Monza

	Monza
; Monza címere	; Monza zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Lombardia
Megye	Monza e Brianza (MB)
Polgármester	Marco Maria Mariani
Védőszent	Keresztelő János; Gerardo dei Tintori;
Irányítószám	20900
Körzethívószám	039
Forgalmi rendszám	MB
Testvérvárosok	Lista Prága; Indianapolis (1993–);
	Népesség
Teljes népesség	121 799 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	3676,81 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	162 m
Terület	33,03 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 35′ 01″, k. h. 9° 16′ 25″45.583611°N 9.273611°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 01″, k. h. 9° 16′ 25″45.583611°N 9.273611°E
	Elhelyezkedése Monza e Brianza térképén
	Monza weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Monza témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Monza (lombard nyelven Munscia) város Észak-Olaszországban, Lombardia északnyugati részében.

Fekvése

A város a Lambro-folyó partján, Milánótól 15 km-re északkeletre, 162 m magasságban, a Lecco felé vezető út mentén fekszik.

Története

Monza hosszú történelmi múltra tekinthet vissza Már a rómaiak előtt is fontos település volt: az insuberek lakták. A római korban Magontium néven volt ismert, majd a longobárdok alatt, Theodolinda királynő a 6. században koronázási székhellyé tette. Mint önálló városállam, az évezred elején egy ideig szemben állt Milánóval, a 14. századtól azonban egyre jobban fejlődő, hatalmas szomszédjával már nem versenyezhetett. Ettől kezdve fejlődése Milánóéhoz kapcsolódott.

Híres monzaiak

Theodolinda (?-627), longobárd királynő
Agilulf (?-616), longobárd király
Adaloald (602-626), longobárd király
I. Berengár (850?-924), itáliai király
San Gerardo dei Tintori (?1140 - 1207), Monza egyik védőszentje
Bonincontro Morigia (14. század), történész
Azzone Visconti (1302-1339), Milánó ura
Matteo da Campione (?-1396), szobrász
Estorre Visconti (1346-1413), Milánó ura
Marianna de Leyva (Virginia nővér) (1575-1650), apáca
Giuseppe Piermarini (1734-1808), építész
Andrea Appiani (1754-1817), festő
Amos Dell'Orto (1842 k.), nyomdagép-készítő
Luigi Canonica (1764-1844), építész
Carlo Amati (1776-1852), építész
Eugène de Beauharnais (1781-1824), Olaszország alkirálya
Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő (1787-1816), Ausztria császárnéja
Mosè Bianchi (1840-1904), festő
Eugenio Spreafico (1856-1919), festő
Pompeo Mariani (1857-1927), festő
Emilio Borsa (1857-1931), festő
XI. Piusz pápa (1857-1939)
Arturo Martini (1889-1947), szobrász
Riccardo Bacchelli (1891-1985), író
Gian Luigi Centemeri (1903-1997), zeneszerző
Charles Leclerc (1997-), Formula-1 autóversenyző

Demográfia

A népesség számának alakulása (ezer főben):

Fő látnivalók

Arengario (Régi városháza) - 1250 és 1293 között épült, a milánói Palazzo della Ragione mintájára és hosszú időn keresztül a városi közigazgatás székhelye volt. Az épület fölött harangtorony magasodik, amely a 14. században épült.
Duomo - 595-ben Theodolinda, longobárd királynő alapította és Keresztelő Szent Jánosnak szentelte, akinek nevét hivatalosan ma is viseli. A régi templom alapjain a 12. és a 14. század között épült fel a mai székesegyház. Zöld-fehér sávos homlokzatát 1396-ban építette Matteo da Campione. A régi templomból maradt fenn napjainkig az a dombormű, amely a kapuzat fölött látható és Krisztus megkeresztelését ábrázolja, valamint Theodolindát férjével, Antharival. A harangtorony 1606-ban épült. A székesegyház belsejét értékes freskók díszítik. A bal oldali kereszthajóban található Theodolinda királynő 1444-ben emelt sírkápolnája, aranyozott fal- és mennyezetfestéseivel. A baldachin alatt a híres lombardiai Vaskorona („Corona ferrea”) másolata van kiállítva, az eredetit a kápolna tabernákulumában őrzik. Nagy Károly frank császáról V. Károlyig (1530) ezzel koronázták a német-római császárokat itáliai királyokká, ezzel koronáztak meg 34 lombardiai királyt, továbbá Napóleon császárt is 1805-ben a csatlós Itáliai Királyság uralkodójává legutoljára pedig Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd osztrák császárt a Lombard–Velencei Királyság alkirályává 1836-ban. A Vaskorona 8 cm széles, drágakövekkel kirakott aranyabroncs, amely egy vasabroncsot vesz körül.
Museo Serpero - a dóm kincseit mutatja be. Közülük figyelemre méltóak: Theodolinda 6. századból fennmaradt koronája, legyezője és fésűje, valamint egy evangélium kötéstáblája; egy hegyikristályból készült mellkereszt a 7. századból; érmék, amelyeknek legrégebbike 6. századi; s egy ugyancsak 6. századi aranyozott ezüstből készült tyúk hét kiscsibével, szintén Theodolinda ajándéka. A tyúk – egyes feltételezések szerint – a császárnő, a hét csibe Lombardia hét tartományának jelképe.
Palazzo Municipio - impozáns klasszicista épület. Előtte emelkedik az első világháború áldozatainak emlékműve.
Santa Maria in Strada-templom - 1357-ben épült Ambrogio da Milano tervei alapján.
Villa Reale - az impozáns barokk palota a 18. század végén épült Giuseppe Piermarini tervei alapján Mária Terézia megbízásából, akinek fia, Ferdinánd Károly főherceg, Lombardia kormányzója volt.

A monzai dóm
A Villa Reale
Az Arengario

Sport

A városban rendezik meg évente a Formula–1 olasz nagydíjat. Az olasz nagydíj (Gran Premio d'Italia) 1950 óta van jelen a Formula–1-es versenyek között.

Közlekedés

A várost érintik a Milánó-Chiasso, Milánó-Bergamo, Milánó-Carnate és Milánó-Lecco-Tirano vasútvonalak ezáltal összeköttetésben van Lombardia legnagyobb településeivel.

A várost átszeli az A4-es Torino-Trieszt autópálya.

Jegyzetek

↑ https://demo.istat.it/?l=it

Források

Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005, ISBN 978-0-393-32730-4
Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984, ISBN 963-243-281-9

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Monza témájú médiaállományokat.

(olaszul) A város honlapja

[50ba2a0696e3e0b504e077eb3817e967237e10cd-1] ttps://demo.istat.it/?l=it

[1]