János Balázs

Two human thoracolumbar spine remains showing angular kyphosis have been investigated. Both skeletons come from medieval Hungary; one of them was recovered from the skeletal material of Szeged Castle and the other one from the cemetery of Nyarlorinc. Both cases show serious bone deformities; on account of a chronic pathological process, several vertebral bodies have been destroyed and have collapsed resulting in a gibbus. Because of the specific character of the lesions, the diagnosis of vertebral tuberculosis (TB) could be rendered probable even after the initial macroscopic observations. As for the spine from Nyarlorinc, the diagnosis of TB was confirmed by a molecular test too. A comparative paleoradiological analysis has also aided our diagnosis. The radiological picture is consistent with characteristics of Pott’s disease in both cases.

admonition to his son, Prince Emeric. And in truth, in terms of both ethnicity and religion, medieval Hungary was one of the most diverse countries in Europe at the time. However, this variety only reveals itself to 21st century researchers in very fortunate instances. A 12th–13th century settlement and its cemetery, which we have been able to determine to be Muslim on the basis of our present knowledge, has been discovered in Orosháza. This Árpád Period settlement in Orosháza provides an outstanding example of the economic and military role of Muslims that is known from written sources. We suspect that amongst the inhabitants there were people who were farmers of the mint, were occupied with contemporary trade, money-changing, and possibly with military service and guarding the frontiers.

The site is situated in the western outskirts of Orosháza, on a brow of hill in the northwest-southeast
direction, of which only the north and the south part extend through the fields today. Between 1949
and 1950 large-scale excavation work was carried out on the site of the former church and cemetery,
as a military training ground was planned to set up there. The middle part of the spine of the hill
was removed then and now it currently operates as a historical park (Gellértegyháza Historical Park).
During the earthworks human bones became found, which was reported to the competent authority.
Then Elemér Zalotay revealed additional 344 graves in 1951, then 336 ones in 1952. In 1970, Irene
Juhász also conducted a rescue excavation, discovering two more graves. In the recent past field survey
and metal detection research were also conducted at the site, according to which it can be stated that
the settlement was situated in the north to the cemetery and the church, on the other part of the same spine of the hill, whose southern part was a burial place. The border between the settlement and the
cemetery might have spread somewhere on the northern edge of the today’s historical park.
In archaeologist circles the concept of the so-called Gellértegyháza-type cemetery is well-known,
which concept usually refers to those cemeteries in which both the early pagan antecedents and the
subsequent burials around the church form a tangible and well-defined transition. In other words, the
former pagan burial place became used as a Christian cemetery henceforth. However, it has still not
been clarified whether the eponymous site itself is really a Gellértegyház-type cemetery.
Based on recent research it can be affirmed that the part of the cemetery excavated in Orosháza-
Rákóczitelep-Újosztás had been in use for 150-160 years at least, and during this time period we
can distinguish three periods. The cemetery might have been opened in the end of the 10th and the
beginning of the 11th century, and the first burials still show pagan traditions (burial with horse,
the presence of pagan symbols, everyday objects placed in the grave etc.). Later on, as a result of
Christian proselytizing the number of appendices decreased, the application of the pagan-type rites
gradually disappeared. In the second phase, compared to the first, the number of finds is significantly
lower, and pieces of wear (S-ended hair ring, few beads) as well as coins of Solomon (1063-1074)
and Géza I (1074-1077) characterize these burials. Sometime during the 11th century brick churches
with horseshoe-arched apse began to be built, which henceforward had played a central role regarding
the organization of the newer graves until the cemetery finished to function. The graves in the third
period contained finds sporadically which are usually pieces of wear such as ribbed S-ended hair ring,
finger rings, ear rings, buckle and in some cases coins used as obulus, the coins of Béla II (1131-1141)
and Géza II (1141-1162). The burials in the first period were situated sporadically on the spine of
the hill in Northwest-Southeast direction, and the graves of the second period were formed mainly
on the Southern part of the hill, while the deceased of the third period were laid to rest, to the
North of the aforementioned period, in the surrounding area of the church. The archaeological and
anthropological data also confirm that the three periods were in continuity with one another, and it
illustrates well the process of becoming Christian. Based on these the burial site at Rákóczitelep can be
called Gellértegyháza-type cemetery, though the term „Gellértegyháza” itself is debatable.
In 2016 we carried out an excavation jointly with Zoltán Rózsa at the site with the help of the
colleagues of the Orosházi Museum, archaeologist students from the University of Szeged and some
local residents interested. During the excavation we succeeded in revealing some part of the cemetery
around the church, including remains of 77 persons. We have not been able to verify completely the
excavation results published by Zalotay due to high degree of movement of earth, however, we have
managed to make important observations in terms of, for instance, burial traditions in the 11th and
12nd century, the superposition at the graves, the forms of tombs and wear elements. The most recent
artifacts of the excavation include two coins (Béla II and Géza II), coffin pegs, iron clasps, rings and
hair rings (among them ones with ribbed S-ending). Further findings to mention are the pottery
fragments that were placed one at a time in the graves as well as brick fragments partly found in the
graves and scattered. The cemetery extended over the verge of the IV segment opened in 2016 towards
all corners therefore there will be possibility to carry on further research and answer still unclarified
questions. Based on the so far revealed nearly 760 graves - not counting the many hundred destroyed burials
- a long-functioned burial place emerges with great number of graves in front of us.

" Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő... " írja Szent István fiához, Imre herceghez szóló intelmeiben. És valóban, a középkori Magyar Királyság etnikum és vallás tekintetében is az egyik legszínesebb ország volt a korabeli Európában. Ez a tarkaság azonban a 21. század kutatói előtt csak nagyon szerencsés esetekben bontakozik ki. Egy olyan 12–13. századi telepet és temetőjét tártuk fel Orosházán, amelyet jelen ismereteink alapján muszlimnak határozhatunk meg. Az orosházi Árpád-kori telep kiválóan példázza a muszlimok írásos forrásokból ismert gazdasági és katonai szerepét: a korabeli kereskedőket, pénzváltókat, kamarabérlőket, esetlegesen a katonáskodással, mélységi határvédelemmel foglalkozó elemeket sejtjük lakói közt. A három földrajzi kisrégió határán fekvő Orosháza és térsége a régészeti források által lefedett korszakokban egyszerre tűnik központi szerepet játszó régiónak és perifériának, mivel az ős-Maros elhagyott medrei csak időszakosan nyújtottak megfelelő életteret az itt lakók számára. Így az Árpád-kor közösségei is századról-századra különböző intenzitással alakították környezetüket. Ahogyan az egyre növekvő mennyiségű, változatos régészeti anyag alapján látható, a régió a földrajzi környezetnek köszönhetően a transzfer szerepből nem igazán tudott kilépni: az ős-Maros medrei csak időnként teltek meg vízzel, ami elsősorban az átmenő forgalomnak kedvezett. Az Orosháza határában az elmúlt években feltárt Árpád-kori település földbe ásott házai, gödrei és árkai megfelelnek az Árpád-kori falusi környezet feltárásokból ismert általános képének, miként a leletanyag főbb párhuzamai is előkerültek a Kárpát-medencei ásatások során. Előfordul azonban néhány olyan lelettípus, amely miatt kissé mégis eltér a kép a szokásostól. A bográcsok és fazekak után harmadik helyen, szép számban kerültek elő palackok és korsók, melyeket nagyrészt a helyi piacokon szerezhettek be a falu egykori lakói. Nagy számuk mégis arra utal, hogy a település lakosainak étkezési kultúrája bizonyos mértékben eltért az általánostól. Sajátos szokásra engednek következtetni azok a hatalmas méretű sütőharangok, és a hozzájuk tartozó vaskos, peremes sütőlapok töredékei is, amelyek az egyik házban kerültek elő. A ház a település központi részén helyezkedett el. A padló alá süllyesztett, téglából rakott dongaboltozatos kemence kiemeli a telepen előkerült hasonló szerkezetű házak sorából. Az objektum igazi jelentőségét mégis a fent leírtak együttese adja, amely alapján közösségi szintű főzési gyakorlatot feltételezünk az egykori boronafalú épületben. Falusi környezetben egyedinek számít a településen előkerült csontfeldolgozó műhely is. 1 A település lakóinak foglalkozásáról tanúskodnak a lelőhely objektumaiból előkerült mérlegserpenyők. Ezek arra engednek következtetni, hogy az itt élők kereskedelemmel foglalkoztak. A földrajzi környezet, a nagy folyók átkelőihez futó utak hálózata kiválóan szolgálta a terület mindenkori urainak kereskedelmi és hadi céljait regionális és országos szinten egyaránt; így volt ez az Árpád-korban is. Az állatcsontanyag vizsgálata többet is elárul a közösségről. A feltárt mintegy 400 objektum 15.657 db állatcsontot tartalmazott, ebből mindössze 24 darabot lehetett sertéscsontként meghatározni (ezek azonban az ugyanitt feltárt avar település szórványanyagaként is értelmezhetőek). Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a település lakossága egyáltalán nem fogyasztott sertéshúst. Hasonló jelenséget figyeltek meg a középkori Magyarország néhány

A tanulmány az orosházi főtér építési munkálatai során előkerült 3. századi női temetkezést mutatja be. A fiatal nőt a korszakban általános gyöngyös viseletben, fülbevalóval, fibulával, karperecekkel felékszerezve temették el.  A sír valószínűleg egy nagyobb kiterjedésű temető része lehetett.