Tamás Pálosfalvi

Az alábbiakban egy olyan hercegi családról lesz szó, mely nem származott királyi dinasztiából, és nem is valamely felsőbb-császári vagy királyi-hatalomnak köszönhette rangemelését. Nem a szó nyugat-európai értelmében vett hercegségről fogunk tehát értekezni, hanem egy tipikus balkáni képződményről, amely a Magyar Királyságban kivételnek, és talán már a kortársak szemében is kü-lönlegességnek számított. Annyiban bizonyosan, hogy amíg más késő középkori magyarországi her-cegek-jelesül Corvin János és Újlaki Lőrinc 1-esetében alighanem mindenki tisztában volt azzal, honnan származik hercegi címük, és milyen területhez kapcsolódik, elenyésző lehetett azon kortársak száma, akik, a szentszávai herceg közvetlen környezetén kívül, mondjuk 1500 táján, meg tudták volna mondani, honnan ered a cím és mióta viselik. Mindez nem jelenti azt, hogy a szentszávai hercegek története-előbb Magyarország határain kívül, majd azokon belül-teljesen terra incognita volna. Éppen ellenkezőleg: a balkáni történelem páratlan ismerője, Thallóczy Lajos több tanulmányban tárgyalta a Kosača család történetét, és külön írást szentelt magyarországi megtelepedésüknek és ottani tevékenységüknek, továbbá több fontos dokumentumot is publikált. 2 A szerb történész, Sima Ćirković monográfiában foglalkozott a hercegi cím felvevője, Stefan Vukčić Kosača (a továbbiakban: Vukčić István) életével és korával, 3 az ugyancsak szerb Veljan (Trpković) Atanasovski pedig Hercegovina és a szentszávai hercegek 1466 utáni történetét dolgozta fel példás ala-possággal. 4 Nagyon sokat ma sem tudunk hozzátenni az ő eredményeikhez; tekintettel azonban arra, hogy Thallóczy vonatkozó tanulmányait ma már a legszűkebb szakmai közönségen kívül alig használja valaki, Ćirković és Atanasovski munkái pedig, a szerb történetírás más fontos darabjaihoz hasonlóan, a mai napig kívül maradtak a magyar történészek többségének érdeklődési körén, 5 semmiképp nem lesz haszontalan a hercegekre vonatkozó ismereteink rövid összefoglalása.