zászkaliczky Zsuzsanna tollából) képezi ezt a tematikus blokkot. A reformáció 500 éves öröksége című előadássorozat anyagaiból négy tanulmány kapott helyett a számban – többek között Luther, Bach és a zene kapcsolatáról vagy a gasztroteológia tárgyköréből –, ezenkívül pedig a Szemle rovat is közöl három könyvismertetőt, amelyek a reformációhoz kötődnek. A Teológia és reformáció című tanulmánykötetről Pecsuk Ottó által írt recenzió címe, A reformáció mai üzenetei jól illusztrálja a szóban forgó lapszám törekvéseit, ahogy a főszerkesztői jegyzetben idézett Schneller István is pontosan mutat rá a Karátson Gábor-féle éthosz hitelességére: „Karátson Gábor nagy életet élő normális ember, ami nem annyit jelent, hogy nem volt nagyformátumú ember, festő, író, gondolkodó ugyanakkor. Azonban az ő viselkedése, egyben azoknak a normális embereknek a hiányát jelzi iszonyatos felkiáltó jelleggel, akik meg tudnának ugyanígy szólalni a normalitás nevében, s azokét is, akik meghallhatnák. Ez a szót értés maga lenne a pünkösd csodája.”
A reformáció kezdetének 500. évfordulójához kapcsolódó – a Credo 2017. évi két dupla számában köz... more A reformáció kezdetének 500. évfordulójához kapcsolódó – a Credo 2017. évi két dupla számában közölt – tematikus írásokat Fábri György 500 –/+ című bevezető szövege, illetve Lackner Pál áhítata foglalja keretbe. Szintén a jubileumi esztendőhöz kötődik folyóiratunk „kegyelemről” szóló körkérdése, melynek válaszadói a fogalmat saját elkötelezettségük, nézeteik szerint személyes hangú vagy teológiai összefüggésbe helyezték. Fabiny Tibor különleges párhuzamot von Luther, illetve Shakespeare alakja között Luther paradox teológiája és Hamlet, a wittenbergi diák című tanulmányában, míg Ittzés Gábor Hogyan lett október 31-e a reformáció kezdetének időpontja? alcímű értekezése a szóban forgó évfordulós ünnep hagyományának háttértörténetére irányítja a figyelmet. Az evangélikus egyházzene témakörét járják körül H. Hubert Gabriella és Ecsedi Zsuzsanna elemzései, amelyek Horváth Géza Luther bibliafordításairól szóló szövegével és Lackfi János Luther című animációs forgatókönyvének nyolcadik fejezetével együtt ugyancsak a reformáció alapjaihoz kapcsolódnak. De nemcsak a Luther-féle tételek wittenbergi kiszögelésének emlékéve volt 2017, hanem a 200 éve született Arany János költészetének is. Az ő életművéhez kötődik Korompay H. János tanulmánya a költő 1834-ben készített prédikációjáról, K. Sebestyén Nóra esszéje Arany modern pedagógiai szemléletéről, valamint egy recenzió Nagy Villő tollából a Petőfi Irodalmi Múzeum Önarckép álarcokban című Arany János-emlékkiállításáról.
A Credo 2017. évi első dupla számában a lutheri reformáció többféle szemszögből is tematizálódik.... more A Credo 2017. évi első dupla számában a lutheri reformáció többféle szemszögből is tematizálódik. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójához kapcsolódik Kósa László a lutheránus egyház magyarországi területi szerveződésének és egyházigazgatásának történetéről szóló tanulmánya. Marosi Ernő A lutheri reformáció mint művészettörténeti probléma, illetve Mányoki János Luther és az iszlám című tanulmánya, Lackfi János Luther című animációs forgatókönyvének részlete (A lelkiösmeret szava, 7. epizód Luther Márton életéből) vagy Prőhle Gergely A reformáció és a magyar irodalom című esszéje különböző megközelítésben mutatja fel Luther munkásságának és a reformáció hatásának sokrétű elevenségét. Forgách András író és Csepregi András lelkész ügynökkérdésről folytatott párbeszéde a Luther-féle „asztali beszélgetések” hagyományát eleveníti fel. Tanulságos párbeszédet örökít meg az ötvenes évekből Görgey Gábor író és id. Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész levelezésének közlése is, amely egyúttal tisztelgés a tíz éve elhunyt evangélikus professzor emléke előtt. Prőhle Gergely esszéje és az Idézőjel rovat versei mellett egyéb különleges irodalmi tartalmak is megjelennek a lapszámban. A Szóbirodalom rovatban közöljük Sárközi Balázs Dezső Pilinszky „múltrekonstrukciós” kísérletéről szóló értekezését, valamint Kézdy Pál interjúját Tor Eystein Øverås norvég íróval, valamint Kovács katáng Ferenc irodalmárral Knut Hamsun norvég író hatásáról, mai megítélésről és az északi kortárs irodalom más problémáiról. (Az interjúhoz kapcsolódóan Kézdy Pál a Szemle rovat Norvég olvasónaplójában kortárs északi regények magyar fordításaival foglalkozik.)
A Credo 2016/3–4. dupla számának egyik kiemelendő tartalma Ittzés Gábornak a 2016-os Szent Márton... more A Credo 2016/3–4. dupla számának egyik kiemelendő tartalma Ittzés Gábornak a 2016-os Szent Márton-emlékév alkalmából írt tanulmánya, amely az 1700 éve született tours-i püspök életútját – hitvallásának sajátosságait, kultuszát, püspöki munkásságát, a róla szóló legendákat, valamint az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokat – veszi szemügyre Luther Márton „recepciója” alapján, gazdag képi illusztrációval kísérve. Szintén Lutherhez kapcsolódik Horváth Orsolya tanulmánya (A tisztaság mint tisztátalanság – Luther prédikációja a tiszta szívről) Lackfi János – a Credo lapszámaiban epizódonként közölt – Luther életét feldolgozó animációs forgatókönyvének 6. részletével együtt. Különleges témát dolgoz fel Laborczi Dóra és Liszka Viktor Gábor átfogó, keresztény szempontú értekezése Peter Singer utilitarista bioetikájáról; Marjai Éva hermeneutikai megközelítésű, Ulrich Luz újszövetség- kutató Máté evangéliumáról szóló szövege, illetve Hans J. Wulff német irodalom- és médiaprofesszor Öregség, haldoklás és halál a filmben alcímű motivikus elemzése is. Visnyei Emőke művészetterapeuta ugyancsak különleges területet tár fel az olvasó előtt az ún. „Lélektől lélekig” terápiás gondolkodásmódot követve. Dupla szám lévén az irodalmi alkotásoknak is több hely jutott a lapban: az Idézőjel rovatban ezúttal Turai Laura, Kertész Eszter és Szegedi-Szabó Béla versei olvashatók. Ezzel együtt a Szemle rovat is bőven tartalmaz szemezgetnivalót a recenziók tárgyát képező filozófiai, történelmi, szociológiai, teológiai, szépirodalmi témájú könyvek közül.
A Credo 2016/2. számában az európai kultúra számára legjelentősebb 2017-es esztendő évfordulóját ... more A Credo 2016/2. számában az európai kultúra számára legjelentősebb 2017-es esztendő évfordulóját előrevetítve, az 500 éve elinduló reformáció kezdeteire hivatkozva veszi sorra Szabó Ferenc jezsuita szerzetes azokat a katolikus reformtörekvéseket, amelyek a reformációra adott válaszokként is értelmezhetők, és amelyek mindinkább az ökumenikus párbeszéd kialakítását segítették elő. Különös „párbeszéd” indulhat el a lapszámot illusztráló Fülöp Péter-fotográfiák, illetve a különböző témájú szövegek között is (Benkóczy Péter elmélkedései vagy Béres Tamás A szavak rendbetételéről című esszéje). Emellett a fotóművészről, illetve alkotásairól is olvashatnak gondolatfutamokat. (Papp Máté: „A szél ott fúj, ahol…”) Nagyobb tematikus blokkot képez a Monok István tanulmányával bevezetett, evangélikus közgyűjteményekről, illetve azok a magyar művelődésben betöltött szerepéről szóló összeállítás. Ezúttal az irodalom is hangsúlyos szerepet kap – a Szemlében megszokott recenziókon túl – Palkovics Beáta különleges témájú értekezése (Nomen est omen – Név és metafora Bartis Attila A nyugalom című regényében), valamint Győrffy Ákos The Witch című novellája által
Uploads
Fabiny Tamás újszövetséges teológus és evangélikus püspök tanulmánya egyszerre igyekszik tudományos igényességgel feldolgozni Júdás alakját a Bibliában és utat mutatni a Júdásjelenség gazdag irodalmi és művészeti hatástörténetében. A szemet gyönyörködtető könyvet forgatva arról is meggyőződhetünk, hogy mily szép és mily gyönyörűséges, amikor egy értékes irodalmi anyag tehetséges szerkesztők és vizuális szakemberek kezébe kerül. Az eredmény egy olvasmányos, tanulságos és letehetetlen album.
Pecsuk Ottó református biblikus teológus,
a Magyar Bibliatársulat főtitkára
Fabiny Tamás könyve meghívás a szomjasan kutató lélek számára, hogy Jézus és Júdás révén új módon nyerjen bepillantást Isten és teremtménye kapcsolatába, amely mindig időszerű és a reményünk ellenére mindannyiunknak fájdalmas és gyötrelmes.
Isten a világot, az embert jónak teremtette. Ennek ellenére kezdettől ott van az „elárulás”, a feloldatlan rossz Ádám és Éva, Kain és Ábel történetében. Ábel Jézus első bibliai előképe – halála módjában is. Ahogyan Ábel, úgy Jézus sem védekezett. Megbocsátott-e a Mester Júdásnak, elárulójának? Misztérium, mert nincs bizonyosságunk.
Fabiny Tamás, akár egy szakavatott régész vagy restaurátor, nagyító alá helyezi a Júdás-hagyomány ősi eszmei és képi szőttesét, hogy ezzel jézusi magatartásra bátorítson bennünket. Ha Jézus Júdásnak is megbocsátott, akkor nekem is megbocsát, ahogy nekem is meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek.
Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus főapát
A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be – a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva –, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt – egyebek közt – épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet.
Röhrig Géza költő
A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 2021-et az úrvacsora évének nyilvánította. A gesztushoz missziói szándék párosult: éljenek minél többen az úrvacsora szentségével, ismerjék fel minél többen azt, hogy kortárs kérdéseket is felvetve hogyan közelíthetünk az úrvacsorához napjainkban. Ezen a közös lelki és szellemi úton kísérik az olvasót e kötet tanulmányai.
A száz éve született Pilinszky János emlékére – egyszerűen és bátran – próbálunk arról beszélni, ami van. Istenről és emberről, teremtőről és teremtettről, kapcsolatról és magányról, szolgálatról és angyalokról – törékeny emberi életünk csomópontjairól.
A lapszám címével a műfaji és minőségi sokszínűségre is utalunk, hiszen diákdal lehet minden, ami egy-egy (kisebb és nagyobb) közösség számára kedves ének, amely tartalmát, választott témáját és hangvételét tekintve lehet egyszerű, magasztos, sokatmondó, tréfás vagy gunyoros – jó esetben aktualizálható mondanivalóval. Bízunk benne, hogy az itt közreadott tanulmányok segítségével tág, új horizontok nyílnak meg előttünk.
Az iskolafenntartó protestáns tradíció megőrzése és megélése mellett keresnünk kell a tudásközvetítés modern formáit, támogatnunk kell a tanítványi életformát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az elitképzésben legyen szerepünk, ezért újra és újra nyitnunk kell a leszakadó rétegek felé. Bár az oktatáshoz kapcsolódó megannyi kérdés közül csak néhányat tudunk felvillantani e száz oldalon, reméljük, hogy lapszámunk segít a párbeszéd kiszélesítésében.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut- e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez
Legáltalánosabb használata szerint a manipuláció egyfajta megtévesztés, amely során a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándékának, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad, akár a vélemény, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek, akár az észlelés megváltoztatása a célja. Figyeljen, nem lehet, hogy épp manipulálja valaki?
Fabiny Tamás újszövetséges teológus és evangélikus püspök tanulmánya egyszerre igyekszik tudományos igényességgel feldolgozni Júdás alakját a Bibliában és utat mutatni a Júdásjelenség gazdag irodalmi és művészeti hatástörténetében. A szemet gyönyörködtető könyvet forgatva arról is meggyőződhetünk, hogy mily szép és mily gyönyörűséges, amikor egy értékes irodalmi anyag tehetséges szerkesztők és vizuális szakemberek kezébe kerül. Az eredmény egy olvasmányos, tanulságos és letehetetlen album.
Pecsuk Ottó református biblikus teológus,
a Magyar Bibliatársulat főtitkára
Fabiny Tamás könyve meghívás a szomjasan kutató lélek számára, hogy Jézus és Júdás révén új módon nyerjen bepillantást Isten és teremtménye kapcsolatába, amely mindig időszerű és a reményünk ellenére mindannyiunknak fájdalmas és gyötrelmes.
Isten a világot, az embert jónak teremtette. Ennek ellenére kezdettől ott van az „elárulás”, a feloldatlan rossz Ádám és Éva, Kain és Ábel történetében. Ábel Jézus első bibliai előképe – halála módjában is. Ahogyan Ábel, úgy Jézus sem védekezett. Megbocsátott-e a Mester Júdásnak, elárulójának? Misztérium, mert nincs bizonyosságunk.
Fabiny Tamás, akár egy szakavatott régész vagy restaurátor, nagyító alá helyezi a Júdás-hagyomány ősi eszmei és képi szőttesét, hogy ezzel jézusi magatartásra bátorítson bennünket. Ha Jézus Júdásnak is megbocsátott, akkor nekem is megbocsát, ahogy nekem is meg kell bocsátanom az ellenem vétőnek.
Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus főapát
A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be – a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva –, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt – egyebek közt – épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet.
Röhrig Géza költő
A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata 2021-et az úrvacsora évének nyilvánította. A gesztushoz missziói szándék párosult: éljenek minél többen az úrvacsora szentségével, ismerjék fel minél többen azt, hogy kortárs kérdéseket is felvetve hogyan közelíthetünk az úrvacsorához napjainkban. Ezen a közös lelki és szellemi úton kísérik az olvasót e kötet tanulmányai.
A száz éve született Pilinszky János emlékére – egyszerűen és bátran – próbálunk arról beszélni, ami van. Istenről és emberről, teremtőről és teremtettről, kapcsolatról és magányról, szolgálatról és angyalokról – törékeny emberi életünk csomópontjairól.
A lapszám címével a műfaji és minőségi sokszínűségre is utalunk, hiszen diákdal lehet minden, ami egy-egy (kisebb és nagyobb) közösség számára kedves ének, amely tartalmát, választott témáját és hangvételét tekintve lehet egyszerű, magasztos, sokatmondó, tréfás vagy gunyoros – jó esetben aktualizálható mondanivalóval. Bízunk benne, hogy az itt közreadott tanulmányok segítségével tág, új horizontok nyílnak meg előttünk.
Az iskolafenntartó protestáns tradíció megőrzése és megélése mellett keresnünk kell a tudásközvetítés modern formáit, támogatnunk kell a tanítványi életformát, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az elitképzésben legyen szerepünk, ezért újra és újra nyitnunk kell a leszakadó rétegek felé. Bár az oktatáshoz kapcsolódó megannyi kérdés közül csak néhányat tudunk felvillantani e száz oldalon, reméljük, hogy lapszámunk segít a párbeszéd kiszélesítésében.
De más miatt is érdemes a mesékről olvasni. Idén száznyolcvanöt éves a ma is szépséges kis hableány, akinek eredeti, első olvasatra talán tragikusnak tűnő történetét sokan csak az adaptációk révén, megszépítve ismerik. 1837-ben Andersen levelet írt egy barátjának, amelyben megfogalmazta, miért ilyen befejezés mellett döntött a kis hableány történetében. Úgy gondolta, igazán fontos, hogy ne egy kívülállón, a hercegen – egy halandó szerelmén! – múljon, hogy a sellő hozzájut- e a halhatatlan lélekhez. Megengedte hableányának, hogy isteni beavatkozás révén érje ezt el: így Andersen meséje annak példája, hogy lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A lutheránus teológiának megfelelően itt is az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez
Legáltalánosabb használata szerint a manipuláció egyfajta megtévesztés, amely során a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándékának, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad, akár a vélemény, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek, akár az észlelés megváltoztatása a célja. Figyeljen, nem lehet, hogy épp manipulálja valaki?