Felépülés

A kötet szerzôi az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) és a Nyírô Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának munkatársai és a velük együttmûködô felépülôk. A kötet célja a függôségekbôl történô felépülés folyamatának bemu-tatása a szélesebb olvasóközönség szá-mára. A függôségek helyett a felépülés középpontba állítása a könyv fô üzenete. Emiatt az osztály szakembereinek és a tapasztalati segítô munkatársainak írá-sai mellett felépülés-történetek is szere-pelnek a kötetben, közel száz oldalon. Mûfajukban ehhez kapcsolódnak az egyes szám elsô vagy harmadik személyben megfogalmazott, de a függôk megélt tapasztalatait bemutató ismertetések is. Petke Zsolt, az OPAI-Nyírô Addiktológiai Osztályának osztályvezetô fôorvosa bevezetôjé-ben ismerteti a felépülésközpontú megközelí-tést. A felépülési modell a felépülés során átélt "sajátélményt" állítja a középpontba, ami szem-ben áll az "objektívnek tekintett klinikai beállító-dással". A "betegség-tünet-gyógyítás lineáris össze-függést meghaladva a felépülési modell szemlélete … a problémában érintettek életének egészérôl" gondolkodik. A könyv e szemléletet és az Addiktológiai Osztály ötéves munkája során végbement szemléleti és gyakorlati változtatások krónikáját mutatja be. A hagyományos megkö-zelítés és a felépülésmodell szembeállítása a kötet több írásában is megjelenik. Az általános szemléleti rész két nyitófejezetét a kötet programadó írásainak tekinthetjük. Petke Zsolt saját felépülésének és szakmai útkeresésé-nek bemutatása alkotja azt a felütést, ami a könyv többi fejezetére is jellemzô: a szerzôk saját érintettségének jelzésén keresztül közelí-tünk egy-egy témához. Ez nem feltétlenül a füg-gôség "sajátélményével" kapcsolatos; lehet ez a hagyományos medicinális modellbôl való kiáb-rándulás is. Az Addiktológiai Osztály a hozzájuk forduló függôk számára elsô körben az önsegítô-12 lépéses-programok látogatását ajánlja (a Névtelen Alkoholisták AA-s szlogene szerint az elsô 90 napban 90-szer). Ennek elégtelensége esetén következik a rövid rehabilitáció osztályos kezelés formájában, a Minnesota Modellnek (MM) megfelelôen, ami szintén a 12 lépéses programokra épül. Eredménytelenség esetén következik a hosszú, 1-1,5 éves rehabilitációs kezelés egy rehabilitációs intézményben. A felépülés a biopszichoszociális-spirituális (BPSS) paradigmába illeszkedik, elôzménye alapvetôen a 12 lépéses önsegítô mozgalmak (AA). Ahogy láttuk, a szerzô a felépülési modellt a biomedikális szemlélettel szemben határozza meg, azonban a kettô közös vonásá-ra is rámutat: a pozitív identitáshoz és életcél-hoz vezetô egyéni út bejárására. A felépülés során megélt tapasztalatok történetek elmon-dásában jelennek meg; az elmondás színtere a közösség, alapvetôen az önsegítô csoport. Petke Zsolt a szenvedélybetegségek egészség-ügyi megközelítésének kudarcát igazán szemlé-letesen jeleníti meg: "Kórházi osztályokon szen-vedô, kilátástalan alkoholistákkal találkoztam, és reményvesztett, erejükön felül, magányosan dol-gozó kollégákkal", emitt pedig "terápiás közös-ségben, felépülô függôkkel együtt dolgozó, derûs segítôkkel". A kétféle, felépülésközpontú és a biomedikális szemlélet szétválasztása azonban a gyakorlatban nem ilyen éles. Ez leginkább a kettôs diagnózisú, komorbid eseteknél jelenik meg. Ôk választhatják a "felépüléssel járó, öröm-teli állapotot" vagy a "gyors tünetjavulást" ered-ményezô kezelést, a multiprofesszionális team ajánlására. A felépülési folyamatban sokszor irreleváns a használt szer típusa, gyakorisága-"az a jó diag-nózis, amit a függô önmagának állít fel". A függô-ség azonosítását leginkább egy másik függô vagy egy saját élményû segítô (felépülô függô) tudja elvégezni. A felépülés közösségben, a 12 lépéses csoportok közegében folyik-az egész életen keresztül. A felépülés "túllép a tradicionális keze-lésen és az életmódváltozást, az identitásváltozást és az intergenerációs átörökítés megszakítását cé-lozza meg". A modell az AA-és Jellinek-be teg-ségfelfogására épít; felhasználja a fôként az ame-rikai pszichiátriai ellátásban kifejlôdött felépülési (recovery) mozgalom tapasztalatait. Azért neveztem programadónak ezeket a bevezetô írásokat, mert markánsan megfogal-mazzák a felépülési paradigmát. Ebbôl érezhet-jük és megérthetjük a felépülési modell erejét és megvilágító voltát. A késôbbiekben, a többi megszólaló szerzôvel az állítások finomodnak, árnyalódnak.

Témánk szempontjából kiemelt jelentőségűek a 12 lépéses mozgalmak, mint a felépülés színterei. Látni fogjuk, hogy ez a megfogalmazás mennyire pontatlan: e közösségek nem pusztán a felépülés színterei, hanem az előzőekben részletezett identitásmunka „motorjai” is, elsősorban a résztvevők számára átadott identitás- és narratívaszerkesztő eszközeikkel. Ez mint a 12 lépéses csoportok narratíváit – kulturális narratíva eszköztárát – is megfogalmazhatjuk, és a kutatások során az egyes szerzők végigkísérték, amint ez a narratíva beépülve a szenvedélybetegek élettörténeti elbeszéléseibe, hogyan változtatta meg azokat (pl. összefoglalóan Jensen, 2000). Az utóbbi évtizedben a hazai kutatásokba is beépült a 12 lépéses közösségek tanulmányozása (előtte nem volt mit tanulmányozni…). Elsősorban Kelemen és munkatársai (B. Erdős, Kelemen, Csürke és Borst, 2011), valamint Madácsy (2013) nyomán ismerjük a hazai közösségeket. A 12 lépéses közösségekben zajló felépülési folyamatokról számolnak be a B. Erdős, Kelemen, Csürke és Borst (2011) által szerkesztett kötet szerzői.

A gender és addikció témakörében ez az első magyar összefoglaló. Milyen különbségekre számíthatunk a nőknél és mire a férfiaknál, ha az addikciókból való felépülésben eredményesen szeretnénk haladni. Az általános nemi szerep konstrukciók milyen megbetegedéseket okozhatnak és ezek összefüggése az addikciókkal.

Kézirat: Jelen tanulmányunkban környezetpszichológiai szempontból elemezzük egy droghasználó fiatalember (Kubiszyn Viktor) drogfüggő életszakaszait, a férfi önéletírása alapján. A környezetpszichológia az épített/természeti/virtuális környezetek és a humán viselkedés kölcsönkapcsolatát, tranzakcióját tanulmányozza.
A személy–környezet tranzakció azt jelenti, hogy a humán megnyilvánulások és színtereik egymás nélkül nem  értelmezhetőek. Ebben az értelemben a  környezet-pszichológiában szociofizikai környezetekről beszélünk. A fizikai környezet hatása pszichológiai tekintetben legalább olyan erős, mint az intra- és interpszichikus tényezőké. A személy(ek) –
környezetek folyamatos kölcsönhatásában alakul ki a személy–környezet összeillés, ami a környezet jellemzőinek (kényszerek, lehetőségek) összehangolódása elemi szinten a személyes észleletekkel, szükségletekkel, választásokkal, magasabb szinten a személy önmeghatározásával, identitásával.
A végső tanulmány elérhetősége: Kiss Orhidea, Dull Andrea, Rácz Katinka és Rácz József (2015): Droghasználat és a felépülés terei, útvonalai. In: Keszei András és Bögre Zsuzsanna (szerk.): Hely, identitás, emlékezet. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 116-138.

A f e l é p ü l é s f o l y a m a t a
betegségnarratíva
felépülési narratíva
F e l é p ü l é s i k ö z ö s s é g e k
névtelen csoportok
hozzátartozói csoportok
F e l é p ü l é s i m o z g a l o m , f e l é p ü l é s i k u l t ú r a –
k a p c s o l a t a p s z i c h i á t r i á v a l é s a z a d d i k t o l ó g i á v a l
Megsebzett segítők
tapasztalati segítők
sorstárs segítők
A felépülés és a megsebzett segítők kapcsolata: szükséges, de nem kizárólagos szerep

""Illegal drug use in Hungary became a mass phenomenon after the political changes of 1990. It is only recently that autobiographies of recovered drug users and their family members have been written and published. The present author suggests that since the Alcoholics Anonymous (AA) approach has no traditional roots in Hungary, recovery stories are obliged to follow another master narrative. All of these stories were published in book form. The author analyzes the various narratives partly through the lens of Frank-style illness narratives and partly using self-pluralistic theories. The latter (primarily using Hermans notion of the dialogic self) provide a good theoretical basis for analyzing the processes active in the personality of a drug user and for showing the "retrospective" construction work that accompanies recovery (which in fact takes place at the same time as recovery). In this case, the spatial interpretation of individual self-positions and the
dialogical relationship that developed between them proved
particularly useful.""

Az Addiktológia - Addictologia Hungarica - a Magyar Addiktológiai Társaság lapja. Ebben a számban a vallásosság mint védőfaktor szerepéről olvashatunk serdülők szerhasználata kapcsán. Egy tanulmány felépülő alkoholbetegel társas támogatási rendszerével foglalkozik. Közlünk egy vitát, ami az empátia szerepével foglalkozik.

"Az ártalomcsökkentő pszichiátriai módszerek elsősorban a szenvedélybetegségek terápiájában, másrészt a függőségek
és más pszichiátriai zavarok komorbiditása esetén javallt beavatkozási formák. Az irányzat elsősorban
szemléletváltozást jelent: az absztinencia-orientált kezelések mellett a még szerhasználó betegek pszichoaktív
anyag-használatához kapcsolódó egészségügyi és szociális ártalmainak csökkentését tűzi ki céljául. A beavatkozásnak
nem feltétele az absztinencia vagy az absztinencia vállalása. A megközelítés jelentős szerepet szán a betegek
esélyerősítésének (empowerment) és a használói, valamint a betegszervezetek bevonásának."

Az Addiktológia - Addictologia Hungarica - a Magyar Addiktológiai Társaság lapja. Ebben a számban olvashatunk a pártfogó felügyeletről szerhasználók esetében, a pszichokémiai fegyverekről (és azak magyarországi vonatkozásairól). A számban szerepel a Betty Ford Institute konszenzuális definícióha a felépülésről (recovery). Közlünk egy állásfoglalást, ami a halálbüntetés tiltását jelentené kábítószercsempészek esetében.