Istvánffy Miklós azon kevés humanistánk közé tartozik, akiknek majdnem teljes egészében sikerült megvalósítania történetírói programját. Monumentális összefoglalója felöleli Magyarország teljes 16. századi történelmét, és bár műve...
moreIstvánffy Miklós azon kevés humanistánk közé tartozik, akiknek majdnem teljes egészében sikerült megvalósítania történetírói programját. Monumentális összefoglalója felöleli Magyarország teljes 16. századi történelmét, és bár műve jelentős részben kortörténet, mivel Istvánffy már a 17. század első éveiben írt, egyúttal kellő távlattal is rendelkezett, hogy mérlegre tehesse az előző század hangsúlyos eseményeit.
Ugyanakkor Istvánffy 1538-ban született, így műve az 1550-es évek közepéig nem alapulhat személyes élményen, tapasztalaton, csakis korábbi szerzők művein, írásbeli vagy szóbeli beszámolókon vagyis (szerencsés esetben) azonosítható forrásokon. Ilyen feltáró vizsgálatok azonban eddig alig születtek. Jelen tanulmány egy speciális kérdés kapcsán erre tesz kísérletet.
A vizsgálat kiindulópontja, hogy miképpen mutatta be Istvánffy a Budáért 1540–1542 közt folyó harcok történetét, miben látta és láttatta a három Habsburg-ostromkísérlet kudarcának okait. A vizsgálat azt mutatja, hogy a magyar historikus minden esetben a hadjáratot vezető német főtisztek magyarokkal szembeni ellenszenvét tartja a hibás döntések és így a kudarcok okának. Kérdés ugyanakkor, mennyiben saját véleménye ez. Szövegszerűen kimutatható ugyanis, hogy Istvánffy a születése utáni években történt harcokat Paolo Giovio Historiarum sui temporis című műve alapján, azt szinte sorról sorra követve beszéli el. A különbség éppen abban fedezhető fel, ahol Istvánffy saját döntése alapján, németellenes éllel módosítja, egészíti ki Giovio szövegét. Ugyanakkor legalábbis Roggendorf esetében a bécsi historikus, egyben szemtanú, Wolfgang Lazius művének kontrollforrásként való felhasználásával sikerül azt is kimutatni, hogy a Habsburg-hadvezér felelősségét a bécsi udvarhoz kötődő körök sem tagadták, így bizonyos értelemben visszaigazolják Istvánffy véleményét.
Miklós Istvánffy was one of those rare humanists who could realise their plan as historians almost in its entirety. His monumental summary incorporates the entire history of 16th century Hungary and, although his work is substantially the history of an era, due to the fact that he wrote it in the first years of the 17th century, he had the necessary perspective to weigh significant events of the previous century. But Istvánffy was born in 1538, which means his work cannot be based on personal experience up until the mid-1550s, only on works of previous authors, written or oral accounts, that is (if we are fortunate enough) identifiable sources. However, such fact-finding investigations have rarely been made so far. The present study attempts to do so in connection with a special question.
The starting point of the investigation is how Istvánffy presented the history of the battles for Buda between 1540 and 1542 and how he viewed and presented the failure of the Habsburg troops who led three unsuccessful sieges against the city. The investigation shows that the Hungarian historian always considers that the hostility of leading Habsburg generals towards Hungarians was the reason for mistaken decisions, and thus, for failures. It is uncertain, however, whether it was his own opinion. Textually, it can be shown that Istvánffy recounts the battles that took place in the years after his birth based on Paolo Giovio’s Historiarum sui temporis, almost line by line. The difference is that, based on his own decision, Istvánffy modifies and amends Giovio’s text with anti-Habsburg rhetoric. However, at least in the case of Roggendorf,
using the work of the Viennese historian and eyewitness Wolfgang Lazius as control source, we also managed to show that the responsibility of Habsburg military leaders was not denied by circles linked to the Viennese court either, therefore, in a sense they confirm Istvánffy’s opinion.
