Nora Koller

Esszém a Watergate-botrányhoz sokszor hasonlított, annak inverzeként működő, Clintongate néven is emlegetett WikiLeaks-szivárogtatás alapján vizsgálja a társadalmi nem és a digitális affektuselmélet összefüggéseit. A globális politikai és kulturális térben a hacktivista szervezet hamar ikonikussá, tevékenysége szimbolikussá vált. Ezt jelzik a hozzátapadt jelentések is: a WikiLeaks a közbeszédben és a tudományos diszkurzusban ugyanúgy utal az információhoz való jogra és a transzparencia igényére, mint az alulról szerveződésre, a hatalmi hierarchia elvetésére, a politikai status quo megkérdőjelezésére, és az establishment elutasítására. Míg a Watergate-botrány a Clinton-emailek kiszivárogtatásával hozható összefüggésbe, a fenti, könyvtárbeli jelenet a WikiLeaks korai, idealizált korszakát is szimbolizálja. A szervezet vezetője, Julian Assange megfogalmazásában a WikiLeaks „a világ leginkább üldözött dokumentumainak óriási könyvtára.  Menedéket adunk ezeknek a dokumentumoknak, elemezzük és reklámozzuk őket, és egyre többet szerzünk belőlük.”  Kevés azonban az olyan elemzés, melyben a gender studies szempontjai határoznák meg az információs szabadság és a politika kapcsolatának vizsgálatát. Ennek okaként Barát Erzsébet „a nő kitakarásának szisztematikus gyakorlatát” jelöli meg „a társadalom- és humántudományokban.”  Esszém célja tehát kettős: egyrészt bemutatom és politikai-történeti kontextusba helyezem a Clinton-emailek kiszivárogtatásával kapcsolatos fontosabb eseményeket. Egyidejúleg Barát Hillary Clinton alakjához kapcsolódó politikaelméleti-kultúratudományi esszéi révén a politika társadalmi nemének láthatatlanságára és a femininitás ezzel egyidejű, ebből egyenesen adódó, disszimetrikus és romboló hatású hipervizibilitására fókuszálok.