Research Centre

The topic of business process improvement or reengineering has a long history in business literature both on the academic side and among managers, there is a lot of confusion and debate on this topic and it has not lost its popularity. The concept of reorganizing dysfunctional business processes still exists even in the twenty-first century – usually with new and more sophisticated tools and methodologies, but based on old principals. The narrowing markets, increasing competition and the recent economic crisis all stimulate companies towards continuous rationalization, cost reduction and increased efficiency to gain some kind of comparative advantage which creates a basis for the development of methodologies for process improvement. In this paper we would like to collect and systemize these process improvement tools and methods from a historical as well as from a functional point of view, researching the most important and influential academic journals. We also examine some major trends associated with this evolution process, which divert developers of these tools towards a combination of both specialization and generalization. As the production-focused approach of process improvement is inherently becoming attractive for service organizations, we also examine the service orientation of these methods and tools. Introduction For almost two decades now there has been considerable discussion and even debate in the literature as well as among managers on the role, substance and interdependence of process " regenerative " or " amelioration " techniques, methods, strategies and constitutes of these issues. Despite this long and deep debate there still remains much confusion amongst researchers and even experts. However there is a consensus on the need for the improvement of business processes as the basis of the competition has moved from cost and quality to flexibility and responsiveness. The value of process improvement is now being recognized in gaining sustainable competitive advantages, yet there is a serious lack of adapting these methods within service industries. This paper attempts to gather and review the existing literature on this topic and give a critical analysis as we try to draw up the gap between production and service industries

Gyakran felröppen manapság a gondolat azzal kapcsolatosan, hogy a korábban olyan népszerű technológiai innovációkról kezd áttevődni, vagy már át is tevődött a hangsúly a szervezeti és szociális innovációkra, a 21. század innovációt már nagyrészben kisméretű startup vállalkozások adják szolgáltatásaikkal, nem pedig a korábbi tech-óriások.
Az innovációs kutatások és az azokból születő publikációk nagyjából lekövetik ezeket a trendeket, bár az egyelőre nem világos, hogy előrejelző, vagy utókövető/leíró szerepet töltenek be ebben az okozati láncban.
Jelen kutatás egy teljeskörű, átfogó szakirodalomkutatás első eredményeit mutatja be, mely során 1975 és 2016 között elemeztem a jegyzett folyóiratokban megjelent cikkeket témájuk és szerzőik országai alapján. 

There has been a lot of talk nowadays on innovation: the previously so popular technology based innovations are changing to organization and service innovations. The innovations of the 21st century are not produced by large technology based high-tech firms, but small, start-ups with their services.
Innovation researches and their publication outputs can describe these processes, however that is not clear, whether they are predictors or dependants in this causal relationship.
This paper describes the first results of a comprehensive literature review of highly appreciated journal publications between 1975 and 2016 regarding to the topics of papers and countries of authors.

A szervezeti kultúra témája évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a menedzsment szakirodalomban, szerepe nemcsak a tudományos közlemények szintjén, de az üzleti tanácsadás területén is egyre népszerűbb. A szervezeti kultúra felmérésének, megismerésének számos célja lehet: választ tudunk adni arra, hogy miként képviselhetik a szervezeti tagok a szervezet értékeit, illetve hogyan interpretálhatók ezek az értékek a szervezeti tagokon keresztül, elősegítve ezzel a szervezeteket érintő változtatások, fejlesztések, átalakítások megszilárdulását, egyszersmind a
vezetési funkciók hatékonyabb gyakorlását. Ehhez azonban szükséges a homogén szubkultúrák azonosítása és az ezek közötti kölcsönös függőség megismerése, amihez elengedhetetlen egy széles körben validált modellre épülő megbízható eszköz használata. Az egyik ilyen népszerű modell a CVF (competing values framework – versengő értékek modellje), eszköze pedig az OCAI (organizational culture assessment instrument – szervezeti kultúra értékelésének eszköze).
A modellt az 1980-as években Quinn és Rohrbaugh, az eszközt az 1990-es évek elejére Cameron és Quinn, az elemzési módszert pedig az 1990-es évek végére Hofstede fejlesztette ki. Ebben a tanulmányban a szerző ez utóbbihoz kíván hozzászólni: ugyanis e módszer nem szolgálja minden tekintetben a CVF-modell eredeti céljait.
Jelen írás szerzője az eredeti elemzési technika statisztikai alapvetéseit, előnyeit és legfőbb hátrányait mutatja be, majd az OCAI segítségével felvett minta elemzésének és a szubkultúrák keresésének saját fejlesztésű új megközelítését és módszerét ismerteti, amely az eredetihez képest jobb összhangban van a CVF elveivel. A kifejlesztett ún. „súlypont” módszert és annak teljesítményét két korábbi adatfelvétel adatbázisán teszteli, és összehasonlítja az eredeti elemzési technika eredményeivel.