Jugoszlávia dezintegrációját követően az újonnan függetlenedett államokban egyre gyakoribbá váltak az etnikai alapon szerveződő összetűzések. A Macedóniában kialakult két fegyveres konfliktus esetében a lakosság közel egyötödét alkotó... more
Jugoszlávia dezintegrációját követően az újonnan függetlenedett államokban egyre gyakoribbá váltak az etnikai alapon szerveződő összetűzések. A Macedóniában kialakult két fegyveres konfliktus esetében a lakosság közel egyötödét alkotó albán kisebbség szerepe pedig aligha hanyagolható el. A 2001-es kvázi polgárháborús helyzet és az ohridi keretegyezmény nemzeti jogrendbe való átültetése, valamint a 2015-ös politikai válság és kumanovói összecsapások ugyanis az állam és a Balkán-félsziget újbóli destabilizációjával fenyegettek.
Kutatásom során a két fegyveres konfliktust hasonlítom össze az államban élő albán kisebbség szemszögéből. Hipotézisem szerint mindkét válság során aktív szerepet játszottak; jóllehet míg a 2001-es eseményeket alapvetően etnikai összetűzések sorozataként könyvelhetjük el, addig a 2015-ös történések során a politikai krízishelyzetbe jutott macedón kormánypárt a „nacionalista kártyát” feltételezhetőleg csak hangulatkeltés céljából játszotta ki annak érdekében, hogy a közvéleményt az albánok ellen hangolja.
The article traces the development of Macedonian proto-nationalism in the 19th century, through the claims for cultural affirmation and дistinction and their two key manifestations - the use of the vernacular language in the literary... more
The article traces the development of Macedonian proto-nationalism in the 19th century, through the claims for cultural affirmation and дistinction and their two key manifestations - the use of the vernacular language in the literary production, as well as in education, and the struggle for an independent church. The article locates the emergence of Macedonian proto-nationalism as early as the beginning of the 19th century when the first manifestations of cultural awareness and distinction found their expression in the use of vernacular dialects, as alternative to Greek. Then it proceeds to present the position of the Macedonian proto-national intellectuals on the need to use the Macedonian dialect in education. Finally, it looks at demands for an independent church, firstly in the re-establishment of the Ohrid Archbishopric, then in the Union with the Roman Catholic Church. The article, thus asserts two key arguments, namely that Macedonian proto-nationalism developed from the beginning of 19th century, as an independent movement, with its own specific expression and development; and can be divided into two periods: Pan-Slavic and anti-Greek (from the beginning of 19th century, to the 1840s); Macedonist and anti-Bulgarian (from the 1840s to the outbreak of the revolutionary movement).
