A középkori magyar királyok könyvtáráról és az általuk megrendelt könyvekről Mátyás király Biblio... more A középkori magyar királyok könyvtáráról és az általuk megrendelt könyvekről Mátyás király Biblioteca Corviniájától eltekintve viszonylag kevés ismeretekkel rendelkezünk. A korábbi kutatások alapján az Anjou időszakból Nagy Lajos királynak két bizonyosan számára elkészített kódexünk maradt fent: a jól ismert Képes Krónika és az oxfordi Bodleian Libraryben őrzött pszeudo-arisztotelészi S ecretum Secretorum (MS Hertford College 2 jelzeten) vagyis Titkok titka. Oxfordi kutatóútjaim során lehetőségem volt tanulmányozni a Nagy Lajos képmását is tartalmazó kéziratot, így előadásomban bemutatom a kódexről az eddigi kutatástörténeti ismereteinket és a X.. századi arab eredetű királytükör tartalmi pontjait. Mivel ismert, hogy Küküllei János felhasználta krónikájához a Secretum Secretorum egy példányát, és a korábbi kutatásokból hiányzott a kódex margináliáinak vizsgálata, így bemutatom a kódexben rejtőző kommentárokat (későbbi korok bejegyzéseit is), köztük Küküllei széljegyzeteivel. A másik, korábban csupán Friedrich Wurms által vizsgált terület, az oxfordi kódex kéziratcsoportja. Wurms összegyűjtötte disszertációjában a középkori Secretum secretorum kéziratokat, és az oxfordi kódexet az ún. „átrendezett kéziratok” csoportban helyezte el, amely ezzel együtt összesen négy kódexből áll. A kategórián belül az első egy XIV. század második felében készült itáliai kódex, egy bejegyzés titulatúrája szerint Bölcs Róbert apjáé, II. (Sánta) Károly (1285–1309) nápolyi királyé lehetett. A második kézirat Párizsban, a Bibliothèque national de France-ban található és Jean Juvénal des Ursins, reimsi érseké lehetett. A harmadik egy XV. századi müncheni kódexben van és noha illuminált kézirat, kronológiailag ez áll a legtávolabbi kapcsolatban a Lajos-féle változattal. Ezek vizsgálata közelebb vihet ahhoz a kérdéshez, hogy Lajos kódexét, amely a Képes Krónika műhelyében készült, valójában milyen kéziratról másolhatták és a fennmaradt Secretum secretorum példányok történetében, hogyan helyezhető el?
A középkori értékrendszerben az uralkodók felé támasztott elvárások (modellek és kiemelt erények ... more A középkori értékrendszerben az uralkodók felé támasztott elvárások (modellek és kiemelt erények formájában) mint például a harciasság, a könyörületesség vagy az igazságosság, változó hangsúllyal szerepeltek a politikaelméleti munkákban és az uralkodói reprezentációkban. Ezek közül a késő középkorra egyre inkább az okosság (prudentia) vagy a bölcsesség (sapientia) erénye került a középpontba, amit a 14. századi „Bölcs” melléknévvel kitüntetett uralkodók növekvő elterjedése is jelez, néhány korai példától eltekintve (mint a 13. századi X. (Bölcs) Kasztíliai Alfonz). Előadásomban ehhez kapcsolódóan vizsgálom a korban meghatározó Nápolyi (Bölcs) Anjou Róbert (1309–1343) király bölcsességet előtérbe helyező reprezentációjának és ideológiájának hatását V. (Bölcs) Károly francia (1364–1380) uralkodóra és kortársára Nagy Lajosra (1342–1382). A korábbi kutatások megállapították, hogy Bölcs Róbert befolyásolhatta V. Károlyt, aki korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Ezzel ellentétben Nagy Lajosról egy korábbi időkre jellemző imázs, a harcos lovagkirály kép alakult ki. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy ez a kép mennyire árnyalható annak fényében, hogy Bölcs Róbert halála után a könyvtára Nagy Lajoshoz került, melynek egy példányát, a középkori udvarokban népszerű, Secretum Secretorum-ot a magyar király lemásoltatta. Ez a királytükör jellegű munka az államvezetés és a király személyét illető morális-politikai valamint orvostudományi, asztrológiai és más egyéb vonatkozású tanácsokat tartalmaz a király számára. Az oxfordi kódex címlapján egy Nagy Lajost ábrázoló miniatúra látható, amit a Képes Krónika miniátora készíthetett, így tovább növeli a kötet jelentőségét a magyar udvari kultúrán belül. Előadásomban elsősorban V. Károly és Nagy Lajos reprezentációjának összefüggéseit vizsgálom a 14. századi bölcs uralkodók sorában és a Secretum Secretorum jelentőségét nemzetközi kontextusban.
Salamon király a középkor során fontos uralkodói modell volt, különösen a bölcsesség erényére tör... more Salamon király a középkor során fontos uralkodói modell volt, különösen a bölcsesség erényére törekvő királyok esetében. Viszont Salamon, mint példakép ellentmondásos volt, és megítélése is folyamatosan változott csakúgy, mint a hozzá fűződő eszmekörök kiemelése is. V. (Bölcs) Károly francia király számára a Valois-dinasztia presztízsének növelése fontos szempont volt, így uralkodói reprezentációjának és intenzív kultúra támogatásának Salamon király gyakran visszatérő szereplője volt. A 14. században az uralkodói ideál is megváltozóban volt, mivel a gyakorlatiasság és a tudós műveltség elvárássá fokozódott, mely a Salamonhoz kapcsolódó képzeteken is leképeződött. V. Károly számos munkát fordíttatott le francia nyelvre (Policraticus, Livre des propriétés des choses, Isten városa stb.), melyek prológusaiban Salamon király fontos hivatkozási pont volt, de V. Károlyt nem ritkán az ószövetségi királlyal együtt ábrázolták ezek kezdő miniatúráin is. Élete során igyekezett Salamonhoz hasonló művelt királlyá válni, de a konkrét hasonlítások – mint például a király tanácsadójától, Philippe de Mézières-től vagy udvari költőjéről Eustache Deschamps-tól származók – egy része a király halála után keletkeztek. A kortársak és udvari emberek utóda, a megőrült VI. Károly (1380–1422) miatt V. Károly uralmára nosztalgiával tekintettek vissza, akit az évek múltával már kifejezetten új Salamonként emlegettek. Előadásomban az V. Károlyhoz – és részben VI. Károlyhoz – kapcsolódó írott- és képi forrásokban vizsgálom meg a késő-középkori Salamon-képet mint uralkodói modellt.
A szentendrei származású Stéger Xavér Ferenc (1824–1911) tenorista rendkívül sikeres nemzetközi ... more A szentendrei származású Stéger Xavér Ferenc (1824–1911) tenorista rendkívül sikeres nemzetközi és hazai karrierje előtt családi hagyomány révén gyógyszerészeti stúdiumokat folytatott. Tanulmányomban bemutattam, hogy milyen családi háttérrel indult ezen a pályán, mivel a rokonságban több orvos és gyógyszerész is élt. A korábbi kutatások nem helyeztek hangsúlyt Stéger családi hátterének bemutatására, így fontos eredmény annak összekapcsolása, hogy a család első orvos tagja, Stéger Joachim Pál Vácott dolgozott (1794-ben hunyt el), két fia – Stéger Ferenc apja és nagybátyja –, folytatva az apai utat, gyógyszerésznek és orvosnak tanult a pesti egyetemen. Id. Stéger Ferenc Szentendrén húsz éven keresztül volt a város gyógyszerésze (1818–1838 között). A fiatalabb Stéger Ferenc, noha apjától és bátyjától eltérően már nem tanulta egyetemen a gyógyszerészetet, a budai piaristáknál eltöltött évek után három évet tanult és dolgozott az esztergomi Arany Griff patikában gyakornokként (1840–1843 között), ami ekkor a Krakovitzer család kezén volt. A tirocinium elvégzéséről az igazolást a Ferenczy Múzeumi Centrum őrzi. Ez a végzettség megadta (volna) az alapot és a lehetőséget, hogy a későbbiekben akár egyetemen is tanulhassa a gyógyszerészetet. Ám Esztergom után nem Bécsbe, hanem Belovárra utazott, ahol ugyan gyógyszerészként gyakornok volt rövid ideig (1844-ig), de ezzel párhuzamosan énekesi pályája is elindulóban volt. A kezdeti nehézségekkel párhuzamosan feltehetően még pár alkalommal gyógyszerészként is kiegészítette keresetét, de tehetsége révén erre nem sokáig szorult rá. Bizonyos, hogy miután Zágrábból Bécsbe utazott 1846-ban, hogy meghódítsa a várost énekhangjával, itt sem iratkozott be az egyetem gyógyszerészeti képzésére. Noha 19. századi osztrák lexikonok megemlítik, hogy 1847-ben Stéger gyógyszerészetet tanult Bécsben, tulajdonképpen rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy nem volt rá szüksége: 1848 augusztusában már a Nemzeti Színházban lépett fel. Stéger Ferenc életére és családjára vonatkozóan új fontos adatokat közöl az a levél, amit a Narodne novine jelentetett meg 1911-ben és a korábbi hazai kutatásokban eddig nem került fókuszba.
Szentendre-born tenorist Xavér Ferenc Stéger (1824–1911), before pursuing a highly successful international and domestic career in singing, had studied pharmacology as per his family tradition. In my study, I discuss the family background Ferenc Stéger had as he started out on his career path, with a legacy of several physicians and pharmacists in his family. As previous research had not focused on exploring Stéger’s family background, it is important to note that Joachim Pál Stéger (who died in 1794) was the first to study medicine; he practiced in Vác, and his two sons – Ferenc Stéger’s father and uncle – continued along the paternal path, pursuing their studies in pharmacology and medicine at the University of Pest. Ferenc Stéger Sr was pharmacist to the town of Szentendre for twenty years (1818–1838).Although Ferenc Stéger Jr, unlike his father and brother, did not acquire a university degree in pharmacology, after his years with the Piarists of Buda, he worked for three years as a trainee at the Golden Griffin pharmacy in Esztergom (1840–1843), which was then owned by the Krakovitzer family. The certificate of completion of his basic training is kept at the Ferenczy Museum Center. This qualification (would have) provided him with the foundations and opportunity to pursue a course of higher education in pharmacology in the future. After completing his apprenticeship in Esztergom, he travelled not to Vienna but to Belovár/ Bjelovar instead, where he was a pharmacist’s apprentice for a short time (until 1844). Simultaneously, however, his singing career was also beginning to gain momentum. During a period of initial difficulties, he probably supplemented his income from his pharmacist’s salary on a few occasions, but, thanks to his talent, he did not have to continue that for long. It is certain that, after travelling from Zagreb to Vienna in 1846 to conquer the city with his singing voice, he did not enrol at the university there in pursuit of a degree in pharmacology either. Although 19th-century Austrian encyclopedias mention that Stéger studied pharmacology in Vienna in 1847, it very quickly became apparent that there was no need for it: in August 1848, he was already performing at the National Theatre in Pest. A letter was published by the Croatian newspaper Narodne novine in 1911 – which has not been the focus of previous Hungarian research, but which I include in my present work.
Studia Comitatensia 38. A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve, 2020
Tanulmányomban a 18. század második felében Szentendrén élt borbély sebészek tevékenységét, létsz... more Tanulmányomban a 18. század második felében Szentendrén élt borbély sebészek tevékenységét, létszámát vizsgálom. Mivel a környék településeihez képest különösen magas számban telepedtek le és dolgoztak chirurgusok Szentendrén, ezért felmerül a kérdés, hogy szervezetileg miként működtek itt és tudásuk szerint mennyiben voltak tanultak? Mennyiben differenciálható, hogy egyszerű hajvágó tonsorok vagy bonyolultabb sebészi feladatok ellátására is alkalmas chirurgusokról van-e szó? A céhes kereteken belül tevékenykedő szentendrei borbélyok szervezetileg Pesthez tartoztak, és nem alkottak külön céhet a településen. Míg a század elején csak néhány borbély dolgozott Szentendrén (az 1740-es évekig ez általában egy-két főt jelentett), az 1750-es évektől a létszám már hat és kilenc között mozgott, ami a környék településeit is figyelembe véve kimagasló arány. A forrásokból egyfelől kiderül, hogy az országos viszonyokhoz hasonlóan cseppet sem volt zökkenőmentes a chirurgusok között a mesterek és legények kapcsolata. Több esetben kiderül, hogy a helyiekkel szemben az idegeneket jobban preferálták, ilyen volt Nakasevich Tamás esete például. Vizsgálatom végén egy eredendően újvidéki származású, de évtizedekig Szentendrén élt neves orvosra, Milloradovics Péterre is kitérek.
I discuss the cult of Charlemagne in the 14th
century French royal court, during the time of
Char... more I discuss the cult of Charlemagne in the 14th century French royal court, during the time of Charles V (the Wise) of France (1364–1380). The reign of Charles V is well-known for patronising culture and the arts and supporting the cult of primarily Saint Louis out of the French saints. Whereas cult of Charlemagne in the Kingdom of France was minor and of different nature than in the Holy Roman Empire, since his canonisation already raised questions: Emperor Frederick I (Barbarossa) made Antipope Paschal III canonise him on December 29, 1165, however, it was never recognised by the Church. In reality, there is evidence of his cult in traditional sense in French territories only during the reign of Charles V, i.e. from the second half of the 14th century, but even this was limited to the king’s narrow circle in the court. During the time of his successor, Charles VI (the Mad) (1380–1422), the cult lost its earlier significance, but was not broken off entirely. It is essential to note that in the court of Charles IV Holy Roman Emperor (1355–1378), uncle of Charles V, the cult of Charlemagne had grown to a more spectacular size, although its characteristic differed from the French traditions. Works composed in the French court, like Jean Golein’s Traité du sacre or the Songe du vergier from 1378, and the Coronation Book show the importance of the role of Charlemagne. In addition to the court literature, the sceptre, ordered by Charles V, serves as important iconographical source, since beside the sculpture of Charlemagne, the legends of Saint James that are connected to him are depicted; moreover, in the Coronation Book the legendary sacred banner connected to Charlemagne, thus the oriflamme became an accented element. In my study I am looking for answers regarding the sources that prove the upswing of the cult of Charlemagne in the late Middle Ages in the French royal court, its reasons and the characteristics associated with it.
King Solomon, the famously wise ruler of the Old Testament and successor to King David, was a pop... more King Solomon, the famously wise ruler of the Old Testament and successor to King David, was a popular model for kings of Europe’s Middle Ages. This chapter aims to examine the way in which King Solomon was employed as a royal exempla in the medieval West between the 9th and the 14th centuries.
Charlemagne and his son Louis the Pious were active supporters of the biblical typology. In the Byzantine court Leo VI the Wise was also concerned to present himself as a new Solomon. In the 13th century, Saint Louis IX of France’s Solomonic image was mostly significant at the time of his canonization in creating his hagiographic portrait; his contemporary, Henry III of England, selected King Solomon for his representation in the Painted Chamber of Westminster. The magical part of the Solomonic image also featured in the 13-14th centuries, appearing, for example, at the court of Alfonso the Wise, who was interested in commissioning magical treatises that contained allusions to Solomon. Charles V “the Wise” developed his own image of the wise kingship image with the help of the biblical king. This chapter shows the expanse of using King Solomon as royal model, and focuses on the ambivalence of this biblical exempla.
The Mirror for Princes of Louis I of Hungary: the Secretum secretorum
My paper aims to analyse... more The Mirror for Princes of Louis I of Hungary: the Secretum secretorum
My paper aims to analyse with new perspectives the pseudo-Aristotle manuscript
of Louis the Great of Hungary, the Secretum secretorum (Oxford, Bodleian Library,
MS Hertford College 2). Th e earlier research on it discovered that the codex could
have been made in the workshop that produced the famous manuscript of Louis, the
Chronica Pictum. Th is fact suggests that the Secretum was a part of the royal library.
In the article, I present the unknown details of the codex, like the structure and chap-
ter divisions (I published the contents in the appendix), comparing it to other three
Secretum manuscripts which comprise a group as determined by Friedrich Wurms.
Th e marks of later modifi cations in the marginal have been hitherto unnoted, as well
as the biographic details of the 17th century English possessor, Edmund Hall. Th e
only illuminated folio, the frontispiece, contains a portrait about King Louis as a
knight-king and I also compare this to other 14th century royal Secretum secretorum
volumes. Th e marginals could prove that it was not only used in the Early Modern
period, but also earlier in the court of Louis. John of Küküllő also made notes in the
margins which were integrated to his chronicle about Louis.
For medieval rulers, the biblical King Solomon was always an essential and ideal model for royal ... more For medieval rulers, the biblical King Solomon was always an essential and ideal model for royal wisdom. My paper aims to examine the wise Charles V of France’s (1364–1380) representation from this Solomonic aspect. How was he compared by his contemporaries to King Solomon and how did he want to be like him in his representation? Charles V always aspired to be wise in his cultural politics and several things reflect this desire: the Louvre royal library, the illuminated manuscripts and translations to French in which he was portrayed as a learned king, and his patronage of astrology. Some of his commissions to translate books into French contain this symbolism, where the authors like Jean Corbechon and Jean Golein compared Charles V to Solomon. In the visual arts, two manuscripts contain Charles’s portrait in the company of Solomon - in the French version of the Policraticus and in a Bible historiale. After the death of Charles V, contemporaries started to think of his rule with nostalgia, and called him le saige Salomon, like Eustache Deschamps and Philippe de Mézières. However, he never called himself a new Solomon in contrast with Robert the Wise in his preaching. Charles V with his ruling strategy, supporting culture, collecting and commissioning of lavishly illuminated manuscripts, become one of the most wise kings in the Middle Ages. He became a new Solomon.
A középkori magyar királyok könyvtáráról és az általuk megrendelt könyvekről Mátyás király Biblio... more A középkori magyar királyok könyvtáráról és az általuk megrendelt könyvekről Mátyás király Biblioteca Corviniájától eltekintve viszonylag kevés ismeretekkel rendelkezünk. A korábbi kutatások alapján az Anjou időszakból Nagy Lajos királynak két bizonyosan számára elkészített kódexünk maradt fent: a jól ismert Képes Krónika és az oxfordi Bodleian Libraryben őrzött pszeudo-arisztotelészi S ecretum Secretorum (MS Hertford College 2 jelzeten) vagyis Titkok titka. Oxfordi kutatóútjaim során lehetőségem volt tanulmányozni a Nagy Lajos képmását is tartalmazó kéziratot, így előadásomban bemutatom a kódexről az eddigi kutatástörténeti ismereteinket és a X.. századi arab eredetű királytükör tartalmi pontjait. Mivel ismert, hogy Küküllei János felhasználta krónikájához a Secretum Secretorum egy példányát, és a korábbi kutatásokból hiányzott a kódex margináliáinak vizsgálata, így bemutatom a kódexben rejtőző kommentárokat (későbbi korok bejegyzéseit is), köztük Küküllei széljegyzeteivel. A másik, korábban csupán Friedrich Wurms által vizsgált terület, az oxfordi kódex kéziratcsoportja. Wurms összegyűjtötte disszertációjában a középkori Secretum secretorum kéziratokat, és az oxfordi kódexet az ún. „átrendezett kéziratok” csoportban helyezte el, amely ezzel együtt összesen négy kódexből áll. A kategórián belül az első egy XIV. század második felében készült itáliai kódex, egy bejegyzés titulatúrája szerint Bölcs Róbert apjáé, II. (Sánta) Károly (1285–1309) nápolyi királyé lehetett. A második kézirat Párizsban, a Bibliothèque national de France-ban található és Jean Juvénal des Ursins, reimsi érseké lehetett. A harmadik egy XV. századi müncheni kódexben van és noha illuminált kézirat, kronológiailag ez áll a legtávolabbi kapcsolatban a Lajos-féle változattal. Ezek vizsgálata közelebb vihet ahhoz a kérdéshez, hogy Lajos kódexét, amely a Képes Krónika műhelyében készült, valójában milyen kéziratról másolhatták és a fennmaradt Secretum secretorum példányok történetében, hogyan helyezhető el?
A középkori értékrendszerben az uralkodók felé támasztott elvárások (modellek és kiemelt erények ... more A középkori értékrendszerben az uralkodók felé támasztott elvárások (modellek és kiemelt erények formájában) mint például a harciasság, a könyörületesség vagy az igazságosság, változó hangsúllyal szerepeltek a politikaelméleti munkákban és az uralkodói reprezentációkban. Ezek közül a késő középkorra egyre inkább az okosság (prudentia) vagy a bölcsesség (sapientia) erénye került a középpontba, amit a 14. századi „Bölcs” melléknévvel kitüntetett uralkodók növekvő elterjedése is jelez, néhány korai példától eltekintve (mint a 13. századi X. (Bölcs) Kasztíliai Alfonz). Előadásomban ehhez kapcsolódóan vizsgálom a korban meghatározó Nápolyi (Bölcs) Anjou Róbert (1309–1343) király bölcsességet előtérbe helyező reprezentációjának és ideológiájának hatását V. (Bölcs) Károly francia (1364–1380) uralkodóra és kortársára Nagy Lajosra (1342–1382). A korábbi kutatások megállapították, hogy Bölcs Róbert befolyásolhatta V. Károlyt, aki korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Ezzel ellentétben Nagy Lajosról egy korábbi időkre jellemző imázs, a harcos lovagkirály kép alakult ki. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy ez a kép mennyire árnyalható annak fényében, hogy Bölcs Róbert halála után a könyvtára Nagy Lajoshoz került, melynek egy példányát, a középkori udvarokban népszerű, Secretum Secretorum-ot a magyar király lemásoltatta. Ez a királytükör jellegű munka az államvezetés és a király személyét illető morális-politikai valamint orvostudományi, asztrológiai és más egyéb vonatkozású tanácsokat tartalmaz a király számára. Az oxfordi kódex címlapján egy Nagy Lajost ábrázoló miniatúra látható, amit a Képes Krónika miniátora készíthetett, így tovább növeli a kötet jelentőségét a magyar udvari kultúrán belül. Előadásomban elsősorban V. Károly és Nagy Lajos reprezentációjának összefüggéseit vizsgálom a 14. századi bölcs uralkodók sorában és a Secretum Secretorum jelentőségét nemzetközi kontextusban.
Salamon király a középkor során fontos uralkodói modell volt, különösen a bölcsesség erényére tör... more Salamon király a középkor során fontos uralkodói modell volt, különösen a bölcsesség erényére törekvő királyok esetében. Viszont Salamon, mint példakép ellentmondásos volt, és megítélése is folyamatosan változott csakúgy, mint a hozzá fűződő eszmekörök kiemelése is. V. (Bölcs) Károly francia király számára a Valois-dinasztia presztízsének növelése fontos szempont volt, így uralkodói reprezentációjának és intenzív kultúra támogatásának Salamon király gyakran visszatérő szereplője volt. A 14. században az uralkodói ideál is megváltozóban volt, mivel a gyakorlatiasság és a tudós műveltség elvárássá fokozódott, mely a Salamonhoz kapcsolódó képzeteken is leképeződött. V. Károly számos munkát fordíttatott le francia nyelvre (Policraticus, Livre des propriétés des choses, Isten városa stb.), melyek prológusaiban Salamon király fontos hivatkozási pont volt, de V. Károlyt nem ritkán az ószövetségi királlyal együtt ábrázolták ezek kezdő miniatúráin is. Élete során igyekezett Salamonhoz hasonló művelt királlyá válni, de a konkrét hasonlítások – mint például a király tanácsadójától, Philippe de Mézières-től vagy udvari költőjéről Eustache Deschamps-tól származók – egy része a király halála után keletkeztek. A kortársak és udvari emberek utóda, a megőrült VI. Károly (1380–1422) miatt V. Károly uralmára nosztalgiával tekintettek vissza, akit az évek múltával már kifejezetten új Salamonként emlegettek. Előadásomban az V. Károlyhoz – és részben VI. Károlyhoz – kapcsolódó írott- és képi forrásokban vizsgálom meg a késő-középkori Salamon-képet mint uralkodói modellt.
A szentendrei származású Stéger Xavér Ferenc (1824–1911) tenorista rendkívül sikeres nemzetközi ... more A szentendrei származású Stéger Xavér Ferenc (1824–1911) tenorista rendkívül sikeres nemzetközi és hazai karrierje előtt családi hagyomány révén gyógyszerészeti stúdiumokat folytatott. Tanulmányomban bemutattam, hogy milyen családi háttérrel indult ezen a pályán, mivel a rokonságban több orvos és gyógyszerész is élt. A korábbi kutatások nem helyeztek hangsúlyt Stéger családi hátterének bemutatására, így fontos eredmény annak összekapcsolása, hogy a család első orvos tagja, Stéger Joachim Pál Vácott dolgozott (1794-ben hunyt el), két fia – Stéger Ferenc apja és nagybátyja –, folytatva az apai utat, gyógyszerésznek és orvosnak tanult a pesti egyetemen. Id. Stéger Ferenc Szentendrén húsz éven keresztül volt a város gyógyszerésze (1818–1838 között). A fiatalabb Stéger Ferenc, noha apjától és bátyjától eltérően már nem tanulta egyetemen a gyógyszerészetet, a budai piaristáknál eltöltött évek után három évet tanult és dolgozott az esztergomi Arany Griff patikában gyakornokként (1840–1843 között), ami ekkor a Krakovitzer család kezén volt. A tirocinium elvégzéséről az igazolást a Ferenczy Múzeumi Centrum őrzi. Ez a végzettség megadta (volna) az alapot és a lehetőséget, hogy a későbbiekben akár egyetemen is tanulhassa a gyógyszerészetet. Ám Esztergom után nem Bécsbe, hanem Belovárra utazott, ahol ugyan gyógyszerészként gyakornok volt rövid ideig (1844-ig), de ezzel párhuzamosan énekesi pályája is elindulóban volt. A kezdeti nehézségekkel párhuzamosan feltehetően még pár alkalommal gyógyszerészként is kiegészítette keresetét, de tehetsége révén erre nem sokáig szorult rá. Bizonyos, hogy miután Zágrábból Bécsbe utazott 1846-ban, hogy meghódítsa a várost énekhangjával, itt sem iratkozott be az egyetem gyógyszerészeti képzésére. Noha 19. századi osztrák lexikonok megemlítik, hogy 1847-ben Stéger gyógyszerészetet tanult Bécsben, tulajdonképpen rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy nem volt rá szüksége: 1848 augusztusában már a Nemzeti Színházban lépett fel. Stéger Ferenc életére és családjára vonatkozóan új fontos adatokat közöl az a levél, amit a Narodne novine jelentetett meg 1911-ben és a korábbi hazai kutatásokban eddig nem került fókuszba.
Szentendre-born tenorist Xavér Ferenc Stéger (1824–1911), before pursuing a highly successful international and domestic career in singing, had studied pharmacology as per his family tradition. In my study, I discuss the family background Ferenc Stéger had as he started out on his career path, with a legacy of several physicians and pharmacists in his family. As previous research had not focused on exploring Stéger’s family background, it is important to note that Joachim Pál Stéger (who died in 1794) was the first to study medicine; he practiced in Vác, and his two sons – Ferenc Stéger’s father and uncle – continued along the paternal path, pursuing their studies in pharmacology and medicine at the University of Pest. Ferenc Stéger Sr was pharmacist to the town of Szentendre for twenty years (1818–1838).Although Ferenc Stéger Jr, unlike his father and brother, did not acquire a university degree in pharmacology, after his years with the Piarists of Buda, he worked for three years as a trainee at the Golden Griffin pharmacy in Esztergom (1840–1843), which was then owned by the Krakovitzer family. The certificate of completion of his basic training is kept at the Ferenczy Museum Center. This qualification (would have) provided him with the foundations and opportunity to pursue a course of higher education in pharmacology in the future. After completing his apprenticeship in Esztergom, he travelled not to Vienna but to Belovár/ Bjelovar instead, where he was a pharmacist’s apprentice for a short time (until 1844). Simultaneously, however, his singing career was also beginning to gain momentum. During a period of initial difficulties, he probably supplemented his income from his pharmacist’s salary on a few occasions, but, thanks to his talent, he did not have to continue that for long. It is certain that, after travelling from Zagreb to Vienna in 1846 to conquer the city with his singing voice, he did not enrol at the university there in pursuit of a degree in pharmacology either. Although 19th-century Austrian encyclopedias mention that Stéger studied pharmacology in Vienna in 1847, it very quickly became apparent that there was no need for it: in August 1848, he was already performing at the National Theatre in Pest. A letter was published by the Croatian newspaper Narodne novine in 1911 – which has not been the focus of previous Hungarian research, but which I include in my present work.
Studia Comitatensia 38. A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve, 2020
Tanulmányomban a 18. század második felében Szentendrén élt borbély sebészek tevékenységét, létsz... more Tanulmányomban a 18. század második felében Szentendrén élt borbély sebészek tevékenységét, létszámát vizsgálom. Mivel a környék településeihez képest különösen magas számban telepedtek le és dolgoztak chirurgusok Szentendrén, ezért felmerül a kérdés, hogy szervezetileg miként működtek itt és tudásuk szerint mennyiben voltak tanultak? Mennyiben differenciálható, hogy egyszerű hajvágó tonsorok vagy bonyolultabb sebészi feladatok ellátására is alkalmas chirurgusokról van-e szó? A céhes kereteken belül tevékenykedő szentendrei borbélyok szervezetileg Pesthez tartoztak, és nem alkottak külön céhet a településen. Míg a század elején csak néhány borbély dolgozott Szentendrén (az 1740-es évekig ez általában egy-két főt jelentett), az 1750-es évektől a létszám már hat és kilenc között mozgott, ami a környék településeit is figyelembe véve kimagasló arány. A forrásokból egyfelől kiderül, hogy az országos viszonyokhoz hasonlóan cseppet sem volt zökkenőmentes a chirurgusok között a mesterek és legények kapcsolata. Több esetben kiderül, hogy a helyiekkel szemben az idegeneket jobban preferálták, ilyen volt Nakasevich Tamás esete például. Vizsgálatom végén egy eredendően újvidéki származású, de évtizedekig Szentendrén élt neves orvosra, Milloradovics Péterre is kitérek.
I discuss the cult of Charlemagne in the 14th
century French royal court, during the time of
Char... more I discuss the cult of Charlemagne in the 14th century French royal court, during the time of Charles V (the Wise) of France (1364–1380). The reign of Charles V is well-known for patronising culture and the arts and supporting the cult of primarily Saint Louis out of the French saints. Whereas cult of Charlemagne in the Kingdom of France was minor and of different nature than in the Holy Roman Empire, since his canonisation already raised questions: Emperor Frederick I (Barbarossa) made Antipope Paschal III canonise him on December 29, 1165, however, it was never recognised by the Church. In reality, there is evidence of his cult in traditional sense in French territories only during the reign of Charles V, i.e. from the second half of the 14th century, but even this was limited to the king’s narrow circle in the court. During the time of his successor, Charles VI (the Mad) (1380–1422), the cult lost its earlier significance, but was not broken off entirely. It is essential to note that in the court of Charles IV Holy Roman Emperor (1355–1378), uncle of Charles V, the cult of Charlemagne had grown to a more spectacular size, although its characteristic differed from the French traditions. Works composed in the French court, like Jean Golein’s Traité du sacre or the Songe du vergier from 1378, and the Coronation Book show the importance of the role of Charlemagne. In addition to the court literature, the sceptre, ordered by Charles V, serves as important iconographical source, since beside the sculpture of Charlemagne, the legends of Saint James that are connected to him are depicted; moreover, in the Coronation Book the legendary sacred banner connected to Charlemagne, thus the oriflamme became an accented element. In my study I am looking for answers regarding the sources that prove the upswing of the cult of Charlemagne in the late Middle Ages in the French royal court, its reasons and the characteristics associated with it.
King Solomon, the famously wise ruler of the Old Testament and successor to King David, was a pop... more King Solomon, the famously wise ruler of the Old Testament and successor to King David, was a popular model for kings of Europe’s Middle Ages. This chapter aims to examine the way in which King Solomon was employed as a royal exempla in the medieval West between the 9th and the 14th centuries.
Charlemagne and his son Louis the Pious were active supporters of the biblical typology. In the Byzantine court Leo VI the Wise was also concerned to present himself as a new Solomon. In the 13th century, Saint Louis IX of France’s Solomonic image was mostly significant at the time of his canonization in creating his hagiographic portrait; his contemporary, Henry III of England, selected King Solomon for his representation in the Painted Chamber of Westminster. The magical part of the Solomonic image also featured in the 13-14th centuries, appearing, for example, at the court of Alfonso the Wise, who was interested in commissioning magical treatises that contained allusions to Solomon. Charles V “the Wise” developed his own image of the wise kingship image with the help of the biblical king. This chapter shows the expanse of using King Solomon as royal model, and focuses on the ambivalence of this biblical exempla.
The Mirror for Princes of Louis I of Hungary: the Secretum secretorum
My paper aims to analyse... more The Mirror for Princes of Louis I of Hungary: the Secretum secretorum
My paper aims to analyse with new perspectives the pseudo-Aristotle manuscript
of Louis the Great of Hungary, the Secretum secretorum (Oxford, Bodleian Library,
MS Hertford College 2). Th e earlier research on it discovered that the codex could
have been made in the workshop that produced the famous manuscript of Louis, the
Chronica Pictum. Th is fact suggests that the Secretum was a part of the royal library.
In the article, I present the unknown details of the codex, like the structure and chap-
ter divisions (I published the contents in the appendix), comparing it to other three
Secretum manuscripts which comprise a group as determined by Friedrich Wurms.
Th e marks of later modifi cations in the marginal have been hitherto unnoted, as well
as the biographic details of the 17th century English possessor, Edmund Hall. Th e
only illuminated folio, the frontispiece, contains a portrait about King Louis as a
knight-king and I also compare this to other 14th century royal Secretum secretorum
volumes. Th e marginals could prove that it was not only used in the Early Modern
period, but also earlier in the court of Louis. John of Küküllő also made notes in the
margins which were integrated to his chronicle about Louis.
For medieval rulers, the biblical King Solomon was always an essential and ideal model for royal ... more For medieval rulers, the biblical King Solomon was always an essential and ideal model for royal wisdom. My paper aims to examine the wise Charles V of France’s (1364–1380) representation from this Solomonic aspect. How was he compared by his contemporaries to King Solomon and how did he want to be like him in his representation? Charles V always aspired to be wise in his cultural politics and several things reflect this desire: the Louvre royal library, the illuminated manuscripts and translations to French in which he was portrayed as a learned king, and his patronage of astrology. Some of his commissions to translate books into French contain this symbolism, where the authors like Jean Corbechon and Jean Golein compared Charles V to Solomon. In the visual arts, two manuscripts contain Charles’s portrait in the company of Solomon - in the French version of the Policraticus and in a Bible historiale. After the death of Charles V, contemporaries started to think of his rule with nostalgia, and called him le saige Salomon, like Eustache Deschamps and Philippe de Mézières. However, he never called himself a new Solomon in contrast with Robert the Wise in his preaching. Charles V with his ruling strategy, supporting culture, collecting and commissioning of lavishly illuminated manuscripts, become one of the most wise kings in the Middle Ages. He became a new Solomon.
The aim of present paper is to demonstrate the iconographical interpretations of the
north rose w... more The aim of present paper is to demonstrate the iconographical interpretations of the north rose window of the cathedral of Chartres. In the centre of the upper section Virgin Mary is enthroned, with prophets and kings from the Old Testament depicted around her. Between the rose and the five lancets underneath, the Capetian lilies and Castilian castles encompass the whole window. The lower part presents kings and prophets from the Old Testament, with Saint Anne holding the Virgin in their midst. The hardly explicable program suggests that the regent-queen, Blanche of Castile donated the windows. This presumption raises the question: how could the iconographical program can be read in the light of the Capetian lilies and the Castilian castles? After the reconstruction of the architectural chronology, I propose an iconographical interpretation comparing the transept- and choir windows. One part of the stained glass window, the five lancets, could be placed in the iconographical tradition of the virtues and vices. The complex relationship of the royal family in the representations of choir and transept could help to identify the queen’s role in the donation. It is well-known that in the French Kingdom that kings defined their ideal role as that of successors to the Old Testament kings. The north stained glass window could be an early instance of Capetian royal ideology.
The paper aims at describing the biblical model for kingship of Louis IX, the role of King Solomo... more The paper aims at describing the biblical model for kingship of Louis IX, the role of King Solomon
in his representation. King Solomon became the symbol of wisdom and royal justice, but he
was an ambivalent figure of the Bible. The present author reviews the Solomonic image in the
written sources such as ’mirrors of princes’, sermons, ordines for the coronation, liturgy (office
text) and of course in the fine arts where he was prominently presented during the reign of Louis
IX. The analysis of the rose glass window in the cathedral of Chartres shows the main role of
Blanche of Castile in the Solomonic image in the public discourse of King Louis. He had several
biblical models next to Solomon, like King David, Josiah, Josue but Solomon was one of the main
models for him, and his courtly surroundings called him novus Salomon.This model was mostly
significant during the first half of his reign (before 1254) and at the time of his canonization in the
hagiographic portrait of Louis IX. The concluding part of the analysis points out the importance
of Solomon in the self–perception of King Louis, which was generally a positive image for him
(except of for exemple some scenes of the stained glasses in the Sainte-Chapelle and certain
parts of the sermons of Jacob of Lausanne).
A Ferenczy Múzeumi Centrum 2024 októberében időszaki kiállítást készít a szentendrei születésű, é... more A Ferenczy Múzeumi Centrum 2024 októberében időszaki kiállítást készít a szentendrei születésű, és nemzetközileg elismert tenorénekes, Stéger Ferenc (1824–1911) születésének 200. évfordulójára. Az énekes közel ötszáz tételes múzeumi hagyatéka kerül a tárlat fókuszába, de a kiállításon a méltatlanul elfeledett egykori énekes rendkívül sikeres hazai és nemzetközi karrierjének korábban nem ismert részletei is bemutatásra kerülnek. Stéger a pesti Nemzeti Színház egyik vezető tenoristája volt és évtizedekig több ciklusban énekelt főszerepeket, többek között a jól ismert Hunyadi László vagy a Bánk bán operákban. Európa számos színpadát bejárta, éveket töltött Bécsben, Prágában, Barcelonában, de sokszor megfordult például Amszterdamban, Milánóban, Torinóban, Bukarestben, Zágrábban is. A megnyitót követően, 2024. december 2-án egynapos szakmai konferenciát szervezünk, melyen a 19. századi zene, színháztörténet és művelődéstörténet kapcsolódó szegmensei kerülnek középpontba. Emellett örömmel fogadunk olyan előadásokat is, melyek a korszak pesti kulturális életével vagy európai művelődéstörténetével foglalkoznak. Terveink szerint a konferencia előadásai a múzeum évkönyvében, a Studia Comitatensiában kerülnek publikálásra a 2025-ben megjelenő kötetben. A konferencia tervezett időpontja: 2024. december 2. Jelentkezési határidő: 2024. október 31. Helyszíne: Szentendre, MűvészetMalom (2000 Bogdányi út 32.) Jelentkezni egy előadás címmel és a téma pár mondatos (150-200 szó) ismertetésével lehet az alábbi email címen: laura.fabian@muzeumicentrum.hu.
Publikációs felhívás a 2023-as Studia Comitatensia – a Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyvébe
A sze... more Publikációs felhívás a 2023-as Studia Comitatensia – a Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyvébe
A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum évkönyvébe, a Studia Comitatensia 2023-as számába vár szaktanulmányokat. Az 1972 óta folyamatosan megjelenő Studia elsősorban Pest megyére vonatkozóan fogad publikációkat az antikvitástól a modern korig az alábbi tudományterületekben: - történettudomány, levéltár - régészet - művészettörténet - néprajz - irodalomtudomány. Ezen kívül örömmel fogadunk könyvrecenziókat, kiállításkritikákat, interjúkat és múzeumpedagógiai témájú tanulmányokat is, továbbá nyitottak vagyunk Pest megyei vonatkozású szociológiai, építészeti dolgozatok közlésére is. Szintén várjuk doktoranduszok jelentkezését Évkönyvünkbe, témavezetői ajánlással. A szaktanulmányok terjedelme egy ív, a recenziók/kritikák stb. esetében pedig fél ív. A kész tanulmányok leadási határideje 2023. március 31. Kérjük, hogy előzetesen a publikáció címét és néhány mondatban a tartalmát 2023. január 31-ig írják meg emailen a lenti elérhetőségen. A Studia várhatóan 2023 őszén fog megjelenni, nyomtatott formában. Az írásműveket az alábbi email címre várjuk: laura.fabian@muzeumicentrum.hu.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola Közé... more Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola Középkori Magyar Történeti, Történelem Segédtudományai és Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Doktori Programja 2016. május 19-20-án konferenciát szervez középkorral foglalkozó doktoranduszok és doktorjelöltek számára. A konferencia 20 perces előadási lehetőséget biztosít, amit 10 perces vita követ. Kérjük, hogy az érdeklődők az előadási szándékukat 2016. március 1-ig jelezzék a tervezett előadás címével és egy legfeljebb 200 szavas összefoglaló elküldésével az eltephdkonf.kozepkor@gmail.com e-mail címre. A konferencia szervezői a beküldött összefoglalók figyelembevételével hívják meg a konferencia előadóit, amelyről az érintettek legkésőbb 2016. március 15-ig kapnak értesítést. A korábbi évek gyakorlatát követve a szervezők a konferencián elhangzó előadások publikálását tervezik. A kéziratok leadásának határideje 2016. augusztus 31. A konferencia tervezett helyszíne Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara (1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8.).
Színe-virága. Francia-magyar kapcsolatok a középkorból. Aetas 30/4 (2015) 179-184. (Györkös Attil... more Színe-virága. Francia-magyar kapcsolatok a középkorból. Aetas 30/4 (2015) 179-184. (Györkös Attila - Kiss Gergely [szerk.] Francia-magyar kapcsolatok a középkorban. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013.)
/The very best. Hungarian-French relations in the Middle Ages. Aetas 30/4 (2015) 179-184. pp. (Attila Györkös - Gergely Kiss [eds.]: Francia magyar kapcsolatok a középkorban. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013.)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Történelemtudományok Doktori Iskola Közé... more Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola Középkori Magyar Történeti, Történelem Segédtudományai és Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Programja tisztelettel meghívja a
Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciájára
A konferencia helye és ideje: ELTE BTK Történeti Intézet, Szekfű Gyula Könyvtár 1088 Múzeum krt. 6-8. I. em. 115. 2016. május 19–20.
Ottományi Katalin – Soós Eszter: A verőcei kikötőerőd késő római kerámiája
Pálfi Ádám: A szentend... more Ottományi Katalin – Soós Eszter: A verőcei kikötőerőd késő római kerámiája Pálfi Ádám: A szentendrei római kori asztrális sírkövek értelmezésének lehetősége Fábián Laura: A patikusasztaltól a színpadig. Stéger Xavér Ferenc tenorista gyógyszerész háttere Haraszti Szabó Péter: Pest és Pilis megyék, valamint Fejér megye solti székének diákjai a középkorban Mravik Patrik Tamás: Válaszút. Egy participatív megközelítésű múzeumi kutatási kísérlet tanulságai Csukovits Anita: Fafaragások Pest megyében Sz. Tóth Judit: A templom árnyékában. Mozaikok a népi vallásosságról György Gabriella: Projekttérben tanítani. Láthatatlan jelenlét. Kortárs képzőművészet kamaszoknak, de nem csak nekik 1–4. Muskovics Andrea Anna – Paulik Zsófia: Muzeológiai és múzeumpedagógiai szemléletváltás és eredményei a budaörsi Heimatmuseumban
Uploads
Talks by Laura Fábián
uralkodóra és kortársára Nagy Lajosra (1342–1382). A korábbi kutatások megállapították, hogy Bölcs Róbert befolyásolhatta V. Károlyt, aki korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Ezzel ellentétben Nagy Lajosról egy korábbi időkre jellemző imázs, a harcos lovagkirály kép alakult ki. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy ez a kép mennyire árnyalható annak fényében, hogy Bölcs Róbert halála után a könyvtára Nagy Lajoshoz került, melynek egy példányát, a középkori udvarokban népszerű, Secretum Secretorum-ot a magyar király lemásoltatta. Ez a királytükör jellegű munka az államvezetés és a király személyét illető morális-politikai valamint orvostudományi, asztrológiai és más egyéb vonatkozású tanácsokat tartalmaz a király számára. Az oxfordi kódex címlapján egy Nagy Lajost ábrázoló miniatúra
látható, amit a Képes Krónika miniátora készíthetett, így tovább növeli a kötet jelentőségét a magyar udvari kultúrán belül. Előadásomban elsősorban V. Károly és Nagy Lajos reprezentációjának összefüggéseit vizsgálom a 14. századi bölcs uralkodók sorában és a Secretum Secretorum jelentőségét nemzetközi kontextusban.
MA Thesis by Laura Fábián
Papers by Laura Fábián
révén gyógyszerészeti stúdiumokat folytatott. Tanulmányomban bemutattam, hogy milyen családi háttérrel indult ezen a pályán, mivel
a rokonságban több orvos és gyógyszerész is élt. A korábbi kutatások nem helyeztek hangsúlyt Stéger családi hátterének bemutatására,
így fontos eredmény annak összekapcsolása, hogy a család első orvos tagja, Stéger Joachim Pál Vácott dolgozott (1794-ben hunyt el), két fia –
Stéger Ferenc apja és nagybátyja –, folytatva az apai utat, gyógyszerésznek és orvosnak tanult a pesti egyetemen. Id. Stéger Ferenc Szentendrén húsz éven keresztül volt a város gyógyszerésze
(1818–1838 között). A fiatalabb Stéger Ferenc, noha apjától és bátyjától
eltérően már nem tanulta egyetemen a gyógyszerészetet, a budai piaristáknál eltöltött évek után három évet tanult és dolgozott az esztergomi Arany Griff patikában gyakornokként (1840–1843 között), ami ekkor a Krakovitzer család kezén volt.
A tirocinium elvégzéséről az igazolást a Ferenczy Múzeumi Centrum őrzi. Ez a végzettség megadta (volna) az alapot és a lehetőséget, hogy a későbbiekben akár egyetemen is tanulhassa a gyógyszerészetet. Ám Esztergom után nem Bécsbe, hanem Belovárra utazott, ahol ugyan gyógyszerészként gyakornok volt rövid ideig (1844-ig), de ezzel párhuzamosan énekesi pályája is elindulóban volt. A kezdeti nehézségekkel párhuzamosan feltehetően még pár alkalommal
gyógyszerészként is kiegészítette keresetét, de tehetsége révén erre nem sokáig szorult rá.
Bizonyos, hogy miután Zágrábból Bécsbe utazott 1846-ban, hogy meghódítsa a várost énekhangjával, itt sem iratkozott be az egyetem
gyógyszerészeti képzésére. Noha 19. századi osztrák lexikonok megemlítik, hogy 1847-ben Stéger gyógyszerészetet tanult Bécsben, tulajdonképpen rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy nem volt rá szüksége: 1848 augusztusában már a Nemzeti Színházban lépett fel. Stéger Ferenc életére és családjára vonatkozóan új fontos adatokat közöl az a levél, amit a Narodne novine jelentetett meg 1911-ben és a korábbi hazai kutatásokban eddig nem került fókuszba.
Szentendre-born tenorist Xavér Ferenc Stéger (1824–1911), before pursuing a highly successful international and domestic career in singing, had studied pharmacology as per his family tradition.
In my study, I discuss the family background Ferenc Stéger had as he started out on his career path, with a legacy of several physicians and pharmacists in his family. As previous research had not focused on exploring Stéger’s family background, it is important to note that Joachim Pál Stéger (who died in 1794) was the first to study medicine; he practiced in Vác, and his two sons – Ferenc Stéger’s father and uncle – continued along the paternal path, pursuing their studies in pharmacology and medicine at the University of Pest. Ferenc Stéger Sr was pharmacist to the
town of Szentendre for twenty years (1818–1838).Although Ferenc Stéger Jr, unlike his father and brother, did not acquire a university degree in
pharmacology, after his years with the Piarists of Buda, he worked for three years as a trainee at the Golden Griffin pharmacy in Esztergom (1840–1843), which was then owned by the Krakovitzer family. The certificate of completion of his basic training is kept at the Ferenczy Museum Center. This qualification (would have) provided him with the foundations and opportunity to pursue a course of higher education in pharmacology in the future. After completing his apprenticeship in Esztergom, he travelled not to Vienna but to Belovár/ Bjelovar instead, where he was a pharmacist’s apprentice for a short time (until 1844).
Simultaneously, however, his singing career was also beginning to gain momentum. During a period of initial difficulties, he probably supplemented his income from his pharmacist’s salary on a few occasions, but, thanks to his talent, he did not have to continue that for long. It is certain that, after travelling from Zagreb to Vienna in 1846 to conquer the city with his singing voice, he did not enrol at the university there in pursuit of a degree in pharmacology either. Although
19th-century Austrian encyclopedias mention that Stéger studied pharmacology in Vienna in 1847, it very quickly became apparent that there was no need for it: in August 1848, he was already performing at the National Theatre in Pest. A letter was published by the Croatian newspaper Narodne novine in 1911 – which has not been the focus of previous Hungarian research, but which I include in my present work.
tanultak? Mennyiben differenciálható, hogy egyszerű hajvágó tonsorok vagy bonyolultabb sebészi feladatok ellátására is alkalmas chirurgusokról van-e szó?
A céhes kereteken belül tevékenykedő szentendrei borbélyok szervezetileg Pesthez tartoztak, és nem alkottak külön céhet a településen. Míg a század elején csak néhány borbély dolgozott Szentendrén (az 1740-es évekig ez általában egy-két főt jelentett), az 1750-es évektől a létszám már hat és kilenc között mozgott, ami a környék településeit is figyelembe véve kimagasló arány. A forrásokból egyfelől kiderül, hogy az országos viszonyokhoz hasonlóan cseppet sem volt zökkenőmentes a chirurgusok között a mesterek és legények kapcsolata. Több esetben kiderül, hogy a helyiekkel szemben az idegeneket jobban preferálták, ilyen volt Nakasevich Tamás esete például. Vizsgálatom végén egy eredendően újvidéki származású, de évtizedekig Szentendrén
élt neves orvosra, Milloradovics Péterre is kitérek.
century French royal court, during the time of
Charles V (the Wise) of France (1364–1380). The
reign of Charles V is well-known for patronising
culture and the arts and supporting the cult of
primarily Saint Louis out of the French saints.
Whereas cult of Charlemagne in the Kingdom of
France was minor and of different nature than in
the Holy Roman Empire, since his canonisation
already raised questions: Emperor Frederick
I (Barbarossa) made Antipope Paschal III canonise
him on December 29, 1165, however, it was never
recognised by the Church. In reality, there is
evidence of his cult in traditional sense in French
territories only during the reign of Charles V, i.e.
from the second half of the 14th century, but even
this was limited to the king’s narrow circle in the
court. During the time of his successor, Charles VI
(the Mad) (1380–1422), the cult lost its earlier
significance, but was not broken off entirely. It
is essential to note that in the court of Charles
IV Holy Roman Emperor (1355–1378), uncle of
Charles V, the cult of Charlemagne had grown to a
more spectacular size, although its characteristic
differed from the French traditions.
Works composed in the French court, like Jean
Golein’s Traité du sacre or the Songe du vergier
from 1378, and the Coronation Book show
the importance of the role of Charlemagne.
In addition to the court literature, the sceptre,
ordered by Charles V, serves as important
iconographical source, since beside the sculpture
of Charlemagne, the legends of Saint James that
are connected to him are depicted; moreover, in
the Coronation Book the legendary sacred banner
connected to Charlemagne, thus the oriflamme
became an accented element. In my study I am
looking for answers regarding the sources that
prove the upswing of the cult of Charlemagne in
the late Middle Ages in the French royal court, its
reasons and the characteristics associated with it.
https://routledgetextbooks.com/textbooks/9781138703322/chapters.php
Charlemagne and his son Louis the Pious were active supporters of the biblical typology. In the Byzantine court Leo VI the Wise was also concerned to present himself as a new Solomon. In the 13th century, Saint Louis IX of France’s Solomonic image was mostly significant at the time of his canonization in creating his hagiographic portrait; his contemporary, Henry III of England, selected King Solomon for his representation in the Painted Chamber of Westminster. The magical part of the Solomonic image also featured in the 13-14th centuries, appearing, for example, at the court of Alfonso the Wise, who was interested in commissioning magical treatises that contained allusions to Solomon. Charles V “the Wise” developed his own image of the wise kingship image with the help of the biblical king. This chapter shows the expanse of using King Solomon as royal model, and focuses on the ambivalence of this biblical exempla.
My paper aims to analyse with new perspectives the pseudo-Aristotle manuscript
of Louis the Great of Hungary, the Secretum secretorum (Oxford, Bodleian Library,
MS Hertford College 2). Th e earlier research on it discovered that the codex could
have been made in the workshop that produced the famous manuscript of Louis, the
Chronica Pictum. Th is fact suggests that the Secretum was a part of the royal library.
In the article, I present the unknown details of the codex, like the structure and chap-
ter divisions (I published the contents in the appendix), comparing it to other three
Secretum manuscripts which comprise a group as determined by Friedrich Wurms.
Th e marks of later modifi cations in the marginal have been hitherto unnoted, as well
as the biographic details of the 17th century English possessor, Edmund Hall. Th e
only illuminated folio, the frontispiece, contains a portrait about King Louis as a
knight-king and I also compare this to other 14th century royal Secretum secretorum
volumes. Th e marginals could prove that it was not only used in the Early Modern
period, but also earlier in the court of Louis. John of Küküllő also made notes in the
margins which were integrated to his chronicle about Louis.
uralkodóra és kortársára Nagy Lajosra (1342–1382). A korábbi kutatások megállapították, hogy Bölcs Róbert befolyásolhatta V. Károlyt, aki korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Ezzel ellentétben Nagy Lajosról egy korábbi időkre jellemző imázs, a harcos lovagkirály kép alakult ki. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy ez a kép mennyire árnyalható annak fényében, hogy Bölcs Róbert halála után a könyvtára Nagy Lajoshoz került, melynek egy példányát, a középkori udvarokban népszerű, Secretum Secretorum-ot a magyar király lemásoltatta. Ez a királytükör jellegű munka az államvezetés és a király személyét illető morális-politikai valamint orvostudományi, asztrológiai és más egyéb vonatkozású tanácsokat tartalmaz a király számára. Az oxfordi kódex címlapján egy Nagy Lajost ábrázoló miniatúra
látható, amit a Képes Krónika miniátora készíthetett, így tovább növeli a kötet jelentőségét a magyar udvari kultúrán belül. Előadásomban elsősorban V. Károly és Nagy Lajos reprezentációjának összefüggéseit vizsgálom a 14. századi bölcs uralkodók sorában és a Secretum Secretorum jelentőségét nemzetközi kontextusban.
révén gyógyszerészeti stúdiumokat folytatott. Tanulmányomban bemutattam, hogy milyen családi háttérrel indult ezen a pályán, mivel
a rokonságban több orvos és gyógyszerész is élt. A korábbi kutatások nem helyeztek hangsúlyt Stéger családi hátterének bemutatására,
így fontos eredmény annak összekapcsolása, hogy a család első orvos tagja, Stéger Joachim Pál Vácott dolgozott (1794-ben hunyt el), két fia –
Stéger Ferenc apja és nagybátyja –, folytatva az apai utat, gyógyszerésznek és orvosnak tanult a pesti egyetemen. Id. Stéger Ferenc Szentendrén húsz éven keresztül volt a város gyógyszerésze
(1818–1838 között). A fiatalabb Stéger Ferenc, noha apjától és bátyjától
eltérően már nem tanulta egyetemen a gyógyszerészetet, a budai piaristáknál eltöltött évek után három évet tanult és dolgozott az esztergomi Arany Griff patikában gyakornokként (1840–1843 között), ami ekkor a Krakovitzer család kezén volt.
A tirocinium elvégzéséről az igazolást a Ferenczy Múzeumi Centrum őrzi. Ez a végzettség megadta (volna) az alapot és a lehetőséget, hogy a későbbiekben akár egyetemen is tanulhassa a gyógyszerészetet. Ám Esztergom után nem Bécsbe, hanem Belovárra utazott, ahol ugyan gyógyszerészként gyakornok volt rövid ideig (1844-ig), de ezzel párhuzamosan énekesi pályája is elindulóban volt. A kezdeti nehézségekkel párhuzamosan feltehetően még pár alkalommal
gyógyszerészként is kiegészítette keresetét, de tehetsége révén erre nem sokáig szorult rá.
Bizonyos, hogy miután Zágrábból Bécsbe utazott 1846-ban, hogy meghódítsa a várost énekhangjával, itt sem iratkozott be az egyetem
gyógyszerészeti képzésére. Noha 19. századi osztrák lexikonok megemlítik, hogy 1847-ben Stéger gyógyszerészetet tanult Bécsben, tulajdonképpen rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy nem volt rá szüksége: 1848 augusztusában már a Nemzeti Színházban lépett fel. Stéger Ferenc életére és családjára vonatkozóan új fontos adatokat közöl az a levél, amit a Narodne novine jelentetett meg 1911-ben és a korábbi hazai kutatásokban eddig nem került fókuszba.
Szentendre-born tenorist Xavér Ferenc Stéger (1824–1911), before pursuing a highly successful international and domestic career in singing, had studied pharmacology as per his family tradition.
In my study, I discuss the family background Ferenc Stéger had as he started out on his career path, with a legacy of several physicians and pharmacists in his family. As previous research had not focused on exploring Stéger’s family background, it is important to note that Joachim Pál Stéger (who died in 1794) was the first to study medicine; he practiced in Vác, and his two sons – Ferenc Stéger’s father and uncle – continued along the paternal path, pursuing their studies in pharmacology and medicine at the University of Pest. Ferenc Stéger Sr was pharmacist to the
town of Szentendre for twenty years (1818–1838).Although Ferenc Stéger Jr, unlike his father and brother, did not acquire a university degree in
pharmacology, after his years with the Piarists of Buda, he worked for three years as a trainee at the Golden Griffin pharmacy in Esztergom (1840–1843), which was then owned by the Krakovitzer family. The certificate of completion of his basic training is kept at the Ferenczy Museum Center. This qualification (would have) provided him with the foundations and opportunity to pursue a course of higher education in pharmacology in the future. After completing his apprenticeship in Esztergom, he travelled not to Vienna but to Belovár/ Bjelovar instead, where he was a pharmacist’s apprentice for a short time (until 1844).
Simultaneously, however, his singing career was also beginning to gain momentum. During a period of initial difficulties, he probably supplemented his income from his pharmacist’s salary on a few occasions, but, thanks to his talent, he did not have to continue that for long. It is certain that, after travelling from Zagreb to Vienna in 1846 to conquer the city with his singing voice, he did not enrol at the university there in pursuit of a degree in pharmacology either. Although
19th-century Austrian encyclopedias mention that Stéger studied pharmacology in Vienna in 1847, it very quickly became apparent that there was no need for it: in August 1848, he was already performing at the National Theatre in Pest. A letter was published by the Croatian newspaper Narodne novine in 1911 – which has not been the focus of previous Hungarian research, but which I include in my present work.
tanultak? Mennyiben differenciálható, hogy egyszerű hajvágó tonsorok vagy bonyolultabb sebészi feladatok ellátására is alkalmas chirurgusokról van-e szó?
A céhes kereteken belül tevékenykedő szentendrei borbélyok szervezetileg Pesthez tartoztak, és nem alkottak külön céhet a településen. Míg a század elején csak néhány borbély dolgozott Szentendrén (az 1740-es évekig ez általában egy-két főt jelentett), az 1750-es évektől a létszám már hat és kilenc között mozgott, ami a környék településeit is figyelembe véve kimagasló arány. A forrásokból egyfelől kiderül, hogy az országos viszonyokhoz hasonlóan cseppet sem volt zökkenőmentes a chirurgusok között a mesterek és legények kapcsolata. Több esetben kiderül, hogy a helyiekkel szemben az idegeneket jobban preferálták, ilyen volt Nakasevich Tamás esete például. Vizsgálatom végén egy eredendően újvidéki származású, de évtizedekig Szentendrén
élt neves orvosra, Milloradovics Péterre is kitérek.
century French royal court, during the time of
Charles V (the Wise) of France (1364–1380). The
reign of Charles V is well-known for patronising
culture and the arts and supporting the cult of
primarily Saint Louis out of the French saints.
Whereas cult of Charlemagne in the Kingdom of
France was minor and of different nature than in
the Holy Roman Empire, since his canonisation
already raised questions: Emperor Frederick
I (Barbarossa) made Antipope Paschal III canonise
him on December 29, 1165, however, it was never
recognised by the Church. In reality, there is
evidence of his cult in traditional sense in French
territories only during the reign of Charles V, i.e.
from the second half of the 14th century, but even
this was limited to the king’s narrow circle in the
court. During the time of his successor, Charles VI
(the Mad) (1380–1422), the cult lost its earlier
significance, but was not broken off entirely. It
is essential to note that in the court of Charles
IV Holy Roman Emperor (1355–1378), uncle of
Charles V, the cult of Charlemagne had grown to a
more spectacular size, although its characteristic
differed from the French traditions.
Works composed in the French court, like Jean
Golein’s Traité du sacre or the Songe du vergier
from 1378, and the Coronation Book show
the importance of the role of Charlemagne.
In addition to the court literature, the sceptre,
ordered by Charles V, serves as important
iconographical source, since beside the sculpture
of Charlemagne, the legends of Saint James that
are connected to him are depicted; moreover, in
the Coronation Book the legendary sacred banner
connected to Charlemagne, thus the oriflamme
became an accented element. In my study I am
looking for answers regarding the sources that
prove the upswing of the cult of Charlemagne in
the late Middle Ages in the French royal court, its
reasons and the characteristics associated with it.
https://routledgetextbooks.com/textbooks/9781138703322/chapters.php
Charlemagne and his son Louis the Pious were active supporters of the biblical typology. In the Byzantine court Leo VI the Wise was also concerned to present himself as a new Solomon. In the 13th century, Saint Louis IX of France’s Solomonic image was mostly significant at the time of his canonization in creating his hagiographic portrait; his contemporary, Henry III of England, selected King Solomon for his representation in the Painted Chamber of Westminster. The magical part of the Solomonic image also featured in the 13-14th centuries, appearing, for example, at the court of Alfonso the Wise, who was interested in commissioning magical treatises that contained allusions to Solomon. Charles V “the Wise” developed his own image of the wise kingship image with the help of the biblical king. This chapter shows the expanse of using King Solomon as royal model, and focuses on the ambivalence of this biblical exempla.
My paper aims to analyse with new perspectives the pseudo-Aristotle manuscript
of Louis the Great of Hungary, the Secretum secretorum (Oxford, Bodleian Library,
MS Hertford College 2). Th e earlier research on it discovered that the codex could
have been made in the workshop that produced the famous manuscript of Louis, the
Chronica Pictum. Th is fact suggests that the Secretum was a part of the royal library.
In the article, I present the unknown details of the codex, like the structure and chap-
ter divisions (I published the contents in the appendix), comparing it to other three
Secretum manuscripts which comprise a group as determined by Friedrich Wurms.
Th e marks of later modifi cations in the marginal have been hitherto unnoted, as well
as the biographic details of the 17th century English possessor, Edmund Hall. Th e
only illuminated folio, the frontispiece, contains a portrait about King Louis as a
knight-king and I also compare this to other 14th century royal Secretum secretorum
volumes. Th e marginals could prove that it was not only used in the Early Modern
period, but also earlier in the court of Louis. John of Küküllő also made notes in the
margins which were integrated to his chronicle about Louis.
north rose window of the cathedral of Chartres. In the centre of the upper section Virgin Mary is enthroned, with prophets and kings from the Old Testament depicted around her. Between the rose and the five lancets underneath, the Capetian lilies and Castilian castles encompass the whole window. The lower part presents kings and prophets from the Old Testament, with Saint Anne holding the Virgin in their midst. The hardly explicable program suggests that the regent-queen, Blanche of Castile donated the windows. This presumption raises the question: how could the iconographical program can be read in the light of the Capetian lilies and the Castilian castles? After the reconstruction of the architectural chronology, I propose an iconographical interpretation comparing the transept- and choir windows. One part of the stained glass window, the five lancets, could be placed in the iconographical tradition of the virtues and vices. The complex relationship of the royal family in the representations of choir and transept could help to identify the queen’s role in the donation. It is well-known that in the French Kingdom that kings defined their ideal role as that of successors to the Old Testament kings. The north stained glass window could be an early instance of Capetian royal ideology.
in his representation. King Solomon became the symbol of wisdom and royal justice, but he
was an ambivalent figure of the Bible. The present author reviews the Solomonic image in the
written sources such as ’mirrors of princes’, sermons, ordines for the coronation, liturgy (office
text) and of course in the fine arts where he was prominently presented during the reign of Louis
IX. The analysis of the rose glass window in the cathedral of Chartres shows the main role of
Blanche of Castile in the Solomonic image in the public discourse of King Louis. He had several
biblical models next to Solomon, like King David, Josiah, Josue but Solomon was one of the main
models for him, and his courtly surroundings called him novus Salomon.This model was mostly
significant during the first half of his reign (before 1254) and at the time of his canonization in the
hagiographic portrait of Louis IX. The concluding part of the analysis points out the importance
of Solomon in the self–perception of King Louis, which was generally a positive image for him
(except of for exemple some scenes of the stained glasses in the Sainte-Chapelle and certain
parts of the sermons of Jacob of Lausanne).
de a kiállításon a méltatlanul elfeledett egykori énekes rendkívül sikeres hazai és nemzetközi karrierjének korábban nem ismert részletei is bemutatásra kerülnek. Stéger a pesti Nemzeti Színház egyik vezető tenoristája volt és évtizedekig több ciklusban énekelt főszerepeket,
többek között a jól ismert Hunyadi László vagy a Bánk bán operákban. Európa számos színpadát bejárta, éveket töltött Bécsben, Prágában, Barcelonában, de sokszor megfordult például Amszterdamban, Milánóban, Torinóban, Bukarestben, Zágrábban is.
A megnyitót követően, 2024. december 2-án egynapos szakmai konferenciát szervezünk, melyen a 19. századi zene, színháztörténet és művelődéstörténet kapcsolódó szegmensei kerülnek középpontba. Emellett örömmel fogadunk olyan előadásokat is, melyek a korszak pesti kulturális életével vagy európai művelődéstörténetével foglalkoznak. Terveink szerint a konferencia előadásai a múzeum évkönyvében, a Studia Comitatensiában kerülnek publikálásra a 2025-ben megjelenő kötetben.
A konferencia tervezett időpontja: 2024. december 2.
Jelentkezési határidő: 2024. október 31.
Helyszíne: Szentendre, MűvészetMalom (2000 Bogdányi út 32.)
Jelentkezni egy előadás címmel és a téma pár mondatos (150-200 szó) ismertetésével lehet az alábbi email címen: laura.fabian@muzeumicentrum.hu.
A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum évkönyvébe, a Studia Comitatensia 2023-as számába vár szaktanulmányokat. Az 1972 óta folyamatosan megjelenő Studia elsősorban Pest megyére vonatkozóan fogad publikációkat az antikvitástól a modern korig az alábbi tudományterületekben:
- történettudomány, levéltár
- régészet
- művészettörténet
- néprajz
- irodalomtudomány.
Ezen kívül örömmel fogadunk könyvrecenziókat, kiállításkritikákat, interjúkat és múzeumpedagógiai témájú tanulmányokat is, továbbá nyitottak vagyunk Pest megyei vonatkozású szociológiai, építészeti dolgozatok közlésére is. Szintén várjuk doktoranduszok jelentkezését Évkönyvünkbe, témavezetői ajánlással. A szaktanulmányok terjedelme egy ív, a recenziók/kritikák stb. esetében pedig fél ív.
A kész tanulmányok leadási határideje 2023. március 31. Kérjük, hogy előzetesen a publikáció címét és néhány mondatban a tartalmát 2023. január 31-ig írják meg emailen a lenti elérhetőségen. A Studia várhatóan 2023 őszén fog megjelenni, nyomtatott formában.
Az írásműveket az alábbi email címre várjuk: laura.fabian@muzeumicentrum.hu.
/The very best. Hungarian-French relations in the Middle Ages. Aetas 30/4 (2015) 179-184. pp. (Attila Györkös - Gergely Kiss [eds.]: Francia magyar kapcsolatok a középkorban. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013.)
Történelemtudományok Doktori Iskola Középkori Magyar Történeti, Történelem Segédtudományai és Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Programja tisztelettel meghívja a
Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciájára
A konferencia helye és ideje:
ELTE BTK Történeti Intézet, Szekfű Gyula Könyvtár
1088 Múzeum krt. 6-8. I. em. 115.
2016. május 19–20.
Pálfi Ádám: A szentendrei római kori asztrális sírkövek értelmezésének lehetősége
Fábián Laura: A patikusasztaltól a színpadig. Stéger Xavér Ferenc tenorista gyógyszerész háttere
Haraszti Szabó Péter: Pest és Pilis megyék, valamint Fejér megye solti székének diákjai a középkorban
Mravik Patrik Tamás: Válaszút. Egy participatív megközelítésű múzeumi kutatási kísérlet tanulságai
Csukovits Anita: Fafaragások Pest megyében
Sz. Tóth Judit: A templom árnyékában. Mozaikok a népi vallásosságról
György Gabriella: Projekttérben tanítani. Láthatatlan jelenlét. Kortárs képzőművészet kamaszoknak, de nem csak nekik 1–4.
Muskovics Andrea Anna – Paulik Zsófia: Muzeológiai és múzeumpedagógiai szemléletváltás és eredményei a budaörsi Heimatmuseumban