Mammut

A régibb kőkor kutatása az emberiség legkorábbi történetének komplex vizsgálatát foglalja magában. Ez az időszak főként a jégkorszakra (pleisztocén) esett, amelyet jelentős éghajlat-ingadozások, eljegesedések (glaciálisok) és felmelegedések (interglaciálisok) jellemeztek. A kárpát-medence azonban a sarkvidéki jégtakarónak és a Kárpátok gleccsereinek legnagyobb kiterjedése idején is jégmentes, tehátmindvégig megtelepedésre alkalmas maradt.
A jégkorszak lezárulása gyökeres változásokat hozott, és a környezet átalakulása döntően befolyásolta az egyes vadászcsoportok életmódját. Az utolsó eljegesedést követő felmelegedés hatására a hőmérséklet a maihoz hasonlóvá vált, és Magyarország területének nagy részén a fenyőerdőket fokozatosan lombos erdők váltották fel. A természeti viszonyok megváltozásával párhuzamosan kicserélődött az állatvilág is: a kipusztult vagy elvándorolt fajok helyét új fauna foglalta el. A jégkor végi népcsoportok utódai válaszút elé kerültek. Egy részük követte a jégtakarótól felszabadult észak-európai területekre átköltöző rénszarvascsordákat. Más részük viszont helyben maradt, alkalmazkodott az új környezethez, és a korábbi rénszarvas-,
mamut- és barlangi medve-vadászokból őstulok-, bölény- és gímszarvas-vadászok lettek.
Az alábbiakban a fent említett két nagy korszak, az őskőkor és az azt követő középső
kőkor vadász-gyűjtögető népcsoportjainak Jászberény térségében megtalált emlékanyagát tekintjük át. Az utolsó fejezetben röviden érintjük azt a Közel-Keletről kiinduló, kontinenseken átívelő korszakváltást is, amelyet az itt feltűnő első élelemtermelők, az újkőkori (neolit) vonaldíszes edények népének hagyatéka reprezentál.

Un squelette de Mammuthus primigenius (Blumenbach, 1799) a été déposé par le Palais Princier de Monaco en 2013 au Musée d'Anthropologie préhistorique de Monaco (collection de l'Administration des Biens de SAS le Prince Souverain) (fig. 60). Dès l'année suivante, il fait l'objet d'une exposition dédiée « Un mammouth à Monaco » au sein de la salle Albert 1er du musée et d'un colloque organisé les 23-24 octobre 2014, dont les actes furent publiés au sein des éditions du Musée d'Anthropologie préhistorique de Monaco (Collectif, 2016). L'ensemble du squelette a été étudié et scanné au Laser Scanner Focus 3D X130 (Rossoni-Notter et al., 2017).

Un squelette de Mammuthus primigenius (Blumenbach, 1799) a été déposé par le Palais Princier de Monaco en 2013 au Musée d'Anthropologie préhistorique de Monaco (collection de l'Administration des Biens de SAS le Prince Souverain) (fig. 60). Dès l'année suivante, il fait l'objet d'une exposition dédiée « Un mammouth à Monaco » au sein de la salle Albert 1er du musée et d'un colloque organisé les 23-24 octobre 2014, dont les actes furent publiés au sein des éditions du Musée d'Anthropologie préhistorique de Monaco (Collectif, 2016). L'ensemble du squelette a été étudié et scanné au Laser Scanner Focus 3D X130 (Rossoni-Notter et al., 2017).

Proboscidea constitute a very important element of the Neogene and Quaternary continental faunas of Greece, being present in almost every fossil mammal locality. Isolated, fragmentary findings are numerous, covering the entire area. Nevertheless, well-preserved elephant remains are rather sporadic. The most common Pliocene species is Mammuthus meridionalis, which coexisted with Anancus arvernensis, during the Late Pliocene. Some Mammut borsoni findings come from Early Pliocene deposits. During the Early Pleistocene only Mammuthus meridionalis exists in the fossil record. The palaeoecological and biochronological implications of these species are discussed.

Although the iconic mammoth of the Late Pleistocene, the woolly mammoth (Mammuthus primigenius), has traditionally been regarded as the end point of a single anagenetically evolving lineage, recent paleontological and molecular studies have shown that successive allopatric speciation events must have occurred within Pleistocene Mammuthus in Asia, with subsequent expansion and hybridization between nominal taxa [1, 2]. However, the role of North American mammoth populations in these events has not been adequately explored ...

"The study of flaked mammoth bone tools from the Late Pleistocene is a topic that has inspired great interest in the archaeological community for the last 40 years.  The interpretation of evidence of culturally modified mammoth bone tools has varied widely across both time and space.  At different times and in different places, flaked bone toolmaking has been interpreted across the geographic expanse of the North American continent, from Beringia to central Mexico, and through a vast timeframe, from 120,000 years ago, until as recently as 10,000 years ago. 

The study of these purported flaked bone tool assemblages has taken many forms, and has involved efforts to understand broken mammoth bone assemblages by drawing analogies to stone toolmaking strategies, by understanding the multitude of taphonomic processes that affect archaeological bone assemblages, and by attempting to differentiate the effects of natural and cultural processes.

This thesis reports on a series of experiments designed to lend new actualistic evidence to the debate surrounding flaked bone toolmaking.  These experiments include investigations into the effect of different environmental conditions on the degradation of bones, the flaking characteristics of both fresh and frozen bones, and the effect of rockfall as a taphonomic process on bones exposed to different real-world environments.

These experiments, paired with a body of previous research, provide a basis in actualistic and taphonomic research that allows for the reassessment of archaeological and paleontological broken mammoth bone assemblages.  This thesis includes the reassessment and detailed taphonomic analysis of four mammoth bone assemblages relevant to understanding cultural bone modification and the effect of non-cultural taphonomic processes.  New interpretations of zooarchaeological assemblages from Lange/Ferguson (South Dakota, USA), Owl Cave (Idaho, USA), Inglewood (Maryland, USA), and Kent’s Cavern (Devon, UK) reveal new data that revise the understanding of the nature of these assemblages, and the effect of both natural and cultural bone fracturing agencies.
"