Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a t... more Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a tema irant erdeklődő olvaso. Papai Pariz Ferenc 18. szazad elejeről szarmazo kezirata, a Gyulafehervarrol Nagyenyedre koltoztetett Bethlen Kollegium legelső torteneti osszefoglaloja, amely kronologiai rendben adja annak kronikajat, taglalva az első erdelyi egyetemalapitasi kiserleteket az 1704-es labancdulasig. Ennek szemtanujakent a leghitelesebb leirasat nyujtja. Papai Pariz Ferenc tanulmanyait 1672-ben a nagyenyedi kollegiumban fejezte be, innen indult kulfoldi tanulmanyutjara. Peregrinacioja soran Lipcseben, Odera-Frankfurtban, Marburgban, Heidelbergben tanult, s 1675-ben a Baselben megszerzett orvosi diplomajaval tert haza. Kezdetben Nagyenyeden lett varosi orvos, majd 1677-től I. Apafi Mihaly fejedelem, illetve Teleki Mihaly kancellar udvari orvosa. 1680-tol halalaig a Bethlen Kollegiumban gorog nyelvet, fizikat es logikat oktatott. Legismertebb műve a ma is hasznalt, 1708-ban Lőcse...
After a short presentation of our author I focus in my paper on the question raised in our title,... more After a short presentation of our author I focus in my paper on the question raised in our title, how does the immediate experience of God in Pico’s works appear? In other words, what is the purpose of human life?
Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a t... more Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a tema irant erdeklődő olvaso. Papai Pariz Ferenc 18. szazad elejeről szarmazo kezirata, a Gyulafehervarrol Nagyenyedre koltoztetett Bethlen Kollegium legelső torteneti osszefoglaloja, amely kronologiai rendben adja annak kronikajat, taglalva az első erdelyi egyetemalapitasi kiserleteket az 1704-es labancdulasig. Ennek szemtanujakent a leghitelesebb leirasat nyujtja. Papai Pariz Ferenc tanulmanyait 1672-ben a nagyenyedi kollegiumban fejezte be, innen indult kulfoldi tanulmanyutjara. Peregrinacioja soran Lipcseben, Odera-Frankfurtban, Marburgban, Heidelbergben tanult, s 1675-ben a Baselben megszerzett orvosi diplomajaval tert haza. Kezdetben Nagyenyeden lett varosi orvos, majd 1677-től I. Apafi Mihaly fejedelem, illetve Teleki Mihaly kancellar udvari orvosa. 1680-tol halalaig a Bethlen Kollegiumban gorog nyelvet, fizikat es logikat oktatott. Legismertebb műve a ma is hasznalt, 1708-ban Lőcse...
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalék... more Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid áttekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaországi és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de’ Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyiségeivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudósokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488–1489-ben festett freskórészlete tanúsítja,...
Az alábbiakban Poliziano és Girolamo Donato levélváltását közlöm bevezető tanulmánnyal. A levelez... more Az alábbiakban Poliziano és Girolamo Donato levélváltását közlöm bevezető tanulmánnyal. A levelezés elemzését megelőzően vázolom Donato életpályáját, amelyben már utalok kettejük kapcsolódási pontjaira is. Ezek az antik irodalom és filozófia iránt való rajongáson túl két közös barát: Ermolao Barbaro valamint Giovanni Pico della Mirandola személye, akinek a Donatóhoz szóló levele a levélfüzér elindítója is volt. Poliziano ez utóbbit beillesztette az Epistolae II. könyvében kettejük levelezése elé, így itt is ezzel indítjuk a levélláncot. A kifinomult latin nyelvezetű, játékos és tudós „párbeszéd” fő tematikája a kéziratkölcsönzésen, -másoláson és a folyamatban levő (párhuzamos!) fordításaikon túl egzisztenciális kérdések: fontos vagy apró-cseprő teendőik mennyi időt hagynak a kutatásra és az alkotásra? Továbbá világos képet kapunk arról, hogy a reputáció milyen húsbavágó jelentőségű egy humanista számára.
Ficino De vita libri tres című művéhez két apológiát is írt levél formájában, mindkettőt azoknak ... more Ficino De vita libri tres című művéhez két apológiát is írt levél formájában, mindkettőt azoknak a barátainak, akikre számíthatott 1489 szeptemberében befejezett munkájának védelmezésében. A tudósoknak írt, három életmód-tanácsadó könyve az egészséges, a hosszú és az ég erőivel megtámogatott életről ugyanis asztrológiai és mágiai megfontolásokat is tartalmaz. Az első apológia érveket ad a védelmezők szájába, a második témája a támogatás kérésén túl a következő: Miért szükséges az élethez az aggodalmaktól való mentesség és a lelki béke? Bevezetőm után a levelek mellett Amerigo Corsini epigrammájának műfordítását is közlöm, amellyel a könyvet és a szerzőt köszöntötte.
Írásomban Angelo Poliziano vigaszlevelét vizsgálom, amelyet 1494-ben Gioviano Pontanóhoz írt I. F... more Írásomban Angelo Poliziano vigaszlevelét vizsgálom, amelyet 1494-ben Gioviano Pontanóhoz írt I. Ferrante nápolyi király halála alkalmával. A levelező felek közül előbb Pontano politikai és irodalmi tevékenységét vázolom fel, s rajta keresztül a történeti helyzetet is igyekszem bemutatni, a magyar vonatkozásokat is felvillantva. Majd Poliziano költői és oktatói munkásságát ismertetem röviden. Ezután a levél tartalmát és stílusát elemezve rávilágítok a két humanista kapcsolatára és arra légkörre, amely Polizianót a Miscellanea című tanulmánykötetének kiadása után körülvette. A mintaszerűségre törekvő vigaszlevél követi a Cicero Oratorában és Quintilianus Institutio oratoriájában előírt retorikai szabályokat. Poliziano saját céljainak megfelelően a vigaszlevélbe humanista kollégája és saját dicsőítését is beleszőtte, és a kettejük közötti párhuzammal igyekezett a saját pozícióját erősíteni, amennyiben mindketten megérhették tanítványaik hatalomra kerülését. A tanulmány végén közlöm for...
Az alábbi levél abból a gyűjteményből származik, amelyet Poliziano maga állított össze 1492 körül... more Az alábbi levél abból a gyűjteményből származik, amelyet Poliziano maga állított össze 1492 körül, és minden bizonnyal Lorenzo de’ Medicinek ajánlotta volna, ha az váratlanul meg nem hal 1492-ben. Így az utód, Piero de’ Medici lett a kötet ajánlásának címzettje, s valószínűleg a lenti levelet is neki írta. A Levelek első négy könyvének angol fordítója, Shane Butler is arra a véleményre jutott, hogy eredetileg nem Piero volt a címzett, vagy legalábbis nem ő egyedül. 1494-ben maga Poliziano és mindkettőjük jóbarátja, a szelíd Giovanni Pico della Mirandola is meghalt, mint a csontjaikat elemző régészeti vizsgálatok nemrégiben kimutatták, arzénnel okozott mérgezés révén. A kutatás eddigi állása szerint épp Piero il Fauto áll a dolog hátterében, tehát ő volt a megbízó. Következzék tehát a levél Poliziano történeti hipotéziseivel és etimológiáival.
Te pedig, aki ebből a könyvből tanulni szándékozol, fontold meg, miként tudnád lelkedet a boldog ... more Te pedig, aki ebből a könyvből tanulni szándékozol, fontold meg, miként tudnád lelkedet a boldog szellemek szintjére és ismeretére visszavezetni; amit akkor fogsz megtenni, ha minden cselekedetedben a szellemi részt igyekszel követni – ezen ismeret által fogsz különbözni az állatoktól. Mármost a bölcsek nem értenek egyet az értelem (sensus) tulajdonságait és felosztását illetően. Ezt a kifejezést ugyanis – a felfogóképességet vagy értelmet (sensus vel intellectus) – négy különböző módon fejtik ki. Ezek közül először a gondolkodás értelmében használják, melynek révén az ember az állatoktól külön válik, minthogy alkalmas a tudományok és a tanítók titkos művészetének befogadására (ad recipiendum), melyekhez észre (sensus) és megkülönböztetésre (discretio) van szükség, és ez a tulajdonság a feltétele a tudományok elsajátításának. S ez abból nyilvánvaló, hogy az Isten által a szívekbe öntött isteni fény az, ami által képessé válik majd a létezők látására és megértésére úgy, ahogyan vannak. S ez véleménye a vallásfilozófusok egy részének.
Dénes csak a beavatottaknak szánt, titkosírásszerű (participiumokkal, genitivus ablativusokkal, a... more Dénes csak a beavatottaknak szánt, titkosírásszerű (participiumokkal, genitivus ablativusokkal, accusaticus cum infinitivós szerkezetekkel, valamint névelővel főnevesített hosszú szerkezetekkel teletűzdelt), igen nehéz szövegét Luibheid úgy fordította, hogy minden egyes igenevet igeként adott vissza, az igen hosszú mondatokat pedig kivétel nélkül a lehető legrövidebbre tördelte. Ez a módszer ugyan megkönnyíti a megértést a modern olvasó számára, de a legtöbbször nem adja vissza a szöveg valós szerkezetét. A tagmondatok közötti időbeni és logikai összefüggés gyakran elvész, ráadásul Dénes általa nem értett hapax legomenonjait (egyetlen egyszer előforduló szóalkotásait) nem egyszer egyszerűen kihagyja. Máshol, ahol nehezen érthető a szöveg, önkényes megoldásokhoz folyamodik, amelyek nem feltétlenül tekinthetőek hű fordításnak. Magyarázataiban is találtam olyat, amelyet később maga a szöveg cáfol meg (például a 222. oldal 102. jegyzete), ahol a „legszentebb cselekedeteket” úgy magyarázza, hogy ez a letakart kenyér felfedése és feldarabolása s a kehely megosztása, jóllehet a szövegben erről épp a következő mondatban van szó, így nem valószínű, hogy Dénes tautologikusan ismételné magát. Nézetem szerint a „legszentebb cselekedetek” a keresztvetést és annak tartalmát jelentik. Jómagam, amennyire a magyar nyelv szerkezete megengedi, igyekeztem megőrizni az eredeti struktúrákat, azonban a két nyelv közötti különbség és Dénesnek még az irodalmi göröghöz képest is túlbonyolított írásmódja megkövetelte, hogy érthetőbb módon tagoljam és adjam vissza szövegét. A participiumok és egyéb igenevek (főnévi igenév, igéből képzett főnév, névelővel főnevesített igei jelentésű szerkezet) igére váltásánál azonban mindig érzékeltettem az időbeli és logikai összefüggéseket. Fordításom tehát nem szolgai, de szándékaim szerint mindig lefedi Dénes mondandóját, az önkényes megoldásokat kerültem. Hogy érzékeltessem, mennyire összetett sokszor egy-egy kifejezés jelentéstartalma, lábjegyzetben hozom a görög szavak egyéb jelentéseit, ez ugyanis hozzásegítheti az olvasót, hogy mélyebben értse Dénes sokrétű utalásait. A ‘szent’ és ‘isteni’ szavakra a görögben jóval több kifejezés áll rendelkezésre, s ezeket úgy melléknévként, mint határozóként Dénes igen gyakran használja (időnként egy mondatban négyszer-ötször is). Mivel a magyarban furcsa vagy nevetséges, ha túl sok ilyen kifejezés kerül egymás mellé, előfordult, hogy ezeket elhagytam vagy nem tettem felsőfokba, ami szintén igen gyakori a szövegben.
Marsilio Ficino’s De vita coelitus comparanda and e Picatrix
Previous research (by Eugenio Gari... more Marsilio Ficino’s De vita coelitus comparanda and e Picatrix
Previous research (by Eugenio Garin and Vittoria Perrone Compagni) claimed that Picatrix played an important role as a source or inspiration for the third book of Ficino’s On Life both in practical-magical and doctrinal matters, for example when discussing the universal spirit. is paper proves the opposite. It shows the single case where Ficino really cites Picatrix, and shortly describes this medieval magic textbook, making clear the distance that divides it from Ficino’s philosophical approach. For Hungarian readers the author provides the Picatrix’s summary in the Workshop section, and in the next issue a translation based on the Latin text of the fourth book’s first treatise, which discusses a philosophical topic.
Frazer-Imregh Monika Marsilio Ficino De vita coelitus comparandája és a Picatrix
A korábbi kutatás (Eugenio Garin és Vittoria Perrone Compagni) azt állította, hogy Ficino De vita coelitus comparanda (Hogyan nyerhetünk életet az égtől) című művének, azaz a De vita III. könyvének keletkezésében a Picatrix fontos szerepet játszott mint forrás vagy ihletadó, mind gyakorlati-mágikus, mind doktrinális kérdésekben, mint például a világszellem fogalma tekintetében. Ez a tanulmány az ellenkezőjét bizonyítja. Bemutatja azt az egyetlen esetet, ahol Ficino valóban a Picatrixre hivatkozik, és röviden leírja ezt a középkori mágia-tankönyvet, világossá téve azt a távolságot, amely azt Ficino filozófiai megközelítésétől elválasztja. A magyar olvasók számára a szerző a Műhely rovatban közli a Picatrix fejezetenkénti összefoglalását, a következő számban pedig a IV. könyv 1., filozófiai témájú fejezetének fordítását a latin szöveg alapján.
Adalékok Marsilio Ficino De vita című művének utóéletéhez-Hogyan került a De vita Angliába? , 2020
This study seeks to contribute to the survival of Marsilio Ficino’s work De vita libri tres with ... more This study seeks to contribute to the survival of Marsilio Ficino’s work De vita libri tres with new additions. After a brief review of its text editions and translations, previous findings are mentioned in the literature on survival in Germany, France, and Switzerland. Then some French authors’ works are referred to that have not been included in the research so far. However, my main question is how and when did De vita get to England? To answer this, the paper examines the three years after the editio princeps (1489), when three Oxford scholars were in Florence as guests of Lorenzo de’ Medici, students of Angelo Poliziano and Demetrios Chalkokondyles. These scholars were William Grocyn, Thomas Linacre, and William Latimer, who, after deepening their knowledge of Greek and classical literacy, returned home to be- come the defining personalities of their homeland. Since Ficino also belonged to the Medici Circle and was in close contact with the said Florentine scholars, as evidenced by Ghirlandaio’s frescoes painted in 1488–1489, it cannot be ruled out that Latimer began to take an interest in humanistic medicine because of Ficino’s De vita. Latimer continues his medical studies in Italy on the path by which Ficino begins his book: reading Galen’s works, of which later on Latimer published several translations in Latin. Thus, it is almost certain that De vita first came to England shortly after its first release, by Latimer and his associates.
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid át-tekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaor-szági és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de' Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyisé-geivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudó-sokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488-1489-ben festett freskó-részlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után. Kulcsszavak: Marsilio Ficino, De vita libri tres, angol reneszánsz, William Grocyn, Thomas Linacre, William Latimer, Angelo Poliziano
Galénost (129–216), a rendszeres európai orvostudomány atyját mutatja be ez a tanulmány, aki húsz... more Galénost (129–216), a rendszeres európai orvostudomány atyját mutatja be ez a tanulmány, aki húsz kötetre rúgó életművével az anatómia, az élettan, a testnedveken alapuló kórtan, a sebészet, a dietetika és a gyógyszerészet tanítását a 19. századig meghatározta. A nála hat évszázaddal korábban élt Hippokratés és követői munkáit kommentálta, kora orvosi irányzataiból pedig a legjobb eredményeket foglalta össze. Saját kutatásait és nézeteit tudományosan, a logika eszközeivel védte meg írásaiban a kor harcosan vitázó szellemének megfelelően. A cikk utal azokra a munkáira, amelyekből személyes életére vonatkozó adatokat nyerhetünk. Röviden bemutatja A saját könyveimről és Az orvosi iskolákról című műveit, majd felvillantja történeti hátterét Pergamonban, Alexandriában és Rómában. Végül elemzi a tanulmányhoz kapcsolódó két fordítást, melyek először jelennek meg magyar nyelven, ezek: A testnedvekről és A fekete epéről.
Kulcsszavak Galénos, ókori orvostudomány, nedvtan, a testnedveken alapuló gyógyítás, fekete epe, a négy temperamentum, Hippokratés, Erasistratos, gyógyító étrend
Abstract Galen, the Physician, and Philosopher On the Humors and On Black Bile
This paper is about Galen (129–216AD), father of European medicine, who defined the teaching of physicians until the nineteenth century by his twenty volumes of works on anatomy, physiology, pathology based on the humors, surgery, nutrition, and pharmacy. He commented on lots of works from the Hippocratical Writings and summed up the best results of contemporary medical schools. He defended his own research and points of view in the same sharp and well-argued way as every researcher in his era, but with a scientific method, based on logic. The article refers to his works, where data can be found about his personal life. It briefly details his works On my Books and On the Medical Schools, then highlights his historical background in Pergamon, Alexandria, and Rome. Finally, it analyses the two translations related to the study, which appear for the first time in Hungarian, namely: On the Humors and On Black Bile.
This paper sums up the history of Plotinus’ return to philosophical thinking in Western Europe, w... more This paper sums up the history of Plotinus’ return to philosophical thinking in Western Europe, which started in Italy. The manuscripts of the Enneads arrived from the Byzantine Empire to Vicenza, Venice, Firenze, Bologna, and Padova in the first half of the 15th century. Plotinus’ work was spread by the students of the Florentine Manuel Chrysoloras, among others Giovanni Aurispa and Niccolò Niccoli who built great collections of Greek and Latin manuscripts of ancient authors. The first scholars who lectured on Plotinus were the Greek deputation members of the Florence Synod (1439): Gemistus Pletho, Basilios Bessarion, and John Argyropulos. They all stayed in, or returned to Italy and were teaching in Padova, Florence and Rome. In the second half of the century three good friends: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano and Giovanni Pico della Mirandola were in the centre of a circle of scholars and poets in Florence who studied Platonic works. Pico suggested to Ficino that he should translate Plotinus’ Enneads; the translation was subsequently published in 1492 and included an extensive commentary. Their students then spread the Latin translation and commentary across Europe.
A cikk Plótinosnak a nyugati filozófiai gondolkodásba való visszatérését követi végig, mely Itáliából indult. Az Enneások kéziratai Bizáncból érkeztek Vicenzába, Velencébe, Firenzébe, Bolognába és Padovába a 15. század első felében. Műveinek terjedését a firenzei Manuel Chrysoloras tanítványai mozdították elő, köztük Giovanni Aurispa és Niccolò Niccoli, akik az ókori szerzők latin és görög kéziratainak hatalmas gyűjteményeit hozták létre. Az első tudósok, akik Plótinosról előadtak, a firenzei zsinat (1439) görög küldöttségének tagjai voltak: Gemistos Pléthón, Basilios Béssarión és Ióannés Argyropulos. Mindhárman Itáliában maradtak, vagy visszatértek ide, s Padovában, Firenzében és Rómában oktattak ill. működtek. A század második felében három jóbarát: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano és Giovanni Pico della Mirandola áll annak a tudósokból és költőkből álló körnek a középpontjában Firenzében, akik a platonikusok munkáival foglalkoznak. Pico javasolta Ficinónak, hogy fordítsa latinra Plótinos Enneásait, melyekhez Ficino terjedelmes kommentárt is készít, és 1492-ben ki is ad. Külföldi tanítványaik hazavitték a fordítást és a kommentárt, s rajtuk keresztül terjedtek ezek el egész Európában.
1. This is a bibliography of Marsilio Ficino’s works; their chronology, the ancient and modern ed... more 1. This is a bibliography of Marsilio Ficino’s works; their chronology, the ancient and modern editions of the original Latin or Tuscan texts and translations in different languages: Hungarian, Italian, English, French, German, Spanish, Portuguese and Bulgarian. Reprints and non critical editions figure at the end of the publication.
2.This is a chronology of Marsilio Ficino’s life. The sources figure on the text’s first page.
This is a bibliography up to 2011 for Marsilio Ficino’s life, works and philosophy, his impact on... more This is a bibliography up to 2011 for Marsilio Ficino’s life, works and philosophy, his impact on later philosophers and with a special interest on his Three Books on Life.
In the summer of 2013 I translated Ferenc Pápai Páriz’s Illustris Collegii Betleniani [sic!] Alba... more In the summer of 2013 I translated Ferenc Pápai Páriz’s Illustris Collegii Betleniani [sic!] Albano Enyediensis Origo et Progressus (1704) from Latin into Hungarian. This manuscript was recently transcribed by Emese Rácz and will be published as a bilingual critical edition in Cluj, Romania (Kolozsvár) by the publisher Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadó. The history of this great Transylvanian college has never been published or translated before in its entirety, only the correspondence between Pápai and Jablonski about the scholarship for Hungarian students in the Viadrina University in Frankfurt (Oder). (Pápai requested it with Jablonski’s help from the Elector of Brandenburg, Frederick III, later Frederick I of Prussia). In my paper I summarize the issues that emerged during the translation. First, I review all the Greek expressions Pápai used in his Latin text because some of them were not understood and simply omitted by the letters’ previous translators. I also point out some other mistakes in the translation of the letters. Secondly, I unravel the question of the two letters of the Transylvanian chancellor, Miklós Bethlen, to the Brandenburg court, that were published as three letters in the previous edition. Finally I publish and explain Pál Csernátoni’s epitaph written by Pápai and included only in the Origo, which is rather unusual in its metrical form.
A recenziókban részletes és alapos ismertetését valamint értékelését adom a következő két kötetne... more A recenziókban részletes és alapos ismertetését valamint értékelését adom a következő két kötetnek: 1. Az indológus indián − Baktay Ervin emlékezete, szerk. Kelényi Béla, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 2014, 448 p. 2. BAKTAY Ervin: Amrita Sher-Gil művészete, ford. HEGYMEGI KISS Áron, szerk. és kísérőtanulmány: KELÉNYI Béla, Budapest, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 2015, 36 p.
Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a t... more Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a tema irant erdeklődő olvaso. Papai Pariz Ferenc 18. szazad elejeről szarmazo kezirata, a Gyulafehervarrol Nagyenyedre koltoztetett Bethlen Kollegium legelső torteneti osszefoglaloja, amely kronologiai rendben adja annak kronikajat, taglalva az első erdelyi egyetemalapitasi kiserleteket az 1704-es labancdulasig. Ennek szemtanujakent a leghitelesebb leirasat nyujtja. Papai Pariz Ferenc tanulmanyait 1672-ben a nagyenyedi kollegiumban fejezte be, innen indult kulfoldi tanulmanyutjara. Peregrinacioja soran Lipcseben, Odera-Frankfurtban, Marburgban, Heidelbergben tanult, s 1675-ben a Baselben megszerzett orvosi diplomajaval tert haza. Kezdetben Nagyenyeden lett varosi orvos, majd 1677-től I. Apafi Mihaly fejedelem, illetve Teleki Mihaly kancellar udvari orvosa. 1680-tol halalaig a Bethlen Kollegiumban gorog nyelvet, fizikat es logikat oktatott. Legismertebb műve a ma is hasznalt, 1708-ban Lőcse...
After a short presentation of our author I focus in my paper on the question raised in our title,... more After a short presentation of our author I focus in my paper on the question raised in our title, how does the immediate experience of God in Pico’s works appear? In other words, what is the purpose of human life?
Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a t... more Az első erdelyi reformatus kollegiumtortenet eddig kiadatlan, ketnyelvű kiadasat veheti kezbe a tema irant erdeklődő olvaso. Papai Pariz Ferenc 18. szazad elejeről szarmazo kezirata, a Gyulafehervarrol Nagyenyedre koltoztetett Bethlen Kollegium legelső torteneti osszefoglaloja, amely kronologiai rendben adja annak kronikajat, taglalva az első erdelyi egyetemalapitasi kiserleteket az 1704-es labancdulasig. Ennek szemtanujakent a leghitelesebb leirasat nyujtja. Papai Pariz Ferenc tanulmanyait 1672-ben a nagyenyedi kollegiumban fejezte be, innen indult kulfoldi tanulmanyutjara. Peregrinacioja soran Lipcseben, Odera-Frankfurtban, Marburgban, Heidelbergben tanult, s 1675-ben a Baselben megszerzett orvosi diplomajaval tert haza. Kezdetben Nagyenyeden lett varosi orvos, majd 1677-től I. Apafi Mihaly fejedelem, illetve Teleki Mihaly kancellar udvari orvosa. 1680-tol halalaig a Bethlen Kollegiumban gorog nyelvet, fizikat es logikat oktatott. Legismertebb műve a ma is hasznalt, 1708-ban Lőcse...
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalék... more Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid áttekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaországi és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de’ Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyiségeivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudósokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488–1489-ben festett freskórészlete tanúsítja,...
Az alábbiakban Poliziano és Girolamo Donato levélváltását közlöm bevezető tanulmánnyal. A levelez... more Az alábbiakban Poliziano és Girolamo Donato levélváltását közlöm bevezető tanulmánnyal. A levelezés elemzését megelőzően vázolom Donato életpályáját, amelyben már utalok kettejük kapcsolódási pontjaira is. Ezek az antik irodalom és filozófia iránt való rajongáson túl két közös barát: Ermolao Barbaro valamint Giovanni Pico della Mirandola személye, akinek a Donatóhoz szóló levele a levélfüzér elindítója is volt. Poliziano ez utóbbit beillesztette az Epistolae II. könyvében kettejük levelezése elé, így itt is ezzel indítjuk a levélláncot. A kifinomult latin nyelvezetű, játékos és tudós „párbeszéd” fő tematikája a kéziratkölcsönzésen, -másoláson és a folyamatban levő (párhuzamos!) fordításaikon túl egzisztenciális kérdések: fontos vagy apró-cseprő teendőik mennyi időt hagynak a kutatásra és az alkotásra? Továbbá világos képet kapunk arról, hogy a reputáció milyen húsbavágó jelentőségű egy humanista számára.
Ficino De vita libri tres című művéhez két apológiát is írt levél formájában, mindkettőt azoknak ... more Ficino De vita libri tres című művéhez két apológiát is írt levél formájában, mindkettőt azoknak a barátainak, akikre számíthatott 1489 szeptemberében befejezett munkájának védelmezésében. A tudósoknak írt, három életmód-tanácsadó könyve az egészséges, a hosszú és az ég erőivel megtámogatott életről ugyanis asztrológiai és mágiai megfontolásokat is tartalmaz. Az első apológia érveket ad a védelmezők szájába, a második témája a támogatás kérésén túl a következő: Miért szükséges az élethez az aggodalmaktól való mentesség és a lelki béke? Bevezetőm után a levelek mellett Amerigo Corsini epigrammájának műfordítását is közlöm, amellyel a könyvet és a szerzőt köszöntötte.
Írásomban Angelo Poliziano vigaszlevelét vizsgálom, amelyet 1494-ben Gioviano Pontanóhoz írt I. F... more Írásomban Angelo Poliziano vigaszlevelét vizsgálom, amelyet 1494-ben Gioviano Pontanóhoz írt I. Ferrante nápolyi király halála alkalmával. A levelező felek közül előbb Pontano politikai és irodalmi tevékenységét vázolom fel, s rajta keresztül a történeti helyzetet is igyekszem bemutatni, a magyar vonatkozásokat is felvillantva. Majd Poliziano költői és oktatói munkásságát ismertetem röviden. Ezután a levél tartalmát és stílusát elemezve rávilágítok a két humanista kapcsolatára és arra légkörre, amely Polizianót a Miscellanea című tanulmánykötetének kiadása után körülvette. A mintaszerűségre törekvő vigaszlevél követi a Cicero Oratorában és Quintilianus Institutio oratoriájában előírt retorikai szabályokat. Poliziano saját céljainak megfelelően a vigaszlevélbe humanista kollégája és saját dicsőítését is beleszőtte, és a kettejük közötti párhuzammal igyekezett a saját pozícióját erősíteni, amennyiben mindketten megérhették tanítványaik hatalomra kerülését. A tanulmány végén közlöm for...
Az alábbi levél abból a gyűjteményből származik, amelyet Poliziano maga állított össze 1492 körül... more Az alábbi levél abból a gyűjteményből származik, amelyet Poliziano maga állított össze 1492 körül, és minden bizonnyal Lorenzo de’ Medicinek ajánlotta volna, ha az váratlanul meg nem hal 1492-ben. Így az utód, Piero de’ Medici lett a kötet ajánlásának címzettje, s valószínűleg a lenti levelet is neki írta. A Levelek első négy könyvének angol fordítója, Shane Butler is arra a véleményre jutott, hogy eredetileg nem Piero volt a címzett, vagy legalábbis nem ő egyedül. 1494-ben maga Poliziano és mindkettőjük jóbarátja, a szelíd Giovanni Pico della Mirandola is meghalt, mint a csontjaikat elemző régészeti vizsgálatok nemrégiben kimutatták, arzénnel okozott mérgezés révén. A kutatás eddigi állása szerint épp Piero il Fauto áll a dolog hátterében, tehát ő volt a megbízó. Következzék tehát a levél Poliziano történeti hipotéziseivel és etimológiáival.
Te pedig, aki ebből a könyvből tanulni szándékozol, fontold meg, miként tudnád lelkedet a boldog ... more Te pedig, aki ebből a könyvből tanulni szándékozol, fontold meg, miként tudnád lelkedet a boldog szellemek szintjére és ismeretére visszavezetni; amit akkor fogsz megtenni, ha minden cselekedetedben a szellemi részt igyekszel követni – ezen ismeret által fogsz különbözni az állatoktól. Mármost a bölcsek nem értenek egyet az értelem (sensus) tulajdonságait és felosztását illetően. Ezt a kifejezést ugyanis – a felfogóképességet vagy értelmet (sensus vel intellectus) – négy különböző módon fejtik ki. Ezek közül először a gondolkodás értelmében használják, melynek révén az ember az állatoktól külön válik, minthogy alkalmas a tudományok és a tanítók titkos művészetének befogadására (ad recipiendum), melyekhez észre (sensus) és megkülönböztetésre (discretio) van szükség, és ez a tulajdonság a feltétele a tudományok elsajátításának. S ez abból nyilvánvaló, hogy az Isten által a szívekbe öntött isteni fény az, ami által képessé válik majd a létezők látására és megértésére úgy, ahogyan vannak. S ez véleménye a vallásfilozófusok egy részének.
Dénes csak a beavatottaknak szánt, titkosírásszerű (participiumokkal, genitivus ablativusokkal, a... more Dénes csak a beavatottaknak szánt, titkosírásszerű (participiumokkal, genitivus ablativusokkal, accusaticus cum infinitivós szerkezetekkel, valamint névelővel főnevesített hosszú szerkezetekkel teletűzdelt), igen nehéz szövegét Luibheid úgy fordította, hogy minden egyes igenevet igeként adott vissza, az igen hosszú mondatokat pedig kivétel nélkül a lehető legrövidebbre tördelte. Ez a módszer ugyan megkönnyíti a megértést a modern olvasó számára, de a legtöbbször nem adja vissza a szöveg valós szerkezetét. A tagmondatok közötti időbeni és logikai összefüggés gyakran elvész, ráadásul Dénes általa nem értett hapax legomenonjait (egyetlen egyszer előforduló szóalkotásait) nem egyszer egyszerűen kihagyja. Máshol, ahol nehezen érthető a szöveg, önkényes megoldásokhoz folyamodik, amelyek nem feltétlenül tekinthetőek hű fordításnak. Magyarázataiban is találtam olyat, amelyet később maga a szöveg cáfol meg (például a 222. oldal 102. jegyzete), ahol a „legszentebb cselekedeteket” úgy magyarázza, hogy ez a letakart kenyér felfedése és feldarabolása s a kehely megosztása, jóllehet a szövegben erről épp a következő mondatban van szó, így nem valószínű, hogy Dénes tautologikusan ismételné magát. Nézetem szerint a „legszentebb cselekedetek” a keresztvetést és annak tartalmát jelentik. Jómagam, amennyire a magyar nyelv szerkezete megengedi, igyekeztem megőrizni az eredeti struktúrákat, azonban a két nyelv közötti különbség és Dénesnek még az irodalmi göröghöz képest is túlbonyolított írásmódja megkövetelte, hogy érthetőbb módon tagoljam és adjam vissza szövegét. A participiumok és egyéb igenevek (főnévi igenév, igéből képzett főnév, névelővel főnevesített igei jelentésű szerkezet) igére váltásánál azonban mindig érzékeltettem az időbeli és logikai összefüggéseket. Fordításom tehát nem szolgai, de szándékaim szerint mindig lefedi Dénes mondandóját, az önkényes megoldásokat kerültem. Hogy érzékeltessem, mennyire összetett sokszor egy-egy kifejezés jelentéstartalma, lábjegyzetben hozom a görög szavak egyéb jelentéseit, ez ugyanis hozzásegítheti az olvasót, hogy mélyebben értse Dénes sokrétű utalásait. A ‘szent’ és ‘isteni’ szavakra a görögben jóval több kifejezés áll rendelkezésre, s ezeket úgy melléknévként, mint határozóként Dénes igen gyakran használja (időnként egy mondatban négyszer-ötször is). Mivel a magyarban furcsa vagy nevetséges, ha túl sok ilyen kifejezés kerül egymás mellé, előfordult, hogy ezeket elhagytam vagy nem tettem felsőfokba, ami szintén igen gyakori a szövegben.
Marsilio Ficino’s De vita coelitus comparanda and e Picatrix
Previous research (by Eugenio Gari... more Marsilio Ficino’s De vita coelitus comparanda and e Picatrix
Previous research (by Eugenio Garin and Vittoria Perrone Compagni) claimed that Picatrix played an important role as a source or inspiration for the third book of Ficino’s On Life both in practical-magical and doctrinal matters, for example when discussing the universal spirit. is paper proves the opposite. It shows the single case where Ficino really cites Picatrix, and shortly describes this medieval magic textbook, making clear the distance that divides it from Ficino’s philosophical approach. For Hungarian readers the author provides the Picatrix’s summary in the Workshop section, and in the next issue a translation based on the Latin text of the fourth book’s first treatise, which discusses a philosophical topic.
Frazer-Imregh Monika Marsilio Ficino De vita coelitus comparandája és a Picatrix
A korábbi kutatás (Eugenio Garin és Vittoria Perrone Compagni) azt állította, hogy Ficino De vita coelitus comparanda (Hogyan nyerhetünk életet az égtől) című művének, azaz a De vita III. könyvének keletkezésében a Picatrix fontos szerepet játszott mint forrás vagy ihletadó, mind gyakorlati-mágikus, mind doktrinális kérdésekben, mint például a világszellem fogalma tekintetében. Ez a tanulmány az ellenkezőjét bizonyítja. Bemutatja azt az egyetlen esetet, ahol Ficino valóban a Picatrixre hivatkozik, és röviden leírja ezt a középkori mágia-tankönyvet, világossá téve azt a távolságot, amely azt Ficino filozófiai megközelítésétől elválasztja. A magyar olvasók számára a szerző a Műhely rovatban közli a Picatrix fejezetenkénti összefoglalását, a következő számban pedig a IV. könyv 1., filozófiai témájú fejezetének fordítását a latin szöveg alapján.
Adalékok Marsilio Ficino De vita című művének utóéletéhez-Hogyan került a De vita Angliába? , 2020
This study seeks to contribute to the survival of Marsilio Ficino’s work De vita libri tres with ... more This study seeks to contribute to the survival of Marsilio Ficino’s work De vita libri tres with new additions. After a brief review of its text editions and translations, previous findings are mentioned in the literature on survival in Germany, France, and Switzerland. Then some French authors’ works are referred to that have not been included in the research so far. However, my main question is how and when did De vita get to England? To answer this, the paper examines the three years after the editio princeps (1489), when three Oxford scholars were in Florence as guests of Lorenzo de’ Medici, students of Angelo Poliziano and Demetrios Chalkokondyles. These scholars were William Grocyn, Thomas Linacre, and William Latimer, who, after deepening their knowledge of Greek and classical literacy, returned home to be- come the defining personalities of their homeland. Since Ficino also belonged to the Medici Circle and was in close contact with the said Florentine scholars, as evidenced by Ghirlandaio’s frescoes painted in 1488–1489, it cannot be ruled out that Latimer began to take an interest in humanistic medicine because of Ficino’s De vita. Latimer continues his medical studies in Italy on the path by which Ficino begins his book: reading Galen’s works, of which later on Latimer published several translations in Latin. Thus, it is almost certain that De vita first came to England shortly after its first release, by Latimer and his associates.
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid át-tekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaor-szági és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de' Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyisé-geivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudó-sokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488-1489-ben festett freskó-részlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után. Kulcsszavak: Marsilio Ficino, De vita libri tres, angol reneszánsz, William Grocyn, Thomas Linacre, William Latimer, Angelo Poliziano
Galénost (129–216), a rendszeres európai orvostudomány atyját mutatja be ez a tanulmány, aki húsz... more Galénost (129–216), a rendszeres európai orvostudomány atyját mutatja be ez a tanulmány, aki húsz kötetre rúgó életművével az anatómia, az élettan, a testnedveken alapuló kórtan, a sebészet, a dietetika és a gyógyszerészet tanítását a 19. századig meghatározta. A nála hat évszázaddal korábban élt Hippokratés és követői munkáit kommentálta, kora orvosi irányzataiból pedig a legjobb eredményeket foglalta össze. Saját kutatásait és nézeteit tudományosan, a logika eszközeivel védte meg írásaiban a kor harcosan vitázó szellemének megfelelően. A cikk utal azokra a munkáira, amelyekből személyes életére vonatkozó adatokat nyerhetünk. Röviden bemutatja A saját könyveimről és Az orvosi iskolákról című műveit, majd felvillantja történeti hátterét Pergamonban, Alexandriában és Rómában. Végül elemzi a tanulmányhoz kapcsolódó két fordítást, melyek először jelennek meg magyar nyelven, ezek: A testnedvekről és A fekete epéről.
Kulcsszavak Galénos, ókori orvostudomány, nedvtan, a testnedveken alapuló gyógyítás, fekete epe, a négy temperamentum, Hippokratés, Erasistratos, gyógyító étrend
Abstract Galen, the Physician, and Philosopher On the Humors and On Black Bile
This paper is about Galen (129–216AD), father of European medicine, who defined the teaching of physicians until the nineteenth century by his twenty volumes of works on anatomy, physiology, pathology based on the humors, surgery, nutrition, and pharmacy. He commented on lots of works from the Hippocratical Writings and summed up the best results of contemporary medical schools. He defended his own research and points of view in the same sharp and well-argued way as every researcher in his era, but with a scientific method, based on logic. The article refers to his works, where data can be found about his personal life. It briefly details his works On my Books and On the Medical Schools, then highlights his historical background in Pergamon, Alexandria, and Rome. Finally, it analyses the two translations related to the study, which appear for the first time in Hungarian, namely: On the Humors and On Black Bile.
This paper sums up the history of Plotinus’ return to philosophical thinking in Western Europe, w... more This paper sums up the history of Plotinus’ return to philosophical thinking in Western Europe, which started in Italy. The manuscripts of the Enneads arrived from the Byzantine Empire to Vicenza, Venice, Firenze, Bologna, and Padova in the first half of the 15th century. Plotinus’ work was spread by the students of the Florentine Manuel Chrysoloras, among others Giovanni Aurispa and Niccolò Niccoli who built great collections of Greek and Latin manuscripts of ancient authors. The first scholars who lectured on Plotinus were the Greek deputation members of the Florence Synod (1439): Gemistus Pletho, Basilios Bessarion, and John Argyropulos. They all stayed in, or returned to Italy and were teaching in Padova, Florence and Rome. In the second half of the century three good friends: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano and Giovanni Pico della Mirandola were in the centre of a circle of scholars and poets in Florence who studied Platonic works. Pico suggested to Ficino that he should translate Plotinus’ Enneads; the translation was subsequently published in 1492 and included an extensive commentary. Their students then spread the Latin translation and commentary across Europe.
A cikk Plótinosnak a nyugati filozófiai gondolkodásba való visszatérését követi végig, mely Itáliából indult. Az Enneások kéziratai Bizáncból érkeztek Vicenzába, Velencébe, Firenzébe, Bolognába és Padovába a 15. század első felében. Műveinek terjedését a firenzei Manuel Chrysoloras tanítványai mozdították elő, köztük Giovanni Aurispa és Niccolò Niccoli, akik az ókori szerzők latin és görög kéziratainak hatalmas gyűjteményeit hozták létre. Az első tudósok, akik Plótinosról előadtak, a firenzei zsinat (1439) görög küldöttségének tagjai voltak: Gemistos Pléthón, Basilios Béssarión és Ióannés Argyropulos. Mindhárman Itáliában maradtak, vagy visszatértek ide, s Padovában, Firenzében és Rómában oktattak ill. működtek. A század második felében három jóbarát: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano és Giovanni Pico della Mirandola áll annak a tudósokból és költőkből álló körnek a középpontjában Firenzében, akik a platonikusok munkáival foglalkoznak. Pico javasolta Ficinónak, hogy fordítsa latinra Plótinos Enneásait, melyekhez Ficino terjedelmes kommentárt is készít, és 1492-ben ki is ad. Külföldi tanítványaik hazavitték a fordítást és a kommentárt, s rajtuk keresztül terjedtek ezek el egész Európában.
1. This is a bibliography of Marsilio Ficino’s works; their chronology, the ancient and modern ed... more 1. This is a bibliography of Marsilio Ficino’s works; their chronology, the ancient and modern editions of the original Latin or Tuscan texts and translations in different languages: Hungarian, Italian, English, French, German, Spanish, Portuguese and Bulgarian. Reprints and non critical editions figure at the end of the publication.
2.This is a chronology of Marsilio Ficino’s life. The sources figure on the text’s first page.
This is a bibliography up to 2011 for Marsilio Ficino’s life, works and philosophy, his impact on... more This is a bibliography up to 2011 for Marsilio Ficino’s life, works and philosophy, his impact on later philosophers and with a special interest on his Three Books on Life.
In the summer of 2013 I translated Ferenc Pápai Páriz’s Illustris Collegii Betleniani [sic!] Alba... more In the summer of 2013 I translated Ferenc Pápai Páriz’s Illustris Collegii Betleniani [sic!] Albano Enyediensis Origo et Progressus (1704) from Latin into Hungarian. This manuscript was recently transcribed by Emese Rácz and will be published as a bilingual critical edition in Cluj, Romania (Kolozsvár) by the publisher Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadó. The history of this great Transylvanian college has never been published or translated before in its entirety, only the correspondence between Pápai and Jablonski about the scholarship for Hungarian students in the Viadrina University in Frankfurt (Oder). (Pápai requested it with Jablonski’s help from the Elector of Brandenburg, Frederick III, later Frederick I of Prussia). In my paper I summarize the issues that emerged during the translation. First, I review all the Greek expressions Pápai used in his Latin text because some of them were not understood and simply omitted by the letters’ previous translators. I also point out some other mistakes in the translation of the letters. Secondly, I unravel the question of the two letters of the Transylvanian chancellor, Miklós Bethlen, to the Brandenburg court, that were published as three letters in the previous edition. Finally I publish and explain Pál Csernátoni’s epitaph written by Pápai and included only in the Origo, which is rather unusual in its metrical form.
A recenziókban részletes és alapos ismertetését valamint értékelését adom a következő két kötetne... more A recenziókban részletes és alapos ismertetését valamint értékelését adom a következő két kötetnek: 1. Az indológus indián − Baktay Ervin emlékezete, szerk. Kelényi Béla, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 2014, 448 p. 2. BAKTAY Ervin: Amrita Sher-Gil művészete, ford. HEGYMEGI KISS Áron, szerk. és kísérőtanulmány: KELÉNYI Béla, Budapest, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 2015, 36 p.
Luther Márton zsoltármagyarázatai, melyeket Wittenbergben, a teológus hallgatók számára adott elő... more Luther Márton zsoltármagyarázatai, melyeket Wittenbergben, a teológus hallgatók számára adott elő (részlet) Jézus oltalmazzon! A kiváló Frigyes fejedelemnek, 1 a Szent Római Birodalom fővezérének, választó-fejedelemnek, Szászország hercegének, Misna bárójának, Türingia tartománygróf-jának, kegyelmes patrónusának Luther Márton üdvözletét küldi Úgy tűnik, okosan és helyesen cselekednek azok, akik tanulmányaikat és tehet-ségük gyümölcseit az előkelőségeknek címzik és ajánlják, s ily módon szereznek műveiknek tekintélyt és oltalmat a balsors ellen (mely egyáltalán nem látható előre számukra), hiszen olyan a világ, hogy lehet valami a legjobb, mégis igen könnyen az irigység és a rosszakarók bosszújának martalékává válhat. Ezért van, hogy még a színvonalas műveknek is, tehát azoknak, amelyekben megmutatkozik a szerző tehetsége és műveltsége, minthogy kétség kívül kitűnőek és a lehető legnagyobb figyelemre méltóak, nem kevésbé van szüksége saját Maecenasaikra és Augustu-saikra (olykor még Odysseusaikra is), akik elefántcsont jogarukkal lesújtanak a ersitésekre. 2 Egyesek számára az lehet a megszólítás indítéka, hogy nevük örök-kévalóságával és hírnévvel ajándékozzák meg azokat, akikhez írnak, azt is szem előtt tartva, hogy az utókort ugyanazon erény példájával lelkesítsék és buzdítsák, amelyet dicsérnek. Némelyeknek az a célja, hogy megajándékozzák jótevőjüket, és valamiképpen viszonozzák jótéteményüket azok számára, akik kedvezően fogad-ták őket, így mutatván ki hálájukat. Ezen körülmények közül azonban, kiváló Fe-jedelem, egyik sem igaz rám. Először is, mivel tisztában vagyok vele, hogy művem nem érdemli meg, hogy patrónusra leljen, és e téren vagyok oly szerencsés, hogy legalább a tudatlanságomnak a tudatában legyek. Ha pedig oly kiváló lehetnék, hogy művem méltó lehetne arra, hogy valakinek ajánljam, akkor sem szeretnék annyira aggódni, hogy patrónus oltalmazza azt. Sőt, miután megtanultam a Szent-írásból, hogy milyen félelmetes és veszedelmes dolog Isten egyházában szólni és azok között beszélni, akikről tudnod kell, hogy a végítélet napján a bíráid lesznek 1 III. Frigyes (1463–1525). 2 ersités a Trója alatt harcoló görögök egyike, rútságáról és becsmérlő szájáról vált ismertté. Vö. Ílias, II, 211–277.
Imregh Monika – Vassányi Miklós (ford.) Iamblikhosz (260 körül–325 körül): De mysteriis Aegyptior... more Imregh Monika – Vassányi Miklós (ford.) Iamblikhosz (260 körül–325 körül): De mysteriis Aegyptiorum (304 előtt) VIII:1-4: Az " Első Ok " az egyiptomi teológiában; A legmagasabb háromság; A legfőbb egyiptomi istenek; A hermétikus asztrológia VIII:1 [Az " Első Ok " az egyiptomi teológiában] Mindezeket félretéve, amint mondod, szeretnéd, ha világossá válna számodra, hogy az egyiptomiak mit tartanak Első Oknak: vajon egy Észt-e, vagy valami ész fölöttit, és vajon egymagában-e vagy pedig valami mással vagy más dolgokkal egyetemben, s vajon testetlen vagy testi dolgot-e, s vajon ezek a dolgok azonosak-e a Démiurgosszal, vagy pedig korábbiak nála, és vajon egy dologból keletkeztek-e mindenek vagy többől, s vajon ismernek-e az egyiptomiak anyagot vagy valamilyen első testeket, és keletkezés nélküli anyagot ismernek-e, vagy pedig keletkezettet. Én pedig először is ismertetni fogom veled az okot, amely miatt a régi szent írno-kok írásaiban e dolgokról oly sok és sokféle vélemény fogalmazódik meg, a most élő bölcsek esetében pedig a nagy dolgok tekintetében nem egyszerű formában kapjuk a tanítást. Azt állítom tehát, hogy mivel sok létező [οὐσία: 'dolog', 'létező', 'lényeg'] létezik, s mivel ezek egymástól teljes mértékben különböznek, ezért sok princípi-umukat is jelölték meg, amelyeknek különböző, a régi papok mindegyike szerint más és más rendjeik vannak. Mármost ezek mindegyikét tökéletesen megmutatta Hermész a húszezer könyvben, ahogyan Szeleukosz felsorolta, illetve a harminc-hatezer-ötszázhuszonöt könyvben, ahogy Manethósz mondja. Az egyedi létezők tekintetében pedig a régiek mindegyike – egymást cáfolva – különböző módokon más és más princípiumokat fejt ki. De minden létező tekintetében meg kell talál-nunk az igazságot, és lehetőség szerint röviden el kell magyaráznom neked. Először pedig hallj arról, amit először kérdeztél. VIII:2 [A legmagasabb háromság] A valóságosan létezők [τῶν ὄντως ὄντων] 1 előtt és a mindenség princípiumai [ἀρχῶν] előtt van egyetlen isten, aki megelőzi még az első istent és királyt is, és aki mozdulatlan önmaga egyetlenségének egyedülvalóságában. Ugyanis semmi intelligibilis dolog nem kapcsolódik hozzá, sem pedig semmi más; és mintaként áll az önmagát nemző és önmagától született isten, az egyetlen atya számára, aki a valóságos Jó; mert valami nagyobb dolog ez, mint mindenek, és első mindenek kö-zött, és mindenek forrása, s az intelligibilis létezők – az első ideák – gyökere. Ebből 1 A görög terminusokat az eredetiben szereplő formájukban tüntettük fel.
Giovanni Pico della Mirandola (1463-94) kommentárja barátja, Girolamo Benivieni neoplatonis... more Giovanni Pico della Mirandola (1463-94) kommentárja barátja, Girolamo Benivieni neoplatonista ihletésű Dal a szerelemről című költeményéhez egy egymásra épülő sorozat egyik láncszeme, egy értelmezési spirál egyik állomása. A kiindulópont ebben a sorban a XV. századi olasz humanisták kedvenc filozófusának, Platónnak a Lakoma című dialógusa, amelynek első nagy lélegzetű kommentárja a platóni corpus (latinra) fordítójának, Marsilio Ficinónak, a Cosimo de’ Medici támogatását élvező firenzei platóni akadémia vezetőjének tollából született 1469-ben. Girolamo Benivieni (1453-1542) e Lakoma-kommentártól megihletve egy neoplatonista költeményben adja vissza a ficinói mű summáját, mint azt később maga is említi a kiadáshoz írt bevezetőjében, s ezt értelmezi szintén neoplatonista szempontok alapján Pico. Amint leveleiből és a kommentárban magában tett megjegyzéseiből kiderül, e munkát csupán filozófiai ujjgyakorlatnak szánta két későbbi műve: saját Lakoma-kommentárja és Poetica theologia című mítosz-értelmezései elé, melyek azonban nem készültek el, így e munkában érhetjük tetten a leginkább e tárgykörökben is gondolatait. Műve a kéziratokban négy könyvre oszlik, melyek közül az első egy platonista módszertani alapvetéssel kezdődik, s a létezés három módozatát az okszerű, a formai és a részesedett létben határozza meg. Ficino Lakoma-kommentárjához hasonlóan Pico is a plótinosi világmodell kissé leegyszerűsített változatának bemutatásával folytatja, amit a teremtés folyamatának a szerelem közreműködésével történő leírása követ – szintén plótinosi értekezések alapján. A második könyv a szeretet, a vágy és a szépség különféle fajtáinak meghatározását és tárgyalását tartalmazza. A harmadik könyv témájában nem válik el élesen a második könyv témáitól, ezért is érthető, hogy a nyomtatott verzióban, amely a bázeli Opera omnia szövegkiadásának is alapja lett, nincs különválasztva e két egység. A negyedik könyv tartalmazza magát a verselemzést. Pico a költemény elemzésén stanzánként megy végig, a 6-7-8. stanzát azonban együttesen tárgyalja, majd újra külön az utolsó stanzát. A verselemzés leglényegibb momentuma a 6-7-8. stanza együttes tárgyalása, melyben az emberi, majd az angyali szerelem egymás után következő lépcsőfokait mutatja be, szám szerint hatot, melyeken Jákob lajtorjájához hasonlatosan Isten közelébe juthatunk fel. A mű nem jelent meg Pico életében üldöztetése és a kiátkozással való fenyegetettsége miatt, Biago Bonaccorsi beszéli rá Benivienit, hogy járuljon hozzá halott barátja nevében is a kiadáshoz, 1519-ben, huszonöt évvel Pico halála után.
Uploads
Papers by Monika Imregh
Previous research (by Eugenio Garin and Vittoria Perrone Compagni) claimed that Picatrix played an important role as a source or inspiration for the third book of Ficino’s On Life both in practical-magical and doctrinal matters, for example when discussing the universal spirit. is paper proves the opposite. It shows the single case where Ficino really cites Picatrix, and shortly describes this medieval magic textbook, making clear the distance that divides it from Ficino’s philosophical approach. For Hungarian readers the author provides the Picatrix’s summary in the Workshop section, and in the next issue a translation based on the Latin text of the fourth book’s first treatise, which discusses a philosophical topic.
Frazer-Imregh Monika Marsilio Ficino De vita coelitus comparandája és a Picatrix
A korábbi kutatás (Eugenio Garin és Vittoria Perrone Compagni) azt állította, hogy Ficino De vita coelitus comparanda (Hogyan nyerhetünk életet az égtől) című művének, azaz a De vita III. könyvének keletkezésében a Picatrix fontos szerepet játszott mint forrás vagy ihletadó, mind gyakorlati-mágikus, mind doktrinális kérdésekben, mint például a világszellem fogalma tekintetében. Ez a tanulmány az ellenkezőjét bizonyítja. Bemutatja azt az egyetlen esetet, ahol Ficino valóban a Picatrixre hivatkozik, és röviden leírja ezt a középkori mágia-tankönyvet, világossá téve azt a távolságot, amely azt Ficino filozófiai megközelítésétől elválasztja. A magyar olvasók számára a szerző a Műhely rovatban közli a Picatrix fejezetenkénti összefoglalását, a következő számban pedig a IV. könyv 1., filozófiai témájú fejezetének fordítását a latin szöveg alapján.
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid át-tekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaor-szági és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de' Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyisé-geivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudó-sokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488-1489-ben festett freskó-részlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után. Kulcsszavak: Marsilio Ficino, De vita libri tres, angol reneszánsz, William Grocyn, Thomas Linacre, William Latimer, Angelo Poliziano
Kulcsszavak
Galénos, ókori orvostudomány, nedvtan, a testnedveken alapuló gyógyítás, fekete epe, a négy temperamentum, Hippokratés, Erasistratos, gyógyító étrend
Abstract
Galen, the Physician, and Philosopher On the Humors and On Black Bile
This paper is about Galen (129–216AD), father of European medicine, who defined the teaching of physicians until the nineteenth century by his twenty volumes of works on anatomy, physiology, pathology based on the humors, surgery, nutrition, and pharmacy. He commented on lots of works from the Hippocratical Writings and summed up the best results of contemporary medical schools. He defended his own research and points of view in the same sharp and well-argued way as every researcher in his era, but with a scientific method, based on logic. The article refers to his works, where data can be found about his personal life. It briefly details his works On my Books and On the Medical Schools, then highlights his historical background in Pergamon, Alexandria, and Rome. Finally, it analyses the two translations related to the study, which appear for the first time in Hungarian, namely: On the Humors and On Black Bile.
A cikk Plótinosnak a nyugati filozófiai gondolkodásba való visszatérését követi végig, mely Itáliából indult. Az Enneások kéziratai Bizáncból érkeztek Vicenzába, Velencébe, Firenzébe, Bolognába és Padovába a 15. század első felében. Műveinek terjedését a firenzei Manuel Chrysoloras tanítványai mozdították elő, köztük Giovanni Aurispa és Niccolò Niccoli, akik az ókori szerzők latin és görög kéziratainak hatalmas gyűjteményeit hozták létre. Az első tudósok, akik Plótinosról előadtak, a firenzei zsinat (1439) görög küldöttségének tagjai voltak: Gemistos Pléthón, Basilios Béssarión és Ióannés Argyropulos. Mindhárman Itáliában maradtak, vagy visszatértek ide, s Padovában, Firenzében és Rómában oktattak ill. működtek. A század második felében három jóbarát: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano és Giovanni Pico della Mirandola áll annak a tudósokból és költőkből álló körnek a középpontjában Firenzében, akik a platonikusok munkáival foglalkoznak. Pico javasolta Ficinónak, hogy fordítsa latinra Plótinos Enneásait, melyekhez Ficino terjedelmes kommentárt is készít, és 1492-ben ki is ad. Külföldi tanítványaik hazavitték a fordítást és a kommentárt, s rajtuk keresztül terjedtek ezek el egész Európában.
2.This is a chronology of Marsilio Ficino’s life. The sources figure on the text’s first page.
1. Az indológus indián − Baktay Ervin emlékezete, szerk. Kelényi Béla, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 2014, 448 p.
2. BAKTAY Ervin: Amrita Sher-Gil művészete, ford. HEGYMEGI KISS Áron, szerk. és kísérőtanulmány: KELÉNYI Béla, Budapest, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 2015, 36 p.
Previous research (by Eugenio Garin and Vittoria Perrone Compagni) claimed that Picatrix played an important role as a source or inspiration for the third book of Ficino’s On Life both in practical-magical and doctrinal matters, for example when discussing the universal spirit. is paper proves the opposite. It shows the single case where Ficino really cites Picatrix, and shortly describes this medieval magic textbook, making clear the distance that divides it from Ficino’s philosophical approach. For Hungarian readers the author provides the Picatrix’s summary in the Workshop section, and in the next issue a translation based on the Latin text of the fourth book’s first treatise, which discusses a philosophical topic.
Frazer-Imregh Monika Marsilio Ficino De vita coelitus comparandája és a Picatrix
A korábbi kutatás (Eugenio Garin és Vittoria Perrone Compagni) azt állította, hogy Ficino De vita coelitus comparanda (Hogyan nyerhetünk életet az égtől) című művének, azaz a De vita III. könyvének keletkezésében a Picatrix fontos szerepet játszott mint forrás vagy ihletadó, mind gyakorlati-mágikus, mind doktrinális kérdésekben, mint például a világszellem fogalma tekintetében. Ez a tanulmány az ellenkezőjét bizonyítja. Bemutatja azt az egyetlen esetet, ahol Ficino valóban a Picatrixre hivatkozik, és röviden leírja ezt a középkori mágia-tankönyvet, világossá téve azt a távolságot, amely azt Ficino filozófiai megközelítésétől elválasztja. A magyar olvasók számára a szerző a Műhely rovatban közli a Picatrix fejezetenkénti összefoglalását, a következő számban pedig a IV. könyv 1., filozófiai témájú fejezetének fordítását a latin szöveg alapján.
Tanulmányomban Marsilio Ficino De vita libri tres című művének továbbéléséhez igyekszem új adalékokkal hozzájárulni. Szövegkiadásainak és fordításainak rövid át-tekintése után utalok a szakirodalom korábbi eredményeire a németországi, franciaor-szági és svájci továbbélést illetően, majd kitérek néhány francia szerző azon műveire, amelyeket eddig nem vontak be a vizsgálódásba. Fő kérdésem azonban az, hogyan és mikor került Angliába a De vita? A válaszhoz az editio princepset (1489) követő három évet vizsgálom, amikor is három oxfordi tudós volt Firenzében Lorenzo de' Medici vendégeként Angelo Poliziano és Démétrios Chalkokondylés tanítványa. E tudósok: William Grocyn, Thomas Linacre és William Latimer, akik görögtudásuk és klasszikus műveltségük elmélyítése után hazatérve hazájuk meghatározó személyisé-geivé váltak. Mivel Ficino is a Medici-körhöz tartozott, és az említett firenzei tudó-sokkal szoros kapcsolatban állt, amint azt Ghirlandaio 1488-1489-ben festett freskó-részlete tanúsítja, nem kizárt, hogy Latimer Ficino hatására kezdett el érdeklődni a humanista orvostudomány iránt. További orvosi tanulmányait ugyanis Itáliában azon a nyomvonalon folytatja, amelyen Ficino a De vitát kezdi: Galénos munkáinak olvasásával, majd fordításával. Így majdnem biztos, hogy a De vita Latimerrel és társaival került először Angliába, nem sokkal annak első megjelenése után. Kulcsszavak: Marsilio Ficino, De vita libri tres, angol reneszánsz, William Grocyn, Thomas Linacre, William Latimer, Angelo Poliziano
Kulcsszavak
Galénos, ókori orvostudomány, nedvtan, a testnedveken alapuló gyógyítás, fekete epe, a négy temperamentum, Hippokratés, Erasistratos, gyógyító étrend
Abstract
Galen, the Physician, and Philosopher On the Humors and On Black Bile
This paper is about Galen (129–216AD), father of European medicine, who defined the teaching of physicians until the nineteenth century by his twenty volumes of works on anatomy, physiology, pathology based on the humors, surgery, nutrition, and pharmacy. He commented on lots of works from the Hippocratical Writings and summed up the best results of contemporary medical schools. He defended his own research and points of view in the same sharp and well-argued way as every researcher in his era, but with a scientific method, based on logic. The article refers to his works, where data can be found about his personal life. It briefly details his works On my Books and On the Medical Schools, then highlights his historical background in Pergamon, Alexandria, and Rome. Finally, it analyses the two translations related to the study, which appear for the first time in Hungarian, namely: On the Humors and On Black Bile.
A cikk Plótinosnak a nyugati filozófiai gondolkodásba való visszatérését követi végig, mely Itáliából indult. Az Enneások kéziratai Bizáncból érkeztek Vicenzába, Velencébe, Firenzébe, Bolognába és Padovába a 15. század első felében. Műveinek terjedését a firenzei Manuel Chrysoloras tanítványai mozdították elő, köztük Giovanni Aurispa és Niccolò Niccoli, akik az ókori szerzők latin és görög kéziratainak hatalmas gyűjteményeit hozták létre. Az első tudósok, akik Plótinosról előadtak, a firenzei zsinat (1439) görög küldöttségének tagjai voltak: Gemistos Pléthón, Basilios Béssarión és Ióannés Argyropulos. Mindhárman Itáliában maradtak, vagy visszatértek ide, s Padovában, Firenzében és Rómában oktattak ill. működtek. A század második felében három jóbarát: Marsilio Ficino, Angelo Poliziano és Giovanni Pico della Mirandola áll annak a tudósokból és költőkből álló körnek a középpontjában Firenzében, akik a platonikusok munkáival foglalkoznak. Pico javasolta Ficinónak, hogy fordítsa latinra Plótinos Enneásait, melyekhez Ficino terjedelmes kommentárt is készít, és 1492-ben ki is ad. Külföldi tanítványaik hazavitték a fordítást és a kommentárt, s rajtuk keresztül terjedtek ezek el egész Európában.
2.This is a chronology of Marsilio Ficino’s life. The sources figure on the text’s first page.
1. Az indológus indián − Baktay Ervin emlékezete, szerk. Kelényi Béla, Budapest, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, 2014, 448 p.
2. BAKTAY Ervin: Amrita Sher-Gil művészete, ford. HEGYMEGI KISS Áron, szerk. és kísérőtanulmány: KELÉNYI Béla, Budapest, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 2015, 36 p.
Műve a kéziratokban négy könyvre oszlik, melyek közül az első egy platonista módszertani alapvetéssel kezdődik, s a létezés három módozatát az okszerű, a formai és a részesedett létben határozza meg. Ficino Lakoma-kommentárjához hasonlóan Pico is a plótinosi világmodell kissé leegyszerűsített változatának bemutatásával folytatja, amit a teremtés folyamatának a szerelem közreműködésével történő leírása követ – szintén plótinosi értekezések alapján. A második könyv a szeretet, a vágy és a szépség különféle fajtáinak meghatározását és tárgyalását tartalmazza. A harmadik könyv témájában nem válik el élesen a második könyv témáitól, ezért is érthető, hogy a nyomtatott verzióban, amely a bázeli Opera omnia szövegkiadásának is alapja lett, nincs különválasztva e két egység. A negyedik könyv tartalmazza magát a verselemzést. Pico a költemény elemzésén stanzánként megy végig, a 6-7-8. stanzát azonban együttesen tárgyalja, majd újra külön az utolsó stanzát. A verselemzés leglényegibb momentuma a 6-7-8. stanza együttes tárgyalása, melyben az emberi, majd az angyali szerelem egymás után következő lépcsőfokait mutatja be, szám szerint hatot, melyeken Jákob lajtorjájához hasonlatosan Isten közelébe juthatunk fel. A mű nem jelent meg Pico életében üldöztetése és a kiátkozással való fenyegetettsége miatt, Biago Bonaccorsi beszéli rá Benivienit, hogy járuljon hozzá halott barátja nevében is a kiadáshoz, 1519-ben, huszonöt évvel Pico halála után.