Horvát elnökválasztás: növekvő jobboldali megosztottság

KKI ELEMZÉSEK E-2020/06. Horvát elnökválasztás: növekvő jobboldali megosztottság Presidential Elections in Croatia: Growing Fragmentation on the Right OROSZ ANNA KÜLÜGYI ÉS KÜLGAZDASÁGI INTÉZET KKI-elemzések A Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa Kiadó: Külügyi és Külgazdasági Intézet Lektorálta: Németh Ferenc, Szalai Máté Szöveggondozás és tördelés: Tevelyné Kulcsár Andrea A kiadó elérhetősége: H-1016 Budapest, Bérc utca 13-15. Tel.: + 36 1 279-5700 E-mail: info@ifat.hu http://kki.hu Jelen elemzés és annak következtetései kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözik, és nem tekinthetők a Külügyi és Külgazdasági Intézet, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve Magyarország Kormánya álláspontjának. © Orosz Anna, 2020 © Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2020 ISSN 2416-0148 KKI E-2020/06. ELEMZÉSEK Összefoglalás: A 2019/2020-as horvát elnökválasztáson vereséget szenvedett az eddigi államfő, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) jelöltje. Kolinda Grabar-Kitarović bukása egyrészt a pártjával szembeni kritikus, konzervatívabb (és szélsőségesebb) jobboldali alternatíva megjelenésének, másrészt a baloldali szavazótábor második fordulós aktív részvételének a következménye. Az elemzés a HDZ 2015-ös visszatérését követő fejleményeken keresztül nyújt magyarázatot az elnökválasztás eredményére. Továbbá rámutat arra, hogy a jobboldal megosztottsága komoly kihívás elé állíthatja a 2020-as parlamenti választásokon a vezető kormánypártot, amelynek választ kell majd adnia a szélsőségesebb és konzervatívabb nézeteket támogatók követeléseire. Egy másik erős jobboldali párt megjelenése pedig a kormányalakítási folyamatot is kiszámíthatatlanná teheti. Abstract: The current head of state, the candidate of the Croatian Democratic Union, was defeated in the Croatian presidential elections in 2019/2020. The fall of Kolinda Grabar-Kitarović was due, on the one hand, to the emergence of more conservative (and more far) right-wing alternative, critical to the HDZ and, on the other hand, to the active participation of the left-wing voting camp in the second round. The analysis explains the outcome of the presidential elections through the developments following the return of HDZ into power in 2015. It also points out that the split of the political right may pose a major challenge for the leading government party in the parliamentary elections in 2020, which will have to respond to the demands of those who support more extreme and conservative views. The emergence of another strong right-wing party may also make the process of government formation unpredictable. BEVEZETÉS lső körben 2019. december 22-én járultak az urnákhoz a horvát választópolgárok, hogy döntsenek a következő években hivatalban levő államfő személyéről. Az eddigi elnök, a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) által támogatott Kolinda Grabar-Kitarović számított a legfőbb esélyesnek, de a közvélemény-kutatások is jelezték, hogy szoros verseny várható. Az első forduló előtt már elég kiegyensúlyozott volt az ellenfelek helyzete. Bár Grabar-Kitarović mellett a Horvát Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska partija Hrvatske, SDP) jelöltjét, Zoran Milanovićot jósolták az elnökválasztás második fordulójára bejutónak, de a harmadik helyen álló Miroslav Škoro is fokozatosan felzárkózott hozzájuk. Az első forduló tétje az volt, hogy baloldali–jobboldali vagy a jobboldalon belüli megmérettetésre kerül-e sor a második körben. A voksolást a szociáldemokrata jelölt nyerte, a második helyre szorítva a jelenlegi államfőt. A 2020. január 5-ei választásra minden idők legszorosabb eredményét jósolták, de végül határozott fölénnyel győzött a baloldali Milanović. E Horvát elnökválasztás 3 Az elemzés a választások kimenetelének értékeléséhez előbb áttekinti a horvát belpolitikai erőviszonyok változását, s ehhez a legkézenfekvőbb kiindulópontot az előző, azaz a 2014/2015. évi elnökválasztás és a HDZ-nek a hatalomba való viszszatérése jelenti. A belpolitikai erőviszonyok alakulásának bemutatásához az azóta lezajlott szavazások eredményeit veszem alapul, de egy-egy lényeges változás politikai hátterére is rámutatok. Ezt követően térek át a mostani voksolás előzményeinek és eredményének az értékelésére. Végül az elnökválasztás hosszabb távú politikai következményeire is kitérek, különös tekintettel a 2020-as parlamenti választásokra. A HORVÁT PÁRTRENDSZER ÉS A BELPOLITIKAI ERŐVISZONYOK VÁLTOZÁSAI legutóbbi elnökválasztásokat követően lényeges változások következtek be a horvát pártrendszeren belül, a pártok közötti és az azokon belüli erőviszonyokban. A belpolitikát meghatározó jobb- és baloldali pártok helyzete viszonylag meggyengült, miközben egyre több, a rendszert bíráló, ún. anti-establishment párt és egyéni jelölt volt képes eredményeket elérni. Az első változást az elnökválasztás hozta, 2015 elején, amikor a szociáldemokrata korábbi államfő, Ivo Josipović veszített a HDZ által támogatott Kolinda Grabar-Kitarovićcsal szemben, aki a második fordulóban minimális előnnyel tudta megverni ellenfelét. A jobboldali győzelem előrevetítette a HDZ ismételt megerősödését, amit a gazdasági és pénzügyi válságból való nagyon lassú kilábalásból fakadó társadalmi elégedetlenség is elősegített. A 2015. őszi parlamenti választásokon az SDP a kormányzó párti szerepét is elvesztette a jobboldali párttal szemben, és bár 2016-ban, egy előrehozott választáson újabb lehetőséget kapott ellenfele legyőzésére, a kormány összeomlása sem volt elég számára a HDZ legyőzésére. Ezt követően a pártelnöki pozíciójáról is lemondott Zoran Milanović, aki 2011 és 2015 között volt a kormányfő, és átmenetileg visszavonult a politizálástól. A 2011-es választási mélypontot követően a HDZ ugyanis fokozatosan felzárkózott baloldali vetélytársához. Ahogy azt az 1. számú táblázat is mutatja, 2015-re a két párt fej-fej mellett haladt, és végül csak a „királycsináló” koalíciós partner döntésén múlott, hogy melyikük alakíthatott kormányt. Ennek az instabilitásnak a következménye volt, hogy egy, a kormányfő elleni bizalmatlansági indítványt követően előrehozott választásokat kellett kiírni. A HDZ akkor választotta vezetőjévé a mérsékelt jobbközép irányt képviselő Andrej Plenkovićot, akinek sikerült határozott győzelmet elérnie. A 2017-es önkormányzati választásokon szintén a HDZ lett a legeredményesebb. A 4 Orosz Anna KKI E-2020/06. ELEMZÉSEK 1. táblázat A HDZ és az SDP (illetve pártszövetségeik) parlamenti és európai parlamenti választási eredményei Részvételi arány Parlamenti választás EP-választások 2011 2015 2016 2014 2019 54,32 60,82 52,59 25,24 29,86 Szavazati arány HDZ 23,80 33,46 36,27 41,42 22,72 SDP 40,00 32,31 33,82 29,93 18,71 Elnyert mandátumok száma HDZ 47 59 61 6 4 SDP 81 56 54 4 3 Azonban a győzelmek ellenére sem sikerült felszámolni a feszültséget a párt mérsékelt jobbközép és a konzervatívabb, szélsőjobbos irányt képviselő szárnya között. A kormányfőnek emellett meg kellett küzdenie a kormányon maradásért is. 2017-ben az egész horvát gazdaságra komoly hatással lévő Agrokor-ügy kapcsán különbözött össze a koalíciós partnerével (Híd – Függetlenek Listája, Most nezavisnih lista), és az előrehozott választások elkerülése érdekében szövetkezett a Horvát Néppárt – Liberális Demokratákkal (Hrvatska narodna stranka – liberalni demokrati). A 2019-es európai parlamenti választásokon – rendkívül alacsony részvétel mellett – mindössze 22,72 százalékos támogatást kaptak, ami miatt újabb bírálatok érték Plenkovićot a konzervatív szárny felől. Ezt követően a miniszterelnök a reformok felgyorsítására hivatkozva még egyszer átalakította a kormányát, de valójában több miniszterről is visszaélésekkel kapcsolatos vádak jelentek meg a médiában. Egyebek mellett e tényezők következménye, hogy a párt – noha megőrizte vezető helyét a jobboldalon – relatív pozíciója meggyengült. A HDZ helyzetét tovább nehezíti, hogy a konzervatív jobboldali szövetségesei is egyre inkább elhatárolódnak a vele való koalícióalkotástól, és saját pártszövetségeket hoznak létre. Ilyen például a Horvát Szuverenisták elnevezésű csoport, amely a 2019-es EP- választásokon egy mandátumot szerzett (8,52 százalékos támogatással). A horvát pártrendszer hagyományos kis pártjai mellett megjelentek olyan pártok és politikusok, amelyek/akik népszerűsége a meglévő rendszer bírálatán alapul. Közülük elsőként az Élő Fal (Živi zid, ŽZ) nevű párt elnöke, Ivan Vilibor Sinčić ért el meglepően jó eredményt (16,42 százalékot) a 2014/2015-ös elnökválasztáson. A globalizációellenes, protekcionista, baloldali populista párt az eladósodott családok kilakoltatása ellen lépett fel, és így szerzett magának figyelmet. 2015-ben bejutottak a Száborba, majd 2016-ban tovább növelték a mandátumaik számát. A 2015-ös választásokon tört be a politikai színtérre a Híd – Függetlenek listája, amely 13,17 százalékos eredménnyel 19 parlamenti mandátumra tett szert, és ezzel királycsináló pozícióba került. A párt a HDZ koalíciós partnere lett, de a belső Horvát elnökválasztás 5 ellentétei miatt hamar veszített a mandátumaiból, és a népszerűsége a választópolgárok körében is csökkent. 2016-ban már csak 9,91 százalékot (13 mandátumot) szerzett, de így is megőrizte meghatározó szerepét, és ismét koalícióra lépett a legnagyobb jobboldali párttal – de a szövetségük már 2017-ben felbomlott (ld. feljebb). 2. táblázat A ŽZ és a Híd – Függetlenek listájának választási eredményei Részvételi arány Parlamenti választások EP-választások 2015 2016 2019 60,82 52,59 29,86 Szavazati arány ZZ Híd 4,24 33,46 6,23 9,91 5,66 4,67 Elnyert mandátumok száma ZZ 1 8 1 Híd 19 13 0 Az EP-választásokon egyéniben indult Mislav Kolakušić, a Zágrábi Kereskedelmi Bíróság bírója, aki számos alkalommal nyíltan támadta a HDZ-kormány lépéseit, köztük az Agrokor-ügyben hozott döntéseket, egyes legfelsőbb bírák jelölését, stb. A szavazatok 7,89 százalékának megszerzésével bejutott az EP-be, majd közvetlenül a győzelme után bejelentette, hogy az elnökválasztáson is indulni fog. AZ ELNÖKVÁLASZTÁS EREDMÉNYE horvát kormányfő, Andrej Plenković 2019. november 14-én jelentette be az elnökválasztás időpontját, s ezzel hivatalosan is megnyitotta a választási kampányt. Összesen tizenegy jelöltnek sikerült összegyűjtenie a szükséges tízezer aláírást. A HDZ ismét Kolinda Grabar-Kitarovićot jelölte az államfői posztra. Noha a gyakorlott diplomata a két legesélyesebb jelölt közé tartozott, a jobboldali konkurencia erősödése jelezte a szavazótáboron belüli megosztottságot. November 25-én a hivatalban lévő államfő 32,4 százalékos támogatottságát jelezték a közvéleménykutatások. A konzervatív oldalon Miroslav Škoro számított a legfőbb ellenfelének, akinek akkor még csak 17,3 százalék körül alakult a népszerűsége, de ezzel már felkerült a dobogó harmadik fokára. A popzenész Škoro rövid ideig a HDZ parlamenti képviselője volt, de 2008-ban otthagyta a pártot, mivel elégedetlen volt annak vezetésével. 2019 júniusában jelentette be, hogy indul a választásokon, és a céljai közül akkor az államfői pozíció megerősítését nevesítette. Az SDP Zoran Milanović volt miniszterelnököt indította a versenyben, aki a választások előtt még csak a második legesélyesebbnek számított. A baloldali jelölt elsősorban a jelenlegi államfő kritikájával igyekezett megnyerni magának a szavazókat. November végén 21,9 százalékos volt a támogatottsága. A 6 Orosz Anna KKI E-2020/06. ELEMZÉSEK A dobogósokon kívül még két jelölt kapott nagyobb figyelmet. Az egyik Mislav Kolakušić, akinek a felmérések 7,4 százalékos támogatást jósoltak novemberben, bár ez az érték jelentősen ingadozott, ami a tábora bizonytalanságát jelezte. A rendező Dario Juričannak is sikerült jelöltetnie magát. Ő a korrupcióval vádolt zágrábi polgármester, Milan Bandić nevét használja művésznévként, és ezt a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta. A művésznévvel és a „korrupciópárti” választási hadjáratával a korrupciós problémákra, többek között az igazi Bandić visszaéléseire akarta felhívni a figyelmet, de tőle nem vártak komolyabb eredményt. A választások első fordulójához közeledve mind szorosabb verseny alakult ki az első két helyre rangsorolt jelölt között, ami egyre bizonytalanabbá tette a várható eredményeket. Grabar-Kitarović és Milanović támogatottsága nagyjából hasonló szintre került, ami főleg az elnök asszony népszerűségének csökkenéséből eredt. Škoro esetében is hasonlóra utaltak a számok. 2019. december 22-én, 51,2 százalékos részvételi arány mellett tartották az elnökválasztás első fordulóját, amelyen Zoran Milanovićnak sikerült megszereznie a legtöbb szavazatot (29,55 százalékot). A második helyre szorult a jelenlegi államfő, akire a választók 26,65 százaléka szavazott. Miroslav Škoro sem sokkal maradt le tőle: ő a szavazatok 24,45 százalékát szerezte meg. Mislav Kolakušić 5,87, Dario Juričan pedig 4,61 százalékot kapott. 3. táblázat Az első forduló eredménye Zoran Milanović Kolinda Grabar-Kitarović Miroslav Škoro Mislav Kolakušić Dario Juričan Dalija Orešković Ivan Pernar Katarina Peović Dejan Kovač Anto Đapić Nedjeljko Babić Szavazati arány (%) 29,55 26,65 24,45 5,87 4,61 2,89 2,31 1,12 0,95 0,21 0,15 Szavazatok száma 562 783 507 628 465 704 111 916 87 883 55 163 44 057 21 387 18 107 4 001 3 014 Mivel az abszolút többséget az első fordulóban egyik indulónak sem sikerült megszereznie, a másodikban már csak a legtöbb szavazatot elnyert két jelölt mérettethette meg magát. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon szoros versenyre lehetett számítani. A 2020. január 5-i voksoláson a választásra jogosultak 55 százaléka vett részt, és többségük az SDP jelöltjét támogatta. Horvát elnökválasztás 7 4. táblázat A két forduló összesített eredményeinek összehasonlítása Első forduló Szavazati arány (%) 29,55 Zoran Milanović 26,65 Kolinda Grabar-Kitarović Szavazatok száma 562 628 507 628 Második forduló Szavazati arány (%) 52,67 47,33 Szavazatok száma 1 034 389 929 488 A választás kimenetelét a már korábban említett események mellett az is befolyásolhatta, hogy Milanović – vegyes megítélése ellenére – úgy térhetett vissza a horvát belpolitikai színpadra, hogy a voksolás előtti időszakban nem róla szóltak a negatív hírek és botrányok. A választási fordulókat megelőző televíziós vitákat számos személyeskedő megjegyzés kísérte: az SDP jelöltje hangsúlyozta, hogy vissza kívánja állítani az államfői pozíció méltóságát, illetve kritikával illette ellenfele Amerika-barátságát (így a Három Tenger Kezdeményezést is). Grabar-Kitarović viszont a korábbi Milanović-kormány tevékenységét bírálta, és az SDP jelöltjét a horvát történelem legrosszabb kormányfőjének nevezte. Szerinte a Milanović vezette kormány térdre kényszerítette az országot gazdaságilag, mélyítette a szegénységet, és roszszul kezelte a migrációs válságot is. A Horvátországot sújtó jelentős kivándorlásért és korrupcióért pedig mindkét jelölt a másikat okolta. A televízióban és a sajtóban folyt viták során rendszeresen szerepeltek a következő témák: egyes történelmi személyek (mint például Franjo Tuđmannak, a független Horvátország első elnökének) megítélése, az abortuszról vallott nézetek, a homoszexuálisok jogai, a boszniai horvátok helyzete, a Szerbiával való kapcsolat, a vukovári kétféle írásmód és a vallási oktatás. A jobboldali szavazók számára ezek kiemelten fontos ügyek, amelyekkel kapcsolatban Škoro az államfőnél konzervatívabb álláspontot fogalmazott meg, hogy így tegye hitelesebbé magát a HDZ konzervatívabb, szélsőjobb felé hajló választói körében. Ennek is köszönhette Škoro az első fordulóban elért kiemelkedő eredményét, amely megcáfolta a legutolsó közvélemény-kutatások által feltételezett csökkenő támogatottságát. A sikere azonban a jobboldali szavazótábor kettéválásához vezetett, ami már az első fordulóban lehetővé tette a baloldal győzelmét. Az államfő helyzetét tovább nehezítette, hogy Škoro az első forduló után sem támogatta őt, így még inkább kétségessé vált, hogy mennyi szavazatra számíthat majd a jobboldal a második körben. A megyékre lebontott eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy Škoro ellenkampánya következtében valóban veszített szavazatokat a HDZ jelöltje. Ahogy azt az 5. és a 6. táblázat is mutatja, a 21 megyéből mindössze ötben (a 6. táblázatban zöld színnel kiemelten: Primorje–Gorski Kotar, Lika–Senj, Zadar, Šibenik–Knin, Split–Dalmatia) haladta meg Grabar-Kitarović szavazatainak száma az első forduló két legsikeresebb jobboldali jelöltjének összesített eredményét. A fővárosban, Zágrábban is a megyék zöméhez hasonló eredmény született. A határon túl szavazó horvátok azonban egyértelműen az államfő mellett foglaltak állást, és jelentős mértékben hozzájárultak a belföldi népszerűségvesztésből fakadó szavazatvesztesége ellensúlyozásához. 8 Orosz Anna KKI E-2020/06. ELEMZÉSEK A külföldön érvényesen leadott 51.533 szavazatból 45.311-et a jobboldal szerzett meg. Bosznia-Hercegovinában 32.467-en voksoltak a második fordulóban az elnök asszonyra, míg a baloldalra mindössze 2701-en. 5. táblázat A három legerősebb jelölt eredményeinek összevetése Első forduló Z. Milanović K. Grabar-Kitarović Második forduló M. Škoro Szava- Szavazati zatok arány száma (%) Szavazatok száma Szavazati arány (%) Zagrebačka ž. 41 579 28,72 34 854 24, 07 38 870 Krapinskozagorska ž. 19 482 35,56 14 698 26,82 Sisačkomoslavačka ž. 17 790 26,47 20 423 Karlovačka ž. 16 249 28,25 Varaždinska ž. 28 506 Koprivničkokriževačka ž. Z. Milanović K. Grabar-Kitarović Szava- Szavazati Szava- Szavazati Szavazatok arány zatok arány zatok száma (%) száma (%) száma Szavazati arány (%) 26,84 79 499 54,5 66 349 45,5 9 638 17,59 35 936 60,1 23 821 39,9 30,39 18 728 27,19 32 937 47,0 37 174 53,0 19 283 33,52 13 498 23,46 28 306 46,7 32 477 53,3 37,69 16 694 22,07 14 261 18,79 54 024 66,6 27 042 33,4 14 593 31,29 12 307 26,39 11 341 24,32 27 076 56,4 20 904 43,6 Bjelovarskobilogorska ž. 13 272 27,39 12 863 26,54 14 180 29,26 25 398 51,6 23 820 48,4 Primorskogoranska ž. 49 193 39,15 27 964 22,25 17 310 13,77 84 856 64,9 45 831 35,1 Ličko-senjska ž. 4 403 20,94 9 102 43,3 4 830 22,97 8 167 36,2 14 374 63,8 Virovitičkopodravska ž. 8 661 22,71 12 446 32,63 11 882 31,15 17 432 47,1 19 548 52,9 Požeškoslavonska ž. 6 974 19,50 10 877 30,41 13 137 36,73 14 412 43,2 18 995 56,8 Brodskoposavska ž. 13 374 20,51 19 863 30,47 21 805 33,45 26 657 42,4 36 230 57,6 Zadarska ž. 17 780 24,83 26 341 36,79 14 881 20,78 33 622 43,1 44 471 56,9 Osječkobaranjska ž. 27 710 21,8 33 980 26,73 45 266 35,61 56 428 45,8 66 577 54,1 Šibensko-kninska ž. 11 156 25,51 15 746 36,01 9 387 21,47 20 753 42,8 27 864 57,2 Vukovarskosrijemska ž. 13 159 19,15 20 849 30,35 24 566 35,76 26 722 40,1 39 984 59,9 Splitskodalmatinska ž. 48 953 24,67 64 221 32,36 50 338 25,36 87 503 41,8 121 975 58,2 Istarska ž. 45 145 51,28 10 693 12,14 8 259 9,38 76 946 80,8 18 247 19,2 Dubrovačkoneretvanska ž. 14 232 25,78 20 237 36,83 11 320 20,51 24 219 43,5 31 477 56,5 Međimurska ž. 22 066 45,75 8 347 17,30 7 460 15,46 39 574 74,4 13 601 25,6 126 142 33,02 73 958 19,36 90 890 23,79 227 609 59,7 153 687 40,3 2 360 5,78 21 790 53,43 14 351 35,18 6 222 12,1 45 311 87,9 Grad Zagreb Külföldön leadott szavazatok Horvát elnökválasztás 9 6. táblázat A leadott szavazatok számának változása a két forduló között Első forduló Második forduló Az első és második fordulóban leadott szavazatok számának különbsége Szavazatok száma A két Összesített jobboldali K. jobboldal K. Z. M. jelöltre leadott Z. K. GrabarZ. Grabarvs. Grabarszavazatok Milanović Škoro Milanović Kitarović Milanovic Kitarović GrabarKitarović összesen Kitarović Szavazatok száma Zagrebačka ž. 41 579 34 854 38 870 73 724 79 499 66 349 -7 375 37 920 31 495 Krapinskozagorska ž. 19 482 14 698 9 638 24 336 35 936 23 821 -515 16 454 9 123 Sisačkomoslavačka ž. 17 790 20 423 18 728 39 151 32 937 37 174 -1 977 15 147 16 751 Karlovačka ž. 16 249 19 283 13 498 32 781 28 306 32 477 -304 12 057 13 194 Varaždinska ž. 28 506 16 694 14 261 30 955 54 024 27 042 -3 913 25 518 10 348 Koprivničkokriževačka ž. 14 593 12 307 11 341 23 648 27 076 20 904 -2 744 12 483 8 597 Bjelovarskobilogorska ž. 13 272 12 863 14 180 27 043 25 398 23 820 -3 223 12 126 10 957 Primorskogoranska ž. 49 193 27 964 17 310 45 274 84 856 45 831 557 35 663 17 867 Ličko-senjska ž. 4 403 9 102 4 830 13 932 8 167 14 374 442 3 764 5 272 Virovitičkopodravska ž. 8 661 12 446 11 882 24 328 17 432 19 548 -4 780 8 771 7 102 Požeškoslavonska ž. 6 974 10 877 13 137 24 014 14 412 18 995 -5 019 7 438 8 118 Brodskoposavska ž. 13 374 19 863 21 805 41 668 26 657 36 230 -5 438 13 283 16 367 Zadarska ž. 17 780 26 341 14 881 41 222 33 622 44 471 3 249 15 842 18 130 Osječkobaranjska ž. 27 710 33 980 45 266 79 246 56 428 66 577 -12 669 28 718 32 597 Šibenskokninska ž. 11 156 15 746 9 387 25 133 20 753 27 864 2 731 9 597 12 118 Vukovarskosrijemska ž. 13 159 20 849 24 566 45 415 26 722 39 984 -5 431 13 563 19 135 Splitskodalmatinska ž. 48 953 64 221 50 338 114 559 87 503 121 975 7 416 38 550 57 754 Istarska ž. 45 145 10 693 8 259 18 952 76 946 18 247 -705 31 801 7 554 Dubrovačkoneretvanska ž. 14 232 20 237 11 320 31 557 24 219 31 477 -80 9 987 11 240 Međimurska ž. 22 066 8 347 7 460 15 807 39 574 13 601 -2 206 17 508 5 254 126 142 73 958 90 890 164 848 227 609 153 687 -11 161 101 467 79 729 2 360 21 790 14 351 36 141 6 222 45 311 9 170 3 862 23 521 Grad Zagreb Külföldön leadott szavazatok 10 Orosz Anna KKI E-2020/06. ELEMZÉSEK 1. térkép Horvátország megyéi 2. térkép Horvátország népsűrűsége Horvát elnökválasztás 11 Ha összevetjük a horvátországi szavazómegyéket és a népsűrűség alakulását (ld. az 1. és 2. térképet), akkor jól látható, hogy az államfő belföldi stabil szavazóbázisát főként a ritkábban lakott területek adták, így nem meglepő, hogy a nagyobb populációjú, inkább balra húzó megyék szavazóinak sikeres aktivizálásával győzelmet érhetett el Milanović. Az SDP jelöltjének egy olyan megyében (Bjelovar–Bilogora) is sikerült győznie a második fordulóban, ahol az elsőben Škoro lett az első, és a két jobboldali jelölt összesített eredménye kétszerese volt Milanovićénak. Zágrábban a második fordulóban további 100 ezer szavazót sikerült a maga oldalára állítania a baloldalnak. KITEKINTÉS A 2020-AS PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKRA z elmúlt évek választási eredményei alapján továbbra is a HDZ és az SDP rendelkezik a legerősebb szavazóbázissal Horvátországban, noha – az európai országok tradicionális vezető pártjaira is érvényes tendenciákhoz hasonlóan – gyengült a beléjük vetett társadalmi bizalom. A HDZ-kormány teljesítményének negatív megítélése, a kormány tagjai körüli botrányok ugyanakkor a baloldal javára billenthetik a mérleget. Grabar-Kitarović 2015-ös győzelme feltételezni engedte, hogy ismét erősödőben van a HDZ, és a párt meg is nyerte az az évi parlamenti választásokat. Nem kizárt, hogy ezúttal Zoran Milanović sikere harangozza be az SDP felzárkózását. A két vezető párt viszonylagos meggyengülése azonban nagyobb teret enged az alternatívát kínáló politikai formációk felemelkedésének. A horvát belpolitikai polarizáció elsősorban a jobboldalt (és főleg a HDZ-t) fogja sújtani. Amennyiben Miroslav Škoro mögött kialakul egy új jobboldali párt vagy pártszövetség, amely a konzervatívabb és a szélsőjobb felé hajló üzeneteivel képes megszólítani és elcsábítani a HDZ-ből kiábrándult, illetve a jobbközép irányt ellenző szavazókat, két fontos következmény várható: egyrészt a jobboldali szavazótábor megosztottsága miatt a HDZ hátrányba kerülhet a baloldalt domináló SDP-vel szemben, másrészt könnyen patthelyzet alakulhat ki a három párt között, ami kormányalakítási válsághoz is vezethet. Az elnökválasztás első fordulója és az elmúlt évek választási eredményei alapján egyik nagy pártnak sincs komoly esélye arra, hogy határozott többségre tegyen szert a Száborban. Amennyiben az SDP kerülne fölénybe, könnyen az a helyzet állhatna elő, hogy nem talál megfelelő koalíciós partner(eke)t. A HDZ-től eltávolodó konzervatívokkal való jobboldali koalícióalkotás szintén kétséges. Egy elhúzódó belpolitikai válság ugyanakkor a hatalomba kerülő új pártok népszerűségére is negatív hatással lehet, ahogyan azt a Híd – Függetlenek listája esetében is tapasztalni lehetett. Egy HDZ–SDP-nagykoalíció létrehozása pedig végképp esélytelennek tűnik, mivel az mindkét párt számára jelentős hitelvesztéssel járna. E negatív szcenáriók elkerülése érdekében valószínűleg mindent meg fognak tenni a pártok, ezért a kampányokat előreláthatólag harsány, a másik erőteljes lejáratását célzó üzenetek fogják jellemezni. A 12 Orosz Anna