Vérvölgy

Vérvölgy (Verveghiu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Debren
Rang	falu
Községközpont	Debren
Irányítószám	457126
SIRUTA-kód	141018
Népesség
Népesség	433 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	442
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 18′ 49″, k. h. 23° 06′ 37″47.313562, 23.110271
Sablon • Wikidata • Segítség

Vérvölgy (románul: Verveghiu) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, Zsibótól északnyugatra fekvő település.

Nevének eredete

A hagyományok szerint neve egy Szent István korabeli legendából ered, mely szerint a király serege a pogány vallás elfojtására a mai falu helyén lévő völgybe szorította be, és verte le a pogányokat, s e csata után vértől patakzó völgyről nevezték el a későbbi falut Vérvölgynek.

Története

Vérvölgy nevét az oklevelek 1387-ben említették először, Werwelg néven. Nevét később többféle formában írták: 1387-ben Verweghe, 1446-ban Werwelgh néven volt említve.

1447-ben Rathoni Nagy (Magnus) Lőrinc volt a település fő birtokosa.

1446-1449 körül a Szentkirályi család tagjai voltak a falu birtokosai.

1553-ban Kaplyon György birtoka volt, és Kővárhoz tartozott.

1638-ig Nagydobai Spáczai János volt a falu legnagyobb birtokosa.

1639-ben Nagydobai Spáczai Pál birtokát annak hűtlensége miatt Görcsöni đerédi István kapta meg.

1716-ban Szécsi Györgynek és nejének Guti Juditnak is volt itt birtoka.

1847-ben 541 lakosa volt, ebből 1 római katolikus, 10 görögkatolikus és 530 református volt.

1890-ben 580 lakosából 571 magyar, 9 oláh, melyből 9 római katolikus, 9 görögkatolikus, 537 református, 25 izr. Házainak száma: 136.

Vérvölgy a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek

• Református temploma 1803-ban épült. Egyik harangját 1774-ben, a másikat 1852-ben öntötték.

Népviseletek, népszokások

Vérvölgy 20. század eleji népviseletében a kék szín volt divatban. A vérvölgyiek különlegessége volt a kék posztóval bevont báránybőr kucsma, vagy sapka, mely visszahajtható fekete prémmel volt ellátva. Teteje lapos, hat czikkű, a közepén gyapjúból készült gomb helyezkedett el. Hátul a prém egy tenyérnyi helyen csonka, melyet itt fekete zsinór kötött össze. Nadrágjuk kék posztó, fekete lapos zsinórral, a szegényebbeknél pedig fehér harisnya, két oldalt piros, széles szegéllyel (csizmaszáron kívül viselték).

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 788–794. o. Online elérés