Amitől a nyulak futnak...

Amitől a nyuszik futnak… Azt mondja a miniszterelnök, hogy most már aztán – tényleg – vége lesz a Kádár-rendszernek. A reformoktól s legelöl az egészségügy reformjától… Nekem azonban -- betegek és megbetegedők között megfordulva -- úgy tűnik, ma még többen vannak a kádáristák, mint gondoltuk volna. Megmondom én az igazat: magam is táplálgatok kádárista nosztalgiát, van, ami hiányzik. Na, nem az olcsó színházjegyre, kenyérre meg a be nem gyűrűző gázárakra gondolok. Nem azért, mintha nem lenne kellemetes újra megtapasztalni ezeket, de hát (az a bizonyos multinacionális üzletlánc is erre agitál): hülye azért nem vagyok… Tudom azt, hogy kapitalizmus van meg globalizáció, sőt, még Brüsszel is… Amit én visszavágyok a késő-kádári évekből az valami szoft, mondhatni lájt dolog. A pesti vicc hiányzik, amelyen mindnyájan „hamis tudattal” szinte megkönnyebbülve nevettünk: párttagok, meg ellenzékiek, népiesek és urbánusok. A rendszerváltás óta az, amit viccnek szánnak, leginkább a gyűlöletbeszéd részeként jelenik meg. Van, akit hergelve bátorít a „komcsizás” meg a hasonló, akár ellenkező előjelű móka, van akit undorít. Attól függően, ki melyik Magyarországon él. Persze tudjuk, hogy volt abban a „vidám barakk” fílingben nem kevés álság. Azt is mondanám, ha nem félnék a szótól, hogy hazugság. Talán van rajtam kívül más korosodó állampolgár is, aki emlékszik még a sztorira, miszerint Brezsnyev magához hívatja a viccgyártó Kohn bácsit, tegye meg már azt az elvtársi szívességet, hogy a dolgozó nép jobb közérzetének javítására a nagy szovjet valóság talaján is produkáljon vicceket. Hozzátette még: nálunk, a „fejlett szocializmus” hazájában… Amire a berendelt pesti vendég ezt válaszolta: ugyan tisztázzuk már, ki csinálja itt a vicceket – maga vagy én. A pest vicc szerepe azonban nem csak „apologetikus” volt, vagyis a rosszkedvet, sőt az elkeseredettséget levezető. Néha azt is éreztük: a lényegre világít rá Hofi egy-egy beszólása, vagy a jereváni rádió némely aranyköpése. Az „osztogatás-fosztogatás” szókép többet árult el, mint egy-egy – betiltott – szamizdat-tanulmány. Hol van már Hofi, hol van (és vajon mit sugároz) a jereváni rádió ? No, mindez a bevezető szöveg/elés/ csak arra volt jó, hogy leírjam: az antikádárista egészségügyi reformról jut eszembe egy Kádár-korabeli, ha tetszik, egy kádárista, vicc. Mezei nyulak inváziója ostromolja a nyugati határt. A zöld mezőn százasával-ezresével rohannak át a nyuszik Ausztriába. Végül egy állatbarát határőr megkérdezi az egyik lemaradt menekülőt: -- Mondjad meg már, nyúlpajtás, miért nem akartok ti Magyarországon maradni, mitől féltek, mi a bajotok? -- Hát nem tudod, hogy milyen tervutasítást adott ki a Tervhivatal? -- Nem én. -- Parancsba adták, hogy minden nyúlnak, amelyiknek öt lába van, le kell vágni az egyik lábát. -- Nem rossz döntés. De hát nektek mind négy lábatok van! -- Ja igen, de ők ott előbb vágnak, aztán számolnak. G. Márkus György