Domahida
| Domahida (Domănești) | |
 | |
| Domahidy Sándor kastélya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Majtény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kismajtény |
| Irányítószám | 447201 |
| SIRUTA-kód | 138226 |
| Népesség | |
| Népesség | 1090 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 401 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 114 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″47.710708°N 22.589751°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″47.710708°N 22.589751°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Domahida (románul Domănești) falu Romániában Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykárolytól 13 km-re északkeletre a Kraszna jobb partján fekszik, Kismajtényhoz tartozik, melytől 4 km-re északra van.
Nevének eredete
[szerkesztés]A település névadója a Balogsemjén nemzetséghez tartozó Domán (Domianus) volt, kinek birtoka a Kraszna két partján feküdt, s mivel a folyón hidat építtetett, a helység Domahida-nak, családja pedig Dománhidy-nak, később pedig Domahidy-nek neveztetett.
Története
[szerkesztés]Domahida és környéke már ősidők óta lakott helynek számított. Területén a késő bronzkorból származó leletek; fegyverek, szerszámok, ékszerek kerültek napvilágra.
A település nevét az oklevelek 1320-ban említik először, ekkor éltek a családból Domahidáról nevezett gróf (vagy ispán=comes) Miklósnak fiai István és Péter, akik Szatmár megyei Beltöki birtokukat eladták a várdai káptalan előtt.
1369-ben a település a Domahidy család birtoka.
1453-ban Domahidy György fiai Mihály, András, Gergely, Zsigmond és Miklós osztoznak Domahidán, valamint Ököreitó helységen is.
1467-ben András határjárást eszközöltet.
Egy nevezetes történelmi esemény játszódott itt. 1711. április 30-án Domahida határában a nagymajtényi síkon tette le a fegyvert gr. Károlyi Sándor kuruc generális a császári hadak előtt. A szatmári béke emlékoszlopa és a fegyverletétel emlékműve a vasútállomás mögött áll.
Az 1800-as években a település birtokosai voltak Domahidy József, László, Zsigmond, Gábor, Dániel, és Terézia (Buday Józsefné).
A falunak 1910-ben 1197, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szatmári béke emlékoszlopa A majtényi fegyverletétel emlékműve. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
- ↑ A Rákóczi–megemlékezés a majtényi síkon. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
Források
[szerkesztés]- Szirmay: Szatmár vármegye I.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: III. kötet [Caballini - Dvornikovich]. Pest: Ráth Mór. 1858.
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}